Komjáthy Zsuzsanna: Egy tapodtat sem

Hiroaki Umeda: Accumulated Layout & Holistic Stata – JEGYZET

Ezek a képek és élmények ugyanis olyan régiókból, a testnek és a mozgásnak/mozdulatnak azokból a tartományaiból származnak, amelyekben nem hogy jelentés nincsen, de az emberi mesterkéltségnek, tanultságnak és kultúrának is alig-alig akad nyoma.

Hiroaki Umeda: Accumulated Layout & Holistic Stata – JEGYZET

Ezek a képek és élmények ugyanis olyan régiókból, a testnek és a mozgásnak/mozdulatnak azokból a tartományaiból származnak, amelyekben nem hogy jelentés nincsen, de az emberi mesterkéltségnek, tanultságnak és kultúrának is alig-alig akad nyoma.

Hát igen. Hiroaki Umeda rendesen megdolgoztatja a nézőit. Két, most bemutatott szólója, az Accumulated Layout (2007) és a Holistic Stata (2011) nézése közben – akárcsak a három évvel ezelőtt Budapestre hozott 2. repulsion (2010) és Haptic (2008) esetében – az ember szinte elfárad. Elfárad, kimerül, valószínűleg azt sem tudja, pontosan mit látott. (Az egyik, mellettem ülő hölgy például hangosan felkiáltva meg is jegyzi barátnőjének: „Te Úristen, ez mi volt!") – A zavar, ha nevezhetjük ezt így, persze nem véletlen. Sőt, bizonyos értelemben a koreográfiáknak talán ez is lehetett a célja.

Accumulated Layout

Az Accumulated Layout és a Holistic Stata ugyanis borzasztó lebilincselő előadás. Szó szerint. Az a típusú, amelyet habzsol, csak habzsol a közönség, de nem tud jóllakni vele. Ami szinte az első percétől az utolsóig a színpadra szippantja a nézői tekintetet (utoljára talán Salamon Eszter Mesék a testtelenségről előadásánál tapasztaltam ugyanezt), feszült és tapintható koncentrációt akkumulál maga körül, ismerős és ismeretlen képeket, rég elfeledett Aha-élményeket implikál, melyeket nem lehet megérteni. Lehetetlen megérteni őket. Ezek a képek és élmények ugyanis olyan régiókból, a testnek és a mozgásnak/mozdulatnak azokból a tartományaiból származnak, amelyekben nem hogy jelentés nincsen, de az emberi mesterkéltségnek, tanultságnak és kultúrának is alig-alig akad nyoma. Ezekben a régiókban ugyanis a test a természetes, be-nem-tört-voltában működik, és a legbelsőbb, legelemibb impulzusokból táplálkozik. Nem véletlen, hogy Umeda nyilatkozataiban és interjúiban is gyakran hangsúlyozza, hogy bár számos tánctechnikával megismerkedett korábban – többek között például a butoh, a hiphop, a pantomim, a balett és a dzsesszbalett stílusaival – ezeket szándékosan nem hasznosítja az előadásaiban (hacsak nem lebontott formájukban). A koreográfus láthatóan a tapasztalatlan test élményét keresi, mi több, kutatja: azt a valamit, ami minden mozgásformában közös. Egy mélyen elásott közös tulajdonságot: az impulzust. Ez az impulzus pedig (a koreográfus saját megfogalmazása nyomán) három fő mozgásminőség alapján működik: nyugalom (stay) – mozdulat (moving) – lendület (flow). És valóban: ha ebből a szempontból idézzük fel a koreográfiákat, láthatjuk, mennyire egyszerűen és kristálytisztán épülnek fel. Vegyük például az Accumulated Layoutot! A színpad közepén a világítás segítségével egy fénytégla jelenik meg, csakhamar a közepébe sétál, majd ott meg is áll Umeda. Morajlás hallatszik, a táncos pedig először csak a bal kézfejét, majd csak a jobb kézfejét mozgatja (közte a másodperc törtrészéig egy kis kiállás, szünet). Ezután jön a bal alkar, majd a jobb, az egész balkar, az egész jobb, a törzs, végül az egész test. A mozdulatok mindig nyugalmi állapotból indulnak, tesznek egy váratlan gesztust, majd a lendületet egy újabb nyugalom tör és termékenyít meg: mozgás keletkezik. Roppant érdekes. Ugyanez azonban nemcsak mikro-, de makroszinten is megjelenik, és tulajdonképpen az egész koreográfia ezt az egyszerű elvet követi.

Holistic Strata

A csavar pedig az a dologban, hogy ha szemfülesek vagyunk, és megpróbálunk az érzékszerveinkkel továbbra is erősen a megfigyelésre koncentrálni – ami jegyezzük meg, nem könnyű, hiszen Umeda koncentrációja akarva-akaratlanul felülírja a sajátunkat; ami engem illet, időnként például azon kapom magam, hogy szinte a koreográfia részévé váltam, így egy-egy képzeletbeli pofon is elcsattan (egy a bal, egy a jobb arcomra), hogy továbbra is képes legyek „kívülálló" maradni, és erőimmel a megfigyelésre koncentrálni –, észrevehetjük, hogy miközben mint nézők szinte úgy érezzük, hogy igen, most végre a naiv lánykák mosolyával a szánkon kedvünkre kirándulhatunk egyet a nyúl titokzatos barlangjában, és óriási utakat járunk be, a táncos el sem mozdul a helyéről. Egy tapodtat sem. Paradoxonnak tűnik, de talán mégsem az: egyedül így lehetséges a lehetetlen. Egyedül így érheti el azt, hogy egy helyre sűrítse a nézők figyelmét, és abból aztán saját teret gyúrjon össze maga körül.

Ebben persze segítsége is akad bőven: a markáns vizuális világ, melyet a színpadon megteremt, illetve a „byte-zene", ami a mozgást kíséri. A figyelemből-koncentrációból gyúrt tér pedig (talán éppen az audiovizuális dimenziók miatt) valahol a valóság és a virtualitás között fakasztott se nem ilyen, se nem olyan világban jön létre, egy afféle „Hiszem, ha látom! Neeem, mégsem hiszem" tartományban, amitől a nézőnek tátva marad a szája (hoppá, a kinyíló ajkak csak nem újabb teret – térüreget – hoztak létre?). A Holistic Stata ezt roppant szemléletesen tükrözi. Hiszen a táncos körül a tér ebben szó szerint megmozdul, életre kel. A megannyi apró fénypont, kispixel összevissza szaladgál a színpadon, ráül és bekebelezi Umeda testét is, érzéki csalódást kelt, és végül azt sem tudjuk, hogy mi a valóság, mi az illúzió. Minden hömpölyög, minden egymásba harap... – Hogy zavarban vagyunk? Nos, nem csoda. Azt sem tudhatjuk, mit láttunk.

Accumulated Layout
Koreográfia, tánc: Hiroaki Umeda. Fény és Hang: S20. Produkció: Théâtre national de Chaillot – S20 with La Chaufferie.

Holistic Strata
Tánc, koreográfia: Hiroaki Umeda. Látvány: S20. Képprogramozás: S20, Satoru Higa, Yoshito Onishi. System Design: Satoru Higa, Yoshito Onishi. Hangterv : Satoshi Hama (YCAM), S20. Fényterv: Fumie Takahara (YCAM), S20. Jelmez: Ryoko Katayama. Érzékelő fejlesztőmérnök: Yoshito Onishi, Richi Owaki (YCAM). Video: Richi Owaki (YCAM). Technikai vezető: Takuro Iwata (YCAM). Támogató partner: YCAM (Yamaguchi Center for Arts and Media).

Trafó – Kortárs Művészetek Háza, 2015. január 30.