Turbuly Lilla: Nemek és igenek
Budapest Táncszínház: Stravinsky Inspirációk – JEGYZET
Ha A tűzmadárban a jó és a gonosz, a fekete és a fehér harcol egymással, a Földi Béla által koreografált Imagine alapszíne egyértelműen a fekete. Még akkor is, ha a háttérként szolgáló fehér vászonra kivetítenek egy vörös foltot, ami lehet egyszerűen csak utalás a tűzre (és így A tűzmadár zeneszerzőjére), de emlékeztet egy embrió ultrahangos felvételére is.
Budapest Táncszínház: Stravinsky Inspirációk – JEGYZET
Ha A tűzmadárban a jó és a gonosz, a fekete és a fehér harcol egymással, a Földi Béla által koreografált Imagine alapszíne egyértelműen a fekete. Még akkor is, ha a háttérként szolgáló fehér vászonra kivetítenek egy vörös foltot, ami lehet egyszerűen csak utalás a tűzre (és így A tűzmadár zeneszerzőjére), de emlékeztet egy embrió ultrahangos felvételére is.
Nem panaszkodhatnak a Sztravinszkij-rajongók a Budapest Táncfesztivál idei programjára, az idén százéves Tavaszi áldozat két előadásban is visszaköszön: míg Bozsik Yvette 1999-es koreográfiáját újította fel, addig a Budapest Táncszínház A tűzmadárt és a zeneszerző munkássága által inspirált Imagine-t is a születésnapos mű mellé téve, három koreográfussal, háromféle irányból közelített az alkotóhoz.
Zachár Lóránd az orosz népmesei motívumokra épülő történetből – amely szerint Iván cárevics a tűzmadár segítségével megküzd a gonosz varázslóval, Kascsejjel (akinek lelke egy tojásban rejtezik), és jutalmul elnyeri szeretett hercegnője kezét – elhagyta a jellegzetes orosz vonásokat, és egy univerzálisabb irányba vitte el az előadást. A színlap csak két szereplőt nevez meg: a cárevicset táncoló Bálint Leventét és a tűzmadarat megformáló Kiss Tamást, bár az ő karakterük sem feleltethető meg egy az egyben az eredeti történetnek. A harmadik szereplőről, a tetőtől talpig fekete öltözetbe burkolt varázslóról csak annyit tudunk, hogy nő táncolja, annyira titokzatos, hogy még a tapsrendnél sem fedi fel kilétét. Mozgásával egy óriási, gonosz pók, valamiféle fekete özvegy benyomását kelti, aki minden erejével őrzi hatalma jelképét, a kb. harminc strucctojásnyi méretű hatalmas tojást. A táncot vetített animáció egészíti ki, azon is férfialakok mozognak, és van a színpadon három papírmasé emberfigura is, ezek (azon túl, hogy a varázsló által kővé változtatott férfiakra utalnak) mintha az emberré válás stációit szemléltetnék, csak visszafelé nézve: a felegyenesedett embertől a majommódra meghajoltig, az evolúciót visszapörgetve egészen a tojáslétig. Mindezeket egybeolvasva Bálint Levente és Kiss Tamás egymásra utaltságot, barátságot, áldozathozatalt felidéző kettőseivel, ez A tűzmadár mintha az emberiségmese, a teremtésmítoszok felé mozdulna el. A vége egy kicsit teátrálisra sikerül a szerteszét dobált papírmasé férfiakkal és a kivetített lángoszloppal.
Ha A tűzmadárban a jó és a gonosz, a fekete és a fehér harcol egymással, a Földi Béla által koreografált Imagine alapszíne egyértelműen a fekete. Még akkor is, ha a háttérként szolgáló fehér vászonra kivetítenek egy vörös foltot, ami lehet egyszerűen csak utalás a tűzre (és így A tűzmadár zeneszerzőjére), de emlékeztet egy embrió ultrahangos felvételére is. Utóbbi talán azért is jut eszembe, mert ha A tűzmadár a látott interpretációban kifejezetten férfidarab, akkor az Imagine ennek ellentéte, viszont közös bennük, hogy a nők itt is fekete özvegyek maradnak. A négy táncosnő (Bányai Mirjam, Domán Dalma, Sághy Alexandra és Vattai Dzsenifer) fekete ruhában, fekete leplekbe burkolózva tűnik fel az elején, a végére pedig még az üvegtálban behozott tiszta víz is feketévé változik az érintésüktől. Közben játszanak a csoportdinamikával, a kiválás és elvegyülés, közeledés és távolodás különböző variációival.
A szünet utáni második részre kiszínesedik a kép. Egyrészt mert a férfiközpontú első, és a táncosnőket felvonultató második rész után itt az egy-neműség kettőre vált, vagy mondhatjuk úgy is, hogy a két (biológiai) nem itt igent mond egymásra. Másrészt mert az addig meghatározó fekete-fehér helyett sok szín lesz látható, ám nem csak a ruhákra, hanem az egész koreográfiára is jellemző lesz a sokszínűség. Pontosabban, először még marad a szürkeség, mert Raza Hammadi Tavaszi áldozata egy, a félhomályban hosszasan vonagló-tekergőző, igen dekoratívan imitált csoportos ölelkezéssel kezdődik. Nem azért nem írtam csoportszexet, mert ilyet cikkben nem írunk, hanem mert ahogy erre a jelenetre, úgy az egész koreográfiára is inkább az ilyen szépségstilizáció a jellemző. Minden nagyon a helyén van, jó nézni az előadást, de a dráma (mert azért itt mégiscsak konkrétan feláldoznak valakit; mégpedig megint Kiss Tamást, aki már A tűzmadárban is áldozat volt) nem rántja össze a gyomrot, inkább csak rosszalló szemöldökráncolásra késztet. Ugyanakkor a táncteljesítmények, a koreográfia sodrása, dinamizmusa magával ragadó.
Raza Hammadi úgy fejezi be az előadást, hogy elfogy a zene, de a táncosok a hirtelen beállt csendben tovább táncolnak, míg csak a függöny le nem gördül. Ez a váratlan disszonancia jótékonyan oldja a „minden nagyon a helyén van"- érzést, és izgalmas adalék az egész előadás által felvetett zene és tánc, inspiráció és a hatására megszülető új műalkotás viszonyához is.
Stravinsky Inspirációk (Budapest Táncszínház)
A tűzmadár
Koreográfia: Zachár Lóránd. Táncolja: Bálint Levente, Kiss Tamás.
Imagine
Koreográfia: Földi Béla. Táncosok: Bányai Mirjam, Domán Dalma, Sághy Alexandra, Vattai Dzsenifer.
Tavaszi áldozat
Koreográfia: Raza Hammadi. Táncosok: Bálint Levente, Bányai Mirjam, Domán Dalma, Kiss Tamás, Sághy Alexandra, Vattai Dzsenifer.
Nemzeti Táncszínház, 2013. április 22.
Budapest Táncfesztivál
