Sokféle program, vegyes színvonal
Komjáthy Zsuzsanna jegyzete a Szólóduó Nemzetközi Táncfesztiválról II.
A cél, hogy a találkozó fórummá váljék, ahol egymástól tanulni, és a reflexiók által fejlődni tudnak a performerek.
Komjáthy Zsuzsanna jegyzete a Szólóduó Nemzetközi Táncfesztiválról II.
A cél, hogy a találkozó fórummá váljék, ahol egymástól tanulni, és a reflexiók által fejlődni tudnak a performerek.
Vasárnap véget ért a 14. Szólóduó Nemzetközi Táncfesztivál. A találkozót záró gálaesten a lengyel zsűritag, Anna Piotrowska illetve Aleksandra Bożek-Muszyńska D.E.A.L.P.L.A.Y. című vendégelőadását, valamint az idei év legjobbnak ítélt rövidfilmjeit, előadásait láthattuk.
Előző beszámolómban már pedzegettem a legfontosabb szempontokat, melyek alapján egy-egy szóló- vagy éppen duóelőadást megközelíteni lehetséges. Ezek szerint az elsődleges szempont, hogy ki táncol, mozdulatai mennyit mutatnak meg gondolataiból, abból, ami éppen ő. A félreértések elkerülésére ezen a ponton mindenképpen érdemes hozzáfűzni, hogy ez az értelmezői séma nem a szerzői alkotóra, nem a magánemberre kíváncsi, mikor arra kérdez rá: ki. Az én ebben a rendszerben nem transzparens; decentrált, sokféle, a koreográfia egyik demokratikus eleme, vagyis belső tényező. Az előadás pedig ezzel párhuzamosan kételyszerű – a lehetséges és a valós, pontosabban aktuálisan megvalósult között imbolyog. Így azok a magatartási és mozdulatformák lesznek fontossá, melyek mögül felsejlik az alkotói akarat, a külső-belső erővonal, mely a szerteágazó és sokféle mozgást koreográfiává kovácsolja.
A legjobb Egy percesek díja: az Ork-Kota Platform Onion c. animációs filmje
A gálaestet Anna Piotrowska előadása nyitotta. A D.E.A.L.P.L.A.Y.-ből azonban – és sajnos – a legjobb szándék és legmakacsabb kutatás ellenére sem lehet kihámozni jóformán semmit a rendezői akaratból. Éleslátó, cinikusságra hajlamos ismerőseim szokták mondani, hogy létezik annyira „kortárs" előadás, amely az értelmet már teljességgel mellőzi: kusza halmaz. Ami engem illet, általában ünneplem azokat a darabokat, melyek a rendszert megelőző és követő heterogenitásba engednek bepillantást. Viszont nem elhanyagolható, hogy az üres, jelentés nélküli mező sosem azonos a káosszal! A D.E.A.L.P.L.A.Y. mindenesetre – a szóróanyag szerint – Khnopff: Emlékek-festménye inspriálta koreográfia. Az ígéretes kezdést és helyenként jól megtalált képeket azonban céltalan asszociációk követik. Hogy a mélypont tulajdonképpen melyik: amikor kérődznek, énekelnek, vagy amikor viháncolnak a színpadon – talán nem is olyan lényeges.
Fontosabb ennél – és beszámolónk végre elért erre a pontjára – a díjazottak sora. Az Ork-Kota Platform Egy percesekjei közül Maayan Tzuriel Hagyma című animációs rövidfilmje került ki győztesen. A zsűri itt a hagyományos grafikai látványvilág és a szuggesztív tánc összefonódását értékelte. Különdíjat kapott Shang-Jen Yuan Outleap és Nelson Reguera/Valencia James Por című egypercese, míg a közönségdíj Simkó Beatrix N/A című alkotását illette.
Szólótáncok közül a közönségdíjat Újvári Milán rendezése, az Egyenesen a csúcsra nyerte el. Tény, hogy Andrássy Máté modora megnyerő és szórakoztató, nincs ebben semmi meglepő, a színész igazi gentleman. Mozgása Christopher Walken Weapon of Choice című Fatboy Slim-videóban látható zseniális mozgásvilágát idézi, még ha kevéssé lendületes módon is.
A legjobb szólótánc díja: Jaewon Oh A lyuk c. koreográfiája
fotó: Kővágó Nagy Imre
A fődíjat, a 2013-as év legjobb szólótáncának járó díját Jaewon Oh A lyuk című koreográfiájának ítélte oda a zsűri. És valóban: az idei Szólóduó fesztivál legjobb előadása minden kétséget kizáróan A lyuk volt. A rövid szóló mély, ősi és mégis mai, olyan, akár egy mélyről fakadó üvöltés. Titka az erő és dinamika, a tradíció és progresszió egymásmellettiségében keresendő. Oh mozgásvilága teljesen egyedi; felépít egy hagyományok határolta mozdulatrendszert, majd egy-egy váratlan gesztussal azonnal fel is bontja a kohéziót. Minduntalan rést, lyukat üt az egységesség felszínén. E magatartást nemcsak a mozgás, de az előadás térkihasználása és dramaturgiája is nyomatékosítja: motívummá, minőséggé és akarattá lesz. A koreográfia így egyszerre sugall szenvedést és dühöt, ugyanakkor végtelen alázatot.
A legjobb duótáncnak mind a zsűri, mind pedig a közönség Mandi Huo koreográfiáját, a Gravitációs vonzást ítélte. Shan Gao és Katharina Wilke táncosok ebben a mágnesesség jelenségét, a vonzás és taszítás szabályrendszerét járják körül. Tiszta, csupasz erővonalakat jelenítenek meg, melyek közül a női a pozitív (piros), a férfi a negatív (kék) pólust jelzi. A koreográfia fantasztikuma, hogy a magnetizáció közben maga a tér is kinetikus töltéssel gazdagodik. Szinte vibrál a levegő, összeugrik a színpad, miközben a két szigorú entitás, saját akarat nélküli test a nézői tekintetbe hatol.
A legjobb duótánc díja: Mandi Huo Gravitációs vonzás c. koreográfiája
fotó: Mészáros Csaba
A szakmai zsűri említésre méltónak találta még Yumi Osanai Digitálisz, Kalmár Ákos Halottkísérő, Aleksandra Bożek-Muszyńska/Aleksandra Holesz Do you...? és Joanna Polowczyk/Adrian Radwański Emelkedés című előadását. Viszont indokolatlanul mellőzték Nagy Fruzsina szólóját, aki kissé bátortalan, mégis sokat sejtető koreográfiával érkezett a fesztiválra. Bár bemutatkozása nem tekinthető kiforrott egésznek, olyan gondolati gazdagságot sugall, mely mindenképpen figyelemre méltó. Shang-Jen Yuan Repedése a tokiói őrületbe, Grecsó Zoltán egyéni produkciója pedig a magyar Ugar világába engedett bepillantást.
Lezárult a 2013-as év Szólóduó Nemzetközi Táncfesztivál – a program kétségtelenül sokféle, az előadások színvonala pedig változatos és igen vegyes volt. Mint korábban írtuk, ez valószínűsíthetően a rendezvény szakmai bátorításra irányuló attitűdjének köszönhető. A cél, hogy a találkozó fórummá váljék, ahol egymástól tanulni, és a reflexiók által fejlődni tudnak a performerek. Minden bizonnyal e szemlélet a fesztivál időtállóságának is kulcsa.
2013. január 14.
