Petrova Mira: Nincs is olyan messze Düsseldorf
Internationale Tanzmesse 2014 - JEGYZET
A második napon számomra az olasz Spellbound Contemporary Ballet és a Duda Éva Társulat közös blokkjával kezdődött az „előadás-maraton". A stílusában hasonló, egymást jól kiegészítő két darabban immár együtt jelent meg a nívós technikai háttértudás és a mondanivaló.
Internationale Tanzmesse 2014
A második napon számomra az olasz Spellbound Contemporary Ballet és a Duda Éva Társulat közös blokkjával kezdődött az „előadás-maraton". A stílusában hasonló, egymást jól kiegészítő két darabban immár együtt jelent meg a nívós technikai háttértudás és a mondanivaló.
Augusztus végén tízedik alkalommal rendezték meg Düsseldorfban a Nemzetközi Táncvásárt, amely nemcsak az évforduló ünnepélyessége, de nekünk a színvonalas közös magyar jelenlét miatt is különleges esemény volt.
Az Internationale Tanzmesse kétévente nyitja meg kapuit a táncszakma számára. A négynapos szakmai „mennyország" a táncművészet iránt elfogult, ahhoz bármely irányból és okból kapcsolódó résztvevők számára kimerülhetetlen információforrás, rengeteg élménnyel és lehetőséggel. Idén is a reggeltől kora délutánig tartó vásáron 40 ország 130 kiállítója képviseltette magát. A kiállítók saját standdal, reklámanyaggal és jól felkészült reprezentatív személyekkel érkeztek, akiknek alapvető feladatuk a vendéglátás és az informálás volt, ám amint tehették, ők is útra keltek, hogy megismerjék a kétemeletes, kétszárnyas épület rejtette standok kínálatát. Kisebb számban ugyan, de érdeklődő látogatók és táncművészek is megjelentek a vásáron. Ez előbbiek saját informálódásuk, kedvtelésük végett, utóbbiak pedig munkakeresési céllal. De itt általában mindenki eladni akar, és csupán néhány befogadó színházi ember vagy szerződést is ajánló menedzser bújik meg valahol a standok között.
Magyarok Düsseldorfban
Összességében a napközben zajló vásár egy nyüzsgő, nemzetközi, táncszakmai találkozóhely, ahol az üzleti érdekek felelős komolysága és a nem véletlen találkozások, ital- és ételkóstolók felszabadult vidámsága harmonikus egyensúlyt alkot. Az „üzletelést" követően, sőt közben is folyamatosan nyitott stúdiók, nyilvános próbák, előadások és egyéb figyelemfelkeltő események színesítik a vásárt – ezúttal is közel 60 társulat lépett fel. Az előadások több helyszínen – most, első ízben a fiatal közönséget is megszólítva – várták nézőiket, egészen a késő esti órákig. Két alkalommal táncmulatság kecsegtette az éjszaka is táncra szomjazókat. A narancssárga promóciós táskájukról könnyen felismerhető táncvásári résztvevők mindenhol könnyedén leltek beszélgetőpartnerre, új társaságra, előadásra, eseményre. A különböző helyszínek közötti útvonalakat, a környező kávézókat, étkezdéket és a honlapon előzetesen megjelölt szállodákat is a világ különböző pontjairól érkezett szakmabeliek szállták meg négy napra.
Korábban is több Magyarországot képviselő stand nyílt a Nemzetközi Táncvásáron (Nemzeti Táncszínház, L1 Egyesület, Mozdulatművészeti Társulat, BLOOM), de az ez évihez fogható nagyszabású közös megjelenésre még nem volt példa. Tizennégy hazai társulat képviselőiből jött létre a magyar delegáció, mely az NKA-támogatásnak és a Nemzeti Táncszínház precíz szervezésének köszönhetően egy huszáros bajuszszimbólummal ellátott közös standdal, a Dancin Hungary-vel (lásd ITT) jelent meg. Itt nem csupán kitűnő magyar borokat ízlelhettek meg az érdeklődők, hanem a magyar táncélet színe-java is „beitatta magát a Tanzmesse bőrébe".
Duda Éva Társulat: Egy csókkal kezdődött? (Simkó Beatrix és Andor Rusu) / Dömölky Dániel felvétele
A nyitó előadás a nálunk és világszerte is jól ismert francia Ballet Preljocaj társulat Empty Moves (Üres mozdulatok) című előadása volt. Angelin Preljocaj koreográfiáját egy 1977-ben Milánóban John Cage által felolvasott szöveg, valamint a zeneszerző Empty Words (Üres szavak) című könyve inspirálta. Az előadás eredetének zavarosságával ellentétben a táncprodukció letisztult mozdulatok robotosan kivitelezett egymásutániságát jeleníti meg. Düsseldorf legnagyobb színházának (Capitol Theater) színpadán négy táncos több mint egy órán át ismétli meglehetősen merev és rendkívül hamar „semmivé váló" mozdulatsorozatát. A sportközvetítést néző felajzott társaság reakcióit felelevenítő háttérzaj pedig egyre idegesítőbbé, egyre monotonabbá teszi a robbanástól mentes, egysíkú előadást. A cím megkérdőjelezhetetlen. Az előadók egyre nagyobb tiszteletet és együttérzést váltanak ki a láncreakciószerűen egymás után következő kontaktkombináció sokadszori újrakezdésével. Meglehetősen furcsa választás egy ilyen nagyszabású és jeles esemény megnyitására, és már ekkor felmerült bennem a kérdés, hogy vajon a számtalan beérkezett pályázat közül kik és mi alapján választották épp ezt a darabot. A kérdés csak egy hasztalan remény újraéledésének szikrája, hiszen minden korábbi tapasztalat is azt támasztja alá, hogy a marketing, az elfogultság, a jó kapcsolatrendszer és a zsűri individuális szeszélyei megkérdőjelezhetetlenül aláássák a művészi értékeket.
De az első este Anton Lachky Társulata és a Marseille-i Nemzeti Balett mellett egy egészen más stílusú, kisebb, „közelebbi" közönséget célzó színház, tánc és ének elegyű produkciót is bemutattak: a Dansmakers Amsterdam közösség egyik koreográfusának Juxtapose című darabját. Cecilia Moisio egy, már csontig lefejtett témát, a feminizmust használja fel sokoldalú előadásában. A két előadó jelmezt, kellékeket nem kímélve, intenzív grimaszokat bemutatva foglalja hatvan percbe a női lélek kiszolgáltatott és törékeny, máskor vad és vérszomjas állapotait. A nyitóelőadással ellentétben a Juxtapose egy pillanatra sem hagyja unatkozni nézőit.
Compagnia Palermo in Danza: Uscita di Sicurezza / fotó: Rosellina Garbo
A második napon számomra az olasz Spellbound Contemporary Ballet és a Duda Éva Társulat közös blokkjával kezdődött az „előadás-maraton". A stílusában hasonló, egymást jól kiegészítő két darabban immár együtt jelent meg a nívós technikai háttértudás és a mondanivaló. Duda Éva Társulatának produkciója, az Egy csókkal kezdődött? című meglehetősen színvonalas és humoros trió Magyarország bemutatkozásnak szép nyitánya volt. A késő esti előadások után a színház előtti téren egy másik magyar produkció, Lengyel Katalin Dancing Graffitije (BANDART Productions – L1 Association) nagy érdeklődésnek és hasonlóan pozitív visszajelzésnek örvendhetett, valamint Batarita Hair Off című premierje is erősítette a magyar mezőnyt.
A Táncvásár legnagyobb ajándékát a Palermói Tánctársulat (Compagnia Palermo in Danza) nyújtotta. Enrico Morelli koreográfiája (Uscita di Sicurezza) tizenkét táncos technikás, dinamikus tánca – olykor harca – fények és dübörgő ritmus fergetegében. Nem tudnám leírni, miről szól a darab, de nem is érdekelt egy pillanatig sem. Mintha egy közel félórás szépségérzet-kúrán lettem volna: a táncosok jöttek, ugrottak, vetődtek, suhantak, siklottak, álltak, majd eltűntek a villódzó fényekben. Mint egy gyönyörű kiállítás, amit végignéz az ember, feltöltődik „széppel", majd távozik, és úgy érzi, nincs egyetlen megfogható, pontosan visszaidézhető emléke sem, csupán a rátelepedő varázsos hangulat, melytől oly különlegessé vált az élmény. Az olasz csapat munkája precíz, elcsúszásoktól, bakiktól mentes, a zenétől és fénytől meglehetősen digitális jellegű, mégsem kelt művi, embertelen hatást.
Nem túlzás azt mondani, hogy a Düsseldorfi Táncvásáron mindenki megtalálhatja a kedvére való csemegét, elég, ha előzetesen alaposan felkészül, és ügyesen válogat az egy időben több helyszínen zajló események és előadások között. Reméljük, hogy 2016-ban hasonlóan magas színvonalú táncvásár nyílik majd Düsseldorfban.
Düsseldorf, 2014. augusztus 27-30.
A cikk a Fülöp Viktor-ösztöndíj 2014 támogatásával készült.
