Interjú

Kortárs tánc

„Nem szükséges a meghökkentő virtuozitás”

Beszélgetés Blaskó Borbálával -

Számtalan táncformációban dolgozott már, hosszú évek óta a Forte Társulat tagja, egy ideje a székesfehérvári Vörösmarty Színházban dolgozik, ahol Hekabé címmel önálló koreográfiát is készített. Az L1danceFest showcase-programjában ebből mutat be két részletet szeptember 22-én a Nemzeti Táncszínház – Marczi Közösségi Tér színpadán.

- 2009-ben szerepeltél az L1danceFest-en, a Peculiar Lesson című munkáddal. Mit jelentett neked akkor a fellépés?
blasko borbala original 58000- Az egy újragondolt egyetemi vizsgafeladat volt. Duettnek készült, de a Fesztiválra szólót formáltam belőle. Hogy éppen hol tartottam akkor a pályámon, és mit jelentett a fellépés? Nem voltam önálló alkotó, nem úgy funkcionáltam még, az biztos.
- Milyen (mozgás)minőségeket keresel, és hogyan használod őket, hogyan helyezed el a táncprodukcióban?
- Mindenképpen a tánc, a mozdulatok nyelvén próbálom kifejezni magam: a saját gondolataimat, érzéseimet. Elsősorban az motivál, hogy egy adott érzethez, hangulathoz, gondolathoz megtaláljam azt a legadekvátabb mozdulatot, amely a legprecízebben tudja kifejezésre juttatni azt, amit az elképzeléseimből, mondandómból meg szeretnék mutatni. Hogy ezeket milyen jelrendszeren keresztül érem el, azt még csak keresem: kísérletezek. A jövő zenéje, hogy mennyire tudom egy formanyelvvé kovácsolni a belső világomat a külső, megjelenő mozdulatokkal. Mindenképpen egy sajátos stílusrendre törekszem.
- Mit gondolsz, mi tesz egy előadást kortárssá vagy progresszívvé?
- Az, hogy egyéni módon világít rá az adott korszak aktuális problémáira. Felmutat, rávilágít, tükröt tart, szembesít. Ennek ellenére kerülöm a direkt aktuálpolitizálást. Szerintem nem a tánc erre a legjobb művészeti ág, mert a tánc csak utalhat, nem pedig fogalmazhat. Így óriási félreértések, félreértelmezések melegágya lehet.
- Mondok néhány fogalmat. Ki tudod fejezni velük az ars poeticád? Íme: KÖZÖSSÉG, KÖZELEBB KERÜLNI, KÖLCSÖNÖS CSERE, BETÖLT, VALLÁS, TISZTELET, ÖLELÉS, ELŐAD, NÉPSZERŰ, ORGANIKUS ÉTELEK, ÉRZÉK, MINŐSÉG, MEGOSZT, ARC.
- Szeretném a táncot mint művészi kifejezőeszközt közelebb hozni a nézőkhöz, hogy közelebb kerüljek én is hozzájuk. Mert a tánc a minőségi érzékek néző és előadó közötti kölcsönös átadásáról szól. Vallom, hogy a táncnak mint művészeti kifejezőeszköznek van létjogosultsága, és nem szükséges meghökkentő virtuózitásra törekedni ahhoz, hogy a tánc hasson, és elkápráztassuk vele a nézőket. Ezt el tudjuk érni egyszerű mozdulatokkal is, csak nem mindegy, hogy azokat milyen formába öntjük, és milyen érzékkel tesszük mindezt.

Az interjút készítette: Sándor Zita (KÖM by L1 Association).

2016. szeptember 11.