„Szívesebben nyúlnak a tiszta néptánchoz"

Beszélgetés Varga Jánossal

Itt mindig lehetett kísérletezni, vad ötleteket megvalósítani, amelyekből szintén rengeteget tanult a mozgalom. Egyszerűen: ha valaki be akart lépni a szakmába, itt teljesítenie kellett.

Beszélgetés Varga Jánossal

Itt mindig lehetett kísérletezni, vad ötleteket megvalósítani, amelyekből szintén rengeteget tanult a mozgalom. Egyszerűen: ha valaki be akart lépni a szakmába, itt teljesítenie kellett.

Az apropó: április 20-22-ig kamaratánc-fesztivál lesz Zalaegerszegen. A majd' ötven éves múltra visszatekintő rangos rendezvénysorozat élő motorja már jó néhány éve Varga János „Boxos", a Zalai Táncegyüttes művészeti vezetője, aki – egyebek mellett – korábban Sopronban megalakította az Ürmöst, Győrben vezette a Rába Táncegyüttest, és közel két évtizede irányítja a Zalát, a térség vezető táncegyüttesét. Mindemellett hat éven át havonta járt koreografálni Marosvásárhelyre, és ma is gyújt, filmez, tábort vezet. Mivel mindezekből (legalábbis nálunk) megélni nem nagyon lehet, környezetvédelemmel, rendezvényszervezéssel és iskolafenntartással foglalkozó vállalkozást is vezet. Végzettsége szerint erdőmérnök, közgazdász és koreográfus. Ez utóbbi minőségében beutazta Európát, koreográfiáit a zalai együttes bemutatta Argentínában, Mexikóban és Oroszországban is.

- Idén lesz a 25. Zalai Kamaratánc Fesztivál. A rendezvénysorozat 1965-ben indult, de néhány éve megújult. Mit jelent ez a megújulás?

- Ez már a negyedik megújult fesztivál lesz. A legfontosabb változás, hogy nyolc éve a kiírásban elkülönítettük az addig egybemosott két kategóriát, az autentikus folklórt és a néptánc alapú táncszínházat, valamint megnyitottuk a fesztivált a hivatásos együtteseknek is.

- Mért volt erre szükség?

- Nagyon nehéz összevetni az almát a körtével: hasonló ugyan, de mégis teljesen más. A két kategória más színpadi megoldásokat, más gondolkodást kíván, és talán más technikát is.

- Leegyszerűsíthető a kettő közti különbség úgy, hogy az autentikus kategória a hagyományőrzést, a táncszínházi pedig kísérletezést jelenti?

- Azt gondolom, nem. Az autentikus folklórban is megtalálhatók a néptánc megújítását célzó mozzanatok. A táncszínházi kategória pedig nem feltétlenül kísérletezést jelent, hanem olyan színpadi alkotásokat, amelyek eszközként használják a néptáncot. A táncszínházban is van megújulási törekvés, és az autentikusban is.

- Fontosnak tartod az állandó törekvést a megújulásra?

- Igen. Az alapérték maga a néptánc, annak színpadi megjelenítése. Azt gondolom, ezt minden korban más ízléssel, más tempóban és más hangsúlyokkal kell létrehozni. A néptánc örök műfaj, ennek ellenére mindig kialakulnak benne új megjelenítési, sőt táncolási módok. Az autentikus folklórt magas szinten táncolni nagyon nehéz feladat, egyetlen együttes sem érte még el azokat a magasságokat, melyeket a folklórban el lehet érni. Tehát mindig van lehetőség megújulásra, az autentikus néptáncnak is olyan távlatai, tartalékai vannak, amelyek lehetővé teszik az állandó fejlődést.

- Akkor fejlődésen, megújuláson tulajdonképpen folyamatos minőségjavulást értesz?

- Nem csak azt. Nagyon lényeges az előadásmód, a néptánc megjelenítése, színpadi tálalása. Mindig új megoldásokra van szükség, például a húsz évvel ezelőtt megszokott tempóban színpadra rakott néptánc ma már nézhetetlen. Tehát az eszközökben, színpadi megoldásokban is meg kell újulni, de leginkább tényleg abban, hogy milyen minőségben táncolunk. Ebben vannak az igazi távlatok, és ha teljes együtteseket nem is, de egy-egy táncost lehet tán említeni, aki meg tudta közelíteni az elérhető magasságokat.

- Kiknek van nagyobb esélyük megközelíteni az elérhető magasságokat: a három hivatásos fővárosi együttes művészeinek, vagy a vidéki, esetleg határon túli úgynevezett amatőr együttesek táncosainak?

- A hivatásos együttesekben a táncszínházi törekvések jobban dominálnak, az autentikus folklórelőadásokra nem helyeznek ugyanakkora hangsúlyt, nem fektetnek bele ugyanakkora munkát. A táncszínházi előadások másfajta (tánc)technikát is igényelnek, a kettőt nem is lehet egyszerre ugyanolyan magas színvonalon művelni. Hogy kik jutottak csúcsokra az autentikus néptánc előadásában? Nem együtteseket, hanem táncosokat említenék inkább. Olyanokat, mint Fitos Dezső, Kádár Ignác, Hajdú Flórián... És még néhányan a körükből, azok közül, akik a hajdani Budapest Táncegyüttesben kifejezetten a folklór utat járták. Elvétve akadnak amatőr együttesekben is hasonlóan kiemelkedő táncosok, de ezekbe a magasságokba csak hivatásos együttesekben végzett munkamennyiséggel lehet eljutni.

- A Zalai Kamaratánc Fesztivált a LARTIS Nonprofit Kft. szervezi, de az élő motorja évek óta te vagy. Gondolom, mint a Zalai Táncegyüttes művészeti vezetője...

- Így van. Ez örökség és kötelesség. Ezt a fesztivált, a fő vonásait, jellegét az együttes hajdani művészeti vezetője, Orsovszky István találta ki, ő indította útjára a sorozatot. A fesztivál már a kezdetektől fontos szerepet játszott a néptánc műfaj fejlődésében. Itt koreográfiai módszerek születtek, amelyek aztán szépen lassan elterjedtek az együttesek között. Az amatőr mozgalomnak hatalmas pluszt adott, hogy itt el lehetett lesni, miként lehet színpadra tenni az autentikus néptáncot vagy a táncszínházi produkciókat. Itt mindig lehetett kísérletezni, vad ötleteket megvalósítani, amelyekből szintén rengeteget tanult a mozgalom. Egyszerűen: ha valaki be akart lépni a szakmába, itt teljesítenie kellett.

- Milyennek tetszik az idei kínálat? Gondolom, a jelentkezések, meghívások már lezajlottak.

- Huszonnyolc együttes és negyvenöt produkció lesz. Idén kicsit többen neveztek az autentikus kategóriába, eddig ez fordítva volt. Úgy látom, megjelent egy fiatal koreográfus generáció, ők a pályájuk kezdetén talán szívesebben nyúlnak a tiszta néptánchoz, mint a táncszínházhoz.

- Kicsit „személyeskedek" is: a Zalai Táncegyüttes és a Kutyakölykök formáció is indul?

- Igen.

- És változatlanul ingázol Sopron, Zalaegerszeg és Marosvásárhely között?

- Marosvásárhelyet egy ideje szüneteltetem, most teljesen Zalaegerszegre koncentrálok. Rengeteg „elmaradásom" van ugyanis amiatt, hogy hat éven át havonta kétszer Marosvásárhelyre utaztam. A Zalát természetesen sohasem hanyagoltam el, de sok energiámat elvonta a Maros Művészegyüttes.

- Lesz-e valamilyen meglepetés, kuriózum a jubileumi, 25. fesztiválon?

- Szerettünk volna egy különleges, szép gálaműsort a végére, de ez anyagi okok miatt sajnos nem sikerült. Sokáig erőltettük, fáj a szívünk érte. Olyan műsort akartunk összeállítani, amellyel áttekinthettük volna az elmúlt időszakot. A szokásos, díjazottak gálája azért természetesen meglesz. Egy újdonságot mindenesetre bejelenthetek: a honlapunkon (http://zalaikamara.kx.hu/) webkamerával végig élőben közvetítjük a fesztivált, így aki az ország távoli részeiről vagy a határon túlról nem tud eljönni, az interneten folyamatosan követheti az eseményeket.

- Ha már anyagiakról is szó esett, ki a legfőbb támogatótok?

- Idén is, mint ötven éve folyamatosan, a fesztivált a város, tehát Zalaegerszeg MJV Önkormányzata tartja el. Minden további támogatás bár fontos, de csak elenyésző része az összes költségnek. Azt gondolom, ezért az egész magyar néptáncművészet sokat köszönhet Zalaegerszegnek.

Az interjút Kutszegi Csaba készítette.

2012. április 13.