Kutszegi Csaba: A standing ovation ezúttal is bejött
Gauthier Dance JUNIORS // Theaterhaus Stuttgart: Dream Team / Nemzeti Táncszínház //
Ezek a táncosok már profi művészek, fiatal felnőttek, nem tanulók, a kamaszkori felfelé törekvő világhódítás naiv bája már lekopott róluk.
A Stuttgart Színház Gauthier Táncegyüttesének Junior csapata a Nemzeti Táncszínházban a Dream Team című estjükön az alábbi alkotók alábbi koreográfiáival szerepelt: Nacho Duato: Jardi Tancat; Barak Marshall: The Blue Brides; Alejandro Cerrudo: Lickety-Split; Virginie Brunelle: High Moon. Ezek előtt, között, után még egy két-, illetve többrészes, folyamatosan, darabokban visszatérő produkciót is élvezhetett a közönség: a társulatvezető Eric Gauthier, Podcast Vol. 1 and 2 című alkotását, amelyet műfajilag az élő one man show, felvételről bejátszott szöveg és podcast keverékeként lehetne meghatározni.
Fotó: Jeanette Bak
Ez utóbbi vegyes vágott felvállaltan marketing céllal készült, az est úgy kezdődik, hogy Gauthier, aki koreográfus, táncos és zenész, felpattan a színpadra, és tolmács segítségével stand up comedy stílusban, humorosan, de igen határozottan dicséri fiatal társulatának portékait. Elmondja például, hogy az előző esti előadáson a közönség standing ovation-nel jutalmazta az est záró darabját (nem titkolta, hogy ma is hasonlóra számít). Elfogadom, hogy az idők változnak, ma már a jó bornak is kell cégér. De rám jobban hat a Theaterhaus honlapján olvasható régimódi „promóció”, mely szerint a Gauthier Dance repertoárján a társulatvezető művei mellett az alábbi koreográfusok alkotásai szerepelnek: Mauro Bigonzetti, Sidi Larbi Cherkaoui, Marie Chouinard, Sharon Eyal, Andonis Foniadakis, William Forsythe, Itzik Galili, Jiří Kylián, Léon Lightfoot, Hans van Manen, Ohad Naharin, Sasha Waltz. Ez a tekintélyes lista persze a 16 tagú „felnőtt” társulathoz tartozik, de ahogy a Dream Team-est műsora is mutatja, a 6 tagú Junioroknak sem nyeretlen kezdő mesterek jutottak. Nem a koreográfusokon múlt tehát, hogy a Gauthier Dance JUNIORS műsora nem lett igazán átütő.
Fotó: Jeanette Bak
Ez a csikócsapat olyan fiatalokból áll, akik minden bizonnyal szép jövő előtt állnak, de még valóban sokat kell fejlődniük, tanulniuk. A hat táncos (három nő és három férfi) között egy minden ízében, mozdulatában, pillanatában kész, érett, kiemelkedően tehetséges táncost láttam, ő az egyik hölgy: Garance Goutard-Dekeyser. Félreértés ne essék, a többiek is kitűnően teljesítenek, mindent jól eltáncolnak, de még hiányzik belőlük az a különleges képesség, amellyel a folyamatos test- és mozdulatkoordináció közepette az egyéniségüket, a művészi jelenlétüket is egyedien meg tudják jeleníteni. Mind a négy koreográfiában – bár természetesen gyakoriak a szóló és páros villanások – sok a csoportmozgás, és ha paradoxonnak is tetszik, ebben a műfajban a közös részek dinamikája csak akkor lesz átütő és hatásos, ha a táncosok egyenként is markáns egyéniségek. Másrészről ezek a táncosok már profi művészek, fiatal felnőttek, nem tanulók, a kamaszkori felfelé törekvő világhódítás naiv bája már lekopott róluk, mondhatnánk: az ifjúság édes madara már nem csattog hangosan a fejük felett.
Eric Gauthier a beszédében megemlíti, hogy egyre több rangos táncegyüttesnek van junior csapata, amely a tagoknak fejlődési, kiugrási lehetőséget teremt, a társulatnak meg utánpótlást biztosít. Ez nagyon jó törekvés, de a technikás kortárs balett kedvelőinek azt meg kell érteniük, hogy nem minden „második” társulat képes úgy ragyogni, mint az NDT II. – már több mint két évtizede. (A Nederlands Dans Theater II. néhány nappal korábban lépett fel a Budapest Táncfesztiválon, a róluk szóló cikkünk itt olvasható.
Fotó: Jeanette Bak
A Dream Team-est első darabja, Nacho Duato Jardi Tancatja 1983-ban készült, hihetetlen, hogy még ma is korszerűnek hat – ha az előadói képesek a 20. század utolsó évtizedeire jellemző, a fentiekben körülírt egyéni előadásmódot megtalálni. Ez azonban sajnos csak nyomokban sikerült, a legpontosabb megfogalmazás az, hogy a koreográfiát korrekten adták elő. Barak Marshall The Blue Brides-ja egészen friss alkotás, groteszk humora, furcsa kortársszínház-szemlélete erőteljesebben inspirálta a táncosokat, és ez igen jót tett az előadás hangulatának. A szünet után sorra kerülő harmadik mű, Alejandro Cerrudo 2011-es Lickety-Splitje aprólékos műgonddal készült, kitűnő koreográfia, könnyed hangvétele, érzelemgazdagsága előadó és néző számára egyaránt vonzóvá teszi. Jól döntött Eric Gauthier, hogy a társulatnak tizenöt éve készült opust felújította a fiataloknak. Az ügyes műsorszerkesztés révén egyre fokozódott a hangulat, amely a végén Virginie Brunelle szintén egészen friss High Moonjában csúcsosodott ki. A Ravel Bolerójának helyenként igen kemény elektronikus átiratára készült koreográfiában egy közösségen belüli párkeresések érzelmi hullámait követhetjük nyomon. A látványos, korszerű mozgásanyag a zenével bravúrosan összesimul – így a második Dream Team-esten sem maradt el a s beígért standing ovation.
Dream Team (Gauthier Dance JUNIORS / Theaterhaus Stuttgart)
Nacho Duato: Jardi Tancat; Barak Marshall: The Blue Brides; Alejandro Cerrudo: Lickety-Split; Virginie Brunelle: High Moon
Művészeti igazgató: Eric Gauthier. A társulat vezetője: Inga Kunz. Művészeti és gyártásvezető: Daria Mosunova. Művészeti vezető: Susanne Wildermuth, Jessica Wojcik. Műszaki gyártásvezető: Holger Reuker. Művészeti koordináció díszlet és jelmezek: Gudrun Schretzmeier. Balettmester: Tara Yipp.
Táncosok: Rebecca Amoroso, Rong Chang, Atticus Dobbie, Garance Goutard-Dekeyser, Joan Jansana Escobedo, Mathilde Roberge.
Nemzeti Táncszínház, 2025. május 11.
Budapest Táncfesztivál 2025
