Populár, Kortárs tánc, Képzés, Mozgásszínház, Balett, Néptánc

A Bizottság jelenti

Kutszegi Csaba jegyzete a Táncművészeti Bizottság tanácsadó testületének alakuló üléséről

Régi idők híradóit idéző mondattal szólva: megtartotta első ülését a Táncbizottság tanácsadó testülete. A testületnek nincs jogi státusza, ezért – ahogy Kovács Gerzson Péter, a bizottság soros elnöke fogalmazott – „meghívott önkéntesekből áll”, és feladata a Bizottság munkájának segítése. Az a megtiszteltetés ért, hogy jómagam is a tanácsadó testület tagja lehetek, ezért – nem titok! – titoktartási kötelezettséget is alá kellett írnom. De mivel lapszerkesztői énem, mint horrorfilm mit sem sejtő áldozatában fészkelődő szörnyecske, folyamatosan mocorog bennem, a titoktartás mellett rögtön széleskörűen tájékoztatni is akarok. Megnyugtatom a nyájas olvasót: nem magam baja belső vívódásaimmal fogom traktálni, hanem – az ülésen megjelent tanácsadók és bizottsági tagok egyetértésével és támogatásával – a korrekt tájékoztatást igyekszem megvalósítani. Mi sem egyszerűbb ennél! Csak el kell hallgatnom mindent, ami titkos, de nyilvánosságra kell hoznom mindazt, amit csak lehet.

A Táncbizottság (és vele a tanácsadó testület) – elnökének határozott állásfoglalása szerint – nem elszigetelt, titkos társaságként kíván működni, hanem (mivel a táncművészetért és a táncművészekért tevékenykedik) fontosnak tartja a szakma folyamatos tájékoztatását. Részemről ősidők óta tájékoztatáspárti vagyok, de el kell fogadnom: egyes munkafázisokban javaslatokat, terveket, ötleteket, feltevéseket és főleg ezekhez kapcsolódó vélt vagy valós tényeket, adatokat és számokat nem szabad rögtön nyilvánosságra hozni, mert rengeteg felesleges félreértés, esetleg alaptalan riadalom forrása lehet. A javaslattevők emberi jogait is tiszteletben kell tartani, mert bármikor bárkivel előfordulhat, hogy szentül hitt és hangoztatott igazáról egyszer csak kiderül, hogy szamárság, és, ugye, senki sem szereti, ha egy fél ország a hülyeségén röhög vagy bosszankodik. A gondolatnak, mielőtt széleskörű publicitást nyer, meg kell érnie, át kell esnie – egyebek mellett – a konszenzus próbáján. A gentleman's agreement szabályai szerint a felsőbb, miniszteriális szintű tárgyalófél számára is meg kell hagyni a – legalábbis ideiglenes – tévedés lehetőségét, hiszen jó esetben azért volnának úgy általában is bizottságok és tanácsadó testületek, hogy a döntéshozókat (és rajtuk keresztül a szakmát) megóvják a tévedéseiktől. Ha már ez sikerül, nem volt hiába…

A titoktartás vs. tájékoztatás kettősségéről Kovács Gerzson Péter így fogalmazott: minden munkaanyag, hozzászólás mindaddig titkos, amíg nem lesz a Táncbizottság határozata. Én ezt el tudom fogadni, kihangsúlyozva: mihelyt határozat lesz belőle, kötelező nyilvánosságra hozni. Mivel a Táncbizottság maga is egy javaslattevő testület, kicsit sem valószínű (sőt: kizárt), hogy határozatai már másnap pikkpakk törvényerőre emelkednek, ezért különösen fontos a nyilvánosságnak tudnia, hogy az adott kérdésben mit képviselt a Táncművészeti Bizottság, miben sikerült kompromisszumra jutnia például a Színházművészeti Bizottsággal, és a témában mi az álláspontja a minisztérium képviselőjének. Túldimenzionálni nem akarom a korrekt tájékoztatásért tett (és főleg teendő) közös erőfeszítéseinket, de csendesen megjegyzem: sikere vagy sikertelensége a demokrácia valódiságát (vagy éppen pusztán álságos látszatát is) demonstrálhatja.

Az ülés első órája a szükséges formalitások és információk jegyében telt el. KGP elmondta, hogy a táncszcéna valamennyi területéről igyekeztek sokat tapasztalt kollégákat meghívni, így alakult ki az alábbi összetétel: Juhász Zsolt, Zsuráfszky Zoltán (néptánc), Kövessy Angéla, Solymosi Tamás (operabalett), Pataki András, Vincze Balázs (vidéki balettegyüttesek), Bombicz Barbara, Szakály György (képzés), Csonka András, Tana-Kovács Ágnes (befogadó helyek), Horváth Csaba, Frenák Pál (kortárs tánc), Halász Tamás, Kutszegi Csaba (szaksajtó). A Táncbizottság (amelynek tagja Kovács Gerzson Péter, Mihályi Gábor és Kiss János) fő feladata, hogy a „folyamatosan életre kelő Előadó-művészeti törvénnyel” szinkronban álló javaslatokat fogalmazzon meg, illetve létrehozza, megalkossa, tartalommal töltse meg a törvényben előírt rendeleteket. Ebből könnyen kikövetkeztethető: a táncművészet jövője múlik azon, hogy a Bizottság és tanácsadó testülete a közeljövőben milyen teljesítményt nyújt, illetve milyen hatásfokkal képes érvényesíteni a szakma érdekeit. A számos sürgős téma közül kiemelek néhányat: elő kell készíteni az idei NEFMI-pályázatok kiírását (a hatos kategória működési költségeire és a kiemelt célokra), ami – hírek szerint – a hatos kategória keretszámainak és belső elosztási arányainak (kényszerű) megváltoztatásával is járhat majd. Ki kell dolgozni a 2013-tól érvényes új minősítés (nemzeti, kiemelt, pályázati) szabályrendszerét, dönteni kell az egyes társulatok, együttesek besorolásáról. Mindezek vonatkozásában javaslatot kell tenni mérhető minőségi mutatók használatára (melyeknek fontos szerepük van a pályázatok elbírálásánál, illetve a besorolásoknál), valamint általában a minőségbiztosítás módozataira. Az együttesek nyilvántartásba vételével kapcsolatban a Bizottság szorgalmazza, hogy ne az adott szervezet három éves fennállása legyen a kritérium, hanem a tevékenység három éve tartó, igazolt folytatása. Folyamatosan napirenden van a táncosok életpályamodellje, amelyben kardinális kérdés a „művész nyugdíj” megszűnése utáni élet, illetve a balettművészeti életjáradék előnyeinek kiterjesztése és hátrányainak lehetséges orvoslása. Az életpályamodellel kapcsolatban Solymosi Tamás, az Operaház balettigazgatója konkrét kezdeményezésről számolt be, amelynek támogatásáról – kidolgozás és egyeztetések után – a Táncbizottság határozatot is hozhat. Pataki András vetette fel – mindenki egyetértését elnyerve –, hogy az együttesek majdani minősítésekor ne a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya legyen kritérium, hanem a szakirányú végzettséggel rendelkezőké (ennek hátterében az áll, hogy a vidéki balettegyüttesekben számottevő a kitűnő teljesítményt nyújtó, középfokú végzettséggel rendelkező táncművészek aránya).

Terveink szerint a Tánckritika.hu felületén a Táncbizottság és a tanácsadók munkájáról folyamatosan tájékoztatni fogjuk a szakmát. Az egyes témákban különösen érintett kollégákat meg is fogjuk szólaltatni, és örömmel várjuk (a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. címre) a hozzászólásokat, amelyeket kérésre szívesen meg is jelentetünk, ha szakmailag releváns kérdéseket taglalnak.

Befejezésként: egy rövid cikkben nehéz elkerülni a régi idők híradóira jellemző kincstári optimizmust (amit a Kádár-kor újságírói belterjes, de sokak által értett humorral „vörös faroknak” neveztek), éppen ezért – a józanészre apellálva – a végére hadd biggyesszem ide, hogy (a szekértáborokat lebontva) nagyon időszerű lenne közös érdekeink és értékeink mentén komolyan összedolgoznunk.

Jegyzet

A Bizottság jelenti