Néptánc

Kutszegi Csaba: A belső igény és a létkérdés

Zalai Kamara Táncfesztivál 2016 - ESSZÉ

Úgy akar korszerű színházi előadást létrehozni autentikus néptáncnyelvből, hogy a hagyományőrző tánc technikája és egyéb értékei változatlan, magas szinten megmaradjanak.

Sokadszorra megnyugtatok mindenkit (elsősorban önmagamat), hogy nemcsak a néptánc-fesztiválokat lengi be visszatérően kétség, aggodalom, esetleg némi melankolikus szomorúság, nem, nem, az egész igényes kultúra áll vesztésre – ha ez éppen megnyugtat bárkit. Sokkal több örömhírrel momentán nem szolgálhatok, ha csak azzal nem, hogy a Zalai Kamara Táncfesztiválnak ezúttal – sokak feltételezése szerint – hasznos és színvonalas tehetségkutató programok jelentenek konkurenciát, és ez, ugye, mégiscsak jobb annál, mintha fiataljaink folyamatosan világhálón zajló életüket leginkább belőtt-mámoros diszkótáncolással színesítenék hétvégenként. (Gyorsan hozzáteszem: a versenytáncszerűen folytatott diszkótánc nagyszerű, sportos tevékenység, és kikapcsolódást nyújtó szórakozásként is kitűnő – tudom, mert jó a memóriám.)

Zalaegerszegi Fokla Táncegyüttes: Mondókák Göcsejből / fotók: Majnik Foto

Mindezek mellett nem vitás: nem lenne jó, ha az olyan patinás, értékközpontú fesztiválok, mint amilyen a zalai is, kárát látnák annak, hogy sokak fantáziáját megmozgatja, esetleg motivációit felülírja a gyors, csillogó médiasiker csábítása. Mert például a Felszállott a páva és a Zalai Kamara Táncfesztivál között az a különbség, hogy az előbbinek a média követelményeinek is meg kell felelnie, míg az utóbbi csakis a művészi-kulturális érték támogatásában érdekelt. És e tekintetben Zalaegerszeg különleges hely: a kétévente megrendezett néptánc-fesztiválján a résztvevők nemcsak megmutatkozhatnak a szakma előtt, hanem máshol beszerezhetetlen inspirációhoz juthatnak, valamint jóindulatú „eligazításban” is részesülhetnek a zsűri és a tapasztaltabb kollégák, pályatársak részéről.
Egyebek mellett ezért nem kell kétségbe esni az idén kétségtelenül szembetűnő tény miatt, hogy ugyanis a mezőnyben igen eltérő minőségű produkciók jelentek meg. Ez egyébként a kiírás egyenes következménye is, hiszen a zalai kamarán egyaránt versenyezhetnek profi táncos-koreográfusok és az amatőrmozgalom kezdő, avagy sokat tapasztalt táncosai. Így kerülhettek az első versenyprogramban „egymás mellé” a helyi Fokla Táncegyüttes kiskamasz legénykéi és a Magyar Nemzeti Folklór Műhely kitűnő, vérprofi táncosai. Előbbiek gyöngyfalvi legényest adtak elő, ami inkább kedélyes játszóházi iparkodásra emlékeztetett, mintsem folklórra, de a fiúk számára minden bizonnyal örök, inspiráló élmény marad a fellépés egy műsorban a nagyokkal. A Nemzeti Táncegyüttes (volt Honvéd) három kitűnőségéből verbuválódott Folklór Műhely Sánta Gergő Visszanéztem félúton című koreográfiáját mutatta be, mely versenyszám elnyerte a táncszínházi kategória koreográfusi nívódíjának első fokozatát, az előadó három táncos pedig megkapta a táncos előadói díj szintén első fokozatát.

Magyar Nemzeti Folklór Műhely: Visszanéztem félúton

A Visszanéztem… fontolva haladó koreográfia. Úgy akar korszerű színházi előadást létrehozni autentikus néptáncnyelvből, hogy a hagyományőrző tánc technikája és egyéb értékei változatlan, magas szinten megmaradjanak. Azt gondolom, kevés ennél nehezebb feladat létezik. Az Árus Ferencnek és családja többi kitűnő folkloristájának emléket állító koreográfia helyenként alaposan áthágja az autentikus folklór-megjelenítés írott és íratlan szabályait, de komplex színházi nyelvének hatásos kifejezést szolgáló mozgásakciói stílusosan illeszkednek a néptáncba. Ezt a koreográfusi pallérozottságot kell még megtanulnia Leidinger Dömötörnek, a Kevély Táncműhely koreográfusának, akinek a szintén táncszínházi kategóriában indult Híg mámor című munkájában inkább csak mesterségesen egymás mellé sikerült rendelnie táncot és szimbolikus akciókat.
Kiegyensúlyozott, jó minőséget képviselő autentikusfolklór-számok is bemutatkoztak az első napon. Ilyen volt Ramasz László Szászcsávási cigánytáncok-ja (Ajka-Padragkút Táncegyüttes) és Paluch Norbert Színes Szany című koreográfiája (Palóc Néptáncegyüttes). Ám e produkcióknak nem jutott díj. Szintén nem kapott díjat (mert nem is lehetett versenyszámnak tekinteni) a Zalaegerszegi Fokla Táncegyüttes bakfis (utánpótlás) csapatának Mondókák Göcsejből című előadása, amely a maga nemében az első este üde színfoltja volt: élet- és szereplésörömtől kicsattanó fiatal lányok Rácz Petra betanításában – fazekak, fakanalak és egyéb művészeti segédeszközök lelkes felhasználásával – a régió mondókáiból mutattak be egy csokorra valót.

Palóc Néptáncegyüttes: Palóc számadás

A második és harmadik versenyprogram mezőnyének számba vételekor kiderült, hogy idén kevesebben jelentkeztek megméretésre. A verseny végére viszont az is nyilvánvalóvá vált, hogy ezúttal is kevés a kiosztható díj: a zsűri több produkciót is díjazott volna. Ez azt jelenti, hogy a színvonallal nem volt baj. A második forduló tizenkét versenyszámának több mint fele kapott valamilyen díjat, de tanulságosabb, hogy kiknek nem jutott – hivatalos! – elismerés (ám az egyik legszebb díjban, az őszinte közönségsikerben ők is részesültek). A fiatal és igen szimpatikus Veszprém-Bakony Táncegyüttes egyik száma sem győzte meg a zsűrit (Elevenné varázsolni; Cigánykerék), de jó úton haladnak. Ugyanez elmondható a Zalai Táncegyüttes Szopori vagányok című autentikus folklórműsoráról és a Rába Táncegyüttes kissé naivra sikeredett, Minden ősszel… című dramatikus táncszínházi előadásáról. Sokáig biztos díjesélyesnek tűnt a Magyar Táncművészeti Főiskola „néptánc, színházi tánc” tagozatának Si jeu si tata című autentikus román táncokat bemutató igen jól sikerült összeállítása (koreográfus: Appelshoffer János), de a főiskolásoknak be kellett érniük „csupán” azzal, hogy tánctörténelmet írtak: a Zalai Kamara Táncfesztivál több mint félévszázados történetében először képviselhették a nagyhírű tanintézményt a fesztiválon.

Csepp Táncműhely: Graviton

A Kertész Táncegylet A sűrűjéből című számát (koreográfus: Tompa Attila) kísérő Budapest Mezőségi Band megkapta a Kozma Kft. által felajánlott különdíjat. A második versenynap produkcióinak díjazása egyébként hűen tükrözte az autentikus folklór és a táncszínházi kategória egyensúlyát: három-három díj jutott mindkét kategóriának. Kovács József Palóc számadása (Palóc Néptáncegyüttes) igazi, bátorítandó hagyományőrzés: az igen értékes zenei, énekes és táncos anyagok mellett a saját régiójuk viseletét és népszokásait is bemutatja. Varga János Bene Vendel tánca című koreográfiája (Zörömbölők Táncegyüttes) régi népszokást elevenít fel – szép táncokkal, rövid, de hatásos, színházilag is izgalmas jelenetben. Molnár Péter Forgácsék tánca – emlékek az őriszentpéteri cigánysorról című előadásában pedig (Szökős Néptáncegyüttes) régebbi és friss gyűjtések alapján régi cigánytáncokat visznek színpadra – igen szép énekek és szellemes film- és szövegbejátszások kíséretében. E három díjazott autentikus szám mellett a programban elmélyült, komoly „kísérleti” koreográfiákat is láthatott a közönség.

NyME SEK Szökős Néptáncegyüttes: Forgácsék tánca – emlékek az őriszentpéteri cigánysorról

Szintén fontolva haladónak tetszik (mint Sánta Gergő koreográfiája az első napon) Appelshoffer János és Kádár Ignác Minden egész eltörött című kettőse. A két nagyszerű táncos-koreográfus realista gesztusokból és kitűnő táncokból, mozdulatokból elvont történést jelenít meg a darabban, mely két férfi kapcsolatát ábrázolja. Vagy egy férfi két énjét. Vagy (például szerintem) Kádár régi, letűnt, visszahozhatatlan korokat jelképező alakot formál, akit a „mai” Appelshoffer nem akar, nem bír elengedni, de hiába... Erre az értelmezésre leginkább a két táncos eltérő mozgásstílusából következtetek: míg Kádár nemes egyszerűséggel, nyers eleganciával jórészt autentikus néptáncnyelven fogalmaz, partnere mozdulatai és gesztusai szétszórtabbak, idegesebbek, figurája feldúlt, zaklatott és tanácstalan. Ágfalvi György és Lévay Andrea Graviton című, közösen koreografált és előadott kettőse (Csepp Táncműhely) az örök témáról, férfi és nő kapcsolatáról szól, és az eddig említett táncszínházi produkcióknál jóval bátrabb kísérletezést prezentál. A pár karcos Vivaldi-zenére folklór alapról elrugaszkodott mozgáskombinációkkal (például dobogásokkal) perlekedik, a téma és a tét nem kicsi: meg kell-e kóstolni a tudás fájának tiltott gyümölcsét? Mint tudjuk, bibliai ősanyánk az igenre voksolt, párja viszont (legalábbis a Gravitonban) a veszekedéseket leszámítva, jórészt a földön ülve tétlenkedik, míg az asszony végül – miután ő már belakott a gyümölcsből – a fejére nem ejt egy almát. Hogy anno az Édenkertben hogy történt, azt pontosan nem tudhatjuk, de az biztos, hogy a Graviton koreográfusai mai, hétköznapi emberpár kapcsolatára bontották le, és abban igyekeztek megmutatni az emberiség egyik nagy szakrális-filozofikus kérdését. Izgalmas, jó próbálkozás.

Angyalföldi Vadrózsa Táncegyüttes: Egység-kétség 

Kísérletezés eredményeként létrejött műalkotásokban nem is az elkészült opus tökéletességét kell elvárni (furcsa is lenne, ha minden kísérlet elsőre makulátlan eredményt hozna), annál sokkal fontosabb a kísérletezés maga, az elkészült műhöz vezető út tanulságainak vizsgálata és annak nyilvánosságra hozatala. Fundák Kristóf Egység-kétség című darabja (Angyalföldi Vadrózsa Táncegyüttes) azon ritka kivétel, amelyről elmondható: jóllehet bátor kísérletezés révén jött létre, az eredmény, a kész koreográfia mégis minden ízében, részletében jól sikerült, érett műalkotás képét mutatja. Fundák létrehozott egy határozottan magyar néptáncalapokon szerveződő elvont táncnyelvet, mely a sokszínű kortárs tánc különböző mozdulatnyelveire hasonlít, persze igazából egyikre sem (talán éppen a csak finoman észlelhető magyar jellege miatt), de úgy mindre általában, igen. E nyelven egy közösség elvont története jelenik meg a színpadon: izolált tagjai eleinte a többiekről tudomást sem véve róják útjukat, majd észreveszik egymást, kommunikálni kezdenek, összefognak, de végül – közösen átélt, felemelő pillanatok után – széthull a rövid ideig tartó egység. A koreográfus a mozgásnyelv mellett kitűnően és tudatosan alkalmazza a térformák üzenetét, a jelmezek szimbolikáját, az átszellemült színpadi jelenlét és a színészi játék kellően hatásos eszközeit, és végül, de nem utolsósorban: Gera Gábor a koreográfiához komponált, leginkább sodró lendületű, de érzékenyen ellenpontozott nagyszerű muzsikáját. Dacára annak, hogy az Egység-kétség nem autentikus folklór-, hanem táncszínházi produkció, idén egyértelműen elvitte a (zalai) pálmát: alkotói kiemelt koreográfusi nívódíjat kaptak (ebben persze benne van a szintén kitűnő másik számuk, az autentikus Bukovinai ballada elismerése is), Gera Gábor zenei nívódíjat kapott, a Vadrózsa pedig mindehhez elnyerte a Folkpédia különdíját is.

Angyalföldi Vadrózsa Táncegyüttes: Bukovinai ballada

Folytassuk is az Angyalföldi Vadrózsa Táncegyüttes másik számával, a Bukovinai balladával, melynek társkoreográfusa Fundák Kristóf mellett Fundák-Kaszai Lili. Az együttes tagjai ebben a számban is bebizonyítják, hogy minden színpadi műfajban, az autentikus folklór nyelvén készült koreográfiákban is elengedhetetlen az ihletett, művészi előadás. A Bukovinai ballada – a szép, korrekten bemutatott táncok és a mély átéléssel előadott dalok mellett – egy sor színházi eszközzel is operál: meg-megállított képekkel és erős, dinamikus táncokkal teremt kontrasztot, váltogatja az idősíkokat, szimbolikus tárgyakat használ. Mindezek révén igen hatásos, túlzás és pátosz nélkül állítható, szívbe markoló az előadás.
A harmadik versenyprogramot leginkább a jó minőségű autentikus számok kiegyensúlyozott kínálata jellemezte, közülük számos díjat is érdemelt. Antal Áron és Delbó Eszter Egy pár nóta Haranglábról című koreográfiája (Rába Néptáncegyüttes) a Szászcsávás melletti településről származó anyagát mutatta be – szép énekes keretben. A Zalai Táncegyüttes a népi játékokkal, humorral fűszerezett Csíki táncokkal jelentkezett, amelyet Horváth Gábor koreografált. Sokak szerint a verseny legszebb és szakmailag is a legszínvonalasabb autentikus száma a Deffend Irén koreografálta Tánc Mezőbándról volt, a Corvinus Közgáz Néptáncegyüttes előadásában (el is nyerte az autentikus néptánc kategória koreográfusi nívódíjának első fokozatát).

Corvinus Közgáz Néptáncegyüttes: Tánc Mezőbándról

A zalaegerszegi Zörömbölők Táncegyüttes „Öttök” – zalai cigánytánc című, Varga János koreografálta jelenetében a régióban gyűjtött autentikus táncok mellett szerepelt sok-sok játék, tréfás szövegelés, ügyeskedés-zsonglőrködés. A Pál Lajos és ifj. Zsuráfszky Zoltán által jegyzett Viski örökségben a néptáncba keringő és tangó, a népdalok közé nosztalgikus slágerek vegyültek – meglepő és szokatlan módon. A versenyprogram egyetlen táncszínházi kategóriában indult számát szintén ifj. Zsuráfszky koreografálta – Jövő7 címmel, Csoóri Sándor „Sündi” zenéjére (Idéző Kamara Táncszínház). A nem egy részletében direkt provokatív előadás a zsűrit és a közönséget is megosztotta. Nehéz megmondani, hogy ez jó irány-e vajon. Az mindenesetre mellette szól, hogy erős, helyenként kőkemény táncanyagát virtuózan, hatalmas energiával táncolták a technikailag és művészileg is csakis elismerésre méltó teljesítményt nyújtó férfiak.
A Zalai Kamara Táncfesztivál idén is a műfaj aktuális helyzetének érzékeny keresztmetszetét adta. Megmutatkoztak a gondok, és látszódtak a derűlátásra okot adó folyamatok is. Változatlan az igény és a belső késztetés a hagyományok megőrzésére, de többen napirenden tartják a megújulás (lét)kérdését is.

Zalaegerszeg, Hevesi Sándor Színház, 2016. április 22-24.

*

Zalai Kamara Táncfesztivál, 2016
DÍJAK

Kiemelt koreográfusi nívódíj:
FUNDÁK KRISTÓF - FUNDÁK-KASZA LILI
Egység-kétség - Angyalföldi Vadrózsa Táncegyüttes /táncszínház/
Bukovinai ballada - Angyalföldi Vadrózsa Táncegyüttes /autentikus folklór/

Autentikus néptánc kategória, koreográfusi nívódíj 1. fokozat:
DEFFEND IRÉN
Mezőbándi táncok - Corvinus Közgáz Néptáncegyüttes /autentikus folklór/

Autentikus néptánc kategória, koreográfusi nívódíj 2. fokozat:
KOVÁCS JÓZSEF
Palóc számadás - Palóc Néptáncegyüttes /autentikus folklór/
ANTAL ÁRON – DELBÓ ESZTER
Egy pár nóta Haranglábról - Rába Néptáncegyüttes /autentikus folklór/

Autentikus néptánc kategória, koreográfusi nívódíj 3. fokozat:
MOLNÁR PÉTER
Forgácsék tánca – emlékek az őriszentpéteri cigánysorról - NyME SEK Szökős Néptáncegyüttes /autentikus folklór/

Táncszínházi kategória, koreográfusi nívódíj 1. fokozat:
SÁNTA GERGŐ
Visszanéztem félúton - Magyar Nemzeti Folklór Műhely /autentikus folklór/

Táncszínházi kategória, koreográfusi nívódíj 2. fokozat:
ÁGFALVI GYÖRGY - LÉVAY ANDREA
Graviton - Csepp Táncműhely /táncszínház/
KÁDÁR IGNÁC - APPELSHOFFER JÁNOS
Minden egész eltörött - AppelshofferJános-Kádár Ignác /táncszínház/

Táncszínházi kategória, koreográfusi nívódíj 3. fokozat:
NEM KERÜLT KIOSZTÁSRA

Táncos-előadóidíj :
NEMZETI FOLKLÓR MŰHELY

Táncos előadói:
IDÉZŐ KAMARA TÁNCSZÍNHÁZ

Együttesi nívódíj:
ZALAI TÁNCEGYÜTTES

Együttesi különdíj:
RÁBA NÉPTÁNCEGYÜTTES

Zenei nívódíj:
GERA GÁBOR
Fundák Kristóf: Egység-kétség - Angyalföldi Vadrózsa Táncegyüttes /táncszínház/
produkcióban nyújtott teljesítményéért

Zenei különdíj:
SÁRA CSOBÁN
Fundák Kristóf- Fundák-Kaszai Lili: Bukovinai ballada - Angyalföldi Vadrózsa Táncegyüttes /autentikus folklór/
produkcióban nyújtott teljesítményéért

Együttesi különdíj:
ANGYALFÖLDI VADRÓZSA TÁNCEGYÜTTES
A Folkpédia felajánlása

Zenei különdíj:
CSOÓRI SÁNDOR
Badacsonyi Tamás felajánlása

Zenei különdíj:
BUDAPEST MEZŐSÉG BAND
Kozma kft. felajánlása

Orsovszky István koreográfusi díj (különdíj):
IFJ. ZSURÁFSZKY ZOLTÁN