Ősfrenák, retro hatás
Králl Csaba jegyzete a Gördeszkák felújításáról
…nem lehet a későbbi Frenák-daraboktól függetlenül szemlélni. Vagy fogalmazzunk így: nekem nem sikerült. Az ember agya folyamatosan azon kattog, hogy Frenák ma mit is csinálna másképpen.
Králl Csaba jegyzete a Gördeszkák felújításáról
…nem lehet a későbbi Frenák-daraboktól függetlenül szemlélni. Vagy fogalmazzunk így: nekem nem sikerült. Az ember agya folyamatosan azon kattog, hogy Frenák ma mit is csinálna másképpen.
Frenák Pál szinte az egyedüli a független alkotók között, akinek lassan kéttucatnyi koreográfiára dagadó életművének legjobbjait ma is játszani lehet. Részint időtállóságuk miatt, részint mert van rá közönség. A Fiúk (2004) kisebb-nagyobb megszakításokkal és szerepcserékkel folyamatosan repertoáron van (olykor párdarabja a Csajok is), az Apokalipszis Frisson (2005) szintén – melyet új beállókkal épp most decemberben játssza újra a Trafó –, és a MenNonNo is felbukkan időnként. A régi sikerdarabok közül talán csak a Tricks & Tracks (1999) van kissé mostohán kezelve, meggyőződésem szerint érdemtelenül. Más a helyzet a KáOsz (2002) tavalyelőtti, és a Gördeszkák (1993) idei – soron kívüli? – felújításával. A tízéves társulat ünnepségsorozatára feltámasztott KáOsz a 2009-es esztendő egyik legmeghatározóbb táncélménye volt, igazi újrafelfedezés, mely továbbra is hihetetlenül erősnek, intenzívnek, korszerűnek mutatta a darabot. A Gördeszkák felújítását a Nemzeti Táncszínház felkérése motiválta, ami az eddigieknél jóval rizikósabb vállalkozásnak tűnt, hiszen nem a Frenák-oeuvre egy érett darabjáról, hanem az egyik szárnybontogató, korai munkáról lett letörölve a por. A kísérlet bizonytalan előérzetünket igazolta: a Gördeszkáknak ma kevés művészileg sebezhetetlen pillanata van, viszont hasznos kor- és tánctörténeti dokumentum, melyen keresztül kiválóan tanulmányozható az összetéveszthetetlenül egyedi vonásokkal felruházott frenáki életmű eleje – és az azóta eltelt időszak fejlődéstörténete.
A Gördeszkákat nem lehet a későbbi Frenák-daraboktól függetlenül szemlélni. Vagy fogalmazzunk így: nekem nem sikerült. Az ember agya folyamatosan azon kattog, hogy Frenák ma mit is csinálna másképpen. A KáOsz úgy dübörgött át rajtunk, mint egy tank, levegőt sem kaptunk, nemhogy időnk lett volna kontextust keresgélni. Most kattog az agyunk, mert van ideje kattogni. Frenák közismert, interjúkban sokszor át- meg átbeszélt gyerekkori élményei, amelyek később már csak tudat alatt, lét- és öntapasztalatként befolyásolták a darabokat, itt szinte kézzelfogható közelségbe kerülnek. A Gördeszkák töredezett képi világa nem direkt módon, de meglepően jól olvashatóan kötődik a koreográfus fiatalkori életérzéséihez, az intézeti múlthoz és kontrasztként az elfojthatatlan szabadságvágyhoz. Ezek a reáli(tá)sból kiforgatott, sokszor játékos, álomszerű világba menekülő, alapjában mégis létközeli szituációkat érzékeltető képek azonban többségében olyan színházias felfogással társulnak, ami ma már nem jellemző Frenákra. Konkrét, eljátszott élethelyzetek, elbeszélő gesztusok és mimika manapság legfeljebb ironikus vagy önironikus fénytörésben kapnak helyet előadásaiban.
A táncosok ruhája is a színházi hatást erősíti, nem semleges dressz, hanem jelmez, kinőtt, agyonmosott, elgombolt pántos nadrágok és hosszú ujjú pólók, bumfordi, füles fejfedővel. Fiú vagy lány, egyre megy, a táncosok (Feledi János, Holoda Péter, Major László, Simet Jessica, Túri Lajos) mozgó egyenruhák, amiből, mint valami kényszerzubbonyból, képtelen kihámozni magát az egyéniség. Bár e jelmez ide tökéletes, mai szemmel kortárs táncszínpadon esztétikailag már nehezen eladható. Nem feledve, hogy ma Frenák kapcsán nem állig begombolkozott, egymás szürkeségében és arctalanságában feloldódó szereplők jutnak eszünkbe, hanem önmagukat adó, képletesen és olykor valóságosan is lemeztelenedő, és ezt őszinteségi demonstrációként használó táncosok.
Némiképp érzékelhető törés az elbeszélő (színházi) jelleg és az elvontabb koreográfiai fogalmazás között, az igazi problémát mégis inkább az jelenti, hogy sok jelenet nem tud továbblépni az alapötleten, és közönyös ürességgel sodródik egymás mellett. Ifj. Kurtág György, Gilles Gauvin és a Beatles zenéje sokkal karcosabb ellenpontokat teremt, mint amit a darab követni bír. Nincsenek igazán erős pillanatok, ezért a feloldások sem elevenek és megrázók. A Gördeszkák 1993-ban készült. Tizennyolc éve. Maradjunk ennyiben.
Gördeszkák (Frenák Pál Társulat)
Zene: Ifj. Kurtág György / Gilles Gauvin. Fény: Marton János. Hang: Hajas Attila. Koreográfusasszisztens: Zambrzycki Ádám és Juhász Katalin. Produkciós vezető: Ujvári-Pintér György. Koreográfia és szcenográfia: Frenák Pál.
Táncosok: Feledi János, Holoda Péter, Major László, Simet Jessica, Túri Lajos.
Nemzeti Táncszínház, 2011. november 4.
A Tánckritika.hu támogatja a társadalmi gyűjtést, amely a Nemzeti Segélyvonalon keresztül folyik az egyiptomi buszbaleset áldozatainak hozzátartozói, illetve annak sérültjei számára. Olvasóink a 1752-es telefonszám felhívásával egyszeri 250 forintnyi pénzadományt juttathatnak el számukra az öt legnagyobb magyar segélyszervezeten keresztül. Kérjük, hívják a 1752-es Nemzeti Segélyvonalat! A 1752 a 20-as és 70-es mobilokról együttműködés hiányában sajnos nem érhető el.
