TÜKÖRSZOFT - Angelus Ivánnal (és másokkal)
A Trafóban
Angelus Iván az 1990-es Utolsó szóló után most ismét önálló esttel jelentkezik. A Trafóban december 9-én és 10-én látható délutáni és esti produkció szigorúan strukturált színházi darab.
A Trafóban
Angelus Iván az 1990-es Utolsó szóló után most ismét önálló esttel jelentkezik. A Trafóban december 9-én és 10-én látható délutáni és esti produkció szigorúan strukturált színházi darab.
A Budapest Tánciskola táncosait is felvonultató, Erdős Virág versét, Böröcz András alkotói performanszát, zenei és filmes bejátszásokat, köztük két kivetített élő kamerát, valamint a modern kori magyar történelem néhány lenyomatát is magába foglaló előadás legfontosabb szereplője a néző lesz, akinek a performansz után módja lesz beszélgetni, együtt játszani az előadókkal.
Az első magyar táncszínházi/kortárstánc előadást – az 1982-es Tükröket – is rendező, a Budapest Kortárstánc főiskolát alapító és vezető Angelus várja a modern tánc iránt érdeklődőkön kívül mindazokat is, akik nem vagy ritkán szoktak táncelőadásra járni, vagy nem a Trafóba, akiket érdekelnek az archív híradók vagy Erdős Virág versei, Böröcz András alkotásai, Mizsei Zoltán hangi világa, Ginger és Fred tánca, Kardos Ferenc, Gyöngyössy Imre, Sára Sándor filmjei. A tánc, mely tehát a megszokottnál szélesebb kontextusban fog megjelenni, olyan embereket szeretne összehozni, akik nem szoktak egy helyiségben tartózkodni.
Háttérbeszélgetés Angelus Ivánnal
Az első magyar táncszínházi/kortárstánc előadás – az 1982-es Tükrök – és az 1990-es Utolsó szóló után most ismét önálló esttel, szólóelőadással jelentkezik.
Eredetileg azért választottam a táncot, hogy közösségben dolgozzak, tehát ne egyedül. Az Utolsó szóló idején tudtam, hosszabb időre el fogok távolodni az előadói léttől, de egy ideje úgy érzem, ismét érett vagyok, hogy előadóként is kiálljak mások elé. Ehhez találtam meg alkotótársaimat, akikkel tárgyi, hangi, képi, szellemi tereket alkotunk a közönség számára. Elsőként említem Böröcz András képzőművészt, aki nagy hatást gyakorolt erre a performanszra, maga is előad, tárgyakat hoz létre, az alkotás folyamata a nézők előtt zajlik. Ő volt – a táncosnő Vicky Shick mellett – a New York-i videófelvételek operatőrje is. Mizsei Zoltánnal a hangokat, Dömötör Péterrel a mozgóképeket rendezzük a térbe. Több mint húsz éve azt akartam legyen az az „utolsó szóló” darabom – most úgy érzem, ez lesz az első szólóm. Újra meg újra úgy élem meg, nemcsak új est, de új munkamódszer is, új műfaj is születik, mely csak a közönséggel kölcsönhatásban, a színházban fog majd megszületni.
Mit gondoljunk, mire asszociáljunk a TÜKÖRSZOFT címből?
Az én darabjaim címe többnyire nem a témára hanem egyfajta szellemi gravitációs központra utalnak. Poroszlai Eszter festő születésnapi ajándéka volt az a tükörszoft pingpongütő, mely végigkísérte a forgatásokat és megjelenik majd az előadásban is. Már hónapok óta készült a darab, mire feltűnt nekem, hogy már az egyik első táncos darabom címe is Tükrök volt, és az összes darabomban foglalkoztatott a kép és a mozgás, a két és a három dimenzió viszonya, a valóság és a leképezés. Valóság és nyelv. A kommunikáció, mely lehet jelszerű vagy valóságos. Láthatunk tükör által homályosan vagy színről színre. Ennél persze sokkal egyszerűbb is a dolog: játék tárgyakkal, helyzetekkel.
Tud-e valamiféle használati utasítást adni az előadáshoz?
Persze, boldogan. Szükség is van rá. A kortárstánc innovatív műfaj. Ahány előadás, annyi táncnyelv. Minden előadásomban új munkamódszerek jelennek meg, így magam is rendre új „műfajként” élem meg őket. Felfedezésük a nézővel közös kaland. Leginkább erre a nyitottságra, bátran kérdező attitűdre bíztatom nézőimet. Nem az a lényeg, hogy én mit gondoltam, hanem az, ami a néző fejében, testében történik.
Az utóbbi évtizedek Budapest Tánciskolás darabjaiban feladatom a diákok által hozott elemek, energiák összerendezése, fókuszálása volt. Tehát rendező voltam – itt leginkább „komponista” vagyok, motívumokat hozok létre és összerakom, összeszerelem őket. Folyamatokat térben és időben. Felkérem, helyzetbe hozom magamat is mint előadót. Komponista „én”-em elégedett főszereplőjével, előadói „én”-em szereti a feladatot, de több segítségre vágyna, küzdelmes az útja.
A produkció tekinthető egy partitúra színpadra állításának. Rengeteg motívum „szólal meg” egymás után és egyidejűleg. Két élő és négy előre elkészített videósáv, hat hangsáv mely hétköznapjaim és életem drámai helyzeteinek hangi világa mellett néhány csodálatos zenét is tartalmaz. Az én akcióim is egy sávot képeznek, akárcsak a fel-feltűnő férfi táncosok és a hat táncos lány mozgása. Böröcz András, két kis gyerek, a társastáncos pár, a tárgyak…: mind-mind egy-egy sor vagyunk az élet partitúrájában.
Mi minden lesz ezekben a „szólamokban”? Csak néhány kiragadott kedvenc: Szemző Tibor első közös produkciónk alkalmából, 1982-ben létrehozott, Vízicsoda című darabja, a visszhangtechnika maga is egyfajta hangi tükrözés. Dömötör Péter többrétegű látványt dokumentáló, élőben kivetített kamerája maga is reflektál. Ginger és Fred hollywoodi tánca két kiváló versenytáncos „fénytörésében” jelenik meg.
Az iskolás daraboktól eltérő, személyesebb hangütés lehetővé teszi, hogy reflektáljak arra a történelmi közegre melyben felnőttem és máig élek. Így kerül a darabba az 1957. május 1-jéről készült Híradó vagy Erdős Virág verse.
Fontos nekem, hogy olyanok jöjjenek el, akik nem szoktak előadásokra járni, vagy nem szoktak táncelőadásokra járni, vagy nem szoktak a Trafóba járni, viszont pl. néznek archív híradókat vagy meghallgatják egy közéletileg elkötelezett költőnő versét is. És jöjjenek el azok, akik elmennének Böröcz András kiállítás-megnyitójára. A kortárs tánc zárt világán kívül a tánc sokkal szélesebb kontextusban jelenik meg, pl. a film világából is lesznek idézetek. Abban bízom, hogy ez embereket fog összehozni – olyanok fognak találkozni előtte, közben és utána, akik soha nem találkozhatnának. Abban bízom, hogy a TÜKÖRSZOFT összehoz olyan embereket, akik soha nem szoktak egy helyiségben ülni.
Ha van használati utasítás, akkor ez az: felhívás a partneri viszonyra. Felkérés táncra.
TÜKÖRSZOFT
Angelus Iván estje
Budapest, Magyarország
Trafó, Kortárs Művészetek Háza
2013. december 9-10. hétfő, kedd, 20:00 órai kezdettel
Alkotótársak
Böröcz András – performansz művész, képzőművész
Mizsei Zoltán – hangszervező
Dömötör Péter – élő videó
Dömötör Judit, Harmath Olívia, Juhász Adél, Kancsó Luca, Oberfrank Réka, Vavra Júlia, Dragos Dániel, Petrovics Sándor a Budapest Tánciskola táncosai
Grúber Márta 19-szeres magyar társastáncbajnok és Zsigovits István versenytáncos
A címadó pingpongütőket Poroszlai Eszter készítette
Közreműködik Angelus Maya és Angelus Farkas
Az esten láthatóak illetve hallhatóak lesznek az alábbi művészkollégák alkotásai
Szemző Tibor - Vízi csoda
Erdős Virág – Mondjátok meg
Molnár Emese – Belluleja
Idézetek Kardos Ferenc, Sára Sándor, Gyöngyössy Imre, Kabay Barna,
Bergendy Péter és Pálmai Kati, Walt Disney, Ginger Rogers és Fred Astaire filmjeiből, híradókból
Az oroszlános zakó Németh Anikó (MANIER) ajándéka
Creative Advisor – Eva Karczag, Szabados Zsuzsa
Videó felvételek – Böröcz András, Vicky Shick
Videó vágás – Dömötör Péter
Videó technika – HG Events
Fotók – Angelus Iván, Photo processing – Peter Vidor
Ügyelő – Sessi Krisztina
Beavató előadás keretében budapesti és vidéki középiskolásoknak- többek között a DOBBANTÓ program kedvezményezettjeinek - a déli órákban is bemutatják a teljes előadást, melyet ezúttal is beszélgetés követ.
