Kortárs tánc, Képzés, Mozgásszínház, Balett, Néptánc

Készül a Nemzeti Táncprogram

Táncművészeti Fórum volt október 4-én a Pécsi Nemzeti Színházban

A Magyar Táncművészek Szövetsége által a VIII. Pécsi Nemzetközi Tánctalálkozón szervezett fórum résztvevői az előzetesen elküldött anyaghoz javaslatokat, hozzászólásokat, módosító indítványokat fűztek. E kiegészítéseket a témavezetők beillesztik a készülő anyagba. A végleges dokumentum várhatóan december közepére készül el. Utána a Magyar Művészeti Akadémia szakértői segítik „törvényjavaslatra előkészíteni" a szöveget, majd az anyagot eljuttatják a döntés- és törvényhozókhoz.

Táncművészeti Fórum volt október 4-én a Pécsi Nemzeti Színházban

A Magyar Táncművészek Szövetsége által a VIII. Pécsi Nemzetközi Tánctalálkozón szervezett fórum résztvevői az előzetesen elküldött anyaghoz javaslatokat, hozzászólásokat, módosító indítványokat fűztek. E kiegészítéseket a témavezetők beillesztik a készülő anyagba. A végleges dokumentum várhatóan december közepére készül el. Utána a Magyar Művészeti Akadémia szakértői segítik „törvényjavaslatra előkészíteni" a szöveget, majd az anyagot eljuttatják a döntés- és törvényhozókhoz.

A fórum után néhány résztvevőtől megkérdeztük, hogy miért tartják fontosnak a Nemzeti Táncprogram létrehozását, illetve maguk személyesen melyik résztéma kidolgozásában vettek részt.

Mihályi Gábor:

Az Nemzeti Táncprogram nem cél, hanem eszköz a táncművészet gondjainak megoldásához. Egyik legfőbb haszna, hogy felméri a teljes területet. Bemutatja az eredményeket, rávilágít a problémákra és megoldásokat javasol, mindezt komplex módon: követi a kormányzati cselekvési irányokat, igyekszik átvenni a nagy programokban gondolkodás hatékonyságát, melyek segítségével a teljes terület új impulzusokat kaphat.

Legfontosabbnak most a „nyugdíj" (jelenleg: balettművész-életjáradék) lehetőségének minden táncosra történő kiterjesztését tekintem. A jelenlegi szabályozás annyira igazságtalan és diszkriminatív, hogy megváltoztatása nemcsak szakmai, hanem morális kérdés is. Én a közös munkában a nemzeti együttesek kérdésével foglalkoztam. A legnagyobb problémája a területnek, hogy miközben ezek az együttesek kitüntetett „nemzeti" státuszba kerültek, az eddig sem kevés feladataik tovább növekedtek, a konszolidálásuk pedig egyelőre elmaradt, így az évtizedes forráshiányukat az új helyzetben is cipelik tovább.

Részlet a Nemzeti együttesek című témakör munkaanyagából (témavezető: Mihályi Gábor):

„Az Előadó-művészeti törvény előírásai szerint, a nemzeti együtteseknél alkalmazott táncművészek min. 70 %-ának szakirányú felsőfokú diplomával kell rendelkeznie a nemzeti státuszba kerüléshez, vagy az abban maradáshoz. Ezért vagy megfelelő végzettségű táncművészeket kell felvenni, vagy a már évek óta alkalmazott táncosokat kell a diploma megszerzésére ösztönözni. (Ez a probléma leginkább a néptánc együtteseket érinti, amelyek a Táncművészeti Főiskolán végzettek mellett, tehetséges, a vezető amatőr együttesekben megfelelő szakmai tudással, de megfelelő diplomával nem rendelkező táncosokat is alkalmaznak.)

Az ösztönzés azonban rendkívül nehéz, hiszen egy ilyen típusú diploma 300-500.000,- Ft/félév költségbe kerül, amit a táncosok önerőből képtelenek kifizetni, a társulatok pedig csak más feladat rovására tudják őket megfelelő szinten támogatni.

[...]

Megszűnt a korengedményes nyugdíj, az előadó-művészeti életjáradékra pedig a nemzetiek közül csak a Magyar Nemzeti Balett, a Győri Balett és a Pécsi Balett táncművészei jogosultak."

*

Vincze Balázs:

Ezzel a programmal láthatóvá lehet tenni a perifériára szorult táncművészetet. Most van remény arra, hogy egy kicsivel több figyelem jut ránk miniszteriális szinten is, miközben magunknak is rá kellett döbbennünk, hogy nagyon kusza a rendszer, melyben a táncművészet működik. Eljött az ideje, hogy rendbe tegyük a dolgainkat.

Az egyik legfontosabb kérdés szerintem az oktatás. Például ha a nyugdíjkort elérő, vagy balettművészet-járadékban részesülő mestereknek nem éri meg tanítaniuk, akkor egy idő után nem lesznek együttesek, előadások, nem lesz miről beszélnünk. Ez a Pécsi Balett jövője szempontjából is fontos kérdés, de az összes többi vidéki nemzeti és kiemelt együttes számára már most is gond, hogy megfeleljen az előadó-művészeti törvény követelményeinek, például annak, hogy hetven, illetve hatvan százalékban felsőfokú végzettséggel rendelkező művészeket szerződtessenek.

Részlet a Felsőfokú oktatás című témakörből (témavezető: Szakály György):

„A szakmai nyugdíj melletti továbbfoglalkoztatás lehetőségének megszűnése miatt igen sok szakember mondta fel közalkalmazotti állását, akik most talán egy magániskolában adják át azt a felbecsülhetetlen tudást, amelyből a professzionális magyar táncművészoktatás is profitálhatna."

*

Barda Beáta:

A FESZ képviseletében megfigyelőként vettem részt a fórumon. Lehetek optimista, és lehetek pesszimista is ez ügyben. Mi a függetlenek helyzetéről szeretnénk beszélgetni, de erről itt nem esett szó. Egyébként azt gondolom, hogy az összefogásban van az erő, tehát érdemes minél szélesebb körben megvitatni ezeket a kérdéseket, akkor lehet olyan eredmény, melyből mindenki jól jön ki.

Megoldási javaslatok (részletek) A pályázati kategóriában működő együttesek című témakör munkaanyagából (témavezető: Szögi Csaba):

„Az adott 12 hónapos működési pályázat előző évi kiírása, így a támogatás is hamarabb kerül folyósításra.

Egy 3-5 éves működési támogatási rendszer létrehozása, egy meghatározott mennyiségű és keretű együttesi státusz pályázhatóságának megteremtése.

Táncművészek továbbképzésére, átképzésére alap létrehozása.

Legyen a táncművészeknek (műfajtól és együttesi státuszától független) „szakmai nyugdíja" és a nyugdíj mellett vállalhassanak művész státuszú munkát (pl. művésztanár).

A pályázati forrás(ok) megteremtése az infrastrukturális háttér technikai fejlesztései számára.

A költségvetési forrásokra épülő pályázatok harmonizálása, ésszerűsítése, egységes elszámolási rend kidolgozása (EMMI, NKA, NEA, MMA).

Központi költségvetéssel rendelkező Táncművészeti Nemzeti Kerekasztal működtetése a szakterületenkénti szakemberek bevonásával, hosszú távú stratégia és program kidolgozását követően, annak folyamatos monitoringozása."

*

Topolánszky Tamás:

A Nemzeti Táncprogram azért fontos, hogy a hivatásos magyar és határon túli szakma egységes, minden szegmens problémáira kiterjedő képviseletet nyerjen. A program tartalmazza a megoldandó feladatok realizálását, olyan felmérések készítését, melynek adatai alapján tiszta, átlátható képet tudunk nyújtani jelenlegi helyzetünkről. Égető kérdéseinket – a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával – kormányzati szintre kell eljuttatnunk, ezzel pozitívan befolyásolva a magyar táncművészet megbecsültségét és hosszú távú, hatékony fejlődését.

A Nemzeti Táncprogram munkálataiban jómagam a színházi tánctagozatok témafelelőseként veszek részt. Ez több szempontból is speciális terület, hiszen a hat jelenlegi tánctagozat vidéki színházban működik, ahol saját produkcióikkal újabb és újabb nézőket hódítanak a táncművészet számára, emellett a színházak prózai, illetve zenés darabjaiban is állandó feladatokat teljesítenek magas színvonalon. Mint alapvetően a táncművészet többi területén, itt is elsősorban a nyugdíjszerű életjáradék ügyének megoldása, az átképzés lehetőségeinek megteremtése és a bérek emberi léthez méltó rendezése a legégetőbb feladat jelenleg.

Részlet a Színházak tánckaraként, tánctagozataként működő együttesek című témakör munkaanyagából (témavezető: Topolánszky Tamás):

„A korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény felhatalmazása alapján létrejött jogi szabályozás azonban az európai normákkal összeegyeztethetetlen és teljességgel érthetetlen módon alkalmazott negatív diszkriminációt többek között a színházi tánctagozatok művészeivel szemben, megfosztva őket a nyugdíjkorhatár előtti ellátás lehetőségétől. A színházi tánckarok, tánctagozatok művészei számára különösen elfogadhatatlan, hogy egy azonos vagy magasabb végzettségű hivatásos táncművészt azonos vagy hosszabb szolgálati idő és – a tánctagozati létből fakadó rendkívül magas éves szolgálatszám okozta – fokozott testi és szellemi igénybevétel mellett kevesebb jogosultság illesse meg, mint az ugyancsak táncművészi munkakörben, csak éppen másik intézménynél foglalkoztatott kollégáját."

*

Sziráky Gábor:

Sajnálatos módon a kultúrára egyre kevesebb pénz es figyelem jut Magyarorszagon. Ezen belül a táncművészettel foglalkozók (táncosok, tanárok, koreográfusok) helyzete-státusa es jövője lényegében nincs megoldva. A Nemzeti Táncprogram arra teremt lehetőséget, hogy egy elképzelhető jövő alapjait meghatározzuk, amelyben a jövő táncművész generációi dolgozhatnak és alkothatnak. Rendkívül dicséretes, hogy a szakma jelenlegi vezetői a tánc minden területéről felelősségteljesen leültek egy asztalhoz, és felretéve az esetleges ellentéteket, közösen próbálnak megegyezni, tenni a magyar táncművészet túlélésének es jövőjenek érdekében.

A Madách Musical Tánc- és Zeneművészeti Iskola művészeti igazgatójaként nyilvánvalóan a táncoktatás és táncművészképzés érint közelről, és ennek megfelelően az oktatással kapcsolatosan kérték ki a véleményemet. Ezen a téren nagy volt az egyetértés az MTF, a győri és a pécsi iskolák, valamint az intézményem részéről abban, hogy minőségi oktatásra kell törekedni, és a már meglevő értékeinket (például: a szakembereket) segítenünk kell. Az oktatás egyértelműen kulcskérdés kell hogy legyen a nemzeti programban, mivel ez határozza meg a jövő táncosainak kulturáltságát és technikai felkészültségét; ezzel együtt a jövő művészetét (ld.: előadások, koreográfusok). Ezen kívül nyílván még érdekelt vagyok a programon belül a táncművészek továbbképzésének és nyugdíjának rendezésében, valamint egy szakmai kamara létrehozásában.

*

Végezetül – szándékosan előtérbe helyezve saját házunk táját – idézünk egy fontos részletet a Nemzeti Táncprogram Tánctudomány, tánckritika, táncszakmai lapok helyzete című témakörének munkaanyagából (témavezető: Dr. Bolvári-Takács Gábor):

"Szükség van egy átfogó elméleti-kritikai internetes szaklapra, amely a táncművészet valamennyi irányzatát, műfaját, stílusát figyelemmel kíséri, mértékadó, elfogulatlan, szakmai alapokon nyugvó, elemző kritikai figyelmet biztosít, miközben a mai kor elvárásainak megfelelően gyorsan reagál, és amelyet az ország legjobb, felkészült tánckritikusai írnak. Ezt a funkciót – megfelelő támogatás esetén – el tudja látni a Tánckritika.hu (www.tanckritika.hu)."

2014. október 30.