Petrova Mira: Henny Jurriëns nyomdokain
Az amszterdami HJS – JEGYZET
Az Alapítvány Hollandia egyik legtekintélyesebb balett-táncosáról, Henny Jurriënsről kapta a nevét, akinek felívelő karrierjét egy tragikus autóbaleset törte derékba. A stúdió az ő szellemiségét élteti tovább, mely szerint: „egy táncos kreativitása akkor ér véget, amikor elkezd elégedett lenni saját teljesítményével".
Az amszterdami HJS – JEGYZET
Az Alapítvány Hollandia egyik legtekintélyesebb balett-táncosáról, Henny Jurriënsről kapta a nevét, akinek felívelő karrierjét egy tragikus autóbaleset törte derékba. A stúdió az ő szellemiségét élteti tovább, mely szerint: „egy táncos kreativitása akkor ér véget, amikor elkezd elégedett lenni saját teljesítményével".
Mitől lesz valaki professzionális táncművész? A táncos végzettség megszerzésével? Vagy egy társulati szerződés aláírását követően? Vagy attól a szűnni nem akaró, minden porcikáját átjáró gondolattól, mely elsőként jut eszébe reggel, meghatározza, majd utolsóként zárja az átdolgozott napot, miszerint „Táncos vagyok! Mit tehetek és mit tettem ma ezért? A technikámért, a fizikumomért és a lelkemért..." Márpedig ha táncos vagyok, méghozzá professzionálisan elszánt, mindig biztosítanom kell, hogy frissen végzettként, munkanélküliként vagy akár szerződéses táncosként a szabadidőmben ne elveszítsem, hanem továbbfejlesszem az eddig tanultakat.
Erre nyújt lehetőséget a Henny Jurriëns Stichting (HJS) az amszterdami táncosoknak, épp úgy, mint a Tanzfabrik Berlinben vagy a Tanzquartier Bécsben.
A stúdió
Számtalan képzett, tehetséges, kalandvágyó szabadúszó választja székhelyéül ezt a kulturális eseményekben gazdag, tekintélyes számú társulatot és táncos projektet befogadó holland várost. Az Alapítvány jóvoltából – a 2013-as év elején bekövetkezett komoly pénzügyi megvonások ellenére is – még mindig megfizethető áron nyílik lehetőségük a napi gyakorlatokra. Az amszterdami önkormányzat – és korábban a nemzeti kormány által is – támogatott szervezet a rendszeres balett- és kortárs órák mellett intenzív workshopokat és próbatáncokat szervez, stúdióbérlési lehetőséget kínál. Továbbá a művészeti igazgató, Gary Feingold igyekezetének köszönhetően – a közelben található két, saját tulajdonú kávézójával egyetemben – általános táncszakmai találkozóhelyként is funkcionál. Az itt megforduló különböző nemzetiségű és hátterű szakmabeliek leleményességük és ambíciójuk függvényében nemcsak helyi, de a világ minden pontjára kiterjedő kapcsolatrendszerrel gazdagodhatnak. Az óravevőkkel egyetemben a hetente vagy kéthetente váltakozó, magas színvonalú nemzetközi szakmai háttérrel és tudással rendelkező tanárok legnagyobb része is külföldi. A folyamatos tanári körforgásnak köszönhetően a hosszabb távon, elhivatottan itt tréningezők sokoldalúsága és szilárd technikai alapja megkérdőjelezhetetlen. A tanárok kiválasztásában a képzettség, szakmai háttér, a közös munka világszerte elismert szakemberekkel és a pedagógiai tapasztalat is szerepet játszik, a legfontosabb azonban, hogy a tanár az oktatott technika felhasználásával a valódi testi és lelki épülés lehetőségét teremtse meg. Minderről a HJS igazgatója a tanár óráján már előzetes személyes részvétellel is igyekszik megbizonyosodni.
Tsunemasa
Havonta egyszer a megmutatkozni vágyó önálló alkotóknak is otthont ad a HJS, a TAKE THE SPACE (Használd a teret) című rendezvénysorozaton. Ezeken a délutánokon adott munkafázisban lévő, vagy már elkészült produkciók, alkotásonként tizenöt perces részletekkel tesztelhetik, majd a későbbiekben hasznosíthatják a nézői reakciókat. A friss, szárnybontogató kreációk számára felkínált lehetőséget kiterjesztve, a HJS-ben november 8-án egy hasonló, de nagyobb volumenű, már ismert és elismert koreográfus munkáját bemutató prezentációt is láthatott a közönség – Tsunemasa címmel, a Compagnie Humanie-től. A társulat ezt megelőzően a „Studio Exchange" elnevezésű próbaterem-csereprogram keretében két hétig dolgozott Tillburgban a darabon. Éric Oberdorff francia koreográfus munkásságának középpontjában – ahogy ebben az előadásban is – az ember, az emberi kapcsolatok és az adott csoportba, közösségbe, magába a földi világba történő beilleszkedés témája áll. A Tsunemasa alapötletét a 14. században élt Zeami Motokiyo japán színész, író és esztéta által meghonosított Nó színház inspirálta. A darab (a francia író, Jacques Kériguy írásainak felhasználásával) egy szamuráj harcos halála utáni útjáról szól, mely a Buddhista paradicsomba vezet. Mindez Mariko Aoyama, a hatvannégy éves japán előadóművész élettörténetében, mozdulataiban, mimikájában, gesztusaiban, valamint tárgyakban jelenik meg a színpadon. Megtestesül korunk kortárs szamurája, a végletekig kitartó, akaraterős nő, aki összefogja a családot és hátára veszi a terheket, miközben jelképe a születésnek és halálnak. Egy életen át hordozza magában sebeit, sérelmeket, mély fájdalmát, mégis képes boldogan, gyerekként szökdécselve a napba mosolyogni. Életen át tartó ellentétes érzelmek és vívódások esszenciáját jeleníti meg a munkabemutató, a végleges előadást 2015 májusában a Nizzai Nemzeti Színházban (Théâtre National de Nice) mutatják majd be.
Tsunemasa
Aoyama szerényen sétál a színpadra, túlméretezett férfias ruháiban egyszerre groteszk és különleges. Járása civil, személyes tárgyainak felsorakoztatása, ide-oda rakosgatása csupán a felvezetése valami egészen mélyről jövőnek, melynek közeledtét tagadhatatlanul érezzük, és kíváncsian várjuk. Aztán első, harcművészetet és jógát elegyítő táncos mozdulatsorozatával a másodperc töredéke alatt megnyugtató és harmonikus közeggé változtatja a nyers, tárgyakat rakosgató színházi atmoszférát. Mozgása műviségtől mentes, apró, minimalista kéz- és ujjgesztusai óriási jelentőséget hordozó tartalmat eresztenek szabadjára a térben. Majd, ahogy az erős kisugárzású asszony visszatér korábbi mindennapi tevékenységéhez, ismét visszazökkenünk a színházba. Aoyama imázst vált, átöltözik, aztán a paróka alól előkerülő hosszú fekete haját – tövétől egészen a lábujjáig – lefésüli magáról, mint a múlt többé nem kívánatos kötelékeit. Ezek az életszituációk és helyszínek közötti ugrások az öröm és szomorúság váltakozásaival párhuzamban mutatkoznak meg, segítenek átérezni és újragondolni az élet rövidségét, a pillanat szépségét, majd elmúlását.
A Tsunemasa előadóművésze rendelkezik mindazzal a minden művész által vágyott tudással, belső szépséggel és törhetetlennek ható, magabiztos kisugárzással, melyet sem paróka, sem férfias, túlméretezett ruha nem rejthet el a közönség elől. Mintha szerény lépései, karmozdulatai és mimikája puritánságuk ellenére nemcsak személyes élményeit, de a teljes japán kultúra évezredes múltját rejtenék. A befejezés ismét egy ellentét, melynek használata és feltárása a koreográfus munkáit általánosságban is jellemzi. Mariko Aoyama feldolgozhatatlan mennyiségű és súlyosságú betegségeit kántálja el közönségének, majd utolsó táncával ismét a felülkerekedés erejét és az élet szépségét sugallja. Őt nézve hihetetlen erőt merítek, miközben sodródom a megismételhetetlen pillanatok garmadájával, melyek minden negatívumot háttérbe tipornak a színpadon.
Henny Jurriëns és partnere
A már említett pénzügyi korlátozások – melyek a múlt év elején az elmúlt tizenhat évhez viszonyítva valamivel több mint a felére csökkentették a HJS támogatásait – az óraszámok csökkentésére, valamint a külföldi vendégtanárok ritkább meghívására kényszerítették az egyetlen holland posztgraduális intézményt. Az állami támogatás megvonásával kizárólag a városi önkormányzat segítségére számíthat a HJS, a 2016-os év végéig legalább is biztosan. A szerződéses és projectmunkák ritkulásával a táncosok is inkább Németországban, Svájcban vagy a Skandináv országok valamelyikében próbálnak szerencsét, így a látogatók számának visszaesése tovább nehezíti a helyzetet. Az Alapítvány Hollandia egyik legtekintélyesebb balett-táncosáról, Henny Jurriënsről kapta a nevét, akinek felívelő karrierjét egy tragikus autóbaleset törte derékba. A stúdió az ő szellemiségét élteti tovább, mely szerint: „egy táncos kreativitása akkor ér véget, amikor elkezd elégedett lenni saját teljesítményével".
Gary Feingold elmondása szerint az általa működtetett képzési intézményhez hasonló szervezetek munkája sokszor láthatatlan a kormány számára, hiszen kézzel fogható eredménye nincs. Azonban mindannyian tudjuk, hogy épp a Henny Jurriëns Alapítvány és a hozzá hasonló helyek teszik lehetővé, hogy a táncosok nemcsak a balanszukat, de kreatív gondolataikat, tudatos viszonyukat a testükhöz megtalálhassák. A ténylegesen látható munka csak ez után kezdődik.
Amszterdam, 2014. november 15.
A cikk megírását a Fülöp Viktor Ösztöndíj 2014 tette lehetővé.
