Ladjánszki Márta (L1 Egyesület): Egoizmus vagy művészet?
Román tánc-showcase 2014 - Bukarest április 28-május 4. – JEGYZET
...itt – a mostanában divatos előadások kapcsán általában is – felmerül a kérdés: az utóbbi időben miért oly' népszerű fogás, hogy a művész önmagát a színpadra kitéve, szemünkbe „köpi" frusztrációit, kvázi felelőssé téve nézőit, akik amúgy jóhiszeműen ültek be megnézni őt?
Román tánc-showcase 2014 - Bukarest április 28-május 4. – JEGYZET
...itt – a mostanában divatos előadások kapcsán általában is – felmerül a kérdés: az utóbbi időben miért oly' népszerű fogás, hogy a művész önmagát a színpadra kitéve, szemünkbe „köpi" frusztrációit, kvázi felelőssé téve nézőit, akik amúgy jóhiszeműen ültek be megnézni őt?
A bukaresti nemzeti táncközpont (Centrul Naţional al Dansului – Bucureşti, CNDB) második alkalommal rendezte meg nemzeti tánc-showcase programját. Az esemény mozgatórugója, hogy a szervezők új partnereket találjanak, illetve a bemutatott előadásoknak, művészeknek külföldi fellépéseket szervezzenek. A vártnál sajnos kevesebb potenciális „vásárló" jött el (kb. 15 fesztiválszervező), ami főleg a késve elindított promóció eredménye volt. Az egyhetes előadássorozat azonban, amelynek kurátora idén Iulia Popovici volt, kárpótolta a résztvevőket, és kellő beszédtémát adott művészeknek és meghívott vendégeknek egyaránt.
Az általunk látott előadások (4 nap alatt 10 előadás) túlnyomó többsége egoista, a művészt túlzottan fókuszba állító, viszont kevés és/vagy erőltetett koncepciót hordozó darabok voltak. A táncosok képzettsége, szakmai tudása abszolút megkérdőjelezhetetlen, mégis az előadások egyfajta erőltetett magamutogatásba fordultak át.
És itt – a mostanában divatos előadások kapcsán általában is – felmerül a kérdés: az utóbbi időben miért oly' népszerű fogás, hogy a művész önmagát a színpadra kitéve, szemünkbe „köpi" frusztrációit, kvázi felelőssé téve nézőit, akik amúgy jóhiszeműen ültek be megnézni őt? Miért tetszelegnek sokan ebben a szerepben? Miért kell, hogy ez örömöt, felszabadultságot vagy tiszteletet ébresszen a nézőkben? És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy vajon miért érzik erősebbnek a verbális provokációt az „eltáncolt" konfliktusnál?
Fotó: CNDB
Az improvizáció mint előadási forma jellemző volt az alkotásokra, de sajnos ez a kortárs táncban már megszokott és sokak által gyakorolt technika itt a pontos koreográfiát és a tudatos szerkesztést, rendezést igyekezett pótolni inkább kevesebb, mint több sikerrel. Ha egy performansz-fesztivált néztünk volna végig, valószínűleg több számunkra kedves előadást láttunk volna. Táncfesztiválhoz, sőt showcase-hez képest sajnos kevés ilyennel találkoztunk. Az előadások túlnyomó többsége inkább színházi elemekkel teletűzdelt alkotás volt, jelentős szöveghasználattal, rengeteg kellékkel, néha díszletelemmel, kevésbé sikerült gegekkel és laptopon futó filmekből felidézett majd lemásolt mozdulatokkal.
Az általunk látott első előadás/performansz, Vlad Basalici It is what it is című munkája tökéletesen leképezte az egyhetes fesztivál további kínálatát. Mivel a darabot kislétszámú közönségnek szánta, kétszer adta elő két különböző összetételű csapatnak. Véletlenül mi nem a nemzetközi vendégeket tömörítő csoportba kerültünk, hanem a román táncos szakmából érkező fellépőkkel együtt a második előadást néztük meg, így inkább a nézők (általában majdnem mind művészek) hiperaktív, kissé izgága, magát fénybe és fókuszba helyező, interakciókkal tarkított reakcióját láttuk. Értetlenül álltunk az előtt, hogy ha egy néző nem tudott, vagy nem akart résztvenni az akcióban, miért nem ment ki egyszerűen a teremből. A 44 perces előadást végigvárva, érdekes élménnyel gazdagodtunk: a filmen vetített realitás és a valódi jelenben megélt akciók közti hasonlóság és különbség horizontja kitágult.
Fotó: L1 Egyesület
Az utolsóként látott Vava Stefănescu – a CNDB volt művészeti vezetője, talán jövőbeli igazgatója és nem utolsósorban a showcase szervezője – önvallomásos retrospektív visszatekintése élvezetesebb lett volna, ha saját maga adja elő a koreográfiát. A darabban levetített filmfelvételeken és fotókon egyaránt láthattuk táncosként és koreográfusként, a színpadon mégis egy fiatal táncosnő keltette életre. Az ifjú hölgy hiába élő szereplője az alkotásnak, az egykori Vava-előadásokból bejátszott filmek és részletek mellett eltörpül. A koreográfus döntését és választását megértettük, de a témát és az amúgy tényleg jó filmfelvételeket, előadásrészleteket lehetett volna hatásosabban, erősebben is felhasználni, feldolgozni.
A román táncélet bemutatását Cosmin Manolescu tolmácsolásában élvezhettük. Többek között neki volt köszönhető, hogy ma Romániában törvényileg garantált és államilag finanszírozott 2000 négyzetméteres táncközpont létezik a Nemzeti Színházon belül (próbahellyel, előadótérrel és médiatárral), amelynek legfőbb feladata, hogy a kortárs tánc érdekeit szem előtt tartva igyekezzen népszerűsíteni, oktatni és terjeszteni a román táncot.
Több jól sikerült magánbeszélgetés után kíváncsisággal telve hagytuk el Bukarestet, és szívből reméljük, hogy még jobban meg tudjuk ismerni a román táncéletet alkotó aktív művészeket. Természetesen azokat is, akik most a showcase-re nem kaptak meghívást. A hazai nézőknek is adódik egy ilyen lehetőség, mert az L1danceFest 2014 vendége lesz Vava Stefănescu After All című alkotása (a Román Kulturális Intézet segítségével), és reméljük, a jövőben is folytatódik az együttműködés.
