Kortárs tánc

15. L1danceFest - 2016. Szeptember 13–22.

Gazdag nemzetközi kínálat a 15. L1danceFesten!

Izgalmas magyar és külföldi előadások várják az érdeklődőket az idei 15. alkalommal megrendezett L1danceFest 2016 kortárs táncszínházi fesztiválon: szeptember 13-tól 10 napon át, több budapesti helyszínen 52 nemzetközi színvonalú előadást láthatunk.

Ezúttal amerikai, angol, ausztriai, cseh, dán, francia, japán, lengyel, magyar, német, norvég, orosz, olasz, szlovák művész képviselteti magát.
10 nap alatt 52 előadás, beszélgetések, kiállítások, koncertek, workshopok várják a közönséget.
Emeli a fesztivál művészi értékét a hazai divatszakma is, a házigazdák mindennap más magyar divattervező ruháit viselik. Az idén Artista, Barbro Design, Manier, Mei Kawa, Romani, Zagabo, TiCCi Rockabily Clothing egyedi női és férfiruha-kreációiban láthatjuk őket.

Helyszínek:
Bakelit MAC, CEU (Central European University), Magyar Táncművészeti Főiskola, MAMŰ Galéria, MU Színház, Műhely Alapítvány–Trafó stúdió, Nemzeti Táncszínház–Marczi Közösségi Tér, RS9+ Vallai Kert, Szlovák Intézet Budapest Galériája

"Nagykövetként az egyik legfontosabb feladat a kultúra népszerűsítése, hiszen ez által lehetőség nyílik arra, hogy az ország legmélyebb lelkülete megnyilatkozzon – többféle értelemben is. Amikor 4 évvel ezelőtt Dánia nagyköveteként Budapestre érkeztem, egyik legelső élményem egy dán együttes előadása volt, az L1danceFest programjaként. Csodálatos élmény volt, melynek köszönhetően szorosabbá vált a kapcsolat, illetve az együttműködés a budapesti dán nagykövetség és az L1 Egyesület között. A tánc engem mindig szórakoztat, mindig inspirál, és mindig újfajta kifejezési formákat fedezek fel általa. Ladjánszki Márta és az L1 Egyesület nagyszerű, vérbeli professzionalizmust képviselő együttműködő partnereink. Csak a legjobbakat kívánom nekik a munkájukhoz – és bízom benne, hogy a dán társulatok a jövőben is részét képezhetik majd ennek a csodálatos rendezvénynek, az L1danceFest-nek."
Tom Nørring, Dán Királyi Nagykövetség, nagykövet 2012-2016 (2016 szeptemberétől Ausztráliában folytatja tevékenységét)

PROGRAM

Szeptember 13. (kedd)
13.30 CEU Christine BORCH (DK) From the forest to the sea
14.00 – 18.30 CEU Collectivity/Responsibility/Performativity Szimpózium 1. nap (ingyenes, előzetes regisztrációval látogatható, angol nyelven)
19.00 CEU Oleg SOULIMENKO (RUS/A) & Jasmin HOFFER (AT) Songs and Stories (ingyenes)

Szeptember 14. (szerda)
14.00 – 18.30 CEU Collectivity/Responsibility/Performativity Szimpózium 2. nap (ingyenes, előzetes regisztrációval látogatható, angol nyelven)
16.15 CEU T.BALI/ROSINFLUX (H) Hanginstalláció (ingyenes)
19.00 CEU Dame de Pic/cie. Karine PONTIES (FR/BE) Havran (ingyenes)

Szeptember 15. (csütörtök)
14.00 – 19.10 CEU Collectivity/Responsibility/Performativity Szimpózium 3. nap (ingyenes, előzetes regisztrációval látogatható, angol nyelven)
20.30 RS9+ Vallai Kert Dominik GRÜNBÜHEL (AT) & Luke BAIO (GB) Ohne Nix

Szeptember 16. (péntek)
11.00 – 13.00 Trafó Stúdió Tomáš MORÁVEK (CZ) fény-workshop
13.30 – 15.00 Trafó Stúdió ZENON Dance Company (USA) repertoár táncóra
15.00 – 16.30 Trafó Stúdió jaro viňarský (SK) kortárs táncóra
17.30 MAMŰ Test-Vonal kiállítás kurátor: KOROKNAI Zsolt DLA (H) kiállítás-záró
Valencia JAMES (BDS) AI_am projekt
HARSÁNYI Réka & SZŰCS Dóra Ida (H) Születés
KOROKNAI Zsolt & LADJÁNSZKI Márta (H) Szinguláris Rezonancia Performansz
HORVÁTH Helén Sára (H) Transzcendens, média alapú spirituális grafikák
19.00 RS9+ Vallai Kert Cédric DUPIRE & Gaspard KUENTZ (FR) We don’t care about music anyway filmvetítés (ingyenes)

Szeptember 17. (szombat)
11.00 – 16.00 Trafó Stúdió Tomáš MORÁVEK (CZ) fény-workshop
16.30 – 18.30 Trafó Stúdió VASS Imre (H) Táncra várva kurzus
19.00 RS9+ Vallai Kert John HEGRE (NO) Koncert / Céline LARRÈRE (FR) & John HEGRE (NO) Average Bastards (ingyenes)

Szeptember 18. (vasárnap)
11.00 – 15.00 Trafó Stúdió Tomáš MORÁVEK (CZ) fény-workshop
15.00 – 16.30 Trafó Stúdió BAKÓ Tamás (H) kortárs táncóra
16.30 – 18.30 Trafó Stúdió Tami LEBOVITS (IL) In connection táncóra
19.00 RS9+ Vallai Kert KOVÁCS Gerzson Péter/Tranzdanz & ÁGOSTON Béla (H) A csárdás-ápolás művészete

Szeptember 19. (hétfő)
17.00 RS9+ Vallai Kert ZIGGURAT Project (H) Floating munka-bemutató
18.30 MU Színház Céline LARRÈRE (FR) Papalačinke
19.00 MU Színház L1 Egyesület (H) LÚDBŐR catwalk bemutató
20.30 MU Színház FEKETE Péter Géza (H) & VARGA Zsolt (H) és barátai concert

Szeptember 20. (kedd)
16.30 Szlovák Intézet Budapest Roland SZABO (SK/H) L1danceFest - My point of view fotókiállítás-megnyitó
18.30 MU Színház KOVÁCS Kata (H/D) Blond Lady performance
19.00 MU Színház showcase program 1
JOBBÁGY Bernadett & KERTÉSZ Endre (H) A Way Inside
ZENON Dance Comp. (USA) my very empty mouth
Uri SHAFIR (IL) The Koloklum
PATAKY Klári Társulat (H) we live happily részlet
tanzfuchs produktion/Barbara FUCHS (D) Ariel’s world bemutató előtti részlet
VerTeDance/Halka Třešňáková (CZ) Heroine West bemutató előtti részlet
Valencia JAMES (BDS) Between the World and Me bemutató

Szeptember 21. (szerda)
18.30 Bakelit MAC KOVÁCS Kata (H/D) Blond Lady performance
19.00 Bakelit MAC showcase program 2
Ruri MITO (J) workshop-bemutató
Martine PISANI (FR) Jardin et Travaux részlet
Francesca FOSCARINI (IT) Grandmother
Chris LEUENBERGER (CH) & Matthew ROGERS (USA) Desire & Discipline bemutató előtti részlet
SZENTE Borbála (H/D) & Beto REA (MEX/D) Suspension bemutató
two-women-machine-show (DK) A solo for the Duo munkabemutató részlet
BERGER Gyula/ZÉRÓ BALETT (H) Spiral Inputs bemutató előtti részlet

Szeptember 22. (csütörtök)
16.30 NTSZ–Marczi Közösségi Tér Talking through V4+ nyitott beszélgetés
18.30 NTSZ–Marczi Közösségi Tér KOVÁCS Kata (H/D) Blond Lady performance
19.00 NTSZ–Marczi Közösségi Tér showcase program 3
Daniel RAČEK & Anna SEDLAČKOVÁ (SK) The Elegance of Quantum Bunny részlet
Ruri MITO (J) Matou
GÓBI Rita (H) & Andrea MILTNEROVÁ (CZ) Counterpoint bemutató részlet
BLASKÓ Borbála (H) Hekabé részlet
HARASZTI-ZWIEP Adrienn (H) Kifordítva
Nadar ROSANO (IL) Red Belt
21.30 EMELJÜK POHARUNKAT! FESZTIVÁLZÁRÓ KOCCINTÁS

KÍSÉRŐ PROGRAMOK

Szeptember 6–20. two-women-machine-show (DK) A Solo for the Duo című új bemutatój

án dolgozik az L1 Egyesület rezidenseként

Szeptember 12–20. Ruri MITO (J) műhelymunka (zártkörű - előzetes jelentkezéssel látogatható)

Szeptember 12–22. 21.00-24.00 Jurányi Inkubátorház Kert Kiégő Izzók (H) FACE 2.1

Szeptember 14–16. MAMŰ Test-Vonal kiállítás kurátor: KOROKNAI Zsolt DLA (H)

Szeptember 14. 11.00 – 13.00 MTF Kazinczy NANOHACH/Michal ZÁHORA (CZ) kortárstánc kurzus és DEVOID stúdió-prezentáció

Szeptember 15. 10.00 – 13.00 VDP? (Visegrad Dance Platform?) konferencia (zártkörű)

Szeptember 20 – október 14. Szlovák Intézet Budapest Roland SZABO (SK/H) L1danceFest - my point of view fotókiállítás

RÉSZLETES PROGRAM

Christine Borch (DK) FROM THE FOREST TO THE SEA
Szeptember 13. (kedd)
13.30 CEU

Koncepció, előadó: Christine Borch
Támogatók: L1 Egyesület, Dán Királyság Nagykövetsége Budapest

Christine saját szerzeményei közül fog elénekelni néhányat, valamint a szimpóziumon betekintést enged Life Art Study módszerébe. Kortárs nomádként Christine saját jurtájában él és dolgozik, melyet külső vagy belső hatásra költöztetni is szokott. Témái az otthon, a saját testünkben, a földön és a kozmoszban való jelenlét köré csoportosulnak.

Christine Borch (DK) kortárs nomádként él, emellett koreográfus, táncos, énekes, dalszerző, spirituális bába és fényharcos. A Dartington College of Arts-on Angliában, és az HZT Ernst Buschon tanult Berlinben, továbbá kutatott Japánban a test és természet terén Min Tanaka táncos, rendezővel. A berlini Schwelle7-ben a tudatos szexualitást, legutóbb pedig Braziliában az amazóniai erdők bennszülött Huni Kui és Yawanawa törzsei sámánista növény rituáléit vizsgálta.
Munkája javarészt koreográfiai és ceremóniai struktúrák keretein belül a fizikai, szexuális és spirituális átalakulási folyamatokkal való kísérletezésen alapszik.
Christine Európa szerte bemutatta „ceremográfiáit”, dalait, workshopjait, amelyek mind a saját női élményvilágából gyökereznek. Különböző szempontok bevonását alkalmazza saját „Life Art Study” módszeréből, amelyet a szomatikus mozgás, kontakt improvizáció, BDSM, Tantra, Continuum, Tao Yoga, Performance Writing, Permacultura és a sámánizmus inspirál.

Oleg Soulimenko (RUS/AT) & Jasmin Hoffer (AT) SONGS AND STORIES
Szeptember 13. (kedd)
19.00 CEU

Oleg Soulimenko & Jasmin Hoffer zenés performansza
Támogató: Osztrák Kulturális Fórum

Egy óda a kulturális örökség és személyes emlékek pop/rock dalainak mítoszához.
Egy zenés performansz történetekre és dalokra alapozva. Dalok, amelyek jól ismertek és beépültek az emlékezetünkbe. Felcsendülnek a Beatles, Iggy Pop and the Stooges, Pink Floyd, Depeche Mode, Kraftwerk és a Clash dallamai a folklorisztikus balalajka, gyerek hangszerek és hangzó tárgyak kíséretében.
Mesélünk azokról a környezetről, melyben ezeket a dalokat írták és előadták, mesélünk ezekhez fűződő személyes kapcsolatunkról. Két eltérő kulturális kontextus és generáció.

Oleg Soulimenko (RUS/AT)
Oleg Soulimenko orosz koreográfus és előadóművész Bécsben él és dolgozik. A 90-es években megalapította a Saira Blanche Theatre nemzetközi műhelyt, melynek provokatív előadásai bejárták a földet.
A Tanzquartier Wien-nel karöltve az „East meets West” kurátora volt, amely orosz és osztrák művészek dialógusának platformja. 2010-ben a brut Wien-nel elkezdték a „Music here, Music there: Vienna Moscow" csereprogramot Ausztria és Oroszország között, amely bemutatókat generált mind Moszkvában, mind Bécsben.
Olyan művészekkel dolgozott mint Lisa Nelson, Anna Jermolaewa, Meg Stuart és Steve Paxton. Előadásai olyan nemzetközi helyszíneken és fesztiválokon szerepeltek mint a Festwochen, Tanzquartier Wien, brut Wien és Impulstanz Vienna, Performa New York, Steirischer Herbst Graz, Sophiensaele és a Tanz im August Berlin, Kunstverein Hannover, Theater Festival Impulse Németország, Kaai Theatre Brüsszel, Southern Theater Minneapolis, Baltic Circle Helsinki és a Kunsthalle Wien.

Jasmin Hoffer (AT) táncos és előadó, Bécsben él. Festészetet tanult az Ortweinschule-n Graz-ban és táncot a Scottish School of Contemporary Dance-en Dundee városában. Mesterdiplomát szerzett tánc disszemináció szakon a Hochschule für Musik und Tanz-on Kölnben, 2015-ben. Jasmin saját alkotói tevékenysége mellett Willi Dorner (A), Evgeny Kozlov (RUS), Oleg Soulimenko (RUS/A), Ladjánszki Márta (H) és Tomas Danielis (SK/A) koreográfusokkal dolgozott. Előadott és tanított Ausztriában, Németországban, Olaszországban, Palesztinában, az Egyesült Államokban és Oroszországban.

Dominik Grünbühel (AT) & Luke Baio (GB) OHNE NIX
Szeptember 15.
20.30 RS9+ Vallai Kert

Koncepció, előadó: Dominik Grünbühel (AT) & Luke Baio (GB)
Hang: Andreas Berger
Dramaturgia és produkció: Julian Vogel
Az előadást eredetileg az MA 7 (Bécs városa) támogatta, koprodukciós partner a Tanzquartier Wien volt.
Támogató: Osztrák Kulturális Fórum

Az Ohne Nix egy önreflexió az alkotói folyamatra, a szerzők személyére és a tánc szcénára/piaci mechanizmusokra.
A bemutató helyszíne 2013-ban a Tanzquartier Wien volt.
Az előadás narrátora az alkotók virtuális verziója.
A alkotók arcait háromdimenziós maszkokra vetítjük ki. Ezek narrálják az előadást, az előadók (koreográfusok) pedig megjelenítik ezt a narrációt.

Dominik Grünbühel (AT) Bécsben és Londonban a London Contemporary Dance Schoolban (The Place) tanult. 2001 óta szabadúszó táncosként és előadóként dolgozik Bécsben, valamint digitális művészeteket tanul a bécsi Iparművészeti Egyetemen.
Az elmúlt években a saját munkáira koncentrált a koreográfia, videó és vetítés területein.
Dolgozott mások mellett Charlotta Ruth, Michael Bruckner, Bankett, Konic Thtr (Barcelona), Rupert Huber, Judith Unterpertinger és Katherina Weinhuber művészek oldalán.
Az „I am the Mockingbird” szóló darabja bejárta Észtországot, Magyarországot és Svédországot. Ezenfelül, a Nifty’s együttes basszusgitárosa, MC-je és alapítótagja. Az együttes 2006-ban megkapta az Austrian World Music díjat, valamint az Ö1-től Az Év Művésze címet 2007-ben.
Publikációk: Takeshi Express, Extraplatte 2007, Naftularasa, cracked anegg records 2009, 3, listen closely 2015

Luke Baio (GB) Worcester városban, Angliában született. 2000-ben szerezte meg diplomáját a Northern School of Contemporary Dance-en, majd ezután kapott egy év kortárs tánc továbbtanulási lehetőséget Londonban. 2001 és 2006 között Európa és Amerika szerte turnézott a Richard Alston Dance Company tagjaként. A következő produkciókban s eseményeken szerepelt:
The English Bach Festival, Liquid Loft/Chris Haring (Posing Project A, B & C; Winter Sonner; Duo; Talking Head; Deep Dish; Shiny, shiny… & False Colored Eyes), Semper Oper Dresden, Stadttheater Klagenfurt (Karl Schreiner), Neue Oper Wien, Company Smafu, Nikolaus Adler, Liz King.
Ezen kívül színpadképet alkotott Alexander Gottfarb, Radek Hewelt, Bankett, Charlotta Ruth & Clelia Colonna számára.

Dame de Pic / cie. Karine Ponties (FR/BE) HAVRAN
Szeptember 14. (szerda)
19.00 CEU

Karine Ponties rövid szólója a Scarecrow Cycle-ból
Koncepció, koreográfia: Karine Ponties (FR/BE)
Előadó: Jaro Viňarský (SK) Zene: David Monceau Fénytechnika: Florence Richard
Jelmez: Samuel Dronet Műszaki vezető: Guillaume Fromentin
Koprodukciós partnerek: Centre Chorégraphique National d’Orléans, Ministère de la Culture (France), O Espaço do Tempo de Montemor-O-Novo (Portugal), Théâtre Les Tanneurs (Belgium).
Karine Ponties a Brigittines, Centre for movement City of Brussels társult művésze. A társulat jelenleg a Théâtre Les Tanneurs in Brussels rezidense.
Támogatók: Ministry of Culture of Fédération Wallonie-Bruxelles, Service danse, Wallonie-Bruxelles Théâtre/Danse, Budapesti Francia Intézet

„Számomra egy madárijesztő egyszerre megható és ellentmondásos figura, egy magányos harcos, aki senkit sem ijesztett meg soha. A képzelet szülötte. Ez a függőleges lény az ember másolata, egy önarckép, amely soha nem árulja el magát, egy „tilos a bejárat” felirat, egy tiltakozó, aki tárt karokkal fogad minket, ha nincs felkötve, keresztre feszítve vagy megkötözve.
Egy elhagyatott lény az elhagyatottság állapotában.
Egy madárijesztő életre keltése az újraéledés, feltámadás, helyreállítás és az újratanulás folyamatain alapszik. Megpróbálni elérni azt a helyzetet, melyben a függőleges esés és a felemelkedés kettős mozgása kialakul, s ami egy olyan ellentétpár, amely minden élőlénynek alapvetően sajátja.” (Karine Ponties)

Egy test, amely a horizont hajlított vonalát viseli a hátán. Egy jel, ami fekete tintával megjelenik egy tájban, amelyet aztán felkap a szél és különböző formákká alakít; éppen annyira konkrét, mint amennyire absztrakt. Egy elegáns jel, nyugodtan sétál a föld felszínén, erőfeszítés nélkül repül és siklik a világ fölött.
A varjú gyakran a balszerencse jeleként értelmezett, hiszen gyakran dögevőként működik és az ember mellé társul háborúkban, katasztrófákban. De az élet jelképe is.
Egy állandó változásban létező lény, amely folyamatosan imitálja azt az állatot, amelyiktől valójában el kellene különüljön. Mindvégig kitéve magát a szélnek, folyamatos huzatban él kisujjától a feje búbjáig, átjárja a lég. Kétségbeesetten nyitott.
„Az előadás egy elképesztő finomság csodálatos megnyilvánulása. Egyedül táncolva, David Monceau zenéje által kísérve, egy bambuszrudat tart a vállán, Jaro Viňarský egy madárijesztőt alakít, akit Karine Ponties fogott be táncra. A széltől meghajlítva, földre dobva, mint egy rongy vagy ragyogva, mint a láng, ez a kötéltáncos őrült pantomimként kápráztat el és csodálatra késztet.” (Jean-Dominique Burtin, La République du Centre, December 2008)

Karine Ponties (FR/BE) Franciaországban született és Barcelonában nőtt fel. A táncban való elmerülése a Juan Tena és Ramos Soler tánciskolákban töltött tanulmányai alatt kezdődött, még mielőtt Brüsszelbe költözött és csatlakozott a Maurice Bejart által alapított Mudra iskolához.
1996-ban megalapította a saját társulatát, hogy aztán Európában turnézzon a 4. Aerowaves díjban részesült „Dame de Pic” c. darabbal.
Az elmúlt húsz évben közel negyven darabot alkotott.
Thierry Van Hasselt vizuális művésszel készült díjnyertes koprodukciói, a Brutalis (2002-es Société des Auteurs et Compositeurs Dramatiques [SACD] koreográfiai díj) valamint az Holeulone (2007-ben a Belgiumi Francia Közösség legjobb táncprodukciójának díja) fémjelzik a társulat interdiszciplináris kutatási iránti elkötelezettségét.
2011 óta Karine a CDWEJ (Centre Dramatique Wallon de l’Enfance et la Jeunesse) meghívására egyéves workshopokat tart fiataloknak tanulmányi programjuk részeként. Annak az elképzelésnek a híve, hogy a művészet az oktatás részeként új perspektívákat és érzékeléseket nyithat a gyermekek számára. 2015-ben új együttműködésbe kezdett az Ecole Supérieure des Arts – Arts2 in Mons-nal (BE), ahol színházi mozgás órákat tart dráma tagozatos hallgatók részére.
Elkötelezettsége a rizikó vállalása, valamint az egyensúly és egyensúly hiánya közti balanszálás iránt jellemzik munkásságát. Darabjai az abszurditás, az intimitás kutatása és az összefonódó kapcsolatok iránti érzékkel jellemezhetőek.

„Karine Ponties koreográfiái elvetik a fölösleges esztétikát, inkább bizarr történeteket emel ki anélkül, hogy túlszínezné őket. Bizonyára egy olyan felfedező útról van itt szó, ami minden klisét megcáfol.” (Rosita Boisseau, Télérama Magazine)

WORKSHOP
Bakó Tamás (H) KORTÁRSTÁNC-ÓRA
Szeptember 18. (vasárnap)
15.00 – 16.30 Trafó Stúdió

Az óra szövete sok forrásból ered, a modern és kortárstánc technikáktól kezdve a harcművészeteken át a kontakt improvizációig több mozgásfajta ihlette.
Az órai mozgásanyag minősége, dinamikája jellemzően áramló és lendületes.
A testhasználat nyelvezete követi és figyelembe veszi a test anatómiáját és természetes mozgásirányait. Figyelmet kap a mozgó test komplexitása és szerkezeti sajátossága, a test intelligenciája, a tér minden irányába való elmozdulás készsége.
„Gurulunk, lépünk, szaladunk, repülünk.”

Bakó Tamás (H) 1995-ben végzett a Budapest Tánciskolában. Azóta tagja volt Ismael Ivo együttesének, a Marco Santí Danse Ensemble-nek, az Off Társulatnak és az Artusnak.
Társulati munkái mellett többek között olyan alkotókkal dolgozott együtt, mint Angelus Iván, Rui Horta, Rózsavölgyi Zsuzsa, Gál Eszter, Vicky Shick, Scott Wells, Laura Vera Esperanza, Kelemen Patrik és Nagy Zoltán.
Jelenleg szabadúszóként dolgozik, valamint a Budapest Tánciskola állandó tanára immár tíz éve. Időről időre vendégeskedik más iskolákban és fesztiválokon, mint például a SEAD és a La Manufacture, vagy a Kontakt Budapest Nemzetközi Improvizáció Fesztiválon. Az elmúlt években több magyar és nemzetközi a Kortárstánc pedagógiai és művészi kérdéseit kutató műhelynek volt aktív résztvevője, Búvár kör, Nyitott Tér, Tánc Zóna, T.T.T., IDOCDE.

tanzfuchs PRODUKTION / Barbara Fuchs (D) ARIEL’S WORLD (részlet)
Szeptember 20. (kedd)
19.00 MU Színház showcase program 1 (max 15’ darabok estje)

Az Ariel’s World a Pfffhh… – Ein GUMMI-Schlauchspiel című gyermekdarab után készült adaptáció.
Művészeti vezető: Barbara Fuchs
Előadó: Odile Foehl
Zene: Jörg Ritzenhoff
Dramaturgia: Emily Welther
Az Ariel’s World a tanzfuchs PRODUKTION és a Tanzhaus nrw, Düsseldorf koprodukciója.
Támogatók: Kulturamt der Stadt Köln, Ministerium für Familie, Kinder, Jugend, Kultur und Sport des Landes NRW, Landesbüro Freie Darstellende Künste, RheinEnergieStiftung Kultur, Fonds Darstellende Künste és iDAS NRW, GOETHE Intézet Budapest

Egy tündér megalkotja gumicsövekből a saját elasztikus világát. Viseli ezt a világot a hátán, kitárva, bizakodva és szeretettel. Ariel az általa kreált levegőkastélyban lakik, megosztva ezt változó társaival.
Ez egy olyan világ, amit maga köré hajlít. Egy ingó világ, amely játszik, torzul, formálja és deformálja önmagát. A rugalmas anyagok felhasználása és újra felhasználása tükrözi az ingatag, hullámzó világ és a csontnélküli, fürge guminő tulajdonságait, aki átpréseli magát mindezen keresztül. Ez az elasztikus gumicsövek és a táncos rugalmasságának találkozása. Dadaista és szürrealista összetevőkön keresztül megmutatkozik a szépség és az esztétika a köznapiságban és a megszokottságban.

Barbara Fuchs (D) koreográfus és előadó, 2013-ban megalapította a tanzfuchs PRODUKTION-t, Kölnben. Az installációk és színpadi előadások közös együttműködésben készülnek Jörg Ritzenhoff zeneszerzővel. Műveik fókuszában az egymásba fonódó mozgások, elektroakusztikus kompozíciók és térbeli koncepciók állnak. A tanzfuchs PRODUKTION tizennyolc szóló és együttesi produkciót készített, valamint hét darabot alkotott az ifjabb közönség számára, amely Európa szerte bemutatásra került; többek között Nagy-Britanniában, Írországban, Belgiumban, Hollandiában, Luxemburgban, Litvániában és Lengyelországban. Barbara Fuchs a Folkwang University of the Arts diákja volt Essenben, mások mellett tanult James Saunderstől, és táncolt Paulo Ribeiro együttesében Portugáliában.

Berger Gyula / ZÉRÓ BALETT (H) SPIRAL INPUTS bemutató
Szeptember 21. (szerda)
19.00 Bakelit MAC showcase program 2 (max 15’ darabok estje)

Koreográfia: Berger Gyula (H)
Tánc: Varga Boglárka (H), Simon Kriisin (SWE)
Támogatók: L1 Egyesület, Zéró Balett, Műhely Alapítvány

Berger Gyula (H)
Tíz évnyi intenzív néptánc, klasszikus balett, jazz- és modern tánc tanulmányaimat követően 1984-ben alakítottam meg első társulatomat, a Berger Táncegyüttest, amely sokáig az egyetlen félhivatásos modern táncegyüttes volt Magyarországon. A csoport jó néhány évig pénzügyi támogatás nélkül, de munkáját professzionális szakmai színvonalon végezve működött.
Táncosként, tanárként, és koreográfusként mindig is új utakat és inspirációt kerestem, és végül ez a tudásszomj Hollandiába vezérelt, ahol az Arnhemi Művészeti Főiskola Európai Táncművészet Fejlesztési Központ (EDDC) tagozatának a hallgatójaként tanultam négy évig. Mestereim a posztmodern tánc kiemelkedő egyéniségei voltak. 1997-ben visszatértem Magyarországra, ahol azóta folyamatosan tanítok és koreografálok, valamint nemzetközi koreográfiai együttműködésekben is részt vettem. Társulatom a Zéró Balett. Néhány kollégámmal 1998-ban létrehoztuk az L1 Egyesület elnevezésű alkotóközösséget, amelynek egészen 2011 februárjáig az elnöke voltam. Évekre nyúló, nagyon eredményes együttműködésem volt az Egyesület művészeti vezetőjével, Ladjánszki Mártával. Jelenleg egy egyéves intenzív kortárstánc képzést vezetek, a ZéróPlusz Kortárs Táncműhelyt.

Blaskó Borbála (H) HEKABÉ (részlet)
Szeptember 22. (csütörtök)
19.00 NTSZ–Marczi Közösségi Tér showcase program 3 (max 15’ darabok estje)

KUTSZEGI CSABA: NŐI SORSOK PENGEÉLEN - BLASKÓ BORBÁLA: HEKABÉ – KRITIKA

Koreográfus: Blaskó Borbála
Előadók: Blaskó Borbála, Gál Gergely, Pásztor Richárd, Rovó Tamás, Kertész Júlia
Ügyelő, asszisztens: Bischof Ildikó

Euripidész Hekabé című tragédiája ihlette Blaskó Borbála azonos című tánccal, mozgással elmesélt történetét: az ő Hekabéja egy olyan mozgásszínházi előadás, melyben különböző képekre és a táncosok karakteres figuráira épülnek a jelenetek.
Mindennapjainkat érintő kérdéseket fogalmaz meg az előadás, szavak nélkül: mennyire ragaszkodunk a megszokásokhoz, meddig kapaszkodunk emberekbe, tárgyakba, elképzeléseinkbe, elveinkbe? El tudjuk-e valaha is engedni, vagy vissza-visszacsapódunk újra és újra abba, ahhoz, ami már minket sem emel fel, nem éltet, csak a pusztulás felé terel? El tudjuk-e fogadni az elmúlást? Milyen terheket cipelünk naponta?
A rendező-koreográfus annak a híve, hogy „a tánc az egyetlen művészeti ág, ami nem konkretizál, hanem a sejtetés művészete, ezáltal nagyobb szabadságot enged a fantáziának.”
Sokszor azt gondoljuk, szavakkal mindent elmondhatunk – pedig pont azok zárnak kalitkába minket. A Hekabé az ösztönök működésére, a tiszta érzelmeinkre világít rá – mozgással.

Fotó: Cserta Gábor

Két jelenetet mutatunk be a 70 perces táncelőadásunkból.
Az egyik, az eredeti darab kezdő képe, ezáltal a darab mondandójának és stílusának elsőszámú meghatározó eleme is.
A másik, a mű esszenciáját képezi, amelyet az én elnevezésem szerint a „Természet és a Kanca páros tánca„ címmel illettem.

Blaskó Borbála (H) vagyok, Budapesten születtem. Általános iskolai tanulmányaimat Miskolcon kezdtem el, majd 1986-ban felvételt nyertem az akkori nevén Állami Balett Intézetbe, mai Táncművészeti Főiskolára.
Itt 1996-ban fejeztem be a tanulmányaimat, majd friss diplomásként kikerültem Németországba, Essenbe,a Folkwang Hochschulera, a Pina Bausch égisze alatt működő világhírű Táncművészeti Akadémiára. Itt többirányú képzést szerezhettem. 2003-ban egy új munkára való felkérés miatt hazatértem. Azóta Magyarországon dolgozom. Közben elvégeztem a Színház-, és Filmművészeti Egyetem Koreográfus szakát 2003 és 2007 között.
2003-tól kisebb-nagyobb megszakításokkal dolgoztam, dolgozom a Bozsik Yvette Társulattal.
2004-től 2008-ig a Közép-Európa Táncszínház tagja voltam, ahol különböző kortárs koreográfusok munkáiban vehettem részt. Itt találkoztam Horváth Csabával is, akivel azóta is mind a mai napig együtt dolgozom a Forte Társulatban.
2013-tól a Székesfehérvári Vörösmarty Színház tagja vagyok, ahol különböző feladatokat látok el, akár színészi, táncosi, vagy koreográfusi minőségben.
Közben szép számmal megtaláltak a pedagógusi munkák is.
2004-től 2009-ig tanítottam európai modern táncot az Angelus Iván vezette Budapest Kortárstánc Főiskolában.
A Nemzeti Színházban működő Stúdió mozgásvezető mestere voltam 2007 és 2010 között.
A 2009-ben induló új szakirányú Horváth Csaba vezette Fizikai Színházi osztály tanársegédje voltam.
2015-től a Kaposvári Egyetem Cserhalmi György irányította színész osztályának Zenés Színészmesterség tanára vagyok.
2005-től, még az egyetemi éveim alatt elkezdtem alkalmazott koreográfiákat készíteni színpadi előadásokhoz. Ezek a felkérések folyamatosan jelen vannak az életemben.
Első önálló, egész estés darabom, Hekabé címmel 2015 novemberében született meg, és Székesfehérváron, a Vörösmarty Színházban került bemutatásra.

Céline Larrère (FR) & John Hegre (NO) AVERAGE BASTARDS a duet without a cause
Szeptember 17. (szombat)
19.00 pm RS9+ Vallai Kert

Koncepció, előadó: John Hegre & Céline Larrère
Támogatók: Norsk Jazzforum, Budapesti Francia Intézet, Norvég Királyi Nagykövetség Budapest

Egy egy zenéből, szavakból és mozgásokból álló performansz duett. Franko-libanoni szakértők úgy jellemzik: „váratlan, új utakat megnyitó, más, kockázatos, normán kívüli, nem látványos, hanem elképesztő, hatalmas pillanat, ahogyan szeretjük: pattanásig feszülve”, ami általában „tele van különböző irányokba mutató jelekkel”.

Céline Larrère (FR) vokálok, hangok, szavak, mozgások és eldobható eszközök
Élő-mozgó tárgyak, táncoló zajok, rothadó szövegek, elporladó koreográfiák, és mértéktelen fenntartható fejlődési improvizáció előadója és művelője különböző eszközökkel; test, hang, installáció, fényképezés, írás, főzés - szólóban vagy másokkal együtt. Az elmúlt években számos francia, balkáni és más európai fesztivál előadója volt, sokszor utazott Japánba (harcművészeti álmokban) és működött közre előadói, színházi, audiovizuális, zene és tánc területek művészeivel. A Les Moric(h)ettesnek 2008, a Jevtovic & Larrerovic-nak 2011 és a Nomad Dance Academy Sloveniának 2013 óta tagja.

John Hegre (NO) Stavangerben, Norvégiában született. Gitárokkal, bendzsóval, erősítőkkel, pedálokkal és hozzátartozó eszközökkel dolgozik.
Zenész, hangmérnök és producer, a norvég és a nemzetközi zenei élet aktív tagja már húsz éve. Több, mint hatvan általa készített lemez került kiadásra, színpadi munkákban közreműködő és zeneszerző.
Legfőbb projektje 1998 óta a Jazzkammer, Lasse Marhaug közreműködésével. Érdeklődése általában a zeneszerzésre és zenei előadóművészetre irányul.
Jelenlegi projektjei: Noxagt, Public Enema, Kaptein Kaliber, Black Packers, Rehab, Golden Serenades, Tralten eller Utpult, Bjorn Torske Band, Bergen Improv Big Band és az Average Bastards.

Céline Larrère (FR) PAPALAČINKE Ehető élő installáció – ingyenes palacsintával
Szeptember 19. (hétfő)
18.30 MU Színház

6 kg liszt
1 kg cukor
12 liter tej
82 db tojás
1 dl szűz olívaolaj
egy pár evőkanál rum

Keverd össze a hozzávalókat egy hatalmas tálban. Adj hozzá egy marha jó előadót és légy energikus.
Improvizálj és tekerj a színpadon! Kínáld mézzel és dióval, lekvárral és zsigerrel.
Ez az előadás/ installáció a palacsinta területét kutatja. Lehetőséget ad számtalan érzékelésnek – szemnek, fülnek, orrnak, nyelvnek és bőrnek.

Céline Larrère (FR) vokálok, hangok, szavak, mozgások és eldobható eszközök
Élő-mozgó tárgyak, táncoló zajok, rothadó szövegek, elporladó koreográfiák, és mértéktelen fenntartható fejlődési improvizáció előadója és művelője különböző eszközökkel; test, hang, installáció, fényképezés, írás, főzés - szólóban vagy másokkal együtt. Az elmúlt években számos francia, balkáni és más európai fesztivál előadója volt, sokszor utazott Japánba (harcművészeti álmokban) és működött közre előadói, színházi, audiovizuális, zene és tánc területek művészeivel. A Les Moric(h)ettesnek 2008, a Jevtovic & Larrerovic-nak 2011 és a Nomad Dance Academy Sloveniának 2013 óta tagja.

Chris Leuenberger (CH) & Matthew Rogers (USA) DESIRE & DISCIPLINE – a study of erotics in dance (részlet)
Szeptember 21. (szerda)
19.00 Bakelit MAC showcase program 2 (max 15’ darabok estje)

“Örökké szerelem táncokat fogunk előadni tűzzel teli ritmusokra.” Josephine Baker

Koncepció, koreográfia, tánc: Matthew Rogers, Chris Leuenberger
Zene: Thomas Jeker
Jelmez: Salome Egger
Fények: Zuzana Režná
Dramaturgiai segítség: Igor Dobricic
Külső szemek: Marcel Schwald, Petra Tejnorova, Simone Truong
Dizájn: Judit Vetter
Koprodukció: Chris Leuenberger Produktionen, Kredance Prostor
Produkciós menedzsment: Sabine Jud, Bára Paulátová
Rezidenciák: Tanzhaus Zürich, Théâtre Sévelin 36, Dampfzentrale Bern, Plum Yard Malovice
Támogatók: Stadt Bern, Kanton Bern, Burgergemeinde Bern, Gesellschaft zu Ober-Gerwern, Nadace život umělce, Pro Helvetia

Most hogy a pornó számít normának, és hogy az intim életünk egyre inkább kitárulkozik a közösségi médiának, az erotika iránti felfogásunk nagy ütemben változik.
Hogyan viszonyulunk a mostani „banalizációs” trendekhez és a szexualitás társadalom előtti profanizálásához, a művészeti piachoz, és a szórakoztatóiparhoz?

A két táncos és koreográfus, Matthew Rogers és Chris Leuenberger, farmer családok leszármazottai az USA illetve Svájcból területéről. Mindketten szigorú munka-ethoszon és rigorózus fizikai gyakorlatok végzésén osztoznak. Közös érdeklődésük a személyes életrajz felülvizsgálása. Személyes érési folyamatuk részeként elérkeztek a kérdéshez, hogy miként tudja gyakorolni érzékenységét a keményen dolgozó test és hogyan a világ dolgaihoz hozzájáruló előadóművész.

A Desire & Discipline arra hív, hogy a táncban rejlő erotikus töltetet feltárjuk, az alkalmazás módjain és a vad természetén elmélkedjünk: két előadó keresi saját szexuális kifejeződéseit tánctörténeti és személyes vonatkozások formáin keresztül. Rogers és Leuenberger olyan koreográfiai struktúrát épít fel, melyben egymásba fonódik saját erotikai anyaguk olyan mesterekével, mint Vaslav Nijinsky, Josephine Baker, Steve Paxton és a neves gésa Mineko Iwasaki.

A színpadon a duóhoz Thomas Jeker svájci zenész társul. Együtt alkotják a zenét párzási rituálékból, népi dalokból, sóhajból, csapkodásból, dobogásból és egyéb testi hangokból, melyek mind valós időben keletkeznek a koreográfiában. A zene az eksztázis, intimitás és humor állapotainak közös megtapasztalását teszi lehetővé.

Chris Leuenberger (CH) az egyesült államokbeli Pacific Conservatory of the Performing Arts-on végezte színházi tanulmányait, valamint tánc és koreográfiát tanult az SNDO-ban (NL). Bernben él, mint szabadúszó koreográfus és előadó. Chris kölönböző művészekkel működik együtt különféle környezetben és felállásban, folyamatos fejlődésben tartja saját munkáját emellett másoknak ad elő. A Kreutzberg, Marcel Schwald színházi rendezővel készült legújabb munkája a Svájci Kulturális Minisztérium „Tanzerbe Schweiz” nevű díjában részesült.

Matthew Rogers (USA) Virginából, a Tidewater régióból származik, a Virginia Commonwealthen végzett 2002-ben. 2012 óta Zsolnán (Szlovákia) él, de egyaránt dolgozik szabadúszó táncosként Szlovákiában, Csehországban, Hamburgban (DE) és New Yorkban. 2003 és 2011 között aktív tagja volt a New York-i tánc közösségnek, ekkor dolgozott olyan híres koreográfusokkal, mint Tere O'Connor, Johannes Wieland és Marina Abramovic. 2015-ben mutatta be első koreográfiáját az A Fragile son-t.

Thomas Jeker (CH) zenész és zeneszerző, leginkább az elektroakusztikai zeneszerzés területén tevékenykedik. A bázeli és berni konzervatóriumban gitár, bőgő és schakucachi tanulmányokat végzett. 2003 óta dolgozik különböző tánc és színházi produkciókon, valamint a videóművészet és mozgókép területén, mint zeneszerző, zenész és előadó.

Daniel Raček & Anna Sedlačková (SK) THE ELEGANCE OF QUANTUM BUNNY (részlet)
Szeptember 22. (csütörtök)
19.00 NTSZ–Marczi Közösségi Tér showcase program 3 (max 15’ darabok estje)

Koncepció: Anna Sedlačková, Daniel Raček
Előadó: Daniel Raček
Jelmez: Dorota Cigánková
Zene: Peter Groll
Támogatók: The Ministry of Culture of the Slovak Republic, Literary Fund, Budapesti Szlovák Intézet

Ez a szóló a The Elegance of Quantum Bunny előadás része. Az előadás egy a kvantumelméletre, valamint valóság lineáris és nem-lineáris természetére építő mozgás- és tánckísérlet. Számunkra a szubatomi világ a ritmus, a mozgás és a folyamatos változás világa. Ez teszi lehetővé, hogy megoszthassuk lelkesedésünket a természeti törvények és azok a mozgásban megjelenő párhuzamai iránt (szubatomi – örvények – a négy alapvető erő – hullám/ részecske).

Daniel Raček (SK) büszke, hogy a Faculty of Mathematics and Physics, valamint az Academy of Performing Arts egyetemeken végzett Pozsonyban. Hivatásos táncos és előadó több, mint húsz éve. 2006-ban elnyerte a Philip Morris díjat. Évek óta a mozgás területén kutat, jelenleg norvég, cseh és szlovák társulatokban táncol.

Francesca Foscarini (IT) GRANDMOTHER
Szeptember 21. (szerda)
19.00 Bakelit MAC showcase program 2 (max 15’ darabok estje)

Koncepció, rendezés: Sara Wiktorowicz
Előadó, alkotó: Francesca Foscarini
Fény-, hangtechnika: Sara Wiktorowicz
Műszaki segítség: Luca Serafini, Daniela Vespa
Szervező és rezidencia: Arti e Spettacolo L'Aquila, Teatro Nobelperlapace di San Demetrio (AQ) ed Associazione Culturale VAN, próbák: Theaterschool, Amsterdam (NL)

Equilibrio Award Roma 2013 - előadói díj

Egy múltat elengedő test. A jelenben való létezés iránti igény, itt és most. Soha nem tudni, mi fog következni. A lélegzés, az emlékek és a sötétséget legyőző fény ritmusa által hajtva.

Francesca Foscarini (IT) Olaszországban született, sokoldalú független koreográfus és táncos. Karrierjén jelentős nyomott hagyott két fontos, a nemzeti és nemzetközi tánctér mestereivel történő találkozása, minek kapcsán lehetősége nyílt arra, hogy velük kutassa a kortárstánc és az improvizáció nyelvezetét. Ezáltal gazdagította és építette saját nyelvezetét a kifejezésmód és előadás területén.
Saját szakmai tapasztalata Aldes Roberto Castelloval kezdődött 2000-ben a Biosculture és Il migliore dei mondi possibili (Ubu Díj 2003) c. művek keretein belül és 2003-ig tartott.
A táncos tréningje alatt számtalan projekttel gazdagodott szakmailag a CSC Casa della Danza Operaestate Festival_Bassano del Grappa (IT): ez idő alatt tanult Emio Greco-tól (Accademia Mobile, NL), Yasmeen Godder and Iris Erez (IL), Nigel Charnock (UK), Gitta Wigro (UK), Lucy Cash (UK), Robert Clark (UK), Simona Bertozzi (IT), Sharon Fridman (IL), Ronit Ziv (IL), Elisabeth Lea (AUS/UK), Sara Wiktorowicz (NL), Rachel Prische (UK) és mások irányítása alatt.

Nemrégiben nyerte el az Év Táncosa díjat kortárs kategóriában (43. kiadás, Positano Premia La Danza Léonide Massine 2015). A nemzetközi tánckritikusokból álló zsűri (Leonetta Bentivoglio (IT), Tatiana Kuznetsova (RUS), Jean-Pierre Pastori (CH), Roger Salas (ES), Sergio Trombetta (IT)), a következőkkel jellemezte Francesca-t: érzékeny, elmélyült és képes arra, hogy erős érzelmeket közvetítsen. Koreográfusként és előadóként kiemelkedik a jelenlegi olasz kortárstánc színteréről.

2013-ban Equilibrio Díjat kapott, mint előadó (Premio Equilibrio, Rome). Itt a Sidi Larbi Cherkaoui vezette és Guy Cools, Raimund Hoghe, David Jays, és Frédéric Mazelly személyeiből álló zsűri kiemelte Francesca magasan fejlett technikáját, nagy érzelmi fogékonyságát, erős színpadi jelenlétét és a Grandmother (Sara Wiktorowicz-cal készült közös darab) utáni egyedülálló és eredeti színpadi megjelenítés képességét. Ennek a díjnak köszönhetően választhatott egy nemzetközi koreográfust, akivel együtt alkothatta meg új szólóját. Francesca az izraeli Yasmeen Goddert választotta, akivel a Gut Gift című darab született meg. A szóló több nemzetközi fesztiválon is bemutatásra került.

A XVII. MASDANZA fesztiválon, azaz az International Contemporary Dance Festival of the Canary Islands-on, 2012-ben, Spanyolországban, a Legjobb Szóló díjat nyerte el a Cantando sulle ossa (2011) című koreográfiája. Ez a darab a Choreoroam – egy nemzetközi koreográfiai kutatási projekt - keretein belül készült, amit aztán később felkarolt a Vetrina della giovane danza d'autore (a feltörekvő koreográfusok olaszországi platformja) és az Aerowaves, Dance Across Europe (2012). 2011-ben Marco D'Agostin és Giorgia Nardin közös munkájával megalkották a Spic & Span-t, amelyben együtt ad elő a három művész. A Premio Scenarion-n ez az előadás különleges említéssel együtt kapott díjazást 2011-ben. 2009-ben Kalsh címen megalkotta első koreográfiát, amely döntős volt a GD’A Veneto versenyen (Giovane danza d’autore, feltörekvő koreográfusok regionális versenye). A darabot műsorába választotta a Vetrina della giovane danza d’autore – Network Anticorpi XL és a Visionari for Kilowatt Festival 2010-ben.
Jelenleg előadóként dolgozik az Ullallà Teatro Animazione-nál és a Folknál, Alessandro Sciarroni-vel. 2003 és 2011 között a Centro Formazione Danza in Romano d'Ezzelino művészeti igazgatója volt. 2011 óta folytatja a koreográfiai kutatásaival kapcsolatos workshopok vezetését. 2013-ban Marco D'Agostin és Giorgia Nardin koreográfusokkal karöltve megalapította a Van kulturális szervezetet, amelyet 2015 óta támogat az Olasz Kulturális Minisztérium. Francesca éppen egy új alkotáson dolgozik - Vocazione all'asimmetria - Andrea Costanzo Martini táncossal együtt (tervezett bemutató 2016 májusa).

Andrea Miltnerová (CZ) & Góbi Rita (H) COUNTERPOINT (részlet)
Szeptember 22. (csütörtök)
19.00 NTSZ–Marczi Közösségi Tér showcase program 3 (max 15’ darabok estje)

Koreográfia, tánc: Andrea Miltnerová és Góbi Rita
Fény- és hangtechnika: Jan Komárek
Kreatív producer: Bakk Ágnes
Támogatók: Cseh Kulturális Minisztérium, Motus o. s. - Producers of the Alfred ve dvoře Theatre Prague, SE.S.TA - Centre for Choreographic Development in the Czech Republic, Ponec Theatre Prague, Alta Studio Prague, Nemzetközi Visergrádi Alap (VARP-PA 2016), Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI), Nemzeti Kulturális Alap (NKA), Sín Kulturális Központ, Műhely Alapítvány, Cseh Centrum Budapest

Fotó: Kryštof Kalina

Két test, két különböző kulturális háttérrel rendelkező ellentétes egyén találkozása a térben.

A koreográfiát a természet, főleg a rovarok mikroszkópikus világa ihlette, habár a közönség itt szabadon képzelhet bármit. A mozgások halálosan precízek, a ritmus összetett, de pontosan meghatározott. Az energia hajthatatlanná válik. Ez az élet maga, a maga közvetlenségében.

Góbi Rita (SRB/H) Újvidéken született, a volt Jugoszlávia és jelenlegi Szerbia területén. Az újvidéki balett iskolában tanult, majd a Budapesti Táncművészeti Főiskolán diplomázott táncművész szakon. Rita később Erasmus ösztöndíjas diák volt az amszterdami Hogeschool voor de Kunsten egyetemen, ahol mesterdiplomát szerzett koreográfus és táncpedagógus szakon. Karrierjét a Pécsi Balett munkatársaként kezdte, majd folytatta a Bozsik Yvette Társulat, Szabó Réka Társulat (The Symptoms), Performance Sirkus (Finland), Theatar Mimart (Belgrade) társaságában. Az L1 Egyesület rezidens művésze volt 2008 és 2010 között. Dolgozott olyan koreográfusokkal mint, Réti Anna, Pataky Klára, Robert Lingren, Nagy Andrea, Zsalakovics Anikó, Duda Éva, Krisztián Gergye. Jelenleg a Nemes-Nagy Ágnes Művészeti Iskolán tanul.

2006-ban megalapította a Góbi Rita Társulatot, amellyel azóta is folyamatosan együtt új, transzdiszciplináris előadások megalkotásán dolgozik. Rita színészként is dolgozott már színházakban és filmes produkciókban, így például Jancsó Miklóssal is. Munkásságát a Veszprémi Táncfesztivál „Pro Futuro" díjával, az Orkesztika Alapítvány által szervezett SzólóDuó Nemzetközi Tánc Fesztiválon a legjobb szóló koreográfusnak járó elismeréssel díjazták. 2014-ben az Elle Young Talent Award jelöltjei között volt. 2015-ben a Táncszövetség által Kortárs Tánc kategóriában átadott Évad Legjobb Táncosnőjének járó díjat kapta meg, a Krakkói 3...2...1...Tánc Fesztiválon a második helyezéssel illették, a kölni SzólóDuó Fesztiválon pedig elnyerte a legjobb szóló díjat.

Andrea Miltnerová (CZ) Londonban született Cseh szülök gyermekeként, majd Prágába költözött, hogy tánc tanulmányait a Cseh Nemzeti Balett-nél végezhesse. Érdekelni kezdte a kortárstánc, később a barokk tánc is, és elkezdte megalkotni saját előadásait. Koreográfusként és táncosként dolgozik együtt az elismert Collegium 1704 régizenei zenekarral. Rendszeresen táncolt Françoise Denieau francia koreográfus barokk produkcióiban, amelyek bemutatásra kerültek Franciaország, Svájc, Luxemburg, Anglia és Oroszország számos pontján. Andrea a kritikusoknál pozitív visszhangra lelt kortárs táncszólója, a Dance of the Magnetic Ballerina a neves Aerowaves nemzetközi hálózat kiemelt előadásaként Európa szerte turnézott a Fractured c. szólódarabbal karöltve.

Haraszti-Zwiep Adrienn (H) KIFORDÍTVA
Szeptember 22. (csütörtök)
19.00 NTSZ–Marczi Közösségi Tér showcase program 3 (max 15’ darabok estje)

Koreográfia, tánc: Haraszti-Zwiep Adrienn
Zene: John Cage
Támogatók: Orkesztika Alapítvány – MOHA-Mozdulatművészek Háza, Műhely Alapítvány

A kitekintgető, magát sokszor elrejtő lélek harca a külvilággal és az érzelmekkel.

E rövid szólóban megjelenik a születés és halál kérdésköre, a lélek harca a külvilággal, az illúziókkal, saját érzelmeivel, a hamis ego keltette félelmekkel. Egy-egy pillanatra felvillannak az érzelmek fő áramlatai a vágy, a düh, a büszkeség, a kötődés, a mohóság, az én-ség érzete. Majd marad egy kérdés: hogyan szabadulunk meg a karma kötelékéből?

Haraszti-Zwiep Adrienn (H)
1995-ben kezd intenzíven foglalkozni a táncművészettel: klasszikus balett, modern- és jazztánc, valamint kontakt improvizáció kurzusokon vesz részt Budapesten, Amszterdamban, Berlinben és Zürichben. 1996 és 1999 között a berlini balance 1 Táncakadémia hallgatója.
1999-től 2001-ig a Rotterdami Táncakadémia táncművész szakán tanul és szerez diplomát. Már az iskolai évek alatt számos koreográfussal dolgozik együtt, és alkotóként részt vesz az amszterdami Nemzetközi Színiiskolák Fesztiválján (ITS) is. Hollandiában fellép a Nationale Reisopera, majd Thom Stuart és Rinus Sprong társulatának (De Dutch Don’t Dance Division), Németországban pedig a berlini koreográfus, Christoph Winkler produkciójában. 2002-től hazai koreográfusok darabjaiban szerepel.
2005-ben Persona című szólóját bemutatja a Winterthuri Táncfesztiválon (tanzinwinterthur), 2006-ban az L1 Egyesület rezidens művésze, majd 2007-ben Transz-formációk című saját produkciója meghívást nyer az L1 Fesztiválra. A 2008-as SzólóDuó Fesztiválon bemutatott Kijárat című koreográfiájáért zsűri- és közönségdíjat kap.

WORKSHOP
Jaro Viňarský (SK) KORTÁRSTÁNC-ÓRA
Szeptember 16. (szombat)
15.00 – 16.30 Trafó Stúdió

Jaro Viňarský (SK) Szlovákiában született. Balett-koreográfiát tanult a pozsonyi Zene- és Színházművészeti Akadémián, és koreográfiát a prágai Előadó-művészeti Egyetemen. 1998 óta táncosként, előadóként és koreográfusként számos szlovák és külföldi művésszel dolgozott együtt (pl. táncfilm készítésén), valamint együtműködött a lengyelországi Grotowski Intézettel. Workshopokat is tart, főként nem profi táncosok számára. Jaro számos díjat kapott, beleértve a Jarmila Jeřábková-díjon elért második helyezést Prágában, 2001-ben és 2003-ban a Sorton, illetve a Tea Never Brewed című produkciókért. 2006-ban a közönségdíjat és a „táncban elért felfedezésekért” a Sazka díjat is neki ítélték a The Last Step Before munkájáért a Cseh Tánc Platformon.
2011-ben Jaro megalapította a SKOK! non-profit szervezetet, mely a kortárstánc és a fizikai színház szlovákiai fejlődésén dolgozik. A más művészekkel együtt tartott workshopok témái között találjuk a következőket: csoportmunka, partner munka, tánc és tér, tánc és dinamika, forma és tartalom a mozgásban, tánc és cirkusz az előadásban, Alexander-technika és a Feldenkrais-módszer, mozgás és hang, Merce Cunningham kompozíciós technikái, improvizáció és kompozíció, fény a táncelőadásokban.

2004 óta szorosan együttműködik Karine Ponties belga koreográfussal és együttesével, a Dame De Pic cie-vel (a Mi Non Sabir, a Holeulone, a Humus Vertebra és a Havran című előadásokban).
2013-ban Jaro elnyerte a The Bessies, The New York Dance and Performance Awards kiemelkedő színpadi előadásért járó díját Pavel Zustiak Palissimo’s Bastard című előadásában a La MaMa Moves! Dance Festival-on.
„Jaro egy villámcsapásnyi energianyaláb, aki egyaránt képes a tökéletes nyugalom és a kirobbanó fizikaiság megjelenítésére; minden pillanatot szívfacsaróvá, élessé és jelentőssé tesz.”

Jobbágy Bernadett (H) A WAY INSIDE
Szeptember 20. (kedd)
19.00 MU Színház showcase program 1 (max 15’ darabok estje)

A 2013-ban készült Atlasz bennem c. szóló újrafogalmazása
Koncepció, koreográfia, tánc: Bernadett Jobbágy
Zene csellón: Endre Kertész
Támogatók: Nemzetközi Visegrádi Alap (VARP-PA 2013), Műhely Alapítvány

2016: A megfogalmazhatatlan, szavak előtti világot megragadni, s gondolattá formálni... vagy épp ellenkezőleg: a gondolkodó – elemző agy elől elmenekülni a zsigeribe, az ösztönösbe, a test által diktált belső ritmusba...
Túl sokat gondolkodom. Van úgy, hogy ez jó érzés. Csak nehéz kikapcsolni azt a kritikus felettest, aki mindent megkérdőjelez, aki folyton kétkedik és hasonlítgat... előbb, mint hogy igazán játszani mernék. Önmagunknak felállított mérce ez, melyet mostanáig építettünk. Rossz szokás, ami gúzsba köti a lelket, s így a testet is.
De mikor jön el a pont, hogy a tudatból a tudatalattiba billenek? Fejből a testbe, gondolatból az ösztnösbe... Mit jelent ez az átjárás, ez a ki-be járás két valóság között? És mi történik a határterületen, a kapuban, az úton levés pillanatainak senkiföldjén? Amikor épp önmagamból önmagamba érkezek?

Jobbágy Bernadett (H) bár Budapesten született, Dunaújvárosban és környékén nőtt fel. Egészen fiatal kora óta jelen van életében és tanulmányaiban a művészet és a racionális világ párhuzama, olykor átfedése. Első mestere Rohonczi István ROHO, akitől középiskolás korában a képzőművészeten túl egy mai napig meghatározó gondolkodásmódot is tanult. Tizennyolc évesen visszatért Budapestre, diplomát tájépítészmérnökként szerzett. A mérnöki tanulmányokkal párhuzamosan vált egyre fontosabbá számára a tánc, illetve a mozgáson és fizikai jelenléten keresztül történő komponálás igénye.

A Budapest Kortárstánc Főiskolát már felnőttként kezdte el, majd egy évig volt az iskola növendéke. 2012-ben az L1 Egyesület rezidense; 2011 óta az Élőkép Színház rendszeres előadója.

2012-ben került kapcsolatba az ArtMan Egyesület-tel, azóta vegyes képességű (főleg értelmi akadályozott) csoportokban is dolgozik a tánc és az alkotás terápiás hatásaival, valamint a test és a tudat, a lélek összefüggéseivel. 2013-óta Kálmán Ferenc tanítványaként és munkatársaként a Body-Mind Centering® testtudati iskolában mélyed el egyre jobban.

Kertész Endre (H) Szentendrén született a múlt században. 5 évesen a csellót választotta képzeletbeli barátok helyett, mely azóta is állandó társa. Konzervatóriumban Párkányi Tibornál tanult, majd Bécsben diplomázott le Wolfgang Herzernél. Tanulmányai során számos nemzetközi ifjúsági zenekarban játszott és egyre több zenei műfajban próbálta ki magát. Játszott barokk, kortárs, jazz, klezmer, balkáni, alternatív, rock, metál és minimál zenét. Zenei partnerei voltak többek között zenészek, képzőművészek, színészek. Gyakran dolgozott táncosokkal (pl. Juhász Kata, Mándy Ildikó, Grecsó Zoltán, Nemes Zsófia, Jobbágy Bernadett, Zambrycki Ádám, Szász Dániel, Vadas Tamara Zsófia, Frenák Pál), idősekkel, gyerekekkel és fogyatékosokkal is. Elkötelezett természet- és állatvédő.

INSTALLÁCIÓ
Kiégő Izzók (H) FACE 2.1 videó szobor
Szeptember 12–22. (hétfő–csütörtök)
Kiállítás-megnyitó: Szeptember 12. (hétfő) 21.00

A FACE egy fény installació, egy kisfelbontasú 3D-s objektum, amely végső formáját a rá vetített, felület specifikus videó tartalom révén nyeri el. A statikus síkok és rideg élek megelevenednek az animációk segítségével dinamikus illúzióvá válnak.
Az eredeti installáció 2011-ben készült, egy egyéves intenzív kísérletsorozat részeként.
A mostani ünnepi alkalomra új tartalommal készülünk, amely az L1 Egyesület gazdag és változatos történetére reflektál.

A Kiégő Izzók Magyarország egyik legelismertebb kortárs vizuális műhelye. Változatos technikai, képi és tartalmi megoldásaikkal igyekeznek mindig új és izgalmas látványt létrehozni. Vetítéseik és színpadi díszleteik a látómező minél teljesebb kihasználása mellett a narratívára koncentrálnak. Meghatározó szerepet játszanak a kortárs vizuális kultúra megújításában, legyen szó homlokzatvetítésről, tér installációról, koncertről, színházi előadásról, parti vizuálról vagy videóklipről. Vetített térillúzió és optikai játékok, interaktivitás, kortárs képi formanyelv és VJ-kultúra.

Egyik legfontosabb céljuk, hogy a vetítés ne puszta fényeffektus legyen, hanem valamiféle többletet adva hassanak a nézőkre. Installációik és az azokra vetülő álló- és mozgókép montázsok koncepciózusak, a helyszín vagy esemény valamely fontos aspektusára reagálva születnek. A látvány komplexen illeszkedik a térhez, az adott hangulathoz és zenéhez. Az installációk hely-specifikus jellegéhez hasonlóan, a témára koncentrálva készülnek a képek és animációk.

Alkotóközösségünk jelenlegi tagjai:
Fülöp Farkas, Zádor Tamás, Kitzinger Gábor, Noll Márton, Sarkadi Nagy Balázs, Rittgasszer István, Benkovits Bálint, Horváth Balázs, Megyeri Krisztián

Kovács Gerzson Péter / TranzDanz (H) A CSÁRDÁS-ÁPOLÁS MŰVÉSZETE
Szeptember 18. (vasárnap)
19.00 RS9+ Vallai Kert

Tánc: Kovács Gerzson Péter
Zene: Ágoston Béla

Az aranyösvény titkos kapuját strázsáló sumér szárnyas-szarvas, az egyetemes kultúrtörténeti enciklopédia démon-sámánja az örök újrateremtési fraktál követésére szólít fel, hogy végül, mint szomjazó kristályok, gyémántvértben dobbanó szívvel beléphessünk saját, szent terünkbe. Ott dúdoljuk a mélyünkben szunnyadó próféták, a szkíta-hun közös gyökerek táplálékát, hogy újjászülessünk magunk is a fényben zendülő közös lelkesedés szikraerdejének üstökösi obszidián-mezején. A lélekmegtartó, lélekemelő bartóki „tiszta forrásba” kódolt múltunk megtartó erejét a mag népe táltososai pilisi világhúrját zengető varázsló-tündérek tettre kész hittel töltik fel az örök értéktárakban, ahol összegyűjtik nemzetünk álló és állandó szívfordulópontjairól a világba való elrendeződés állócsillagának ősi esélyét: a csárdást.

Kovács Gerzson Péter (H) koreográfus, látványtervező
KGP 1987-ben alapította meg kortárs táncegyüttesét, a TranzDanz-t, ezt a folyamatosan megújuló társulatot, ahova a klasszikus balett, a kortárs tánc és a néptánc legtehetségesebb szólistáit, művészeit hívja meg. Zenész társai szintén a zenei élet legkülönbözőbb területeiről érkeznek: az elektronikus zajzenétől a neoklasszikus kortársig, az akusztikus ethno-jazztől az innovatív DJ-kig, a népzenétől a korabarokkig.

KGP 1989-től 3 évig Franciaországban dolgozott a Ballet du Fargistan táncos-asszisztenseként, majd ismét Magyarországon, folytatta a TranzDanz-zal megkezdett munkát. 1996-ban Londonban a Laban Center-ben látványtervezői diplomát szerzett (Visual Design for Dance).

1992-ben a világ legrangosabb kortárs koreográfiai versenyén, a Rencontres Choreographiques Internationales de Bagnolet-en (Párizs) elnyerte az ADAMI Előadói Díját és a Zsűri Zenei Különdíját, így máig az egyetlen magyar díjazottja a versenynek. 1993-ban a Fővárostól az év Legjobb Altenatív Produkciója Díjat kapta. A Co-Ax című produkció 2000-ben a III. Országos Kortárs Összművészeti Fesztiválon a zsűri Előadói Díját, 2001-ben a IV. Fesztiválon a Coda című produkcióval a zsűri Produkciós Díját, és a darab táncosa a Legjobb Táncosnő Díját, a Magyar Stúdiószínházi Műhelyek XIII. Fesztiválján a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma megosztott alkotóközösségi díját, a darab zeneszerzője – Dresch Mihály – a legjobb zenéért járó díjat kapta. 2003-ban a Tánc Fesztiválján Kovács Gerzson Pétert a Legjobb Férfi előadó Díjával tüntette ki a zsűri.
2006-ban a magyar táncos szakma Harangozó Gyula Díjjal, a hazai kortárs tánc független szakértőiből álló zsűri Lábán Rudolf Díjjal tüntette ki, 2009-ben a Magyar Táncművészek Szövetségétől az Évad Legjobb Alkotója Díját kapta meg, 2010-ben ismét Lábán Díjban részesült, és XIII. Országos és Nemzetközi Kortárs Összművészeti Találkozón a re-DNS című produkcióval a Fődíjat hozta el. 2014-ben az előző évben készített, Lábán Díjra nominált DiverZity című produkciót elismerve az Évad Legjobb Alkotója Díjat kapta.

KGP – a TranzDanz mellett – dolgozik más kortárs tánc produkciókban, drámai színházakban is, 2013-ig, 8 éven át a Magyar Állami Népi Együttes társrendezője, koreográfusa, látványtervezője volt…

A TranzDanz játszott Párizsban, Londonban, Berlinben, Tel Avivban, Toulouse-ban, Leicesterben, Erlangenben, Potsdamban, Bukarestben és Frankfurtban, Gyergyóban, Koppenhágában, Veszprémben, New Yorkban, Amsterdamban, Szingapúrban, Varsóban és Lublinban, Hamburgban, Montrealban, Lille-ben, Temesváron, Biarritzban...

KGP a MU Színház egyik megalapítója, 1994-től 2002-ig Művészeti Vezetője. Irányítása alatt a MU Színház az ország legjelentősebb, nemzetközileg is elismert, független kortárs befogadó színházává vált.

KGP a legjelentősebb európai kortárs tánc hálózat, az Aerowaves magyar képviselője volt 8 éven át, 2003-ig, később öt éven át, 2013-ig az NKA táncművészeti kurátora.

Jelenleg is, immár 29 éve, a TranzDanz művészeti vezetője, koreográfusa, látványtervezője, emellett a Magyar Koreográfusok Társasága elnöksége (volt elnöke) és a Táncművészeti Bizottság tagja (a bizottság első elnöke 2011 szeptemberétől 2013 februárjáig).

Ágoston Béla (H) zeneközelítő
Fő profilja a zeneszerzés, improvizáció, performansz és a tanítás.
A selmecbányai Jan Albrecht Zeneakadémia szaxofontanára. Nemzetközi színtéren a Frank London által vezetett Glass House Orchestra tagja.
Itthon jazz és világzenei projektjei közül kiemelkedik a Knutdut men és a Gauditorium.
Népzenei tapasztalatait a Zuboly zenekar műsorában hallhatjuk, amely rapperekkel, beatboxosokkal, jazz- és népzenészekkel teremtett új populáris műfajt a hazai könnyűzenei palettán.
Hangszerei: szaxofonok, klarinétok, duda, steel drum, kontra, ütőgardon, havasi kürt, népi fúvósok.
Zeneszerzőként rendszeresen dolgozik színházaknak, bábszínházaknak, zenéit hallhatjuk filmekben, rajzfilmekben.
A nagybányai Ateliers fesztiválon az Andaxínház és az Aradi Kamaraszínház Rejtőzködők című közös előadásáért a Legjobb Zene díjat kapta 2012-ben. Legutóbbi táncszínházi munkája az egri GGTÁNC-nak készített Cigánybáró volt 2014-ben.

Kovács Kata (H/D) A ZUHANÁS GYAKORLÁSA A BLOND LADY előadásában
Szeptember 20-21-22. (kedd-szerda-csütörtök)
18.30 MU Színház/Bakelit MAC/ NTSZ–Marczi

Koncepció, előadás: Kovács Kata
Fotók az installációhoz: Tom O’Doherty

A zuhanás gyakorlása egy ismétlésen alapuló, durational performansz. Felmászni a létrán, ugrás, zuhanás, megérkezés. Felmászni a létrán, ugrás, zuhanás, megérkezés. Felmászni a létrán, ugrás, zuhanás, megérkezés. Felmászni a létrán, ugrás, zuhanás, megérkezés. Felmászni a létrán, ugrás, zuhanás, megérkezés. Felmászni a létrán, ugrás, zuhanás, megérkezés. Felmászni a létrán, ugrás, zuhanás, megérkezés. Felmászni a létrán, ugrás, zuhanás, megérkezés. Felmászni a létrán, ugrás, zuhanás, megérkezés. Felmászni a létrán, ugrás, zuhanás, megérkezés.

A zuhanás gyakorlása, érzékelni a pillanatot, amikor nem tudod mi történik, amikor nem vagy ura a helyzetnek; majd megérkezni biztonságosan, kisebb-nagyobb huppanással. A folyamat ismétlése javallott mindaddig, amíg az ismeretlenben-lét és a megérkezés közötti átmenet finomabbá válik és mind az ugró, mind a megfigyelő feloldást lel abban, ahogy a megérkezés egyre magabiztosabbá válik.

Kovács Kata (H/D) 1981-ben született Kecskeméten. Miután 2007-ben kortárs-modern táncosként végzett a Budapest Tánciskolában (a Budapest Kortárstánc Főiskola elődje), dolgozott többek között Mészöly Andreával, Gold Beával, Hadi Júliával, a Még 1 Mozdulatszínházzal, Ujváry Milánnal és Gaál Mariannal. Két évig a Berger Gyula vezette Zéró Balett Együttes tagja volt, majd a Bécsben élő Hargitay Ákossal dolgozott és turnézott Európában. 2010-ben az OFF Alapítvány által szervezett Leonardo ösztöndíj és az NKA közös támogatása segítségével részt vett a németországi Ponderosa három hónapos P.O.R.C.H. Intensive Studies programján, ahol európai és amerikai tanárok segítették az improvizáció és a performansz műfajában való elmélyedésben, valamint fontos nemzetközi kapcsolatokat tudott kiépíteni. 2011 óta Kata Berlinben él és alkot. Kovács/O'Doherty néven az ír vizuális művész és zenész Tom O'Doherty-vel dolgozik együtt, akivel durational, performatív installációkat készítenek. Előadásaik számos berlini, németországi és nemzetközi helyszínen mutatták be, többek között Lipcsében a Kunstkraftwerk-ben, illetve Portugáliában, a portói Serralves Múzeumban. Idén a LACMA Los Angeles County Museum of Art Art + Technology Lab Awards egyik díjazottja lettek.
Kata több éven keresztül résztvevője volt az L1danceFest-nek. A Ponderosán töltött hónapok inspirálták a 2011-ben az L1danceFest által bemutatott, Hová tűnt az előadás? című installáció performanszot. 2013-ban Kata az L1 Egyesület rezidense volt, melynek keretében Buday Enikővel dolgozott együtt és az mutatták be L1danceFest-en 2013-ban Megharapott című közös munkájukat. A Blond Lady sorozat, Kata legfrissebb szóló munkája, 2013-ban indult, és azóta számos akcióval szerepelt különböző berlini előadóhelyeken. A 15. L1danceFesten legfrissebb akcióját, A Practice of Falling címmel mutatja be.

KIÁLLÍTÁS
TEST-VONAL
Szeptember 14–16. (szerda–péntek)
14.00 – 18.00 MAMŰ Galéria
Záró akció-performansz: szeptember 16. 17.30

Az L1 Egyesület és a MAMŰ között elindult L1meetsMAMŰ, 2012-től visszatekintő közös együttműködés hagyományait tovább építve, a művészeti formák kölcsönös megismerését, a médiák technikai szerepét felvállalva folytatódik a kísérleti művészeti bemutatkozások társművészeti áthatásainak megjelenítése.

Kurátor: Koroknai Zsolt DLA
Kiállító művészek: Valencia James (BDS), Harsányi Réka & Szűcs Dóra Ida (H), Horváth Helén Sára (H), Koroknai Zsolt & Ladjánszki Márta (H)
Támogató: NKA, MAMŰ, L1 Egyesület

„A társművészeti áthatások kutatása, a tánc és képzőművészet, valamint az experimentális zene területei közel két évtizedes alkotóterületem, mint MAMŰ vezetőségi tag és L1 Egyesületi tag a Test-vonal című kiállításon a kortárs művészeti szcénából merített új munkák láthatók. A kiállított anyagok a performansz és a performatív alkotás kísérleti területeire vezetik a látogatókat. Az alkotói tendenciák média csatornái közvetlen kérdéssel reflektálnak az aktuális technikai és emocionális művészi felvetésekre, ahol a fókuszban a mozdulat és tánc szerepel.” Koroknai Zsolt DLA

Kiállított munkák:
Valencia James (BDS) AI_AM PROJEKT
Az interdiszciplináris projekt AI_am a mesterséges intelligencia (AI) és a kortárs tánc kölcsönhatását tárja fel. A 2013-ban kezdődő kutatás kiterjeszti a tánc formanyelvét, a kognitív tudomány, grafika és a kódolás egzakt világára.
Valencia 2015-ben rezidens művésze, 2016-tól tagja az L1 Egyesületnek.

Harsányi Réka & Szűcs Dóra Ida (H) SZÜLETÉS
Audiovizuális, biofeedback performansz, 2016
Aalkotók: Harsányi Réka, Szűcs Dóra Ida

Születés című audiovizuális, biofeedback alapú performanszunk a megfoghatatlan, a láthatatlan történetét meséli el. Technológia által megjelenítve és hallhatóvá téve ezen eseményeket, érzéseket, biológiai folyamatokat. A táncosra szerelt pulzus és EKG szenzorok közvetítésével.

Szűcs Réka (H)
filmkészítő, táncfilm kutató, L1 Egyesület rezidense 2016-ban
Kutatási területe a mozgás és mozgási képek közötti összefüggés.

Horváth Helén Sára (H) Transzcendens, média alapú spirituális grafikák
www.eredetmivesseg.hu/horvath-helen-portfolioja

Koroknai Zsolt & Ladjánszki Márta (H) SZINGULÁRIS REZONANCIA PERFORMANSZ
A Szinguláris rezonancia performansz a szubjektum topológiai és topográfiai, jellegzetességeit, akusztikus vízióját, a mozdulatok sorával mutatja be.

Koroknai Zsolt DLA képzőművész 2012 óta tagja az L1 Egyesületnek.
Ladjánszki Márta táncos, koreográfus 2002 óta művészeti alelnöke az L1 Egyesületnek.

Martine Pisani (FR) JARDIN ET TRAVAUX
Szeptember 21. (szerda)
19.00 Bakelit MAC showcase program 2 (max 15’ darabok estje)

Koncepció: Martine Pisani és Theo Kooijman
Előadó: Theo Kooijman
A Martine Pisany Company produkciója a Marseille objectif DansE for studio time támogatásával készült.
Támogatók: Ministère de la Culture et de la Communication-DRAC Ile de France,
Budapesti Francia Intézet

„Olyan szóló előadást választottam, amelyet térspecifikusan mutathatunk be és könnyen utaztatható a technikai egyszerűségének köszönhetően.
A Jardin et Travaux tájképről alkotott elképzeléseim eredménye.
Az előadó maga hozza azokat a tárgyakat, amelyek motiválják a mozdulatait.
A tánc és a tárgyak egy történet kialakulását és a környezet, a tájkép megváltozását idézik elő.”

A táj és a képzelet ellentétpárnak tűnnek. Úgy látom őket, mint software és hardware, a mentális és fizikai, a gondolat és a szikla közti különbséget. Mindemellett egyenértékűek is, hiszen képesek az egymásba való átalakulásra.
Például, egy gondolat képes megmozgatni egy sziklát. Egy hegy képes inspirálni egy gondolatot. Gondolok a végtelenre és a határokra. A képzelet végtelen; a táj limitált. [...] De ugyanakkor a táj is végtelen és a képzelet limitált. Miközben egyetlen élettérben a föld megközelíthetetlen pontjaira gondolok, egy végtelen síkságot látok a kék ég alatt. És minden erőfeszítésem ellenére, nem tudom elképzelni a halálom pillanatát. [...] (Bill Viola in Revue Trafic n°3 été 1992)

Martine Pisani (FR) Marseille-ben született és Párizsban él.
Martine huszonkét évesen tűnt fel a tánc színterén, amikor is előadóként debütált a DUNES együttesnél, akikkel Marseille-ben találkozott. Mindeközben Odile Duboc, és az amerikai David Gordon és Yvonne Rainer koreográfusok számos workshopján vett részt. Ezek a találkozások tették lehetővé számára egy olyan tánc nyelvezet kialakítását, ami mentes minden fajta formalitástól és virtuozitástól. Koreográfiai alkotómódszerére Robert Bresson, Guy Debord, Stéphane Mallarmé, Laurence Weiner, Robert Filliou voltak és vannak a legnagyobb hatással – hogy csak a legjelentősebbek említsük.
1992-ben megalapította saját társulatát, azóta közel húsz produkciót alkototott: Fragments tirés du sommeil, Le grand combat, Là où nous sommes, sans, Slow down, Bande à part, Hors sujet ou le bel ici...
2007 óta alkotómunkája - bár különböző formákban és alakzatokban - hasonló témák köré összpontosul.
A RUNNING TIMES (2007-2010) művek középpontjában az idő témaköre áll:
Road Along Untitled Moments (R.A.U.M.), szóló darab, 2007 Xing/Bologna (I);
Blink, előadás hét táncosra (2008), a Zagreb Dance Company felkérésére, Zágreb (HR); one shared object PROFIT AND LOSS sextuor 2009, közös projekt Martin Nachbar-ral, Potsdam (D); Hold the line ne quittez pas, 2010, La Galerie Centre d'art contemporain, Noisy le Sec (F); one-more-ti-me (2010), előadás a Teatro Maria Matos (Lisbon) nyolc hallgatója részére (PT); as far as the eye can hear, open air trio 2010, Jardim Fernando Pessa, Lisbon (PT).
A GENERAL RELATIVITY (2011-2014) magában foglalja a Cosmos blues című szóló darabot (2012), amely az Uzès Danse Festival-on (F) került bemutatásra és a Rien n'est établ c. darabot (2014), amelynek bemutatója a Quartz scène nationale Brest (F)-en, volt.
A ciklusban a testet a modern fizika alapvető törvényeivel hozza korrelációba.
Martine további alkotásai a Maison et Travaux, 2012, valamint a Jardin et Travaux, 2013.
Oscas Loeserrel közös alkotásuk az „as far 'as the eye can hear, le film” (2014), és a GRANDEUR NATURE, élő installáció Marseille-ben 2015 júniusában.
Jelenleg az UNDATED (2017) megírásán és megrendezésén dolgozik, amely tizenegy, a társulatával már korábban dolgozó táncos részére készül.

Theo Kooijman (NL) Lage Zwaluwe városában született, 1991 óta Párizsban él és dolgozik. A School of the Fine arts of Kampen-en végzett festőként. Rendszeresen állítják ki képeit Belgiumban, Hollandiában és Franciaországban. A Martine Pisani társulat egyik előadója 1995 óta. Theo készítette 2008-ban a négyezer önarcképből álló „kooijman." című performanszot. Jelenleg előadóként dolgozik Manuel Coursin, Nathalie Clouet, Alain Michard művészeknél, valamint asszistens, előadó és tér-tervező Martine Pisani-nál. Legutóbbi projektje az „instantané” a Cuisines en friche fesztivál keretein belül készült, támogatta a Marseille-Provence capitale de la culture 2013-ban.

Nadar Rosano (IL) RED BELT
Szeptember 22. (csütörtök)
19.00 NTSZ–Marczi Közösségi Tér showcase program 3 (max 15’ darabok estje)

Koreográfus, előadó: Nadar Rosano
Zene: Raime-Passed over Trail, Bach-Goldberg Variations, Aria Da capo
Hang design: Roy Hasson
Jelmez: Nadar Rosano
Próba vezető: Yochai Ginton
Dramaturg: Elena Chatzidaki
Támogatók: Breaking Gourd festival, Conder/dance, Ministry of Foreign Affairs Israel, The Choreographers Association (IL), Izraeli Nagykövetség Budapest, Izraeli Kulturális Intézet Budapest

Ezt a művet az emberi tapasztalokat felépítő élő és halott pillanatok felismerése és azok érzékelése utáni vágy jellemzi. Ez a vizsgálódás a testünkön lévő külső réteg, a bőr elemi tapasztalásánál keződik.
Elsődleges tapasztalásunkat az érzékeink, főleg az érintés vezérli. Ez nem csak a környezettel való kezdeti kapcsolódást jelenti, hanem hogy bőrünk körvonalazza meg azt a határt is, ami az én és a környezet között van, megkülönbözteti az ént és a nem-ént. A bőr a legalapvetőbb értelemben beborítékolja az ént, ahogy az autisztikus–kontagiózus pozíció (Ogden, 1986) során érezhető zavaroknál, az alapvető érzékelési módok tovább visznek a konkrét vagy metaforikus értelemben vett elveszés és behatároltság formáihoz. Ez a darab a pszichikai összetételünk primordiális, nyelv előtti rétegeibe kísérel behatolni, oda, ahol lét-érzékelésünk vagy a határvonalak hiánya, a folytonosság vagy a szétszóródás, vitalitás vagy stagnálás formálódik meg.

Nadar Rosano (IL) táncos, független koreográfus. Jelenleg Tel-Aviv városában él. Munkájit bemutatták Izraelben, Spanyolországban, Litvániában, Cipruson, Franciaországban, Koreában, Portugáliában, Németországban, Lengyelországban, Hollandiában, Bulgáriában, Szerbiában, Romániában, Csehországban, Svájcban és az Egyesült Államokban.

Díjak és ösztöndíjak:
Hannover Dance Competion, második helyezés, 2007
Düsseldorf choreography competition, második helyezés, 2007
Danish Art Foundation Ballet Master Albert Gaubier's, ösztöndíj, 2010 és 2013
NO BALLET choreography competition Ludwigshafen, Németország, harmadik helyezés, 2013
Foundation for a Foreign Choreographer-Polish Dance Department, Adam Mickiewicz Díj, 2014
CONDER Dance Festival Phoenix Arizona, USA, támogatás egy új szóló darab elkészítésére
Pride Festival, Prague Municipality, Israeli Embassy, támogatás egy új alkotás elkészítésére, 2015
Ministry of Culture-Dance Department, koreográfusi díj és ösztöndíj, 2015

WORKSHOP
Michal ZÁHORA (CZ) KORTÁRSTÁNC-ÓRA
Szeptember 14. (szerda)
11.00 – 13.00 MTF Kazinczy

A természet dinamikai egyensúlyban van, nem statikus. Az emberi testet befolyásolja a gravitáció és ezáltal az emberi mozgást a súlypontok határozzák meg. E testben lévő természeti törvény újra felfedezése és kivitelezése harmonizálja a mozgást, lehetőséget nyújt arra, hogy a teljes potenciált használjuk és újragondoljunk az energia használatot (a hatékonyság felé).
„A tánc általában a legösszetettebb dolog. Egyszerre vonja be az emberi testet, tudatot és lelket. Ez az egyediség a táncban az élet megérintésével ér fel.”

Michal ZÁHORA (CZ) DEVOID (részlet)
A koreográfia és az előadás Opera Plus díj jelölést kapott 2016-ban
Koncepció, koreográfia, tánc: Michal Záhora
Alkotói együttműködő: Tereza Krćalová
Zene: Carlo Natoli (IT)
Zenei és hangszerkesztés: Philippe Leforestier (FR/CZ)
Hang: Honza Malík, Howie Lotker (CA/CZ)
Fényterv: Robert Štěpánek
Produkció: Honza Malík & Nanohach association (CZ)
Projekt önkéntes: Adéla Kaderová
Nemzetközi menedzser: Lenka Flory
Társproducer: Tanec Praha/PONEC – the dance venue
Támogatók: Ministerstvo kultury ČR, Konzervatoř Duncan centre, Balada SITE, Cseh Centrum Budapest

A projekt a Be SpectACTive! - CapoTrave/Kilowatt Sansepolcro (IT), Bakelit Multi Art Center Budapest (H), B-51 Ljubljana (Sl), Domino Zagreb (HR), LIFT London (UK), Tanec Praha (CZ), Teatrul National Radu Stanca Sibiu (RO), York Theatre Royal (UK) keretein belül valósult meg a Creative Europe program támogatásával.
Külön köszönet a workshopok résztvevőinek: Szeben - Cristina Gogârlă, Lucian Bădulescu, Emanuel Antonescu, Bogdan Tălmaciu, George Ciucă, Ștefania Denisa Lupu, Sergiu Argeșanu, Daiana Mădăras, Ștefania Marola, Denisa Caian Pintiuță, Geraldina Basarab, Rodica Mărgărit, Renate Nica, Gabriela Neagu, Dana Lăzărescu, Dana Taloș, valamint Sansepolcro - Gilda Foni, Barbara Carracini, Samuel Webster, Silvia Bastianelli, Andreina Santaterra, Chicco Beni, Nicoletta Chiasserini, Silvia Palmi, Rosalia Karlino, Anna Martinelli, Roberta Bini, Stefania Tacconi, Martina Corsini, Francesca Rosini.

Kezdetben ott voltak a valós emberek, workshop résztvevők, és az ismerősöknek írt leveleik. A levelekben megosztották mi nyomja lelküket vagy megírták azokat a fontos dolgokat, amiket korábban nem tudtak a legkedvesebb ismerőseiknek elmondani. Az írók egyéni hangjai összefonódnak, rétegeződnek és vegyülnek. Ezek a többszólamú autentikus vallomások, amelyek verbális úton egy egységes szövegben találkoznak, arra hívják a táncost, hogy részt vegyen a párbeszédben. A táncos felismeri a gyengeséget és annak kifejezése által egy momentumot hoz létre, melyben egyensúlyozik az elutasítás és a megbékélés között. Megpróbálja megérteni mi mutatja az utat életünkben, felfedezi az ember belső terét…

„…A DEVOID minden bizonnyal meg fog lepni – a jó értelemben véve. Emberi, érthető és megérinti a nézőket.” (D. Machová, Tanecniaktuality.cz)

A NANOHACH egyesületet és társulatot a Duncan Centre Conservatory volt hallgatóinak egy csoportja alapította meg 2004-ben. A társulat létezésének első évtizedét 2014 őszén érte meg. A társulat missziója, hogy táncszínázi projektek magas szakmai színvonalú találkozási színtere legyen és, hogy kreatívan együttműködjön nemzetközi koreográfusokkal és kulturális szervezetekkel. A csoport jelenleg eredeti Cseh darabok megvalósítására fókuszál. A társulat projektjeiben szereplő táncosok közül több, és több mint húsz előadásuk kapott számos jelölést és egy néhány díjazást (legutóbb a „The Personality of the Year – Az Év Személyisége” díjazást kapta H. Malík). Az összes NANOHACH darab felhívta a kritikusok és a közönség figyelmét. A társulat székhelye a Cseh Köztársaság, de a világ számos pontján mutatkoztak már meg: Argentína, Horvátország, Franciaország, Németország, Magyarország, Izrael, Olaszország, Norvégia, Pakisztán, Lengyelország, Románia, Oroszország, Szlovákia, Szlovénia, Szerbia, Spanyolország, Svájc, Egyesült Királyság, Egyesült Államok.

Michal Záhora (CZ) a Duncan Centre Conservatory-n végzett 2003-ban. Ezután csatlakozott a Norvég Carte Blanche társulathoz, ahol Amanda Miller, Ohad Naharin és Ina Christel Johannessen koreográfiáit táncolta, majd Roberto Zappala társulatához (Olaszország, 2004) és a Scottish Dance Theatre-hez szegült (2006-2008), ahol szisztematikusan foglalkozott tanítással és iskolai szemináriumok vezetésével. A Duncan Centre Conservatory igazgatója 2009-től 2013-ig. Michal rendszeresen végez koreográfusi munkát, tizenegy éven belül hét eredeti darabot alkotott (Synchronicity, Resonance, Orbis pictus, Diptych stb.). Idén a Pulsar című új projekten dolgozik.

Pataky Klári Társulat (H) WE LIVE HAPPILY (részlet)
Szeptember 20. (kedd)
19.00 MU Színház showcase program 1 (max 15’ darabok estje)

Koreográfia: Pataky Klári
Táncolják: Maday Tímea Kinga, Sebők Cintia, Simon Renáta, Bot Ádám
Fényterv: Szirtes Attila
Produkciós menedzser. Gyurics-Gelb Eszter
Támogatók: EMMI, NKA, Műhely Alapítvány

A koreográfia mint egy helyzetjelentés tudósít a máról, középpontba helyezve a mai kor felgyorsulását, és a mai kor emberének ebben a felgyorsult, túlburjánzott világban való elveszettségét.

Pataky Klári (H) 2003-ban végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetem koreográfus szakán, azóta független koreográfusként dolgozik.
2008-ban a Nagyon jól vagyok, lszi ne keress! című darabját a kritikusok és szakírók alkotta zsűri Lábán Rudolf-díjban részesítették. 2014-ben Imre Zoltán-díjjal ismerték el koreográfusi munkásságát. Az izgalmasan sokoldalú, érzékeny koreográfus munkáiban folyamatosan művészi arculata megújítására, illetve egy csak rá jellemző formanyelv kialakítására törekszik. Előadásaiban minden egyes alkalommal új témákat, s ezekhez új formákat keres.

Ruri Mito (J) MATOU
Szeptember 22. (csütörtök)
19.00 NTSZ–Marczi Közösségi Tér showcase program 3 (max 15’ darabok estje)

Koreográfus és előadó: Ruri Mito
Fényterv: Akiyo Kushida
Jelmez: Tomoko Inamura
Zene: Yuta Kumachi
Asszisztens: Lena Hashimoto, Eri Watanabe
Támogatók: Japán Alapítvány Budapest

Felveszem a testem. A testem egészét egy életen át nem láthatom. Kötőszövetek alkotják a testem, folyton megújulnak, de valamikor el fognak tűnni. A test a tartalom nélkül nem marad meg, és a tartalom a test nélkül hova megy? Megmarad? Mint a kígyók és kabócák, akik teste külső részének a java egyszer leválik és megújul. Bár ami marad az nem egy halott test, mégis tökéletes állati formája van, de nincs benne élet. Ez bizonyíték arra, hogy él? Van bizonyíték arra, hogy én élek?

Ruri Mito (J) Tokióból származik, aktív előadő, valamint workshopokat tart és tánc darabokat alkot számos ország fesztiválján. Jelenleg a Royal Swedish Ballett kérte fel Stockholmban Sasha Waltz Körper c. előadásában való közreműködésre. Díjazott előadása az Esquisse, illetve van egy szólódarabja is a matou.

WORKSHOP
Ruri Mito (J) WORKSHOP BEMUTATÓ
Szeptember 21. (szerda)
19.00 Bakelit MAC showcase program 2 (max 15’ darabok estje)

Koreográfus, rendező: Ruri Mito
Táncosok: a workshop résztvevői
Táncos, asszisztens: Lena Hashimoto, Eri Watanabe
Támogatók: Japán Alapítvány Budapest, L1 Egyesület, Műhely Alapítvány

Honnan jönnek az álmok? Néha az álmainkban olyan dolgokkal találkozunk, amiket korábban soha sem láttunk és soha sem tapasztaltunk. Úgy jelennek meg előttünk, ahogy a valóságban. Olyan emlékek ezek, amelyek valós tapasztalásaink során a tudatalattinkban maradnak? Olyan emlékek, melyek a génjeinkben lakoznak? Gyakran álmodom. Egyes emberek nem akarnak az álmaikról beszélni. Én mégis arra vágyom, hogy valótlan tapasztalatokat és illuzórikus világokat mutassak meg meggyőző valószerűséggel a táncon keresztül, ami egy absztrakt és formátlan forma, amelyet a konkrét állagú test hoz létre.
Ruri Mito egy olyan kreatív műhelymunkát szeretne tartani, amely az új, még kutatási fázisban lévő munkájának ötletén alapszik. Ez mozgások kutatásából és álmok reprodukciójából áll. A műhelymunka során felvillant egy álom által inspirált mozdulatot, a résztvevők az ötletet továbbviszik és mozgássort fejlesztenek ki. Ezután csoportban a meglévő mozgásanyagból kidolgoznak egy jelenetet, majd megosztják a jelenetről alkotott képeiket. Az alkotás során Ruri Mito tanácsokkal látja el őket és segít formálni a mozgásukat. Végezetül a jelenetekből egy 10-15 perces prezentációt állít össze, és azt a résztvevők közönség előtt be is mutatják.
„Ebben a projektben a résztvevők testi és karakterbeli különbözőségei foglalkoztatnak. A cél, hogy a tér és idő egyedi felhasználásával olyan darabot alkossunk, amely folyékony vonalak húz egyedi, Japán stílusban, úgy, hogy a különböző országok táncosai és művészeivel való találkozás során mindig új ötletek szülessenek.”

Ruri Mito (J) Tokióból származik, aktív előadő, valamint workshopokat tart és tánc darabokat alkot számos ország fesztiválján. Jelenleg a Royal Swedish Ballett kérte fel Stockholmban Sasha Waltz Körper c. előadásában való közreműködésre. Díjazott előadása az Esquisse, illetve van egy szólódarabja is a matou.

KIÁLLÍTÁS
Szabo Roland (SK/H) L1danceFest - My point of view
Szeptember 20–október 14.
10.00 – 18.00 Szlovák Intézet Budapest
Megnyitó: Szeptember 20. (kedd) 16.30

Támogató: L1 Egyesület, EMMI, Szlovák Intézet Budapest

Szabo Roland (SK/H) szlovákiai magyar fotóművész.
Tanulmányait a pozsonyi évek alatt fotográfia szakon, Anton Sládek fotóművész vezetése alatt végezte, majd Prágában folytatta munkáját saját stúdiót nyitva.
Fotó, és rövid film-projektekkel foglalkozik.
Prágai stúdiójában több cseh művész, így a Nemzeti Színház balett társulatának tagjai és ismert színészek, táncosok portréit készítette el.
2011 óta társszervezője a Kino Praha nevű, nemzetközi rövidfilmes workshopnak.
Az L1 Egyesület képviselőjével is Prágában találkozott, majd 2013-ban hivatalos fotósa volt az L1danceFest eseményeinek Budapesten. 2014-ben az együttműködés folytatásaként az L1 Egyesület tagjait és rezidenseit bemutató portrésorozatot készített, amit az L1danceFest 2014 alkalmával kiállítás formájában mutatott be Budapesten. Később, 2015-ben a fotósorozat Prágában is bemutatásra került. Új képekkel kibővülve az L1danceFest 2015 keretében a Szlovák Intézet Budapest galériája mutatja be. 2016-tól az L1 Egyesület tagja.
Kedvenc témakörei: portré, divat, tánc.

Borbála Szente (H/D) BODYSUSPENSION
Szeptember 21. (szerda)
19.00 Bakelit MAC showcase program 2 (max 15’ darabok estje)

A testem olyan, mint a levegő
Test és vér: Borbála Szente (H/D)
Kampók és piercing: Beto Rea (MEX/D)

Egy rövid előadás a fizikai fájdalomról és mentális szabadságról.
Ami engem érdekel a testfüggesztési gyakorlat használata során az előadásaimban, az az űr aközött, amit az emberek látnak és aközött, amit a testem és én megélek.
A legtöbb ember ha meglátja a vért és a fájdalmat megijed, és visszautasít. De a test valójában természetes érzéstelenítőket, endorfint, dopamint és adrenalint termel, így, egy pár perc után a fájdalom elmúlik és a test megtapasztalja a végső könnyedséget és a „repülés” örömét, valamint, a tudat eléri a meditatív transz állapotot. Ez a transz szabadságot hoz és felnyitja a tudat legmélyebb és legsötétebb bugyrait, ezáltal lehetőséget nyújt arra, hogy találkozzak árnyaimmal és a tudattal, hogy elég erős vagyok ahhoz, hogy szembenézzek velük.
Ez a transz, szabadság és intenzitás, amit meg szeretnék mutatni a közönségemnek. Nem kívánok sokkolni és elijeszteni. Azt kívánom, hogy megmutassam a tudat és test sokkal többre képes annál, amiben általában hiszünk.
A fájdalom fogalma gyakran negatívnak tekintett; de ez egy jó fájdalom, fájdalom ami az érzékelést mélyíti. A jó fájdalom az élet igazi intenzitása.

Minden alkalommal amikor a bőrödet függesztik, a tudatod feléget egy hidat. Az erdő mélyén vagy, és nincs visszaút.

Szente Borbála (H/D) Magyarországon született. Berlini lakosként, a performansz és body art területén vagyok kísérletező művész. Pár év Magyarországon, Dániában és Berlinben töltött intenzív kortárstánc tréning után, megtanultam szeretni és használni a testemet önmagam felfedezésére és inspirációim forrására. Egy női testben élve, korlátozásokkal és lehetőségekkel és azok fájdalmasan misztikus dimenzióival találkozom. A véremmel való kapcsolatom a fő érdeklédősi pontom. Az elvárt ártatlan szépség ellentéteként én a testemet és szexualitásomat hatalomként és esetenként fenyegető erőforrásként látom. 2012 óta a saját ötleteim megvalósításán és egy olyan előadói, táncos, zenész és jóbaráti közösség felépítésén dolgozom, amelyet együttműködésekbe tudok rendszeresen bevonni. Legújabb munkáink: Borbala Szente is dead – The Funeral, The Great Vagina Show, The Big Berlin Dick Festival and Anus – The Show.
Minden egyes alkalommal amikor új darabot készítek, lehet kisebb vagy nagyobb projekt, esetleg kisebb szóló darab, mindig arra törekszem, hogy személyeset és intimet mutassak a közönségnek, és megpróbálok nyitott és kísérletező elmével tolni magam és a közönségemet az ismeretlen felé. A fókuszom az extrém előadóművészet, színház, bizarr freakshow és a kortárstánc, melyet személyes és humoros csavar fűszerez. A témák játékos megközelítése a személyes fejlődésem fontos eleme. Nem volt részem semmilyen hivatalos oktatásban. A tudatom érintetlen és őseredeti volt mielőtt Berlinbe érkeztem volna, és rendkívül megrontott az underground.
2014 nyarán, a temetési performanszom után úgy éreztem, hogy igényem van arra, hogy mélyebbre és tovább menjek a fizikalitásom által az ismeretlenbe. Erős vágyat éreztem, hogy felnyissam a bőröm és lássam a saját véremet. Úgy döntöttem, hogy kipróbálom a Suspension Body Art-ot (a test felfüggesztése a közvetlenül a bőrbe helyezett kampók által). Ez nagyon erőteljes élménynek bizonyult, hamarosan szenvedélyemmé és művészetem eszközévé vált. Jelenleg havonta gyakorlom privát környezetben, és számtalan előadást alkottam, melyben ezt kontextusba helyeztem személyes szemszögből.

Kukulcan Rituals Puebla, Mexikóban született, Beto Rea (MEX/D) a 90’-es évek végén kezdett piercingekkel dolgozni. 1996 óta különböző országokba utazik, Kanadától Costa Ricáig, hogy tanulhasson és együtt dolgozhasson más piercer-ekkel. 2000-ben nyitotta meg boltját Guatemalában, ahol a test felfüggesztésével kezdett foglalkozni. 2004 óta Németországban él. A Superfly Suspension Crew-nél dolgozik és társtulajdonos a Rusty Pig Foot Tatto üzletnél, Berlinben. Az elmúlt húsz évben harminchárom országban dolgozott és készített test piercinget, végzett testfüggesztést. Az utóbbi három évben a tradícionális kézi tetoválás és a heg-tetoválás gyakorlója.
„Ez az én világom ...üdvözöllek az álmomban.”

WORKSHOP
Tami Lebovits (IL) TEMPORARY COIRS
Szeptember 18. (vasárnap)
16.30 – 18.30 Trafó Stúdió

Támogatók: Izraeli Nagykövetség, Budapest, Izraeli Kulturális Intézet, Budapest

A workshopon audio-kinetikus szobrokat fogunk formázni. Ehhez a testünket mint mechanizmusok szövedékét fogjuk használni. A testünkből mint receptorból és mint a nesz, a hang, a zeneiség forrásából fogunk táplálkozni. Repetitív ritmusokat és hangzó mintázatokat használva újra-csoportosítjuk, újra-társítjuk és újra-formázzuk (vagy megreformáljuk) a testüket mint szólistát, az egészen, a csoporton, a törzsön belül.

Tami Lebovits (IL) Tel-avivban született, él és alkot.
A jeruzsálemi School of Visual Theater-ben végzett 2007-ben, 2009 és 2012 között pedig az Anat Danieli nevéhez köthető Choreography Kelim kezdeményezésnek volt a hallgatója.

Tami 2014-ben készítette Found Objects című munkáját, melyet a Curtain Up Festival-on mutattak be, This Is Europe projektjének a premierét pedig a Mandel Centerben tartották, és a Diver Festival keretein belül a Tel Aviv Museum falain belül is előadták.
Ugyanebben az évben a Seminar Hakibutzim College-al is együttműködött, és elkészítette Several című munkáját a Dance Theater Ensemble számára.
2012-ben Asaf Aharonsonnal való közös munkájuk eredménye a God is Measuring the World with a Compass, mely egy vizuális biográfia asszociatív színpadi történésekkel, amit a jeruzsálemi Machol Shalem Festival-on mutatták be. 2011-es Tami Lessons in Binding and Government c. előadása, melyet a jeruzsálemi New Dance fesztiválra készített. Ez a duett a nyelvi tudás és a testi ismeret fogalmaival foglalkozik.

Tami számos alkotóval dolgozott már együtt a táncművészet és az előadóművészet területéről. 2015-ben résztvevője a Non Tropo or- The School for Weather Guy Gutman-féle (The Israeli Lottery) kooperációjának. 2014-ben fellépett Guy Gutman Eleison-jában a Tel Aviv Museum Library-ben, valamint a Games Projectben, melyet a Dance Chamber Festival részeként AMos Hatz jegyez.
Közreműködött ezenkívül Anat Danieli Repetitions of Parts of Me c. darabjában, melyet a Bat-Yam Museumban készítettek, és melyet jelenleg a Tel Aviv Museumban játszanak.
2010-ben Tami feltűnt Iris Erez Homesick-jében, ezt a Curtain Up Festivalon mutatták be. 2007-től kezdve résztvevője az Ensemble 209 munkafolyamatainak is, Tamar Raban direktóriuma alatt. Részt vett továbbá Tamar Raban és Guy Gutman Old Wive's Tales (2006), valamint az Amplifier (2008), Remix : House of Bernarda Alba (2010) Guy Gutman-munkákban.

2012-ben nagydíjat kapott a The Rabinovich Foundationtől, valamint a The Israeli Lottery-től God is Measuring the World with a Compass című munkájáért. 2006-ban Tami elnyerte az America-Israel díjat is Taninim c. produkciójáért.

Tami jelmeztervezőként is tevékenykedik, és egyéb munkái közti szünetben a következő alkotásokhoz készített eddig kosztümöket: Climax, First Body Many - Iris Erez (2013), Bus Stop - Visual Theater Ensemble (2011), Small Vacation Nava Frenkel, Aco festival (2008), Two girls burst into tears - Shani Tamari, (2008).

WORKSHOP
Tomáš Morávek (CZ) FÉNYTERVEZŐ workshop
Szeptember 16–18. (péntek–vasárnap)
11.00 – 13.30 / 11.00 – 16.30 / 11.00 – 15.00 Trafó Stúdió

Hogyan lehet a színházban és az életünkben megjelenő fényt megérteni és megfigyelni?
A kétnapos, Tomáš Morávek vezette workshop során lehetőség nyílik a fény és a világítás összetett, az érzékelésünket és az érzelmeinket nem csupán a színházban befolyásoló témakörét megismerni.
A workshopot olyan résztvevők számára terveztük, akik a színházi világítás alapjai iránt érdeklődnek és szeretnének alapismereteket szerezni általában a fényről és a világításról.

Tomáš Morávek (CZ) a világítás, és annak minden területe iránt elkötelezett.
A szomszédjában elhelyezkedő prágai Duncan Centre tánciskolának köszönhetően fedezte fel a kortárstáncot és a fények fontosságát a táncelőadásokban. Azóta egyre csak növekszik a terület iránti érdeklődése és megszállottsága.
Tomášt máig elbűvölik a fények, melyek meghatározott légkört tudnak kialakítani, vagy különböző világokat megjeleníteni a színpadon. Elsősorban a Duncan Centre-rel működik együtt, valamint Ladjánszki Mártával (H), Jaro Viňarský-val (SK) és az utóbbi időben a Vosto5 társulattal (CZ). Számos európai fesztiválon vett részt és Franciaországban is ismereteket gyűjtött a Theatre Company of Brothers Forman társulattal turnézva.
Hosszú távú együttműködése van a prágai Institute of Lighting Design-nal és a szlovákiai Anténa független kulturális központok hálózatával, ahol a Fénytervezés tárgyát tanítja, informális keretek közt.
Jelenleg Prágában, Dejvicében lakik, és még mindig hisz az interaktív és élő színházi formákban, nem csak mint világosító szakember és fénytervező, hanem főképp mint színházzal és színházért élő ember.

two-women-machine-show (DK) A SOLO FOR THE DUO (műhelymunka-bemutató, részlet)
Szeptember 21. (szerda)
19.00 Bakelit MAC showcase program 2 (max 15’ darabok estje)

Koncepció/előadó: Ida-Elisabeth Larsen & Marie-Louise Stentebjerg (DK)
Dramaturg: Varga Zsófi (H)
Támogatók: Dán Királyság Nagykövetsége Budapest, The Danish Arts Foundation, Bakelit M.A.C., L1 Egyesület, Trans Europe Halles, Be SpectACTive! program

2014 novemberében two-women-machine-show munkába kezdtünk. Első lépésben Michael Peterson Straight White Male: Performance Art Monologues (1997) kötetéből indultunk ki, mely a színpadi monológok történetébe, valamint az e körüli kiváltságok és konfliktusok világába avatott be minket. Peterson szerint az, aki monológot mond, hagyományosan és történetileg egy fehér, heteroszexuális férfi (lehet). Megdöbbenten olvastuk ezt, és azonnal magunkénak is éreztük a kihívást, hogy közbeavatkozzunk, ezt a tradíciót megtörjük, és női duóként újradefiniáljuk a szóló fogalmát.
Azóta megértettük, hogy a „monologikus vidék” duóként elsősorban és leginkább együtt gondolkodást jelent, hogy közösen megértsük, mit is jelent a „szóló pozíció” egy előadásban. A Bakelitnél töltött rezidenciánk alatt a szóló formátum princípiumait kívánjuk megérteni, azokat az alapvetéseket, melyek a szólót monologikus koncepcióvá kristályosítják, és amelyek aztán egy duó környezetben leleplezhetőekké vagy lefordíthatóakká válhatnak. Ezt a fonalat követve adódik a kérdés: hogyan képes két külön individuum egy testként működni?
Korábbi munkáink során sokszor kísérleteztünk úgymond transzcendens technikákkal; merítkeztünk a hipnózis, a sámánisztikus szertartások és a meditáció világából. Azért pedig, hogy mindezt a gyakorlatba is átültessük, minden tudásunkat és tapasztalatunkat fókuszálva koncentrált és mély test-állapotokat igyekszünk előidézni, hogy megtaláljuk a módját az eggyé válásnak.

A two-women-machine-show (DK) két koreográfus-előadó, Ida-Elisabeth Larsen és Marie-Louise Stentebjerg közös projektje. A művészek 2004-ben találkoztak először a SEAD-on, ezt követően pedig 2009-ben Koppenhágában, ahol jelenleg is alkotnak. Saját munkáik és nemzetközi együttműködéseik mellett megalapították a RIST kollektívát is, két másik koppenhágai koreográfussal, Marie Toppal és Gry Raaby-val.

Első közös munkájuk óta a two-women-machine-show olyan témákat dolgozott fel, mint a tömeg-jelenség, a monokultúra, az uniformizálás és az unisono mozgás. Projektjeikhez alapvetően kétféle irányból közelítenek: koreografikus módszerüket a live-art kontextusból merítik, a duóformát pedig tudatosan, önmagában is helytálló műfajnak tekintik.

A duó legutóbbi bemutatóját 2015-ben tartotta, TRANS– címmel. Ez a darab Jonathan Bonnici angol színésszel és alkotóval készült a Bora Bora New Nordic Dances platformra. A későbbiekben a produkciót beválogatták a koppenhágai Det Frie Felts Festival (2015. június), a budapesti L1danceFest (2015. szeptember), valamint a berlini Theatertreffen (2016. április) előadásai közé.

Saját projektjei mellett a two-women-machine-show többféle együttműködésben is részt vesz; például a „Shared RISK” (2014-2015) a RISK művészeinek közös munkája. 2014-től kezdődően dolgoznak együtt Sara Gebran koreográfussal, és a hatalom, az erő koncepcióját igyekeznek feltérképezni. 2015-2017-es projektjük Kristian Husted-dal pedig az algoritmusok világába vezet.
A two-women-machine-show Mass Hysteria című munkáját 2013-ban a Danish Arts Foundation díjjal méltatta, 2014-ben pedig a My Body is a Barrel of Gunpowder produkcióért ítélték a formációnak a rangos elismerést.

Uri Shafir (IL) THE KOLOKLUM
Szeptember 20. (kedd)
19.00 MU Színház showcase program 1 (max 15’ darabok estje)

Koreográfus, előadó: Uri Shafir
Zene: Samuel Barber
Művészeti tanácsadó: Sahar Azimi
Támogató: „Störung/Hafraa" Yasmeen Godder Studio–Theater Freiburg együttműködési projekt, Hazira, Studio Yasmeen Godder, Theatre Freiburg, The German Federal Cultural Foundation, The Choreographers Association, German Federal Cultural Foundation, Izrael Állam Nagykövetség Budapest, Izraeli Kulturális Intézet Budapest

Első díjat nyert a 2015-ös MASH International Choreography Competition rendezvényen, Machol Shalem, Jeruzsálem.

A Koloklum egy abszurd léthelyzetet bemutató szóló, melyben a vágy, hogy mindent akarunk, és mindenki akarunk lenni, a tehetetlenséggel találkozik.
A Koloklum (Kol-O-Klum, Mindent-vagy-Semmit héberül) egy olyan fizikai állapot, melyben a test egyszerre van jelen mindenütt, és sehol. Képes minden kifejezhetőt kifejezni, még a „semmit” is. Megtalálja a táncot, mely a lehetetlen határára ér, eléri a fenségest, a vágyott mozdulatot, és mégis evilági, földi, profán marad.
A Koloklum jelentésgazdagságra törekszik, arra, hogy valamit tisztán és világosan megfogalmazzon – ugyanakkor arra is, hogy magát örökre eltörölje, megsemmisítse.

Uri Shafir (IL) koreográfus és előadóművész. A MASPA-n (kibbutz Ga'aton tánc workshop) szerezte végzettségét. Táncosként az Ensemble Batsheva Dance Company tagja volt, dolgozott többek között Yasmeen Godder, Niv Sheinfeld & Oren Laor, Dana Ruttenberg, Maya Levy, Guy Gutman, Dafi Eltabeb alkotókkal. Saját munkáit 2009 óta készíti, és olyan különböző platformokon mutatja be őket, mint az izraeli Curtain Up, Hazira, Macholohet és Intimadance vagy éppen az L1danceFest (Magyarország). Uri Gaga oktatóként is tevékenykedik (a Gaga Ohad Naharin mozdulatnyelve), és szerte a világban tart workshopokat.

WORKSHOP
Vass Imre (H) TÁNCRA VÁRVA workshop
Szeptember 17. (szombat)
16.30 – 18.30 Trafó Stúdió

A műhelymunka során a táncra mint entitásra tekintünk, semmint technikára. Invitáljuk, megidézzük, megkérjük a táncot, hogy tegye tiszteletét nálunk, és lépjen velünk kapcsolatba. A táncot nem „csináljuk”, és nem is hagyjuk, hogy a tánc táncoljon minket, hanem folyamatos interakcióra törekszünk.
Egyéni és csoportos, a szomatikus észlelést és az intellektust egyszerre stimulálva készítjük fel a hardverünket (test) és a szoftverünket (elme), valamint a teret is. Abban a reményben, hogy a vírus (tánc) számára elég csábító lesz a közeg, hogy megjelenjen és megpiszkálja a táncról és a mozgásban való létezésről alkotott elképzeléseinket.
Közös mozgás, gondolkozás és felfedezése a mindig rendelkezésre álló táncnak.

Vass Imre (H) tanulmányait a Budapest Tánciskolában végezte, Angelus Iván vezetése alatt, 2003 és 2007 között. Az iskola után együtt működött Szabó Rékával (Tünet Együttes), Hód Adriennel (HODWORKS), Gál Eszterrel (Company ST), Zsalakovics Anikóval (Andaxinház), Goda Gáborral (Artus), Nagy Józseffel (Jel színház), Ladjánszki Mártával, Boross Martinnal (Stereo Akt), Debreczeni Mártonnal és Juhász Andrással (Don’t Eat Group). 2009-2010-ben a belga koreográfus, Wim Vandekeybus (Ultima Vez) társulatával dolgozott és turnézott a nieuwZwart című előadással. 2010-ben a bécsi ImPulsTanz táncfesztivál danceWEB ösztöndíjasa volt, 50 másik nemzetközi táncossal. 2010-től jegyzi önálló munkáit, az elsőt Kvantumológia címmel Sőrés Zsolttal közösen készítette, a Műhely Alapítvány Az ismeretlen kutatása nevű programja keretein belül. 2011-es munkája a Várandós performansz, amely Budapest Fringe különdíjas lett. 2012-ben, az L1 Egyesület rezidenseként G A P címmel készített tudományos-fantasztikus táncjátékot Somló Dávid közreműködésével, melyet az L1danceFest 2012-es rendezvényén mutattak be. 2013-ban ismét Somló Dáviddal dolgozott együtt, It comes it goes darabjukat a SPAZIO nemzetközi, fiatal táncos alkotók részére létrehozott rezidenciasorozat záró állomására készítették. 2014-ben Vadas Zsófia Tamarával dolgozott az Egyet nekem, egyet neked előadáson, majd 2015-ben két szóló performanszot készített: a Fájdalomtestet a Trafó Galériában, a NEXTFESZT keretein belül, és a REMAKE stand-upot a Hátsó Kapuban lehetett megtekinteni. 2016-ban mutatták be a Somló Dávid, Vadas Zsófia Tamara és Szeri Viktor részvételével létrejött taking place című előadást, a MU Színházban. Rendszeresen megfordul külföldön is; 2013-ban az United Sorry-val dolgozott Ausztriában, a Forest Projecten. 2014-ben pedig Koppenhágában koreografált a Rapid Eye-nek, KASPAR címmel. 2015-ben a norvég Ingri Fiksdal, Cosmic Body előadásában táncolt Oszlóban.

VerTeDance / Halka Třešňáková (CZ) HEROINE WEST
Szeptember 20. (kedd)
19.00 MU Színház showcase program 1 (max 15’ darabok estje)

Koncepció, koreográfia: Halka Třešňáková
Alkotó, táncos: Veronika Knytlová
Mozgás kooperáns: Tereza Ondrová
Hang: Ondřej Skala
Szcenika: Paulina Skava
Fény: František Fabián
Produkció: VerTeDance, danceWATCH
Támogató: Prague City Hall, Cseh Köztársaság Kulturális Minisztériuma, Cseh Centrum, Budapest

A projekt középpontjában két nő áll: Halka Třešňáková a rendező-koreográfus szerepében, és Veronika Knytlová (Kotlíková), a VerTeDance alapítója, az előadó képében. A Heroine West mindenki számára jól ismert, westernes toposzokból táplálkozik, melyeket a szerzők a fizikai lehetőségek határáig tolnak. A következő képek inspirálták őket: zsúfolt szalonban négyes tánc, fegyvert rántani, dohányrágás, fizikai munka coltokkal a csípőn, alkoholos delírium, lovaglás stb. A projekt ellentétekből építkezik, és mesterséges feszültséget indukál. Ennek táptalaja először is, hogy a maszkulin, tesztoszterontól duzzadó szerepeket itt nők töltik be. A női gyengédség folyamatosan összeütközésben áll a külsődleges vulgaritással, melyet a nő, mint egy gúnyát, magára ölt: durván fejezi ki magát, dobálja a csípőjét, a kalapjával játszik a kezei között és kikapósan a dohányt rágja. A főszereplő plasztikus, puha teste a megadás pillanatait mutatja be – míg a feszültség a tetőfokára hág egy váratlan ellenség vagy veszély feltűnésekor. A közönség a főszereplő egy hetét követi nyomon. Egy egyszerű történetet, melyben a folyamatosan múló időben a másik iránti vágy és a magányból való szabadulás képei tűnnek fel. A nő privát stúdiójának intimitása a szalonok zsúfoltságával ütközik, mely férfiaktól hangos, és melyet lengőajtó, hangos zene, square tánc és persze alkohol tölt be. Heroine West egy törékeny, finom nő, akit a körülmények nem engednek kibontakozni. A projekt Ondřej Skala eredeti zenei hanganyagát használja fel, mely a Vadnyugat zajain alapul; lovaglás alatti nyeregcsikorgás, zsizsegő bogarak délidőben stb. A projekt célja, hogy absztrahálja a speciális és általánosan felismerhető referenciákat, és új képzeletbeli világot hozzon létre, mely a fizikai akciót a színpad eszközökkel (függőágy, gyöngyfüggöny, egy ló torzója, lengőajtó stb.), az élő beszéddel és a zenével vegyíti. Az előadás napjaink heroináját - hősnőjét mutatja be.

A VerTeDance Company-t (CZ) 2004-ben alapította Veronika Knytlová és Tereza Ondrová táncos-koreográfusok és Pavel Kotlík fénytervező hármasa. Tíz év alatt a VerTeDance mintegy húsz projektet valósított meg, és a cseh, valamint a nemzetközi táncszféra számtalan jelentős személyiségével dolgozott együtt. A társulatot számos fontos díjjal jutalmazták, többek között a The Dancer of the Year 2010, a The Best Light Design Award (2012 és 2014), illetve a The Theatre Journal Award (2012 és 2014) díjakkal.
A VerTeDance az egyetlen cseh társulat, mely háromszor is elnyerte a legrangosabb szakmai cseh kitüntetést, a The Dance Piece of The Year (Az Év Tánc Darabja) díjat: a Silent Talk 2005-ben, a What is the Weight of Your Desire 2012-ben és végül a CORRECTION 2014-ben.
2015-ben a társulat hazavitte a birminghami BE fesztivál 2015-ös közönségdíját és Mess Festival Audience díját is, majd ugyanebben az évben az elismert Herald Angel Award-ot is odaítélték az Edingurgh-i Fringe Festival keretein belül -- mindhármat a CORRECTION című előadásért.
www. vertedance.org

Halka Třešňáková (CZ) színész, koreográfus, tanár és univerzális művész. A prágai Academy of Performing Arts Non-verbal and Comedy Theatre Intézetében végzett.
Mint színész és társszerző, számos nemzetközi, vezető művésszel dolgozott már együtt. Többek között: “Hanging Man” /Turba /, “Strangeness”, “Life Fanta Sies”, “Talkers” /Jednotka / Unit /, “I dressed and ate”, “Cat” /Petr Krušelnický/, “On her couch”, “Mezzo”, “Already Man”, “Money Transformation “ /Second Hand Women /.
Színésznőként és szerzőként is tevékenykedett a világ számos pontján. Művészeti mentorként dolgozott San Antonioban (USA), Albequerque-ben (USA), Mexikóban, valamint a Cseh Köztársaságban. Munkáit a provokáció, a kísérletezés és a tabuk feszegetése iránti végtelen törekvés jellemzi, és persze az, hogy mindig meg tudja lepni a közönségét.

Veronika Knytlová (CZ) gyermekkora óta táncol; a TCP-n tanult, és számos workshopon járt a Cseh Köztársaságban és szerte a világban. A Károly Egyetem Pedagógia Fakultásán szerzett diplomát, majd két évig a Cseh Műszaki Egyetem hallgatója volt építész szakon, Prágában. Előadóként prominens cseh és külföldi koreográfusokkal dolgozott együtt, többek között Jan Kodet, Petr Tyc, Peter Mika, valamint Olga Cobos alkotókkal. 2002-ben Tereza Ondrová-val együtt dolgoztak a Through the bottle neck című koreográfián, és két évvel később a sikeres VerTeDance együttes létrehozatalán is. A VerTeDance gyakorta hívja projektmunkára a művészeti világ vezető személyiségeit, és számos díjat tudhat magáénak.

Zenon Dance Company (USA) My Very Empty Mouth
Szeptember 20. (kedd)
19.00 MU Színház showcase program 1 (max 15’ darabok estje)

Koreografia: Wynn Fricke (USA) - a táncosok, Tamara Ober és Alyssa Mann közreműködésével
Táncolják: Tamara Ober and Alyssa Mann
Művészeti vezető: Linda Z. Andrews

A duett a finomság és erősség kettősét jeleníti meg; játszik, akár az árnyék, mikor Fricke plasztikus érzékenysége maszkulin mozdulatokba tűnik, és az egyik táncos pulzáló energiája a másikéban folytatódik, David Lang éles zenei kompozícóját követve.

Zenon Dance Company (USA)
1983-as, legelső bemutatója óta a Zenon Dance Company az Egyesült Államok egyik vezető kortárstánc társulatává nőtte ki magát. Ünnepleve a feltörekvő amerikai koreográfusok új útjait, a Zenon New York-i, minnesotai, valamint más, nemzetközileg is elismert koreográfusok modern és jazz alkotásait mutatja be. A társulat alkotói, koreográfusai és előadói számos elismerést kaptak már a New York Times, a Village Voice, Dance Magazine, Minneapolis Star Tribune, St. Paul Pioneer Press, illetve a City Pages kiritkusaitól.

A Zenon sokszínű repertoárja révén széles közönséget képes megszólítani – az elkötelezett metropolita táncőrültektől a kísérletező kedvű minneapolisi és St. Paul-i fiatalokon át, a tágabb Minnesota egyetemista és felnőtt lakosságához jut el. A társulat megfordult ugyanakkor már a kubai Havannában, Franciaországban, Budapesten, Szentpéterváron, Svájcban, valamint az Észak-Mariana-szigeteki Saipanba, Guamba és Tinianba is kapott meghívást. Számos elismeréssel méltatták kinetikus, magas energiafokú előadásai, technikai akkurátusa és emberi nagyszerűsége miatt. A Zenon előadásai kihívást jelentenek a közönség számára, mégis elérhető közelségben maradnak.

A Zenon Dance Company and School egy professzionális szervezet, melyet a minnesotai Minneapolisban alapítottak azzal a céllal, hogy nőjön a magasművészeti modern és jazz tánc jelenléte az előadások, az oktatás, valamint a közösségek körében.
A Zenon Dance Company and School missziója, hogy az ország egyik vezető társulata legyen, védjegye pedig a modern és jazz koreográfiák ritka és dinamikus elegyedése. A Zenon célja, hogy a legmagasabb minőséget képviselje, ugyanakkor táncművészeti műfajok széles skálájának adjon teret, a tánc minden fokán.

Linda Z. Andrews (USA) a Zenon Dance Company alapító művészeti & executive vezetője. 1983-as indulása óta Linda számos elismerésben részesült a társulatért tett állhatatos munkájáért, az összetéveszthetetlen modern – jazz esztétika kidolgozásáért, valamint olyan koreográfusok szerepeltetéséért, mint Bebe Miller, Bill T. Jones, Bill Young, Llory Wilson, Joe Goode, David Dorfman, Doug Varone, Danny Buraczeski, Keely Garfield, Johannes Wieland, Seán Curran, Colleen Thomas és Andrea Miller.
Tanulmányait a Martha Graham Schoolban, az Alvin Ailey Dance Centerben, valamint a Juilliard-on végezte, olyan alkotók társaságában, mint Alvin Nikolais, Lynn Simonson és Merce Cunningham. Fokozatot a Hollins College-ban szerzett, Virginiában. Lindának köszönhetően a Zenon Dance School figyelemreméltó tréning központtá vált a hivatásos táncosok számára. Két elbűvölő lány, Laura és Lily édesanyja, St. Louis Parkban él macskáival, Ollie-val és Jack-kel.

Tamara Ober (USA) 2002-től a Zenon Dance Company tagja. Ez idő alatt három, a kritikusok által is méltatott produkciót hozott létre, melyek táncot, színházat, filmet és élő zenét elegyítenek egy-egy kristályos formában. Ober munkáival hazai és nemzetközi turnékon egyaránt részt vett, és jelenleg egy új, multidiszciplináris trión dolgozik a 2016-os MN Fringe fesztiválra. Tamara számos díjat kapott, úgy mint: 2009-ben a SAGE Díjat kiemelkedő előadként, a City Pages 2009 Az év művésze díjat, a Metro Magazine 2011-es Keeper Díját, 2012-ben a SAGE Díj jelölését előadóként, előadásként és design-ként valamint 2013-ban a McKnight Artist Fellowship for Dancers díjat. Ober kétszer vett részt az L1danceFest-en mindezidáig.

Zenon Dance Company (USA) REPERTOÁR KORTÁRSTÁNC-ÓRA
Szeptember 16. (péntek)
13.30 – 15.00 Trafó Stúdió

Zenon Dance Company (USA)
1983-as, legelső bemutatója óta a Zenon Dance Company az Egyesült Államok egyik vezető kortárstánc társulatává nőtte ki magát. Ünnepleve a feltörekvő amerikai koreográfusok új útjait, a Zenon New York-i, minnesotai, valamint más, nemzetközileg is elismert koreográfusok modern és jazz alkotásait mutatja be. A társulat alkotói, koreográfusai és előadói számos elismerést kaptak már a New York Times, a Village Voice, Dance Magazine, Minneapolis Star Tribune, St. Paul Pioneer Press, illetve a City Pages kiritkusaitól.

A Zenon sokszínű repertoárja révén széles közönséget képes megszólítani – az elkötelezett metropolita táncőrültektől a kísérletező kedvű minneapolisi és St. Paul-i fiatalokon át, a tágabb Minnesota egyetemista és felnőtt lakosságához jut el. A társulat megfordult ugyanakkor már a kubai Havannában, Franciaországban, Budapesten, Szentpéterváron, Svájcban, valamint az Észak-Mariana-szigeteki Saipanba, Guamba és Tinianba is kapott meghívást. Számos elismeréssel méltatták kinetikus, magas energiafokú előadásai, technikai akkurátusa és emberi nagyszerűsége miatt. A Zenon előadásai kihívást jelentenek a közönség számára, mégis elérhető közelségben maradnak.

A Zenon Dance Company and School egy professzionális szervezet, melyet a minnesotai Minneapolisban alapítottak azzal a céllal, hogy nőjön a magasművészeti modern és jazz tánc jelenléte az előadások, az oktatás, valamint a közösségek körében.
A Zenon Dance Company and School missziója, hogy az ország egyik vezető társulata legyen, védjegye pedig a modern és jazz koreográfiák ritka és dinamikus elegyedése. A Zenon célja, hogy a legmagasabb minőséget képviselje, ugyanakkor táncművészeti műfajok széles skálájának adjon teret, a tánc minden fokán.

Ziggurat Project (H) FLOATING (work in progress)
Szeptember 19. (hétfő)
17.00 RS9+ Vallai Kert

Művészi koncepció: Sarlós Flóra Eszter és Matej Ivan (SK)
Alkotók, előadók: Kalmár Ákos, Kovács Emese (L1-rezidens 2016), Lukács Gergő, Sarlós Flóra Eszter
Vizuális installáció, interaktív technológia: Matej Ivan (SK)
Együttműködő partnerek: K.A.I.R. (Košice Artist in Residence), L1 Egyesület, Műhely Alapítvány, Université Paris 8

Egy hibrid táncinstalláció, mely a mozgás, a technológia és a nézők kapcsolatát kutatja. Hogyan válik aktívvá a néző tánc és média interakciójában? Hogyan osztozik előadó és szemlélő fizikai és virtuális téren, egy közös univerzumot létrehozva? Képes-e a technológia elmélyíteni az érzékelést a tánc és a digitális művészetek kapcsolatából születő előadásban? A FLOATING-ban néző és táncos egyaránt részét képezi a folyton változó vizuális installációnak. A térnek, amely reagál, és amelyre reagálunk. Az időintervallumnak, melyben kiszélesítjük a hétköznapi érzékelésünk határait, és megkérdőjelezzük észlelt valóságunkat. A cím a Floatation-REST kifejezésre utal, mely korlátozott környezeti ingerterápiát jelent, mivel célunk egy olyan közös fizikai élmény létrehozása, ahol a külső ingerek szerepét radikálisan visszaszorítjuk.

A work-in-progress előadás a Ziggurat Project 2016 nyarán a K.A.I.R. (Košice Artist in Residence) által lehetővé vált, Kassán eltöltött alkotói rezidenciájának a munkáját mutatja be, mely során Matej Ivan szlovák média művésszel működtek együtt.

A Ziggurat Project (H) 2013-ban alakult Kovács Emese, Lukács Gergő és Sarlós Flóra Eszter kezdeményezéséből. Társulatunk Budapesten működik állandó tagokkal és meghívott művészekkel a tánc, a színház, a vizuális művészetek, a zene és az irodalom területéről. Célunk helyszínspecifikus darabok létrehozása, melyek színházi téren kívül, egyéb kulturális platformokon, illetve közösségi terekben valósulnak meg, így közvetlenebb kapcsolatot képesek kialakítani a nézőkkel. Olyan összművészeti munkákat alkotunk, melyekben a különböző művészeti ágak egymást inspirálva keresnek új kifejezési formákat, illetve dolgoznak fel aktuális témákat.

Valencia James (BDS) BETWEEN THE WORLD AND ME (bemutató)
Szeptember 20. (kedd)
19.00 MU Színház showcase program 1 (max 15’ darabok estje)

Koncepció, tánc: Valencia James (BDS)
Zene: Greg Beller (FR)
Támogatók: Műhely Alapítvány, L1 Egyesület
Külön köszönet: Berger Gyula, Ivo Dimchev, Bognár Botond

„Kilenc éve, hogy Magyarországra költöztem, és Valenciából, a szenvedélyes táncosból és büszke barbadosiból egy színesbőrű lánnyá, két lábon járó csokoládévá, fekete Jézabellé váltam. A „nagy fehér férfi” Közép-európai társadalmában állandó a párbeszéd köztem – mint afro-karib származású nő – és a világ között, folyamatosak a kellemetlen felismerések és az identitásbeli kérdésfeltevések.
Ebben a koreográfiában az afro-amerikai író, Ta-Nehisi Coates díjnyertes bestselleréből indultam ki, a címet onnan kölcsönöztem. Célom, hogy munkámban felfedjem a sztereotípiákban rejlő dehumanizáló erőszakot.”

Valencia James (BDS) Barbados-on született, és jelenleg szabadúszó előadóművészként tevékenykedik Budapesten, Magyarországon. BA diplomáját a Magyar Táncművészeti Főiskolán szerezte modern tánc szakon, 2010-ben. Ezt követően három évig szólótáncos volt a Bozsik Yvette Társulatban, és dolgozott többek között Juhász Katával, Grecsó Zoltánnal, Góbi Ritával, a Tünet Együttessel és Nina Kovval. 2012-ben meghívást kapott Wim Vandekeybustól Brüsszelbe, egy kutatói programra a világszerte elismert Ultima Vez Dance Company-hez. Valencia 2014-ben elnyerte a Fülöp Viktor-ösztöndíjat, valamint a danceWeb ösztöndíjat, melyek segítségével részt vehetett a bécsi ImpulsTanz Kortárstánc Fesztiválon. Valencia fő kutatási területe 2013-tól a mesterséges intelligencia tánc- és előadóművészetekben lehetséges alkalmazási módjaira koncentrál, és társalapítója az AI_am projektnek is. 2015-ben a projektet bemutatta a TEDxDanubia, a TEDxGöteborg, a Buenos Airesben megrendezett Nemzetközi Mesterséges Intelligencia Konferencián valamint a vancouveri Nemzetközi Elektronikus Művészeti Szimpóziumon. 2016-ban a Gothenburg Science Festival-ra, valamint a Brain Bar Budapestre kapott meghívást.
Valencia egy éves rezidenciáját követően 2016-tól a magyarországi L1 Egyesület tagja.

Cédric Dupire & Gaspard Kuentz (FR) WE DON’T CARE ABOUT MUSIC ANYWAY…
Szeptember 16. (péntek)
19.00 RS9+ Vallai Kert

Ország és produkciós év: Franciaország, 2009
Rendezte: Cédric Dupire & Gaspard Kuentz
Forgatókönyv: Cédric Dupire, Noa Garcia-Kisanuki & Gaspard Kuentz
Előadják: Sakamoto Hiromichi, Otomo Yoshihide, Yamakawa Fuyuki, L?K?O, Numb, Saidrum, Takehisa Ken, Shimazaki Tomoko
Kamera: Cédric Dupire
A zenét rögzítette, zenei szerkesztő és designer: Jacob Stambach
A zenét keverte: Julien Cloquet
Vágás: Charlotte Tourres
Zene: Kirihito, L?K?O, Otomo Yoshihide, Numb & Saidrum, Sakamoto Hiromichi, Umi no Yeah!!!, Yamakawa Fuyuki, Goth-Trad, Hiko
Produkció: STUDIO SHAIPROD
Co-produkció: Shai Productions, Zadig Productions, Cityzen TV
Támogató: Budapesti Francia Intézet

Díjak:
Award of the Film on Art International Competition, Era New Horizon, Wraclow, Poland.
One+One Award (Sound and Picture) au Festival international de Belfort

A radikális turntabilizmustól (Otomo Yoshihide) a laptopos zenei innovációkon át a klasszikus instrumentális hijackinging (Sakamoto Hiromichi), a tokiói avantgárd zenei színtér messzeföldön a kísérletező kedvéről hires. A „We Don't Care About Music Anyway..." dokumentarista film kiemelve a leghíresebb zenészeket, ezt a sokszínűséget mutatja be kaleidoszkópszerűen, miközben a zene és a zaj, a hang és a kép, a valóság és az ábrázolás, valamint a dokumentum és a fikció ütköztetnek meg egymással.
„We don't care about music anyway…” vagy más szavakkal: „csináljuk, és ennyi”. A zene és a zenei előadás mögött pedig felsejlik a jövő, a városi lét, a társadalmi berendezkedés, és az egész együtt lüktet, egy ritmusban, egy mozgásban.

Cédric Dupire (FR) 2005-ben kezdte pályafutását, nem sokkal azt követően, hogy először találkozott a hagyományos Rajasthani zenével, és megrendezte élete első dokumetumfiljét, a Musafir-t, mely a zene és a környezet egyensúlyára, kapcsolatára kérdez rá.
Második zenei dokumentumfilmjét 2008-ban mutatták be L’homme qu’il faut à la place qu’il faut (The right man at the right place) címmel. A filmet a guinea Conakry-ban rögzítette, és érdekessége, hogy az egyik karakter, Fadouba Oularé-n keresztül a zene valósággal való kapcsolatát kutatja. Ez a munka fontos lépcsőfok Dupire munkásságában, hiszen a zene egy különleges, egyedi kontextust körvonalaz, melyben a forradalmiság, a katonai önkény és az animalizmus mintázatai megférnek egymás mellett, és keverednek.
2009-es Dupire legutolsó munkája, a We Don’t Care About Music Anyway… A film a tokiói radikális, innovatív és improvizatív underground zenét mutatja be egy meglehetősen érzékeny megközeltésben. Ebben az egyedi szemszögben pedig a város zajai és a zenészek játéka konfrontálódik egymással.

Gaspard Kuentz (FR) 2003-ban került Tokióba, hogy filmet tanuljon az Eiga Bigakko iskolában. 2005-ben rendzte meg Chinpira Is Beautiful című rövidfilmjét a Yakuza 23 Ku sorozat számára, melyet Japán egész területén vetítettek és forgalmaztak (Bandai Editions). 2008-ban fogott neki Cédric Dupire-ral a közös munkának, a We don’t care about music anyway… munkának, mely Kuentz első egészestés dokumentumfilmje.

L1 Egyesület (H) LÚDBŐR catwalk bemutató
Szeptember 19. (hétfő)
19.00 MU Színház

Rendező: Ladjánszki Márta
Aszisztens: Herold Eszter
Előadók: az L1 Egyesület művészei
Kosztüm: Artista, Barbro Design, Manier, Mei Kawa, Romani, TiCCi Rockabily Clothing, Zagabo
Támogatók: L1 Egyesület, EMMI, NKA

Együttműködésünk gyümölcse a magyar ruhatervezőkkel.

KONCERT
Szeptember 19. (hétfő)
20.30 MU Színház

Koncertélmény az L1danceFest showcase programjának első napján az L1-tagokkal! Fekete Géza Péter (képzőművész, tanár, zenész) és Varga Zsolt (villamos üzemmérnök, tanár, zenész) meghívott vendégeikkel, zenésztársaikkal rövid blokkokban ízelítőt adnak aktuális munkáikból.

WORKSHOP
Az L1 Egyesület Kritikai Önképző Műhelye (KÖM) Bálint Orsolya vezetésével
Szeptember 13–22. (zártkörű)

A magyar tánckritikusok általában megnéznek egy előadást, majd elvonulnak elefántcsonttornyukba, hogy megírják véleményüket. Hogy a kortárs táncról írni tudjanak, szókincsüket, látásmódjukat önállóan kell kialakítaniuk, nem segítik őket képzések, sem szakmai fórumok. Ez az elszigeteltség elidegeníti őket még munkájuk tárgyától, az alkotó művésztől is.

Elsőként az L1 Egyesület részéről, 2011-ben merült fel egy olyan kritikusi platform létrehozásának igénye, amely elindítja a kommunikációt, egymás kölcsönös megismerését, és elősegíti a közös gondolkodási folyamat megszületését. Ezáltal kialakulhat egy forradalmian új, pozitív kritikai megközelítés, amely nem kijelentéseken, hanem kérdéseken alapszik, és az egyoldalú véleménynyilvánítás helyett párbeszédet kezdeményez az alkotókkal és az előadásokkal egyaránt. Ez a haladó szellem és frissesség már megjelenik az új kritikákban is, ezáltal is közelebb hozva a kortárs előadó-művészetet a közönséghez.

Az éves L1danceFesttel párhuzamosan, először magyar és külföldi kritikusok kaptak meghívást, hogy a fesztivált kísérve Dance Script Laboratory, majd MAKT (Mobile Academy of Dance Criticism) néven, 2014 óta pedig az L1 Egyesület Kritikai Önképző Műhelye (KÖM) keretében ezen ideákon alapuló, új platform létrehozásán dolgozzanak. A KÖM tagjai 2015 óta számos nemzetközi fesztiválon is részt vettek – köztük a prágai Performing V4 – Biennial for VARP-PA Residents, az Identity.Move! és a Tanec Praha, a bécsi Tanzquartier Wien és a Zagreb Dance Week fesztiválokon, valamint a Bora Bora New Nordic Dance Platformon a dániai Aarhusban –, hogy jó gyakorlatukat megosszák és együttműködést kezdeményezzenek külföldi művészekkel és kritikus kollégákkal.

Az idén harmadik alkalommal az L1danceFesttel párhuzamosan a KÖM műhelyében öt különböző háttérrel, látásmóddal és egyéni hangvétellel rendelkező magyar tánckritikus dolgozik együtt. Megnéznek minden előadást, részt vesznek a workshopokon, majd másnap délután megbeszélik tapasztalataikat és angolul kritikákat írnak ezekről a fesztiválblogra (www.dancescript.blogspot.hu), illetve rövid jegyzeteket a napi Fesztivál Memo-ba. Ezen felül részt vesznek az előadások utáni nyílt beszélgetéseken (www.talkingthroughv4plus.blogspot.hu), hogy ezzel is elősegítsék a kommunikációt a művészek és a közönség között.

Szimpózium-résztvevők:

Az L1 Egyesület a CEU CAC együttműködésével első alkalommal szervez szimpóziumot az előadóművészet kapcsán, amit egy ún. pilot program-nak szán.
Tartsanak velünk és fedezzük fel a találkozás és együtt-gondolkodás lehetőségeit kiváló szakemberekkel, akiket részben az L1danceFest egykori vendégei, részben a CEU akadémikusai alkotnak.
A gyakorlat és az elmélet találkozója!
A szimpózium angol nyelven folyik, előzetes regisztráció szükséges. Az esemény ingyenes.

Christine Borch (DK) kortárs nomádként él, emellett koreográfus, táncos, énekes, dalszerző, spirituális bába és fényharcos. A Dartington College of Arts-on Angliában, és az HZT Ernst Buschon tanult Berlinben, továbbá kutatott Japánban a test és természet terén Min Tanaka táncos, rendezővel. A berlini Schwelle7-ben a tudatos szexualitást, legutóbb pedig Braziliában az amazóniai erdők bennszülött Huni Kui és Yawanawa törzsei sámánista növény rituáléit vizsgálta.
Munkája javarészt koreográfiai és ceremóniai struktúrák keretein belül a fizikai, szexuális és spirituális átalakulási folyamatokkal való kísérletezésen alapszik.
Christine Európa szerte bemutatta „ceremográfiáit”, dalait, workshopjait, amelyek mind a saját női élményvilágából gyökereznek. Különböző szempontok bevonását alkalmazza saját „Life Art Study” módszeréből, amelyet a szomatikus mozgás, kontakt improvizáció, BDSM, Tantra, Continuum, Tao Yoga, Performance Writing, Permacultura és a sámánizmus inspirál.

Christine Borch (DK) FROM THE FOREST TO THE SEA
Szeptember 13. (kedd)
13.30 CEU

Koncepció, előadó: Christine Borch
Támogatók: L1 Egyesület, Dán Királyság Nagykövetsége Budapest

Christine saját szerzeményei közül fog elénekelni néhányat, valamint a szimpóziumon betekintést enged Life Art Study módszerébe. Kortárs nomádként Christine saját jurtájában él és dolgozik, melyet külső vagy belső hatásra költöztetni is szokott. Témái az otthon, a saját testünkben, a földön és a kozmoszban való jelenlét köré csoportosulnak.

Dame de Pic / cie. Karine Ponties (FR/BE) HAVRAN
Szeptember 14. (szerda)
19.00 CEU

Karine Ponties rövid szólója a Scarecrow Cycle-ból
Koncepció, koreográfia: Karine Ponties (FR/BE)
Előadó: Jaro Viňarský (SK) Zene: David Monceau Fénytechnika: Florence Richard
Jelmez: Samuel Dronet Műszaki vezető: Guillaume Fromentin
Koprodukciós partnerek: Centre Chorégraphique National d’Orléans, Ministère de la Culture (France), O Espaço do Tempo de Montemor-O-Novo (Portugal), Théâtre Les Tanneurs (Belgium).

Karine Ponties a Brigittines, Centre for movement City of Brussels társult művésze. A társulat jelenleg a Théâtre Les Tanneurs in Brussels rezidense.
Támogatók: Ministry of Culture of Fédération Wallonie-Bruxelles, Service danse, Wallonie-Bruxelles Théâtre/Danse, Budapesti Francia Intézet

„Számomra egy madárijesztő egyszerre megható és ellentmondásos figura, egy magányos harcos, aki senkit sem ijesztett meg soha. A képzelet szülötte. Ez a függőleges lény az ember másolata, egy önarckép, amely soha nem árulja el magát, egy „tilos a bejárat” felirat, egy tiltakozó, aki tárt karokkal fogad minket, ha nincs felkötve, keresztre feszítve vagy megkötözve.
Egy elhagyatott lény az elhagyatottság állapotában.
Egy madárijesztő életre keltése az újraéledés, feltámadás, helyreállítás és az újratanulás folyamatain alapszik. Megpróbálni elérni azt a helyzetet, melyben a függőleges esés és a felemelkedés kettős mozgása kialakul, s ami egy olyan ellentétpár, amely minden élőlénynek alapvetően sajátja.” (Karine Ponties)

Egy test, amely a horizont hajlított vonalát viseli a hátán. Egy jel, ami fekete tintával megjelenik egy tájban, amelyet aztán felkap a szél és különböző formákká alakít; éppen annyira konkrét, mint amennyire absztrakt. Egy elegáns jel, nyugodtan sétál a föld felszínén, erőfeszítés nélkül repül és siklik a világ fölött.
A varjú gyakran a balszerencse jeleként értelmezett, hiszen gyakran dögevőként működik és az ember mellé társul háborúkban, katasztrófákban. De az élet jelképe is.
Egy állandó változásban létező lény, amely folyamatosan imitálja azt az állatot, amelyiktől valójában el kellene különüljön. Mindvégig kitéve magát a szélnek, folyamatos huzatban él kisujjától a feje búbjáig, átjárja a lég. Kétségbeesetten nyitott.
„Az előadás egy elképesztő finomság csodálatos megnyilvánulása. Egyedül táncolva, David Monceau zenéje által kísérve, egy bambuszrudat tart a vállán, Jaro Viňarský egy madárijesztőt alakít, akit Karine Ponties fogott be táncra. A széltől meghajlítva, földre dobva, mint egy rongy vagy ragyogva, mint a láng, ez a kötéltáncos őrült pantomimként kápráztat el és csodálatra késztet.” (Jean-Dominique Burtin, La République du Centre, December 2008)

Karine Ponties (FR/BE) Franciaországban született és Barcelonában nőtt fel. A táncban való elmerülése a Juan Tena és Ramos Soler tánciskolákban töltött tanulmányai alatt kezdődött, még mielőtt Brüsszelbe költözött és csatlakozott a Maurice Bejart által alapított Mudra iskolához.
1996-ban megalapította a saját társulatát, hogy aztán Európában turnézzon a 4. Aerowaves díjban részesült „Dame de Pic” c. darabbal.
Az elmúlt húsz évben közel negyven darabot alkotott.
Thierry Van Hasselt vizuális művésszel készült díjnyertes koprodukciói, a Brutalis (2002-es Société des Auteurs et Compositeurs Dramatiques [SACD] koreográfiai díj) valamint az Holeulone (2007-ben a Belgiumi Francia Közösség legjobb táncprodukciójának díja) fémjelzik a társulat interdiszciplináris kutatási iránti elkötelezettségét.
2011 óta Karine a CDWEJ (Centre Dramatique Wallon de l’Enfance et la Jeunesse) meghívására egyéves workshopokat tart fiataloknak tanulmányi programjuk részeként. Annak az elképzelésnek a híve, hogy a művészet az oktatás részeként új perspektívákat és érzékeléseket nyithat a gyermekek számára. 2015-ben új együttműködésbe kezdett az Ecole Supérieure des Arts – Arts2 in Mons-nal (BE), ahol színházi mozgás órákat tart dráma tagozatos hallgatók részére.
Elkötelezettsége a rizikó vállalása, valamint az egyensúly és egyensúly hiánya közti balanszálás iránt jellemzik munkásságát. Darabjai az abszurditás, az intimitás kutatása és az összefonódó kapcsolatok iránti érzékkel jellemezhetőek.

„Karine Ponties koreográfiái elvetik a fölösleges esztétikát, inkább bizarr történeteket emel ki anélkül, hogy túlszínezné őket. Bizonyára egy olyan felfedező útról van itt szó, ami minden klisét megcáfol.” (Rosita Boisseau, Télérama Magazine)

A GETINTHEBACKOFTHEVAN (GB) 2008-ban alakult. Munkáikat a különböző műfajok ötvözése jellemzi, csillogóan, kitartóan, leleményesen és olykor banálisan. Előadásaik a színház, a live art, a kabaré és a stand-up keresztmetszetében helyezkednek el, fő érdeklődésük színpadravitel lehetőségeinek kutatása, valamint a bonyolult humor színrevitele. Eddig már számos brit és nemzetközi fesztiválon, helyszínene szerepeltek. Ilyenek voltak a Festival Belluard Bollwerk (Switzerland), az ANTI Festival of Contemporary Art (Finland), a PACT Zollverein (Germany), a Noorderzon Festival (Netherlands), a Junge Hunde Festival (Denmark), az L1danceFest (Budapest), a RoteFabrik (Zurich) és a Vienna Festwochen. A GETINTHEBACKOFTHEVAN a londoni Theatre and Performance at Roehampton University dráma tagozatának partner társulata. Tagok: Hester Chillingworth, Lucy McCormick és Jennifer Pick.

Hester Chillingworth (GB) első osztályú minősítéssel szerzett diplomát a Trinity College Dublin-on (aranyérmet kapott kitüntetett akadémiai teljesítményéért) és mesterdiplomát rendezés szakon a University of California egyetemen. Emellett a New York Film Academy-n is diplomázott. Hester az egyesült királyságbeli GETINTHEBACKOFTHEVAN társulat művészeti vezetője, amely hazai és nemzetközi porondokon is megmutatkozik 2010 óta. A GETINTHEBACKOFTHEVAN számos meghívást kapott több magas színvonalú európai fesztiválra. 2014-ben a társulat főszínházi felkérést kapott a tekintélyes SPILL Festival of Performance részéről. Munkájuk tananyag több egyetemi előadóművészeti kurzuson. A társulat a Társegyesület a londoni Theatre and Performance at Roehampton University partner társulata.
Hester igazgatói asszisztensként és projekt igazgatóként dolgozott a Forced Entertainment-nél 2009-től, közben társulattal hazai és nemzetközi turnékon vett részt. Nemrégiben állította színpadra a That Night Follows Day c. előadást Dél-Koreában és Kínában, koreai és kínai gyerekek szereplésével. Hester segédkezik Tim Etchells vizuális művészeti projektjeiben is és Tim képviselője különböző kiemelkedő projektekben. Szabadúszóként Hester olyan híres európai művészekkel dolgozott, mint az Elmgreen és Dragset duo (egy Performa 2012 megbízás produkciós menedzsereként New York-ban), Marc Almond (a Ten Plagues dalciklus londoni előadásainak társrendezőjeként) és Mark Ravenhill (a Mark on A Life in Three Acts társrendezőjeként, a legendás drag előadó Bette Bourne közreműködése mellett). Hester az Egyesült Királyság legjobb színiiskoláiban tanított: Guildhall School of Music and Drama, London Academy of Music and Dramatic Art, Royal Central School of Speech and Drama, Oxford School of Drama, Birmingham School of Acting, és az East 15 Acting School.

Ivana Ivković (HR) a zágrábi Dramatic Arts akadémián szerzett mesterdiplomát dramaturgia szakon. Tagja a Frakcija Journal for Performing Arts szerkesztői bizottsgának, és publikált egyéb kiadványban is (Maska, The Drama Review, TkH). 2004 óta a BADco. színházi társulat tagjaként társszerzője volt számos művészeti projektnek, többek között a „Responsibility for Things Seen: Tales in Negative Space"-nek, amely az 54. Velencei Biennálé nemzetközi művészeti kiállításon is bemutatásra került. Rendszeresen tart workshopokat és ad elő nemzetközi fesztiválokon, szimpóziumokon, konferenciákon.

Ivana Ivković (HR) ESZTÉTIKAI ÉS POLITIKAI KONSTELLÁCIÓK
A Kollektivitás a művészetekben című szimpózium nyitó prezentációja

Egy olyan korban élünk, ahol egyre inkább erősödik a művészeken és a tágabb kulturális szektoron a nyomás, hogy bizonyítsák létjogosultságukat a kortárs kapitalista társadalomban, azáltal, hogy közösségi-, szociális-, és terápiás munkát végezzenek - olyan közfeladatokat, amelyek kezdenek leromlani a volt nyugati és volt keleti európai társadalmakban. Egyre erősebb a nyomás affelé, hogy ne csak művészként legyünk a társadalom részesei, hanem, politikai aktivista azaz „artivista”- művészeti aktivistaként is. Egyesek úgy gondolják, hogy a színház a kortárs társadalom peremeire szorult. Úgy látom, hogy a művészet politikai lehetőségei abból állnak, hogy lehetőséget ad különböző látásmódok megtapasztalására, élőben feltett kérdések által viszonyulhatunk önmagunkhoz másképpen, találkozhatunk saját társadalmi szerepünkkel, állampolgárságunkkal. A művészeti tevékenység lényegében egy olyan átmeneti konstelláció, amely esztétikai és politikai utakat nyit meg a kortárs társadalmunkban, az tér és idő összesűrítése, kivetített és a folyamatban lévő, munka és nem-munka, „artivista” és amatőr. Az előadóművészet politikai tétje – a színházé és a táncé is – sem egy eltérő szociális valóság, sem egy hamis társasság felmutatása, hanem inkább a létező társadalmi valóságot megjelenítése eltérő körülmények között. Erre viszont egy művész egyedül nem képes.

Jadwiga Majewska (PL) kritikus, teoretikus, kurátor, dramaturg és előadó. Vallástudományi szakon szerzett diplomát a Jagelló Egyetemen, Krakkóban. Itt vendég előadóként is dolgozott színház- és dráma szakon 2009-től. Publikál tánc-, színház- és képzőművészet témakörben. A havi megjelenésű Teatr folyóirat egyik szerkesztője, továbbá tánc monográfiákat ír és dolgozik a Didaskalia folyóiratnak is. Jelentek már meg írásai a Znak, Res Publica Nova, Arttak, Kultura Enter, dwutygodnik.com oldalakon is. Előadásokat és workshopokat tart tánctörténet és teória témakörökben, valamint magáról a tánckritikai írásról is. 2009 óta rendszeres munkatárs és szakértő a Lengyel Kulturális és Nemzeti Örökség Minisztériumánál, ahol megírta az első lengyelországi kortárstánc helyzetéről szóló beszámolóját, Joanna Szymajda-val együtt. Ez az írás bemutatásra került a Lengyel Kulturális Kongresszuson 2009-ben. Visszatérően tagja tánc-, táncfilm versenyek és más tánchoz kötődő események zsűrieinek is.
Publikációk, szerkesztési munkák: „The Body Revolving the Stage. New Dance in New Poland” (Instytut Teatralny im. Z. Raszewskiego, 2011), “Consciousness of the movement. Anthology of texts on contemporary dance” (Ha!art 2013), és a “We, the Dance. Anthology of Polish dance criticism after 1989” (CKMościce 2013).
Artur Grabowski-val lengyel nyelvre fordították Sally Banes Terpsichore in Sneakers című művét. Jelenleg Katarzyna Julia Pastuszakkal közösen végzik Ramsay Burt The Male Dancer című művének fordítását, valamint Jadwiga a PhD-jén dolgozik.
Kurátorként számos lengyel és nemzetközi (izraeli, olasz, magyar, fehérorosz, ukrán, grúz, cseh) művészeti és oktatási projekt felelőse. 2013-ban megalapította a krakkói KRoki Kortárs Táncfesztivált, és Katarzyna Besterrel közös kurátori munkát végezett itt 2015-ig. 2015-ben Mikołaj Mikołajczyk-kal kialakították a Scena Tańca Studio-t (STS) a varsói Studio Theatre-ben, amelyet jelenleg is vezet. Az Open Forum of Dance Communities társalapítója. Tagja volt a lengyel Nemzeti Zene és Tánc Intézet első Táncprogram Bizottságának, a Tánckritikusok Egyesületének és a Tánckutatási Kongresszusnak. Az MAKT (Mobile Academy of Dance Criticism) megalkotója és kurátora, melyet 2012-ben alapítottak Lengyelországban elsőként és azóta is az egyetlenként. A MAKT vendége volt az L1danceFest 2013-nak.

A SKOK! (JUMP!) nonprofit szervezet, mely elsősorban a fizikai művészetekre összpontosít – a kortárs táncra, a fizikai színházra és más, a testek munkáján alapuló színházi formákra. 2011-ben alakult meg. Elsődleges céljuk, hogy feltérképezzék a szlovák fizikai művészeti szcénát, és hogy növeljék a közönség érdeklődését e művészeti forma iránt, melyre szerintük nem fordítanak elegendő figyelmet.

A SKOK! olyan tevékenységeket szervez, melyek célja a fizikai művészetek helyzetének javítása a cseh és a szlovák kulturális életben, illetve a külföldön történő bemutatkozás, kutatás és alkotás körülményeinek fejlesztése. Főként a fizikai művészetek iránti érzékenység elmélyítésében érdekeltek, ezért informális oktató tanfolyamokat, kurzusokat is kínálnak a nyilvánosság számára. Az szervezethez kötődik a WorkshoW, mely a művészek munkája és a közönség között igyekszik közvetlen viszonyt kialakítani olyan tevékenységek segítségével, melyek a művészekkel és alkotó munkájukkal való kapcsolatba kerülést teszik lehetővé (ilyenek például az előadásokat követő beszélgetések, a „Showing”-ok). Az alkotófolyamat több szakaszában, akár a premier előtt is biztosítanak lehetőséget arra, hogy a közönség részt vehessen abban.

Jaro Viňarský (SK) Szlovákiában született. Balett-koreográfiát tanult a pozsonyi Zene- és Színházművészeti Akadémián, és koreográfiát a prágai Előadó-művészeti Egyetemen. 1998 óta táncosként, előadóként és koreográfusként számos szlovák és külföldi művésszel dolgozott együtt (pl. táncfilm készítésén), valamint együtműködött a lengyelországi Grotowski Intézettel. Workshopokat is tart, főként nem profi táncosok számára. Jaro számos díjat kapott, beleértve a Jarmila Jeřábková-díjon elért második helyezést Prágában, 2001-ben és 2003-ban a Sorton, illetve a Tea Never Brewed című produkciókért. 2006-ban a közönségdíjat és a „táncban elért felfedezésekért” a Sazka díjat is neki ítélték a The Last Step Before munkájáért a Cseh Tánc Platformon.
2011-ben Jaro megalapította a SKOK! non-profit szervezetet, mely a kortárstánc és a fizikai színház szlovákiai fejlődésén dolgozik. A más művészekkel együtt tartott workshopok témái között találjuk a következőket: csoportmunka, partner munka, tánc és tér, tánc és dinamika, forma és tartalom a mozgásban, tánc és cirkusz az előadásban, Alexander-technika és a Feldenkrais-módszer, mozgás és hang, Merce Cunningham kompozíciós technikái, improvizáció és kompozíció, fény a táncelőadásokban.

2004 óta szorosan együttműködik Karine Ponties belga koreográfussal és együttesével, a Dame De Pic cie-vel (a Mi Non Sabir, a Holeulone, a Humus Vertebra és a Havran című előadásokban).
2013-ban Jaro elnyerte a The Bessies, The New York Dance and Performance Awards kiemelkedő színpadi előadásért járó díját Pavel Zustiak Palissimo’s Bastard című előadásában a La MaMa Moves! Dance Festival-on.
„Jaro egy villámcsapásnyi energianyaláb, aki egyaránt képes a tökéletes nyugalom és a kirobbanó fizikaiság megjelenítésére; minden pillanatot szívfacsaróvá, élessé és jelentőssé tesz.”

Joanna Leśnierowska (PL) tánckurátor, dramaturg, és előadás-készítő; korábban ő volt az első hivatásos tánckritikus a Didaskalia magazinnál, amely Lengyelország vezető színházi folyóirata. Készített már írásokat lengyel tánc témakörben a Theater der Zeit (Berlin), Dance Today (Izrael), és a Dance Zone (Prága) részére. Koreográfiai ismeretek és történet témakörben tartott órákat a poznani és a krakkói Jagelló egyetemen, emellett több előadást tartott a lengyel táncról külföldön. 2004-ben létrehozta az Arts Stations Foundation (Stary Browar Art Centre in Poznań) keretein belül az első lengyel tánc és koreográfiai fejlesztési központot. Itt avantgárd nemzetközi koreográfusokat mutat be és intenzíven gondozza a lengyel táncművészek előrejutását.
Joanna a kurátori munkássága mellett folyamatosan dolgozik saját dramaturgiai, előadás-készítői, fénytervezői és előadói pályáján. Társművészként együttműködik számos lengyel és nemzetközi koreográfussal: Arkadi Zaides/IL (quiet, Landscape Research), Lia Haraki/CY (again), Ladjánszki Márta/HU (Josha – portré, szóló Leśnierowska részére), Jurij Konjar/SLO (For Juliano MerKhamis), Janusz Orlik/PL (Live on stage, Rite of Spring, Insight), Renata Piotrowska/PL (Unknown.seans) és Maria Stokłosa/PL (right hemisphere). 2003 és 2009 között a Towarzystwo Gimnastyczne/ Gymnastic Society (előadói kollektíva és egyesület) megalapításában vett részt, amelynek keretén belül hozták létre a whatever you wish (2003), Foreignlanguagesness (2005) and NOTHING (2007) című előadásokat, melyek később Lengyelország és Európa szerte turnéztak. 2011-ben Leśnierowska Reconstruction címen hozta létre első önálló előadását, melyben nem csak szerepelt, hanem megalkotta a koncepciót, koreográfiát, a dramaturgiát és a fénytervet is. 2013-ban társkoreográfusa és fénytervezője volt Janusz Orlik Insight című szóló darabjának, amely a „Legjobb Koreográfia” díját nyerte el a Lengyel Táncplatformon 2014-ben. 2014 januárjában mutatta be legutóbbi koreográfiáját „...(rooms by the sea). From the series Exercises in Looking” címen.

Kovács Gerzson Péter (H) koreográfus, látványtervező
KGP 1987-ben alapította meg kortárs táncegyüttesét, a TranzDanz-t, ezt a folyamatosan megújuló társulatot, ahova a klasszikus balett, a kortárs tánc és a néptánc legtehetségesebb szólistáit, művészeit hívja meg. Zenész társai szintén a zenei élet legkülönbözőbb területeiről érkeznek: az elektronikus zajzenétől a neoklasszikus kortársig, az akusztikus ethno-jazztől az innovatív DJ-kig, a népzenétől a korabarokkig.

KGP 1989-től 3 évig Franciaországban dolgozott a Ballet du Fargistan táncos-asszisztenseként, majd ismét Magyarországon, folytatta a TranzDanz-zal megkezdett munkát. 1996-ban Londonban a Laban Center-ben látványtervezői diplomát szerzett (Visual Design for Dance).

1992-ben a világ legrangosabb kortárs koreográfiai versenyén, a Rencontres Choreographiques Internationales de Bagnolet-en (Párizs) elnyerte az ADAMI Előadói Díját és a Zsűri Zenei Különdíját, így máig az egyetlen magyar díjazottja a versenynek. 1993-ban a Fővárostól az év Legjobb Altenatív Produkciója Díjat kapta. A Co-Ax című produkció 2000-ben a III. Országos Kortárs Összművészeti Fesztiválon a zsűri Előadói Díját, 2001-ben a IV. Fesztiválon a Coda című produkcióval a zsűri Produkciós Díját, és a darab táncosa a Legjobb Táncosnő Díját, a Magyar Stúdiószínházi Műhelyek XIII. Fesztiválján a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma megosztott alkotóközösségi díját, a darab zeneszerzője – Dresch Mihály – a legjobb zenéért járó díjat kapta. 2003-ban a Tánc Fesztiválján Kovács Gerzson Pétert a Legjobb Férfi előadó Díjával tüntette ki a zsűri.
2006-ban a magyar táncos szakma Harangozó Gyula Díjjal, a hazai kortárs tánc független szakértőiből álló zsűri Lábán Rudolf Díjjal tüntette ki, 2009-ben a Magyar Táncművészek Szövetségétől az Évad Legjobb Alkotója Díját kapta meg, 2010-ben ismét Lábán Díjban részesült, és XIII. Országos és Nemzetközi Kortárs Összművészeti Találkozón a re-DNS című produkcióval a Fődíjat hozta el. 2014-ben az előző évben készített, Lábán Díjra nominált DiverZity című produkciót elismerve az Évad Legjobb Alkotója Díjat kapta.

KGP – a TranzDanz mellett – dolgozik más kortárs tánc produkciókban, drámai színházakban is, 2013-ig, 8 éven át a Magyar Állami Népi Együttes társrendezője, koreográfusa, látványtervezője volt…

A TranzDanz játszott Párizsban, Londonban, Berlinben, Tel Avivban, Toulouse-ban, Leicesterben, Erlangenben, Potsdamban, Bukarestben és Frankfurtban, Gyergyóban, Koppenhágában, Veszprémben, New Yorkban, Amsterdamban, Szingapúrban, Varsóban és Lublinban, Hamburgban, Montrealban, Lille-ben, Temesváron, Biarritzban...

KGP a MU Színház egyik megalapítója, 1994-től 2002-ig Művészeti Vezetője. Irányítása alatt a MU Színház az ország legjelentősebb, nemzetközileg is elismert, független kortárs befogadó színházává vált.

KGP a legjelentősebb európai kortárs tánc hálózat, az Aerowaves magyar képviselője volt 8 éven át, 2003-ig, később öt éven át, 2013-ig az NKA táncművészeti kurátora.

Jelenleg is, immár 29 éve, a TranzDanz művészeti vezetője, koreográfusa, látványtervezője, emellett a Magyar Koreográfusok Társasága elnöksége (volt elnöke) és a Táncművészeti Bizottság tagja (a bizottság első elnöke 2011 szeptemberétől 2013 februárjáig).

Michal Záhora (CZ) a Duncan Centre Conservatory-n végzett 2003-ban. Ezután csatlakozott a Norvég Carte Blanche társulathoz, ahol Amanda Miller, Ohad Naharin és Ina Christel Johannessen koreográfiáit táncolta, majd Roberto Zappala társulatához (Olaszország, 2004) és a Scottish Dance Theatre-hez szegült (2006-2008), ahol szisztematikusan foglalkozott tanítással és iskolai szemináriumok vezetésével. A Duncan Centre Conservatory igazgatója 2009-től 2013-ig. Michal rendszeresen végez koreográfusi munkát, tizenegy éven belül hét eredeti darabot alkotott (Synchronicity, Resonance, Orbis pictus, Diptych stb.). Idén a Pulsar című új projekten dolgozik.

Oleg Soulimenko (RUS/AT) & Jasmin Hoffer (AT) SONGS AND STORIES
Szeptember 13. (kedd)
19.00 CEU

Oleg Soulimenko & Jasmin Hoffer zenés performansza
Támogató: Osztrák Kulturális Fórum

Egy óda a kulturális örökség és személyes emlékek pop/rock dalainak mítoszához.
Egy zenés performansz történetekre és dalokra alapozva. Dalok, amelyek jól ismertek és beépültek az emlékezetünkbe. Felcsendülnek a Beatles, Iggy Pop and the Stooges, Pink Floyd, Depeche Mode, Kraftwerk és a Clash dallamai a folklorisztikus balalajka, gyerek hangszerek és hangzó tárgyak kíséretében.
Mesélünk azokról a környezetről, melyben ezeket a dalokat írták és előadták, mesélünk ezekhez fűződő személyes kapcsolatunkról. Két eltérő kulturális kontextus és generáció.

Oleg Soulimenko (RUS/AT)
Oleg Soulimenko orosz koreográfus és előadóművész Bécsben él és dolgozik. A 90-es években megalapította a Saira Blanche Theatre nemzetközi műhelyt, melynek provokatív előadásai bejárták a földet.
A Tanzquartier Wien-nel karöltve az „East meets West” kurátora volt, amely orosz és osztrák művészek dialógusának platformja. 2010-ben a brut Wien-nel elkezdték a „Music here, Music there: Vienna Moscow" csereprogramot Ausztria és Oroszország között, amely bemutatókat generált mind Moszkvában, mind Bécsben.
Olyan művészekkel dolgozott mint Lisa Nelson, Anna Jermolaewa, Meg Stuart és Steve Paxton. Előadásai olyan nemzetközi helyszíneken és fesztiválokon szerepeltek mint a Festwochen, Tanzquartier Wien, brut Wien és Impulstanz Vienna, Performa New York, Steirischer Herbst Graz, Sophiensaele és a Tanz im August Berlin, Kunstverein Hannover, Theater Festival Impulse Németország, Kaai Theatre Brüsszel, Southern Theater Minneapolis, Baltic Circle Helsinki és a Kunsthalle Wien.

Jasmin Hoffer (AT) táncos és előadó, Bécsben él. Festészetet tanult az Ortweinschule-n Graz-ban és táncot a Scottish School of Contemporary Dance-en Dundee városában. Mesterdiplomát szerzett tánc disszemináció szakon a Hochschule für Musik und Tanz-on Kölnben, 2015-ben. Jasmin saját alkotói tevékenysége mellett Willi Dorner (A), Evgeny Kozlov (RUS), Oleg Soulimenko (RUS/A), Ladjánszki Márta (H) és Tomas Danielis (SK/A) koreográfusokkal dolgozott. Előadott és tanított Ausztriában, Németországban, Olaszországban, Palesztinában, az Egyesült Államokban és Oroszországban.

WORKSHOP
Oleg Soulimenko (RUS/AT) COMMON AND DIFFERENT
Szeptember 14. (szerda)
17.00 CEU

A Felelősség és kultúrpolitika című szimpózium része
Mi az ami közös bennünk és mi az ami megkülönböztet?
Hogyan oszthatom meg a felelősségemet veled? A műhelymunkánkban olyan konstellációs játékokat fogunk játszani, amelyek kapcsolódnak a kultúrához, politikához és a társadalomhoz.

Oleg Soulimenko (RUS/AT)
Oleg Soulimenko orosz koreográfus és előadóművész Bécsben él és dolgozik. A 90-es években megalapította a Saira Blanche Theatre nemzetközi műhelyt, melynek provokatív előadásai bejárták a földet.
A Tanzquartier Wien-nel karöltve az „East meets West” kurátora volt, amely orosz és osztrák művészek dialógusának platformja. 2010-ben a brut Wien-nel elkezdték a „Music here, Music there: Vienna Moscow" csereprogramot Ausztria és Oroszország között, amely bemutatókat generált mind Moszkvában, mind Bécsben.
Olyan művészekkel dolgozott mint Lisa Nelson, Anna Jermolaewa, Meg Stuart és Steve Paxton. Előadásai olyan nemzetközi helyszíneken és fesztiválokon szerepeltek mint a Festwochen, Tanzquartier Wien, brut Wien és Impulstanz Vienna, Performa New York, Steirischer Herbst Graz, Sophiensaele és a Tanz im August Berlin, Kunstverein Hannover, Theater Festival Impulse Németország, Kaai Theatre Brüsszel, Southern Theater Minneapolis, Baltic Circle Helsinki és a Kunsthalle Wien.

Zsuzsanna Szálka (H) is the head of concert management of the Liszt Academy of Music and a recurring visiting lecturer in cultural heritage project management at the Cultural Heritage Studies Program at CEU. Between 2007 and 2013 she worked as manager of International Affairs at the Palace of Arts (MÜPA) - Budapest. In 2006 she was a research assistant in City Arts, Dublin and participated in the documentation and wrote an important case study on the “Tower Songs - a Participatory Art Project in the Frame of Urban Regenerations in Dublin“.

She has participated in and later initiated many music and choral projects organised by non-professional choir singers voluntarily. She was the production manager of the children's opera “The Enchanted Pig” by Jonathan Dove performed (in 2011) by over 60 non-professional singers and musicians and the production was created and fully realized by the choir members. She was the manager of the Cultbath Festival (2008-2013): a summer festival with performances in the field of music, theater and literature in various spas in Budapest. She was the founder and the director (2013-2015) of the Night of Choirs a cappella festival at unique locations in the heart of Budapest.

She graduated in history and English literature and linguistics at ELTE University (2006) in Budapest and did a master in economic sciences at University College Dublin (2007).

Tami Lebovits (IL) Tel-avivban született, él és alkot.
A jeruzsálemi School of Visual Theater-ben végzett 2007-ben, 2009 és 2012 között pedig az Anat Danieli nevéhez köthető Choreography Kelim kezdeményezésnek volt a hallgatója.

Tami 2014-ben készítette Found Objects című munkáját, melyet a Curtain Up Festival-on mutattak be, This Is Europe projektjének a premierét pedig a Mandel Centerben tartották, és a Diver Festival keretein belül a Tel Aviv Museum falain belül is előadták.
Ugyanebben az évben a Seminar Hakibutzim College-al is együttműködött, és elkészítette Several című munkáját a Dance Theater Ensemble számára.
2012-ben Asaf Aharonsonnal való közös munkájuk eredménye a God is Measuring the World with a Compass, mely egy vizuális biográfia asszociatív színpadi történésekkel, amit a jeruzsálemi Machol Shalem Festival-on mutatták be. 2011-es Tami Lessons in Binding and Government c. előadása, melyet a jeruzsálemi New Dance fesztiválra készített. Ez a duett a nyelvi tudás és a testi ismeret fogalmaival foglalkozik.

Tami számos alkotóval dolgozott már együtt a táncművészet és az előadóművészet területéről. 2015-ben résztvevője a Non Tropo or- The School for Weather Guy Gutman-féle (The Israeli Lottery) kooperációjának. 2014-ben fellépett Guy Gutman Eleison-jában a Tel Aviv Museum Library-ben, valamint a Games Projectben, melyet a Dance Chamber Festival részeként AMos Hatz jegyez.
Közreműködött ezenkívül Anat Danieli Repetitions of Parts of Me c. darabjában, melyet a Bat-Yam Museumban készítettek, és melyet jelenleg a Tel Aviv Museumban játszanak.
2010-ben Tami feltűnt Iris Erez Homesick-jében, ezt a Curtain Up Festivalon mutatták be. 2007-től kezdve résztvevője az Ensemble 209 munkafolyamatainak is, Tamar Raban direktóriuma alatt. Részt vett továbbá Tamar Raban és Guy Gutman Old Wive's Tales (2006), valamint az Amplifier (2008), Remix : House of Bernarda Alba (2010) Guy Gutman-munkákban.

2012-ben nagydíjat kapott a The Rabinovich Foundationtől, valamint a The Israeli Lottery-től God is Measuring the World with a Compass című munkájáért. 2006-ban Tami elnyerte az America-Israel díjat is Taninim c. produkciójáért.

Tami jelmeztervezőként is tevékenykedik, és egyéb munkái közti szünetben a következő alkotásokhoz készített eddig kosztümöket: Climax, First Body Many - Iris Erez (2013), Bus Stop - Visual Theater Ensemble (2011), Small Vacation Nava Frenkel, Aco festival (2008), Two girls burst into tears - Shani Tamari, (2008).

Tomáš Procházka (CZ) báb- és előadóművész, zenész és sound designer. Dráma fakultáson alternatív és báb szakon végzett 1996-ban. Ezt követően szabadúszó művészlett; munkáiban a kísérleti zene találkozik a posztdramatikus és antimimetikus színházzal, a vizuális művészetekkel, az performansz művészettel, a technológiával és a kézművességgel.

A two-women-machine-show (DK) két koreográfus-előadó, Ida-Elisabeth Larsen és Marie-Louise Stentebjerg közös projektje. A művészek 2004-ben találkoztak először a SEAD-on, ezt követően pedig 2009-ben Koppenhágában, ahol jelenleg is alkotnak. Saját munkáik és nemzetközi együttműködéseik mellett megalapították a RIST kollektívát is, két másik koppenhágai koreográfussal, Marie Toppal és Gry Raaby-val.

Első közös munkájuk óta a two-women-machine-show olyan témákat dolgozott fel, mint a tömeg-jelenség, a monokultúra, az uniformizálás és az unisono mozgás. Projektjeikhez alapvetően kétféle irányból közelítenek: koreografikus módszerüket a live-art kontextusból merítik, a duóformát pedig tudatosan, önmagában is helytálló műfajnak tekintik.

A duó legutóbbi bemutatóját 2015-ben tartotta, TRANS– címmel. Ez a darab Jonathan Bonnici angol színésszel és alkotóval készült a Bora Bora New Nordic Dances platformra. A későbbiekben a produkciót beválogatták a koppenhágai Det Frie Felts Festival (2015. június), a budapesti L1danceFest (2015. szeptember), valamint a berlini Theatertreffen (2016. április) előadásai közé.

Saját projektjei mellett a two-women-machine-show többféle együttműködésben is részt vesz; például a „Shared RISK” (2014-2015) a RISK művészeinek közös munkája. 2014-től kezdődően dolgoznak együtt Sara Gebran koreográfussal, és a hatalom, az erő koncepcióját igyekeznek feltérképezni. 2015-2017-es projektjük Kristian Husted-dal pedig az algoritmusok világába vezet.
A two-women-machine-show Mass Hysteria című munkáját 2013-ban a Danish Arts Foundation díjjal méltatta, 2014-ben pedig a My Body is a Barrel of Gunpowder produkcióért ítélték a formációnak a rangos elismerést.

Vass Imre (H) tanulmányait a Budapest Tánciskolában végezte, Angelus Iván vezetése alatt, 2003 és 2007 között. Az iskola után együtt működött Szabó Rékával (Tünet Együttes), Hód Adriennel (HODWORKS), Gál Eszterrel (Company ST), Zsalakovics Anikóval (Andaxinház), Goda Gáborral (Artus), Nagy Józseffel (Jel színház), Ladjánszki Mártával, Boross Martinnal (Stereo Akt), Debreczeni Mártonnal és Juhász Andrással (Don’t Eat Group). 2009-2010-ben a belga koreográfus, Wim Vandekeybus (Ultima Vez) társulatával dolgozott és turnézott a nieuwZwart című előadással. 2010-ben a bécsi ImPulsTanz táncfesztivál danceWEB ösztöndíjasa volt, 50 másik nemzetközi táncossal. 2010-től jegyzi önálló munkáit, az elsőt Kvantumológia címmel Sőrés Zsolttal közösen készítette, a Műhely Alapítvány Az ismeretlen kutatása nevű programja keretein belül. 2011-es munkája a Várandós performansz, amely Budapest Fringe különdíjas lett. 2012-ben, az L1 Egyesület rezidenseként G A P címmel készített tudományos-fantasztikus táncjátékot Somló Dávid közreműködésével, melyet az L1danceFest 2012-es rendezvényén mutattak be. 2013-ban ismét Somló Dáviddal dolgozott együtt, It comes it goes darabjukat a SPAZIO nemzetközi, fiatal táncos alkotók részére létrehozott rezidenciasorozat záró állomására készítették. 2014-ben Vadas Zsófia Tamarával dolgozott az Egyet nekem, egyet neked előadáson, majd 2015-ben két szóló performanszot készített: a Fájdalomtestet a Trafó Galériában, a NEXTFESZT keretein belül, és a REMAKE stand-upot a Hátsó Kapuban lehetett megtekinteni. 2016-ban mutatták be a Somló Dávid, Vadas Zsófia Tamara és Szeri Viktor részvételével létrejött taking place című előadást, a MU Színházban. Rendszeresen megfordul külföldön is; 2013-ban az United Sorry-val dolgozott Ausztriában, a Forest Projecten. 2014-ben pedig Koppenhágában koreografált a Rapid Eye-nek, KASPAR címmel. 2015-ben a norvég Ingri Fiksdal, Cosmic Body előadásában táncolt Oszlóban.

Linda Z. Andrews (USA) a Zenon Dance Company alapító művészeti & executive vezetője. 1983-as indulása óta Linda számos elismerésben részesült a társulatért tett állhatatos munkájáért, az összetéveszthetetlen modern – jazz esztétika kidolgozásáért, valamint olyan koreográfusok szerepeltetéséért, mint Bebe Miller, Bill T. Jones, Bill Young, Llory Wilson, Joe Goode, David Dorfman, Doug Varone, Danny Buraczeski, Keely Garfield, Johannes Wieland, Seán Curran, Colleen Thomas és Andrea Miller.
Tanulmányait a Martha Graham Schoolban, az Alvin Ailey Dance Centerben, valamint a Juilliard-on végezte, olyan alkotók társaságában, mint Alvin Nikolais, Lynn Simonson és Merce Cunningham. Fokozatot a Hollins College-ban szerzett, Virginiában. Lindának köszönhetően a Zenon Dance School figyelemreméltó tréning központtá vált a hivatásos táncosok számára. Két elbűvölő lány, Laura és Lily édesanyja, St. Louis Parkban él macskáival, Ollie-val és Jack-kel.

Tamara Ober (USA) 2002-től a Zenon Dance Company tagja. Ez idő alatt három, a kritikusok által is méltatott produkciót hozott létre, melyek táncot, színházat, filmet és élő zenét elegyítenek egy-egy kristályos formában. Ober munkáival hazai és nemzetközi turnékon egyaránt részt vett, és jelenleg egy új, multidiszciplináris trión dolgozik a 2016-os MN Fringe fesztiválra. Tamara számos díjat kapott, úgy mint: 2009-ben a SAGE Díjat kiemelkedő előadként, a City Pages 2009 Az év művésze díjat, a Metro Magazine 2011-es Keeper Díját, 2012-ben a SAGE Díj jelölését előadóként, előadásként és design-ként valamint 2013-ban a McKnight Artist Fellowship for Dancers díjat. Ober kétszer vett részt az L1danceFest-en mindezidáig.

Főszervező: L1 Egyesület
Művészeti vezető és programkurátor: Ladjánszki Márta (L1-tag)
Házigazdák: Kovács Noémi Anna, Varga Zsolt (L1-tagok)
Talking through V4+ beszélgetések vezetője: Bálint Orsolya (L1-tag, KÖM-tag)
Fordítás: Máthé Kiss Simona, Komjáthy Zsuzsanna (L1-rezidens 2016, KÖM-tag), Varga Zsolt (L1-tag)
Sajtómunkatárs: Vég Szilvia
Logisztika és önkéntesek szervezése: Szilágyi Enikő (L1-tag)
Fő dokumentáció: Lajti Balázs, Roland Szabo (L1-tag)
Grafika: Korolovszky Anna

Fő támogatók: L1 Egyesület, EMMI, NKA

Együttműködő és támogató szervezetek:
CEU CAC, Cseh Centrum Budapest, Dán Királyság Nagykövetsége, Magyarországi Észt Intézet, Francia Intézet Budapest, Goethe Intézet Budapest, Izrael Állam Nagykövetsége, Izraeli Kulturális Intézet Budapest, Japán Alapítvány Budapest, Lengyel Intézet Budapest, Norvég Nagykövetség, Osztrák Kulturális Fórum, Szlovák Intézet Budapest

Médiatámogatók:
Pesti Est, Magyar Színházi Portál, táncélet.hu, Táncművészet, Tánckritika.hu

Művészeti együttműködő partnerek/:
Artista, Barbro Design, Manier, Mei Kawa, Romani, TiCCi Rockabily Clothing, Zagabo

Egyes előadások támogatói:
Tanzhaus nrw, Kulturamt der Stadt Köln, Ministerium für Familie, Kinder, Jugend, Kultur und Sport des Landes NRW, Landesbüro Freie Darstellende Künste, RheinEnergieStiftung Kultur, Fonds Darstellende Künste és iDAS NRW, Zéró Balett, Tanzhaus Zürich, Théâtre Sévelin 36, Dampfzentrale Bern, Plum Yard Malovice, Stadt Bern, Kanton Bern, Burgergemeinde Bern, Gesellschaft zu Ober-Gerwern, Nadace život umělce, Pro Helvetia, Brigittines, Centre for movement City of Brussels, Ministry of Culture of Fédération Wallonie-Bruxelles, Service danse, Wallonie-Bruxelles Théâtre/Danse, Budapesti Francia Intézet, The Ministry of Culture of the Slovak Republic, Literary Fund, MA 7, TQW, Arti e Spettacolo L'Aquila, Teatro Nobelperlapace di San Demetrio (AQ) ed Associazione Culturale VAN, Theaterschool, Amsterdam, Cseh Kulturális Minisztérium, Motus o. s. - Producers of the Alfred ve dvoře Theatre Prague, SE.S.TA - Centre for Choreographic Development in the Czech Republic, Ponec Theatre Prague, Alta Studio Prague, Nemzetközi Visergrádi Alap (VARP-PA), Sín Kulturális Központ, Orkesztika Alapítvány – MOHA-Mozdulatművészek Háza, TranzDanz, Ministère de la Culture et de la Communication-DRAC Ile de France, Breaking Gourd festival, Conder/dance, Ministry of Foreign Affairs Israel, The Choreographers Association (IL), Ministerstvo kultury ČR, Konzervatoř Duncan centre, Balada SITE, Tanec Praha/PONEC – the dance venue, Trans Europe Halles, Be SpectACTive! program, „Störung/Hafraa" Yasmeen Godder Studio–Theater Freiburg együttműködési projekt, Hazira, Studio Yasmeen Godder, Theatre Freiburg, The German Federal Cultural Foundation, The Choreographers Association, German Federal Cultural Foundation, danceWATCH, Prague City Hall, K.A.I.R. Université Paris 8, STUDIO SHAIPROD

A szimpózium programjára az előzetes online regisztráció szükséges, a program ingyenes. Részletek a web-oldalon.
A workshopokra előzetes bejelentkezés szükséges.
A műsorváltozás jogát fenntartjuk.
Jegyek az előadások helyszínein, illetve az ismert jegyirodákban és online is kaphatók.

Bakelit MAC, 1095 Budapest, Soroksári út 164. www.bakelitstudio.hu
CEU (Central European University), 1051 Budapest, Nádor u. 9. www.ceu.hu
Jurányi Inkubátorház, 1027 Budapest, Jurányi u. 1–3. www.juranyihaz.hu
Magyar Táncművészeti Főiskola, 1075 Budapest, Kazinczy u. 42–46. www.mtf.hu
MAMŰ Galéria, 1071 Budapest, Damjanich u. 39. www.mamusociety.wordpress.com
MU Színház, 1117 Budapest, Kőrösy J. u. 17. www.mu.hu
Műhely Alapítvány–Trafó stúdió, 1094 Budapest, Liliom u. 41. www.wsf.hu
Nemzeti Táncszínház–Marczi Közösségi Tér, 1022 Budapest, Marczibányi tér 5/A www.nemzetitancszinhaz.hu / www.marczi.hu
RS9+ Vallai Kert, 1075 Budapest, Rumbach Sebestyén u. 10. www.rs9.hu
Szlovák Intézet Budapest Galériája, 1088 Budapest, Rákóczi út 15. www.mzv.sk/sibudapest