Mi a baj a tánccal?
Szoboszlai Annamária jegyzete a POSzT-ról
Remélhetőleg a kortárs esztétikában fogant – s ettől persze még nem szükségszerűen jó, vagy értékes – táncelőadások nem ízlésdiktátum okán szorultak ki a POSzT-ról.
Szoboszlai Annamária jegyzete a POSzT-ról
Remélhetőleg a kortárs esztétikában fogant – s ettől persze még nem szükségszerűen jó, vagy értékes – táncelőadások nem ízlésdiktátum okán szorultak ki a POSzT-ról.
Bár a POSzT-on nőni látszik a kiállítások száma, és ezzel eltűnőben van (lényegében el is tűnt) a tánc, azért még ki lehet mazsolázni a mozgásra épülő bemutatókat az egyébiránt bőséges, de kissé kusza programkínálatból; és most nem az egyetlen, POSzT-on megjelenő műfajról, a néptánc(alapú) táncról beszélek, melyet például a Déli Kapu Folklórszövetség tagjainak táncszínházi bemutatója képviselt. De ha belegondolunk, hogy a magyar kortárstánc őskora mily sok szállal kapcsolódott a rendszer figyelő szemét kevésbé szúró – épp ezért a romantikus balettektől és a Mojszejev képviselte folk-esztrádtól elfordulóknak kitörést biztosító – táncház-mozgalomhoz, akkor a néptánc rögvest a lehetséges mentőcsónaknak tetszik a kavargó vizeken. Remélhetőleg a kortárs esztétikában fogant – s ettől persze még nem szükségszerűen jó, vagy értékes – táncelőadások nem ízlésdiktátum okán szorultak ki a POSzT-ról. Mert ha a szakma – nézzen akár a jobb, akár a bal szemével – az ideológiák, nem pedig a művészi kvalitás mentén méri az alkotót, s hívja meg a presztízs értékű fesztiválra, akkor már tényleg komoly a veszély. Erről a láthatatlanul zajló fogalmi, esztétikai és identitásháborúról persze az előadók tehetnek a legkevésbé.
Kreón...vagy fordítva | fotó: Tóth László
Az egyetlen táncelőadás, mely meghívást kapott a POSzT-ra, az a kultúrpolitikai viták egyik gyújtópontjában álló színház tánctagozatának, a GGTánc Egernek a produkciója, a röpke egy hónap alatt összeállt Táncfantáziák. Ezen kívül csak a művészeti felsőoktatási intézmények bemutatói közt találkozhattunk olyan előadással, melyben kitüntetett szerepet kapott a tánc, a mozgás. Az Újvidéki Művészeti Akadémia és a Szabadkai Népszínház Magyar Társulatának közös produkciója, a Kreón... vagy fordítva zenés-táncos anti(k) tragédiaként határozza meg magát. A 2011-ben végzett évfolyam vizsgaelőadása (rendező: Hernyák György) minden ízében kidolgozott munka. A díszlet ajtónyi magas fekete táblákkal-falakkal határolt tér; a falak „antik graffitiknak", rajzoknak, bölcselkedéseknek adnak helyet, mint például: „hiába magyarázol a körnek arról, mi a gömb". Az embernek meg arról, hogy ki/mi lehetne az ember – teszem hozzá magamban. Vagy Kreónnak arról, hogy mi a különbség az isteni parancs, az ember alkotta jog és igazságszolgáltatás között. A görög mitológia, a görög világkép, valamint a jelenkor történelmének és világlátásának eltérő koordinátái közt rögzítetlen – de rögzítésre váró – pontként csúszkáló Kreónt (Mácsai Endre) az Erinnüszek (Pámer Csilla, Baráth Attila, Hajdú Tamás) próbálják emlékezésre bírni: milyen döntések vezettek a tragédiáig, Antigoné és Haimon haláláig? Az emlékeztetősdi azonban valójában köpönyegforgató játék. Célja egyrészt a történtek felfedése, a temetés igazságának, Zeusz törvényének beláttatása; másrészt azonban – s ez már a napi politika, közélet irányába mutat – a bosszúállás három görög istennője a jelenben a hatalmi önkényt kiszolgáló bérencként értelmeződik. Az intenzív, pontosan kivitelezett mozgáskoreográfia a színészek játékában egybeépül a szöveggel, az énekelt dalokkal és a hatalmi játszmák kritikájával – komplex színházi nyelvet eredményezve.
Kazamaták | fotók: Tóth László
Ugyanezt a komplexitást az SZFE színházrendező-fizikai színházi koreográfus szakának III. évfolyamosai (Horváth Csaba osztálya) még nem birtokolják. Az előbbi darabbal ellentétben a Kazamatákra (írta: Papp András – Térey János), valamint a Pincebörtön című dokumentumfilmre alapozó bemutató a néző „körbejártatásával" kezdődik, vagyis a Zsolnay Negyed ArtÉr kávézójában úgy követjük helyszínről helyszínre az épp játszó színészeket, mint Lorenz doktort a kiskacsák. Amennyiben van értelme a jövés-menésnek, úgy nem esik nehezemre hol itt, hol ott tábort ütni egy-egy pillanatra; de a bemutatott, egymáshoz hol lazább, hol erősebb szálon kötődő jelenetek nem indokolják a kibillentést a megszokott nézői pozícióból.
Kazamaták
A séta, a szükségszerű helyzetváltoztatás miatt olyan élményünk lehet, mintha tárlatlátogatáson volnánk, de közben épp emiatt minden drámaiság elvész a bemutatóból. 1956 és a forradalom pereg végig a szemünk előtt, rövid jelenetekbe sűrítve, de a diákok nem képesek túllépni az iskolás kereteken. Néhány ritka pillanattól eltekintve kifejezetten bántó a vizsgafeladatot teljesítő testek s az általuk ábrázolt történelmi valóság közt tátongó űr. Talán egy-két év múlva, a képzés befejeztével a belülről fakadó, de kívül, a mozgásban megmutatkozó ábrázolóképesség érzékennyé, művészivé érik.
A fentieken kívül meghívást kapott még a Baross Imre Artistaképző Szakközépiskola is. Mozgás, cirkusz lesz itt, nem tánc.
Pécs, 2012. június 11.
