Interjú

Kortárs tánc, Balett

Egy táncos séf étlapról, tálalásról

Beszélgetés Kozma Attilával –

…nem mindegy, hogy mit teszek az étlapra, és fontos a professzionális tálalás is. Azon túl, hogy meg kell találnom a célközönséget, mindenkinek szeretnék mutatni valamilyen új, érdekes előadást is.

Harmadszor rendezték meg idén Miskolcon a Horizont Nemzetközi Kortárstánc Fesztivált. A fesztivál művészeti igazgatóját kérdeztük sikerekről, kihívásokról.

Hogy sikerült az idei fesztivál?

közma2Kozma Attila a fesztivál megnyitóján / Fotók: Gálos  Mihály SamuAzt gondolom, hogy az előző évekhez képest tudtuk hozni ugyanazt a színvonalat, sok különböző együttest sikerült idén is vendégül látnunk Miskolcon. Én szeretném, ha a fesztivál a sokszínűségéről lenne ismert, hogy azért érdemes hozzánk látogatni, mert akár stílus szempontjából is különböző előadásokat lehet látni. A legfőbb kihívás, hogy sikerül-e az adott lehetőségekhez képest a legszínesebb programot összeállítani. Fontosnak tartanám, hogy a fesztivál ne legyen egy zárt sziget, ki tudjunk mozdulni a színház kereteiből, az off-programok, beszélgetések, társművészetek jelenléte nagyszerű lenne.

Mennyire nyitottak erre a nézők? Kik alkotják a közönséget?

A nézők összetétele vegyes. A táncnak már Miskolcon is van közönsége, ebben nem kevés munkájuk van a kollégáimnak. De kétségtelen, hogy a „kortárs” mint hívó szó, még mindig kicsit nehezen mozgósít. Más városokból tavaly többen voltak az ideihez képest, ezen még dolgoznunk kell.

Válogatóként hogy látod, melyik előadások működtek itt másképpen, mint a korábbi játszóhelyüken?

 A Tartuffe helyszínének megválasztása nem volt igazán szerencsés. Talán a Kamaraszínház jobban illett volna a darabhoz – egyelőre. De tanultam belőle, és nem azt, hogy a következő alkalommal nem hívok hasonló darabot. A Nagyszínház amúgy is a kortárstánc számára kérdéses, kényes helyszín. Nagyon populáris darabot viszont – kizárólag csak a helyszín miatt – nem hívnék. A Nagyszínháznak van egy „törzsközönsége”, azt gondolom, hogy ők még nem feltétlenül nyitottak az ilyen típusú előadásokra.

Én úgy éreztem, hogy a fesztivál elbírt volna még pár előadást, illetve off-programokat is, amiket korábban említettél…

kozma1Kozma Attila az egyik szakmai beszélgetésen

Teljesen egyetértek. Előadásszám növelésében nem gondolkodtam, inkább a minőség a fontos és a sokszínűség, de amit a kísérőprogramokról és workshopok tartásáról mondasz, az valóban idén kicsit háttérbe szorult. Ezen mindenképp változtatni szeretnék. Jó kapcsolatunk van a helyi iskolákkal, egészen alsó tagozattól a gimnáziumig, be kell hoznunk a gyerekeket, és a fiataloknak is találni kell olyan programot, amellyel sikerül felkelteni az érdeklődésüket, és kizökkenthetjük őket a „komfortzónájukból”. A gyerekprogram nem biztos, hogy klasszikus értelemben vett előadás kell legyen… Miért ne lehetne inkább egy különleges „játszótér”? Nem vagyok teljesen biztos benne, hogy ennek a színház épületében kell történnie, vannak alternatív helyszínek, de ezeket még át kell gondolnom. És most nem előadásokról beszélek kizárólag, szerencsére számos olyan független táncost ismerek, aki nyitott színházi keretekből kilépő performansz-sorozatok létrehozására. Meglátjuk…

Amint említettem, a jövőben még a társművészetek jelenlétét is szeretném valamilyen formában pótolni. Szeretném, ha intenzívebben lennénk jelen a városban, legalább itt, a színház körül az utcákat is birtokba kellene vennünk. Szívesen nyújtóznánk túl a város határain is, mádi borász ismerőseimmel ez ügyben már el is kezdtem tárgyalni. Mutattak olyan helyszíneket, ahová kiválóan tudnánk programokat kihelyezni, de azt, hogy mit mutatunk be ezeken a helyszíneken, okosan kell összeválogatni. Nagyon remélem, hogy ez jövőre már működhet.

tartuffe1Tartuffe

Az anyagiak nagyon fontosak, és természetesen van egy határ, ahol muszáj már megállnom, de hidd el, a Miskolci Nemzeti Színház elkötelezett, hogy a Város gazdagodjon egy új fesztivállal, és komoly erőket mozgósít ennek érdekében. A közönség is befogadó a külső helyszínek esetében, a tavalyi francia előadás, amit itt, az udvaron, a Színészház falán mutattak be, hatalmas érdeklődést keltett. A próbákon is nagyon sokan voltak jelen, és a későbbi visszajelzések is pozitívak voltak. Néha azt gondolom, olyan vagyok, mint egy étteremtulajdonos: nem mindegy, hogy mit teszek az étlapra, és fontos a professzionális tálalás is. Azon túl, hogy meg kell találnom a célközönséget, mindenkinek szeretnék mutatni valamilyen új, érdekes előadást is. A nyitottság nagyon fontos, befogadónak kell lennünk.

Az utolsó napon volt a színház saját premierje (Barta Dóra koreográfiája, a Szentivánéji álom). Nem nehezítettétek meg ezzel a saját dolgotokat?

De igen, megnehezítettük. A Játékszínben történő bemutatóinkra mindig vendégalkotót hívok, és nem azért, mert én elfoglalt vagyok, hanem mert ez egy koncepció. Nagyon fontosnak tartom, hogy a meghívott alkotó az adott időintervallumon belül, amíg a darab elkészültére koncentrál és dolgozik, próbál a táncosokkal, minden tekintetben a saját beosztása szerint tegye a dolgát, ebbe nem szeretnék beleszólni. Azért hívom meg, mert jó koreográfusnak, egyedi látásmóddal bíró alkotónak tartom; az a feladatom, hogy biztosítsam számára a lehető legjobb körülményeket. A mi színházunkban feszes a munkatempó, itt minden percre ki van számítva, ezért is működik.

szentivánéjiSzentivánéji álom

Másrészről viszont ott van az a tény is, hogy a tizennégy táncosunk, akik a hivatásuknak élnek, szeretik azt, képzik magukat, sajnos nem igazán tudnak a fesztiválon sem nézőként, sem résztvevőként jelen lenni. A bemutatójukra készülnek, és kimaradnak valamiből, ami érdekli őket, és ami sok értékes tapasztalattal szolgálhatna számukra. A jövő évi bemutatónk egészen biztosan a fesztivál megnyitó előadása lesz. Azért is merem ezt megígérni, mert Dragos Dánielre, az egyik nagyon tehetséges táncosra bíztam a bemutatót, és ő is nyitott arra, hogy ez így legyen.

Végezetül: milyen terveitek vannak, mik a kilátások a következő évre?

Szeretném megvalósítani mindazokat, amiket fentebb már említettem. Megtartani a fesztivál sokszínűségét, minőségi előadásokat meghívni. Érdekes, hogy alig egy órája jelentkezett be az egyik legrangosabb olasz csapat, hogy jönnének jövőre. Azt gondolom, hogy a Horizontnak, annak ellenére, hogy alacsony költségvetése van, a szakmai renoméja évről évre növekszik. Ezt kell megtartanunk, és tovább dolgoznunk, javítani a hibáinkat.

Az interjút Hajnal Márton készítette.

  1. április 28.