Kortárs tánc

Közép-kelet európai kortárstánc-nyelv?

Beszélgetés Kun Attilával – a V4 Young Dance Talentsről

…olyanok vagyunk, mint egy archív futballmeccs játékosai: a virtuóz atléták, a sebesség és a teljes kiszámítottság helyett a régi felvételeken látni hibákat, azaz valami átható emberibb pezsgést.

- Milyen motivációkkal futottatok neki a pályázatnak, avagy mik a céljai a V4 Young Dance Talents programcsomagnak?

Kun Attila / fotó: Járdány Bence

- Ez a projekt közel két és fél év előkészület eredménye. 2013-ban kezdtem el dolgozni a Közép-Európa Táncszínházzal, amikor – sok más összetevő mellett azt is – megvizsgáltuk, milyen formában kommunikál a társulat a társadalommal a táncoktatáson keresztül. Mindemellett van egy – nemzetközi tánctanítási tapasztalatok révén kialakult – teóriám, miszerint elég komoly dinamikai távolság van az iskolai oktatás és egy társulati működés között, tehát jellemző egy szakadék a táncossá alakulás folyamatában. Ennek a résnek a csöndes szűkítésére hoztuk létre a projektet.
Ezen felül építünk arra az elméletre is, hogy a közép-kelet európai régióban – történelmi tények miatt – a kortárs tánc több évtizedes lemaradásban van a társadalomba integrálódás terén pl. a nyolcvanadik szezonját ünneplő angliai Rambert Dance Companyhoz képest. Nekünk határozott szándékunk ezen alakítani, például a tradicionális erdélyi turnénkkal, amibe beleinjektáltuk az oktatást is. Sok színházi társulattal és mozgásos csoporttal foglalkoztunk együtt, és érezhető, hogy bár van érdeklődés a kortárs tánc irányába, de ezek a csoportok többnyire egymástól elszigetelten működnek. Tehát a projekt koncepciójának része az is, hogy a régió hasonló érdeklődésű alkotóit és intézményeit szakmai és oktatási alapokra helyezve, elkezdjük közelíteni egymáshoz.
- Hogy néz ki ez a gyakorlatban? Milyen szegmensei voltak a projektnek?
- Különböző hivatásos táncoktatási intézményekkel vettük fel a kapcsolatot, hogy delegáljanak egy-egy szakembert, és így állt össze végül az alábbi négyes: Krakkói Táncszínház (Eryk Makohon), Eva Jaczova Tánckonzervatórium, Pozsony (Eva Jaczova), Prágai Előadóművészeti Akadémia – Tánc és Zene Tanszék (Mirka Eliášová) és a Közép-Európa Táncszínház (Kun Attila). Kezdő lépésként a felsorolt nemzetközi és további hazai partnerek (Műhely Alapítvány, Magyar Táncművészeti Főiskola, Nemzeti Táncszínház) részvételével tavaly áprilisban megszerveztük az első magyarországi kortárstánc-oktatási konferenciát a budapesti MOM Kulturális Központban. Ennek első napja nagyrészt publikus volt – délelőtt a nemzetközi és hazai meghívott intézmények mutatták be működésüket és szakmai ars poeticájukat, továbbá az MTF modern tánc osztálya is készült egy rövid bemutatóval. Ezt követően délután megvitattuk a konkrét működési tervet és az órahálókat a nemzetközi szakemberekkel. Másnap egy szakmai gyakorlati nap keretén belül a KET társulata végigcsinálta azokat a tréningeket, amelyeket aztán az oktatók kínáltak a programba később meginvitált fiataloknak, egyhetes intenzív workshop keretein belül. Ezt követően egymásnak részletes szakmai visszajelzéseket adtunk, így az órák tematikájának és ritmusának függvényében átformáltuk a korábban íróasztal mellett elkészített terveket.

A projekt nem üzleti alapokon működött, tehát minden résztvevő ingyen csatlakozhatott hozzá. A szelekcióban döntő tényező volt, hogy fiataloknak – még iskolásoknak vagy frissen végzetteknek – adjunk lehetőséget. Mindig az adott ország lakói vehettek részt, így Pozsonyban a végzős klasszikus balettosokból, illetve modern és társas táncosokból alakult ki egy csapat, míg Krakkóban egy fiatal társulat tagjait és az általuk oktatott diákokat eresztettük össze. A prágai intézmény szintén a saját növendékeit pozícionálta, míg Budapesten hetven-nyolcvan jelentkezőből formálódott ki egy táncműsöket (Magyar Táncművészeti Főiskola hallgatói – a szerk. megj.), vidéki és budapesti táncos szakközépiskolásokat, illetve fiatal erdélyi pályakezdőket tartalmazó csoport.
- Tehát az említett nyári kurzusokkal be is fejeződött a projekt?
- Cseppet sem, ugyanis a következő, természetesen pályázatfüggő etap – ami egyébként már az első projekttervben is kidolgozott cél volt, csak a támogatási keret miatt még nem valósult meg – az összeállított négy hét megismétlése lenne, illetve törekszünk egy produktum létrehozására is. A legutóbbi DunaPart Showcase-en, a Trafóban már tartottunk egy demonstrációt Oktatás és Produkció címen, ahol a teljes projektet bemutattuk. Célunk hogy a szlovák, lengyel, cseh és magyar csoportokból a szakemberek közös megállapodás alapján kiválasszanak két-két fiatalt, hogy ők egy helyszínen egy hónap alatt létrehozhassanak egy olyan értékesíthető alkotást, amely majd végig tudja utazni mind a négy partnerországot. Ezzel reményeim szerint nem csak egy ideiglenes kommunikációs háló, hanem egy hosszú távú szoros kapcsolat alakulna ki az intézmények közt – ami egy ízben oktatást is ajánl, de produkciót is létrehoz –, ezáltal is erősítve a kortárs tánc jelenlétét a régióban.
- A társoktatókkal egyezik az esztétikai ízlésetek, illetve a pedagógiai módszertanotok? Mind ugyanazt értitek „kortárs táncon”?

- Az egyik óra jógával megfűszerezett klasszikus balett volt, míg a másik egy Lábán- és Forsythe-módszertanra építő improvizációs óra, ami a tér és a test viszonyával, továbbá formákkal, irányokkal és szintekkel foglalkozott. Ezen túl kínáltunk egy a tudatos improvizáció felé mozduló „Cunningham – klasszikus balett” fúziós órát, illetve egy koreográfiai, illetve repertoárkurzust. Mégis, a sokszínűség ellenére az esszenciák valahogy egyeztek.
- Látsz olyat, hogy közép-kelet európai kortárstánc-nyelv? Szerinted mi a közös a régió táncosainak mozgásjegyeiben?
- Látok ilyet, bár nehéz pontosan körülírni. Használhatnám az iskolázatlan szót is – ami cseppet sem dehonesztáló jelző kíván lenni, csupán a több évtizedes tánctörténeti örökséget kívánja kifejezni –, de inkább a nyersességet húznám alá, mert piacilag nagyon más státusza és megítélése van a kortárs táncnak itt, és ellenpontként, mondjuk, Nyugat-Európában. Talán azt mondanám, hogy olyanok vagyunk, mint egy archív futballmeccs játékosai: a virtuóz atléták, a sebesség és a teljes kiszámítottság helyett a régi felvételeken látni hibákat, azaz valami átható emberibb pezsgést. Tehát szubjektív megfigyeléseim szerint a régió kortárstánc-életében esszenciális ez az egyébként több színházi elemet is tartalmazó nyersesség.
- Szerinted érdemes ráerősíteni erre a minőségre, illetve egy közös ízre? Cél, hogy a megálmodott, turnézó fiatal csoport rendelkezzen egy határozott profillal?
- Azt hiszem, a célzott ráerősítés nem a megfelelő és kizárólagosan helyes cselekvési irány. Kommunikációt kell kiépíteni a közeli és a távoli „rokonokkal”. Meg kell tanulni tőlük, vagy inkább megtapasztalni általuk, hogy mitől magabiztosabbak, bátrabbak és nyitottabbak nálunk. Képeznünk kell magunkat – testben, szellemben és tudatban –, és folyamatosan nyitottnak kell maradnunk az egyetlen állandóra, mégpedig a változásra. Erre kiemelten szép példa ez a projekt.
Ha sikerül a programban részt vevő fiatalokba elültetni a bátor nyitottságot és a kreativitás erejének hitét, nemkülönben a szakmai alázatot, akkor az általad említett „közös íz” egy eddig nem látott szakmai dinamikát építhet fel – a fiatalok segítségével.

Az interjút Szemessy Kinga készítette.

2016. október 24.