Utolsó vacsora - á la carte Góbi Rita
A MU Színházban
Október 29-30-án mutatja be a Góbi Rita Társulat a legújabb darabját "Az utolsó vacsora" címmel a MU Színházban. A négyszereplős darab az alkotó ember örök dilemmájáról szól: lesz-e aki követi majd, folytatja-e a megkezdett művet, és ha nem, mi lesz tovább.
A MU Színházban
Október 29-30-án mutatja be a Góbi Rita Társulat legújabb darabját "Az utolsó vacsora" címmel a MU Színházban. A négyszereplős darab az alkotó ember örök dilemmájáról szól: lesz-e aki követi majd, folytatja-e a megkezdett művet, és ha nem, mi lesz tovább.
Étlap azaz a használati utasítás
Aki az Utolsó vacsorára hivatalos, ne öltözzön ünneplőbe, cicomába, maszkot ne viseljen, elvárásaival csínján bánjon...
Aki az Utolsó vacsorát látni szeretné, szemét fülét nyissa tágra, figyeljen...
Aki az Utolsó vacsorán lakmározni szeretne – bizony mondom –, rossz helyen jár, hoppon marad: éhségét nem csillapítjuk, szomját se oltjuk: szünet nélkül 5 fogással vendégeljük...
Aki az Utolsó vacsorára kíváncsi, csak a testére figyeljen, semmi másra: múlton, jövőn ne merengjen, a jelenre koncentráljon, engedjen a kísértésnek, táncba jöjjön...
Aki az Utolsó vacsorára hivatalos, önmagában bízva bízzon, de ne reménykedjen, s majd a végén – ha netalántán tetszettünk is –, ne tapsoljon...
Jézust és Júdást ne keressék tehát a színpadon, mi leszünk ott: csak annyiban szereplői Utolsó vacsoránknak, amennyiben alteregóink: ott vannak, nyugszanak bennünk összegabalyodva, láthatatlanul. Hűségről, árulásról sokat tudunk már, nem szükséges tanulságait újra számba venni. De a vacsorát, az utolsót, senki nem tálalta még nekünk.
Utolsó vacsora
táncművészek: Samu Kristóf, Sinthavong Zsófia, Mészáros Attila, Góbi Rita
zene: Gyulai Csaba
fény: Szirtes Attila
vetítés: Papp Gábor, Korai Zsolt, Hajdu Gáspár
jelmez: Sinkovics Judit
koreográfia: Góbi Rita
Előadás időpontok: október 29., 30.
Külön köszönet: Gueth Péter, Kerekes Emőke, Vörös Zsolt, Barna Gábor Botond, gpower.hu
„Egy művészi alkotást, főleg amit én szeretnék létrehozni, azt érzéssel kell befogadni." – Részlet Sturm Andrea Góbi Ritával készült interjújából
MU: Az Utolsó vacsora címmel nem a bibliai jelenetet akarod megidézni, mégis elkerülhetetlen, hogy a közönség ne erre, és a számtalan ezt feldolgozó kulturális produktumra (pl. Da Vinci-freskó) asszociáljon. Szándékos játék ez a mitológiával, a nézői elvárásokkal?
GR: Hogy mit is mond egy művészi alkotás, az még egy jó költemény esetében sem fejezhető ki szavakkal, gondolati úton. Gondolati síkon sok mindent körbejártam, de ne ragaszkodjunk a múlthoz, a leírtakhoz...Sztereotípiák nem lesznek. Szeretem eldobni, továbbvinni, továbbgondolni a tényeket...Valahonnan elindultam, aztán, hogy hová jutottam el, azt majd megfejti a közönség.
Van, mikor túlszárnyalok valamin, félek, hogy ez most megtörtént, de nem bánom, mert a fantázia határtalan. Úgy gondolom, hogy minden, amit létrehozunk, a „gyermeki" emberhez szól, aki a világot érző-akarati, akarati-érző módon fogadja be. Rengeteg érzés lapul bennünk, ezt kell kinyitni, engedni, hogy kibontakozzon, nem elzárni, elfojtani. Egy művészi alkotást, főleg amit én szeretnék létrehozni, azt érzéssel kell befogadni.
„A tánc érzéki öntapasztalás. A titkos tükör és a néző szeme közti feszültségben kel életre. Aki meg akar mutatkozni, annak mozdulnia kell. Aki fel akarja tárni önmagát, annak táncolni. Aki táncol, tüzet gyújt, fénylik bentről kifelé. És ennél a világosságnál a néző megérintheti önmagában azt az ismeretlent, aki a titkos tükör előtt áll."
MU: A táncot, mint rítust, illetve kommunikációs csatornát definiálod. Rítusok a Te előadásaid is? Közös elemi tapasztalatokat keresel a közönséggel?
GR: Úgy gondolom, hogy a művészet a régi szakrális élet utójátéka, ahol minden érzelemteli volt. Közönség nélkül nincs előadás, minden hatással van rám, a figyelem, a közös koncentráció segít, igyekszem, hogy végig velünk maradjanak. Csoda lenne, ha velünk tudnának UTAZNI, a „semmibe", a bizonytalanba, a megfoghatatlanba...
Csak egy alfa, meditációs állapotra van szükség, nem kell keresni a mindennapi értelmet, nem árt az önmagunkban való elmerülés, mikor nem azt vizsgáljuk, hogy mit hogyan, miért tettünk, hanem csak létezünk.
A teljes interjú itt olvasható »»»
