Folytatódik a Trafó smART! sorozata!
Január 30-án és 31-én a japán Hiroaki Umeda két szólója látható, február 6-án és 7-én pedig műsorra kerül a „léggömbbalett": az oslói koreográfus, Heine Avdal és a Tokióban kortárstánc- és pszichológiai tanulmányokat folytató Yukiko Shinozaki A láthatatlan látható című produkciója
Január 30-án és 31-én a japán Hiroaki Umeda két szólója látható, február 6-án és 7-én pedig műsorra kerül a „léggömbbalett": az oslói koreográfus, Heine Avdal és a Tokióban kortárstánc- és pszichológiai tanulmányokat folytató Yukiko Shinozaki A láthatatlan látható című produkciója
A Trafó smART! sorozatában a low-tech és a high-tech, a technológiai innovációk találkoznak a színházzal, tánccal, performatív műfajokkal. A Trafó olyan előadásokat mutat be, melyek analóg trükkrendszereikkel vagy éppen forradalmi technikai újításaikkal nyitnak új utakat az előadóművészetek területén. A színészek, zenészek, táncosok mellett immár feltalálók, szoftverfejlesztők, vagy akár szélmesterek és operátorok is komoly szerepet kaphatnak. A Trafó pedig boldogan biztosít helyet a számukra...
Egy Star Wars epizód magányos hőse, avagy táncelőadás galaktikus hóesésben
Hiroaki Umeda (JAP)
Accumulated Layout & Holistic Strata
Fotós volt, dvd-ről tanult meg hip-hop-ot járni, aztán koreografált – és felrázta az egész világot. Hiroaki Umeda két, a vizualitás és a tánc határait elsöprő szólójával érkezik január 30-án és 31-én a Trafóba. Egyszemélyes táncoló tájképpé változik, galaktikus hóviharban szörfözik, miközben a közönség érzékeit maximálisan felborzolja. Digitális képek, különleges effektek, a fény és a mozgás párbeszéde koncentrálódik a két produkcióban. Extrém vízió a jövőből.
Japán egyik legizgalmasabb experimentális művésze két hipnotikus szólóval kábítja el a közönséget január végén. Sokat elárul Umeda munkájáról hitvallása: „Nem üzenetekben gondolkodom, érzeteket akarok a nézőknek közvetíteni." (Hiroki Umeda)
Erő, világosság, sebesség és váratlan fénytörések bonyolult dizájnja a 2007-ben bemutatott Accumulated Layout. A táncmozdulatok összemosódnak a fényrajzzal: erőszakosan, iszonyú sebességgel, lágy derengésben vibrál a test, vagy mechanikus mozdulatok merevednek meg sugárzó világosságban. „A fény és a mozdulat kéz a kézben halad, és különböző stimulációs mintákat alkotnak" (Hiroki Umeda)
Az idő haladtával fokozatosan felhalmozódnak a nézőkben a kitörölhetetlen képek.
A Holistic Strata mára már kultikussá vált előadás, vagy inkább kinetikus installáció – hiszen egyszerre hat minden érzékszervünkre. A feszes koreográfiában Umeda fényszemcsés mezőben, digitális képekre és különleges fény és hang effektekre mozog: belemerül a saját maga által teremtett világba. Hol galaktikus vízesés peremén egyensúlyozik, megpróbál talpon maradni, máskor úgy tűnik, mintha szörfözne az áramlással szemben . A rohangáló fényszemcséket a testén lévő szenzorral szabályozza. És ezt a világot nem fél kiterjeszteni a közönségre sem. A The Guardian szavaival élve ebben a produkcióban „...Umeda egyszerre a győztese és az áldozata egy magányos Star Wars-legenda epizódnak." (Rosita Boisseau)
Hiroki Umeda fotográfiát tanult a japán Nihon egyetemen, majd viszonylag későn kezdett táncolni. Több workshopon és kurzuson vett részt, de nem találta elég gyümölcsözőnek ezt a munkát, így végül vett egy dvd-t és onnan sajátította el tánctudását. mindössze 23 évesen alapította meg S20 nevű társulatát, amelyben már saját darabokat készített. Az előadások nagy sikereket söpörtek be a legrangosabb táncfesztiválokon: Rencontres Chorégraphiques Internationales (France), FIND Festival (Canada), Panorama dance festival (Brazil).
A társulat a kezdetektől fogva vizuális és érzéki tapasztalatok határait kutatja, különleges produkciókat hoz létre. Az itt is látható Accumulated Layout című 2007-es produkció szintén több fesztiválon is bemutatkozott.
2010 óta installációsorozatokon dolgozik, amik az optikai illúzióra és a fizikai élményre koncentrálnak. Ennek a sorozatnak a része a Holistic Strata is, amit 2011-ben mutattak be Exposition EXIT at Maison des arts de Créteil-ben. A vizuális és fizikai érzékelés összekötéséért Prix Ars Electronica, Honorary Mention díjat nyert 2010-ben.
*
Heine Avdal & Yukiko Shinozaki (NO, JP, BE): láthatatlan látható / nothing's for something
Illúzió és valóság, romantika és szürrealizmus. A láthatatlan látható óriási fekete luftballonok és selyemfüggönyök keringőzésével indul, majd a színpad extravagáns tájképpé, az anyagok szereplőkké válnak. Távirányítású miniatűr helikopterek által mozgatott héliumos lufik „közlekednek" – a MOME médiadizájn szakos hallgatóinak közreműködésével. Színes ruhában érkező táncosok törik meg az ezüst-fekete teret, megragadják a textileket, beindul a mozgás, a romantikus Strauss-keringőt szférikus hangok váltják fel. Ebben az Űrodüsszeiát idéző varázslatban a ballonok bolygókként keringenek – fénnyel festenek rájuk és a drapériákra. Különleges léggömbbalett a norvég Heine Avdaltól és a japán Yukiko Shinozakitól február 6-án és 7-én a Trafóban.
Heine Avdal és Yukiko Shinozaki eddig főként helyspecifikus színházi produkciókban utaztak; játszottak már boltban, hotelszobában, utcai tereken, sőt, még a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban is, 2007-ben. A láthatatlan láthatóval visszatértek a színházba, de a különleges tér- és tárgykezelés egy cseppet sem halványult: "A láthatatlan láthatóval azt akartuk felfedezni, hogy hogyan lehet másként nyúlni a színházi térhez." (Heine Avdal). Ez ugyanis munkáik fő vonása: a tér, a technológia, a tárgy és az ember közti hierarchia lerombolása, a mozdulat fogalmának kiterjesztése mindenre. Tárgyakra, térre, meg persze emberre. „Minden csak mozdulat, a tárgyak a retinán tükröződő illúziók. Vagy...?" (Amund Grimstad) Most ezt az illúziót a színházban teremtik meg, mégpedig egy olyan produkcióban, amit Rilke és a táncolva festő Paul Klee inspirált.
Trailer:
Heine Avdal videós múlttal érkezett a tánc területére, a P.A.R.T.S.-iskolában tanult koreografálni Brüsszelben, ahol megismerkedett Yukiko Shinozaki táncossal, és megalapította a Fieldworks nevű társulatát. Avdal technológiai és vizuális gyökerei is erősen érződnek az előadáson: egy igen látványos előadásban kutatja azt, hogyan lehet emberi jelenlétet követelő, de mégis innovatív és úttörő eszközöket és módszereket alkalmazni. Itt az innovációt a hatalmas, bolygószerű fényes léggömbök mozgatása, és a fényfestés jelentik, ezek pedig olyan atmoszférát hoznak létre, mintha egy Tim Burton filmben lennénk. Egyszerre látjuk a trükköt, és annak leleplezését, a varázslat azonban egy cseppet sem hagy alább, sőt. A láthatóvá váló láthatatlan csak ráerősít erre a mágikus és egyben hihetetlenül gyönyörű lírai világra.
Minden érzékünkre ható csomagot kaphatunk ismét a Trafótól, a smART! sorozat ezen állomásán. A február 7-i előadás után rendezett közönségtalálkozón az alkotókkal Sipos Melinda designer, kulturális mediátor beszélget. Szintén 7-én workshopot tartanak az alkotók a SÍN Kulturális Központban.
