Ulysses nappalija újra az Artus Stúdióban

Május 8-10-11-én

Az örök visszatérés mítosza az emberiség egyik legalapvetőbb kérdését veti fel. Hová tart az ember, aki egész életében úton van? Erre keresi a választ az Artus Stúdió Ulysses nappalija című előadása, amely legutóbb két külföldi fesztiválon szerepelt nagy sikerrel, a lengyelországi Wroclawban és a németországi Potsdamban.

Május 8-10-11-én

Az örök visszatérés mítosza az emberiség egyik legalapvetőbb kérdését veti fel. Hová tart az ember, aki egész életében úton van? Erre keresi a választ az Artus Stúdió Ulysses nappalija című előadása, amely legutóbb Lengyelországban, Wroclawban (Dialog Fesztivál) és Németországban, Potsdamban (Unidram Fesztivál) szerepelt nagy sikerrel.

Mindannyian Odüsszeuszok vagyunk. Legbelül mindig utazunk, s a világunk akkor válik teljessé, mikor végre hazaérünk.

„Az Artus-gyárépület hatalmas csarnokának dohányzóasztalokkal és ülőgarnitúrákkal berendezett alkalmi nappalijában foglalnak helyet a nézők. A közönség és az előadók közötti választóvonal teljes felszámolása itt funkcióval bír: a nézők az előadók közvetlen közelségében átélhetik, hogy egy kialakuló mítosz szereplői." (Kutszegi Csaba)

Előadás időpontok:
2014. Május 8.,10.,11.
Helyszín: Artus Stúdió - 1116 Budapest, Sztregova utca 7. 
Jegy- és helyfoglalás (csak így tudjuk biztosítani a helyed a kanapén): Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát..

Mozgóképes beszélgetés Goda Gáborral

Kritikai visszhangok:

Ulyssesnek nincs is nappalija! - Varga Sándor Márton jegyzete a Tánckritka.hu-n

Miután – a prológban, á la William Shakespeare vagy Joseph Katona – eligazítanak bennünket a szüzséről, az idő lejtőjén legördül egy pöttyös labda, amely másfél-két óra alatt (ennyit kell szánnunk az előadásra) ér a hegyről a völgybe. A kérők nyilai megállás nélkül röpködnek közöttünk (ám célba sosem találnak). Eközben emberpárok késhegyig tartó vitákba bonyolódnak, amivel párhuzamosan verekedésbe torkolló, egymásba gabalyodó közösségi táncot lejtenek, majd – már az első fogással – túletetik egymást, minek folyományaként a második fogás már inkább lelki táplálék, amellyel kitakarhatják önmaguk elől a külvilágot, bár kitöltetlen pohár borok mellett megkísérlik kibeszélni-kiinogni magukból a kibeszélendőket.
A teljes cikk itt olvasható >>>

Katarzyna Mikołajewska: Meghívó a nappalikba (Ulysses nappalija) - KRITIKA a lengyel Dialog Fesziválon való részvétel kapcsán

Az Artus Társulat művészcsapata nem csak lebilincselő előadást hozott létre, hanem aprólékos gondossággal megtervezett teret is. A Scena na Świebodzkim Színház egész területét felhasználták olyan módon, hogy a magyar performerek és a nézőközönség találkozásának egy eléggé nem szokványos lehetősége jöhessen létre. A köztük lévő határokat teljesen eltörölték – a színészek a nézők körül járkáltak, beszélgettek velük, leültek melléjük, hogy közösen bámulhassák az előadás részleteit, amit színházi kollégáik adtak elő. Jelenlétük mégsem volt stresszelő, egyáltalán nem okozott zavart a tér különböző helyein elhelyezkedő kicsiny színpadokon végbemenő cselekménykövetésében. Azt a valamit, ami mesterségesen kreált és végeredményben szégyenlős intimitásnak tűnhetett volna, az előadók a tökéletességig követésében. Azt a valamit, ami mesterségesen kreált és végeredményben szégyenlős intimitásnak tűnhetett volna, az előadók a tökéletességig kidolgozták és természetes, nem erőszakos módon adták át a publikumnak.
Az eredeti cikk itt található >>>

Az előadás létrejöttét inspirálták:

1. Odüsszeusz, Ulysses – és az örök visszatérés mítosza

Homérosz Odüsszeusza húsz évig hajózott a tengeren - Joyce Ulyssese egy napon át bolyongott Dublin városában. A végeérhetetlennek tűnő utazás az Ulysses nappalijában egy előadás idejébe sűrűsödik. Ahogyan Joyce ír, úgy alkot az Artus: a belső utazás látomásszerű képek szövetét tárja fel, az ember tudatában villanásszerűen, egyszerre jelennek meg a tér és az idő legkülönbözőbb pontjai és az ott zajló történésekről szerzett impressziók.

2. Kérész Művek

A 2010-ben megkezdett rendhagyó performanszkocsma-sorozat minden epizódja egyszeri előadás, premier, melyet a résztvevők egyetlen intenzív nap alatt hoznak létre. A spontaneitás és a pontos kidolgozottság paradox módon egyszerre érvényesül: a Kérész-performanszok végleges formájukat csak a nézők jelenlétében nyerik el.

3. Földhajó

4. Egy-Nap-Fordulat

„Fent álltam a hegyen, és lassan megfordultam egyszer a saját tengelyem körül. Egyszerűen körbefordultam, de egy nap, azaz 24 óra alatt. Annyi idő alatt, mint ahogy a Föld fordul meg a tengelye körül. Egy napot álltam egy helyben, lassan mozdulva, fordulva, összehangolódva, eggyé válva a Földdel.

Forgás közben újrafogalmazódott a világ:
Itt állok hiánytalanul üresen.
Ürességgel telítetten.
Minden megéled, de semmi nem történik.
Nem gondolkodom, és mégis értem.
A közvetlen valóság és a látomások együtt léteznek.
Csend van, mindent betöltő Csend.
A Zaj a Csend része.
A Föld nem a lábam alatt van, hanem körülvesz.
Nem itt állok, hanem mindenhol.
A világosság nem sötétség ellentéte."
/Goda Gábor/

5. Antinómia

Az ellentmondásokban rejlő teljesség.