Szent őrült kerestetik
Kutszegi Csaba jegyzete a Testek énekéről
Az esten nem láttam talán egyetlen egy kifogástalan mozdulatot sem. Viszont az együttes – a paramétereihez képest – minden előzetes elképzelést felülmúlóan jól teljesített. E feszítő ellentmondás leginkább a műfaj- és műsorválasztásból fakad.
Kutszegi Csaba jegyzete a Testek énekéről
Az esten nem láttam talán egyetlen egy kifogástalan mozdulatot sem. Viszont az együttes – a paramétereihez képest – minden előzetes elképzelést felülmúlóan jól teljesített. E feszítő ellentmondás leginkább a műfaj- és műsorválasztásból fakad.
Írásom műfaja nem kritika, hanem jegyzet. Nem azért, mert az Art Balett – Százhalombatta bemutatkozó estje kritizálhatatlan-elemezhetetlen volna, hanem mert nem találok a kritikához megfelelő viszonyítási pontokat. A művészetkritika ugyanis (bárhogy próbálják néhányan újra és újra az ellenkezőjét hangoztatni) nemcsak hogy szubjektív, hanem viszonylagos is. Más mércével mérjük egy oktatási intézmény vizsgakoncertjét, mint a világhírű táncegyüttes vendégszereplését. Ha egy kezdő táncos gyermekded hibák sorát ejti hamar megkapott nehéz szerepében, azt boldogan elnézzük neki, sőt, ha közben energikus, bátor, egyéni és noch dazu szakmailag megfelelő szinten abszolválja a feladatot, hajlamosak vagyunk máris a jövő reménységeként emlegetni. Ha ugyanolyan (vagy hasonló) minőséget beérett, elismert művész produkál, jogosnak érezzük a szörnyülködő ledorongolást. Szerintem teljesen normális, hogy a megalapozottan eltérő elvárások hasonló színvonalú produkciók esetében is különböző megítéléseket generálnak. De milyen elvárással legyek egy frissen alakult fiatal csapattal szemben, melynek legtöbb tagja csak középfokú képzésben részesült, és/vagy színpadi gyakorlattal alig rendelkezik.
Máris itt az első, indulatokat könnyen felkorbácsoló kérdés: ha valaki csak középfokú tanulmányokat végzett, kizárt, hogy jól táncoljon? Természetesen nem kizárt. De a balett műfajában elképesztő ritkaság, hogy valaki ifjúkorban folytatott, négy-öt éves tanulmányok és néhány kurzus után egyáltalán balett-táncosnak számítson. Nem „akadémikus” felsőbbrendűség beszél belőlem, hanem a tényt igyekszem hangsúlyozni: a balettban gyakorlatilag rögtön nézhetetlenné válik a produkció, ha már a testlátványon észlelhető az alulképzettség, továbbá elfogadhatatlan minden fals mozdulat, rosszul, szabálytalanul tartott végtag vagy korpusz, „nem balettosan” koordinált jövés-menés. (Mindezek például kortárs táncban, ha koreográfiailag motiváltak és indokoltak, teljesen elfogadhatók.)
A Testek éneke című esten nem láttam talán egyetlen egy kifogástalan mozdulatot sem. Viszont az együttes – a paramétereihez képest – minden előzetes elképzelést felülmúlóan jól teljesített. E feszítő ellentmondás leginkább a műfaj- és műsorválasztásból fakad. Az első felvonás rövid koreográfiáinak mindegyike rendkívüli felkészültséget és precizitást követel előadóitól. Különösen igaz ez Bajári Levente Attackjára és Andrea Paolini Merlo Akademic Fragmentsjére. Lukács András koreográfiái sem könnyebben eltáncolhatók, de a Letter to Martha Graham és a Connection című daraboknak legalább megvan az a furcsa, jó tulajdonságuk, hogy bennük még a gyengébben produkáló előadók is jó benyomást keltenek. A Duóban és az In Your Eyes My Face Remainsben viszont nincs mese: hasonlóan a Bajári- és Merlo-koreográfiákhoz adekvátan csakis Bacskai Ildikó, Kozmér Alexandra, Bajári Levente és Oláh Zoltán szintű táncosok tudhatják előadni (nem véletlenül említem e kiválóságokat, a koreográfiákban régebben – egyebek mellett – őket láthattam fellépni). Direkt használtam az „előadni” szót is, mert ezeket a koreográfiákat sem elég eltáncolni, elő is kell adni. Változatlanul nagyra értékelve az Art Balett munkáját, nem hallgathatom el: az első felvonásban egy-két apró kivételtől eltekintve, csakis a tánctechnikával vívott ádáz, hősies küzdelmet (és annak igencsak többesélyes kimenetelét) figyelhettem meg, arcokat, személyiséget, játékot nem nagyon láttam.
A második felvonásban (Vincze Balázs Mozart csokoládé című koreográfiájában) kicsit rosszabbodott a helyzet: bár mosolyt, játékot már láthattam, de az összbenyomás mégis gyengébb produkcióról árulkodott. Ennek oka abban keresendő, hogy míg az első felvonás darabjainak mindegyike remekműgyanús alkotás, addig Vinczéé épphogy közepes alattira sikeredett. A Mozart csokoládé humora klisészerű, közhelyes „fordulatokkal” van tele, koreográfiai lelemény egyszer-kétszer ha megvillan benne. De kétségtelenül jól szolgálhatja az együttes fejlődését, mert alkalmat teremt számos tanulság levonására. Az előadás kapcsán például el lehetne gondolkodni azon, mi a különbség a színészi játék és a folyamatos hercigeskedés között. Gyanakszom: többen azt hiszik (nemcsak Százhalombattán), hogy a balettban az utóbbi bőven elegendő. Tévednek. Mozart-zenéhez egyébként eleve „életveszélyes” nyúlni. A muzsika áradása, szerkesztettsége, olykor humora, általában zsenialitása szabályosan agyonnyomja, vagy legalábbis szemtelenül lepipálja a koreográfiákat. Egyetlen koreográfust ismerek, aki állta-állja a versenyt Mozarttal: Jíri Kyliánnak hívják.
Jegyzetem – feltett szándékom ellenére – egyre inkább kritikus élt vesz fel. Ezt kompenzálandó, még egyszer hangsúlyozom: le a kalappal a százhalombattai együttes megalakulása és bemutatkozása előtt. Igaz, hogy csak örülni lehet annak, ha kulturális életünkben – főleg vidéken – valami újdonság születik. Éppen ezért (és hogy megmaradjon, továbbfejlődjön a kezdeményezés) ki kéne találni, milyen legyen az Art Balett – Százhalombatta. Az első felvonás anyaga még jó ideig túl nagy kabát az együttesnek, a másodiké pedig máris kicsit belenyugvón provinciális. Az alakulást bejelentő sajtótájékoztatón elhangzott egy jókívánság: váljatok legendává! Legendává válni (lásd Eck Imre, Imre Zoltán, Markó Iván és – megelőlegezve – Juronics Tamás példáját) csak akkor lehet, ha egy szent őrült markánsan újszerű művészi vízióinak megvalósításáért erőteljesen fanatizál egy rátermett csapatot. Az Art Balett tagjaiban is van lelkesedés, motiváltság, ambíció. Tehetséges szent őrültre és testre szabott feladatokra várnak.
Testek éneke (Art Balett – Százhalombatta)
Az előadást táncolják: Ánosi Gábor, Balázsfi Alexandra, Darabont Áron, Deáki Mercédesz, Dobi András, Domány Réka, Csuja Gergely, Házi Tamás, Hegedűs Judit, Issovitsné Szőke Renáta, Sasvári Krisztina, Sári Réka, Sárosi Imre, Schnetz Johanna.
Nemzeti Táncszínház, 2011. november 12.
