Varga Kinga: A függönyön át
Győri Balett: Ne bánts! – JEGYZET
Mégis, a testi-lelki terrorizálás balettnyelven megfogalmazott kíméletlen bemutatása, ahogyan a család életébe belelátunk, ahogy a makulátlan szülőpár és kislányuk felszínes boldogságáról fellibben a fátyol, szinte sokkolja a közönséget, hasonló traumatikus élményt váltva ki, mintha a környezetünkben élő családról derülne ki hasonló.
A Győri Balett a MOM Kulturális Központ színpadán mutatta be a fővárosi – felnőtt – közönségnek a középiskolás korosztály számára készített felkavaró produkcióját, melynek hatása alól, bírjon bármilyen távolságtartó attitűddel is a néző, nem lehet kibújni. A kevesebb, mint hatvanperces intenzív balettjáték a családon belüli erőszakot, nevezetesen a leánygyermek apa általi megrontását demonstrálja, hogy ezt a tabuk közül lassan kikerülő témát még inkább a közbeszéd homlokterébe állítsa, ezzel együtt elrettentsen és cselekvésre késztessen. A cím, Ne bánts!, és a színlap leírása jól informálja az érdeklődőt, akit a téma és a demonstrációs jelleg tekintetében így már nem ér meglepetés. Mégis, a testi-lelki terrorizálás balettnyelven megfogalmazott kíméletlen bemutatása, ahogyan a család életébe belelátunk, ahogy a makulátlan szülőpár és kislányuk felszínes boldogságáról fellibben a fátyol, szinte sokkolja a közönséget, hasonló traumatikus élményt váltva ki, mintha a környezetünkben élő családról derülne ki hasonló. (Nem véletlen, hogy szervezett program keretében a diákságnak beszélgetéseket, foglalkozásokat biztosítanak a látottak feldolgozásához, és hogy erre a budapesti nézőknek is volt lehetőségük az előadás után).
Gyurmánczi Diána, Artem Pozdeev és Matuza Adrienn / Fotó: Orosz Sándor - Békésfotó
Mindez persze nem lenne több egyszerű közérdekű társadalmi hirdetésnél a tánc nyelvén elbeszélve, ha nem állna mögötte profi táncegyüttes, mely a szívét-lelkét beleadja az előadásba. A létrehozott produkció „alkalmazott", hiszen az alkotók világos üzenet átadását tűzték ki célul, melynek ráadásul arra is alkalmasnak kell lennie, hogy a tánc formanyelvével most ismerkedő fiatal közönség számára könnyen befogadhatóvá váljon, tehát szükség van értelmezési fogódzók kialakítására (az előadás a Fiatalok a Fiatalokért ifjúsági program keretében, annak harmadik darabjaként jött létre.) A színtér és a jelmezek ennek megfelelően könnyen felismerhető jelekként funkcionálnak. A reális színpadi tér több helyiségből álló otthon, amelynek minden részébe belátunk: a hátul van az előszoba, az ebédlő (asztal és székek) és a hálószoba (ágy), előttük egybefüggő nagy tér, amikor ide kilépnek a táncosok, a jelenetek felnagyulnak. A „reális" szereplők – apa, anya, lány, a lány udvarlója, a lány barátnői, a szomszéd pár – ruhájuk alapján beazonosíthatók, viszont a fekete lábtrikót viselő, festett arcú, virtuóz koreográfiát táncoló két „apai démon", a Víziók elvont figurák, az erőszak kivetülései.
Gyurmánczi Diána, Matuza Adrienn és Artem Pozdeev / Fotó: Mészáros Mátyás
Az alkotók előzetesen tisztában lehettek a darab hatásával. A cselekményes balett történetmesélésének kezdeti felvillantása később valami egészen elképesztő szembesítéssé alakul át. Az újra és újra egyértelműsített molesztálás, agresszió és erőszak mozdulatsorozatai félreérthetetlenül jelennek meg, a nyomasztó hanghatások, a váratlanul felhangzó sikolyok és egy kisgyerek hangja („Apa, ne bánts!") a végletekig feszítik a néző tűrőképességét – olykor a tánc absztraháló ereje sem kompenzálja ezt. Sokszor már annyira, hogy legszívesebben behunynánk a szemünket, hogy „ne tovább!". Ez persze elvonja figyelmünket a kiválóan teljesítő táncművészek munkájáról. Az apa morózus, minduntalan merev pózból indított mozdulatsorai és az anya törékeny, az apa kezében szintén erőszaknak kitett teste, mely a magasba emelve vízszintesen törekszik kifelé a térből, egyszerre minden irányba, csak el onnan és a lány áldozatként betöltött szerepe sok duettben, mindezek érzékeny, átélt, megrázó alakítások. A két démon, a kérő, a szomszéd pár és a három barátnő csoportmozgásai, a tánctérben alkotott duett- és csoportkombinációk együtt jelölik ki a technikai és előadóművészeti színvonalat, mely által táncprodukcióként önmagában is érvényessé válik az előadás. Ez azért fontos, mert a témaválasztás óhatatlanul együtt jár azzal, hogy a tánc maga elsikkadhat a téma fontossága, átütőereje és provokáló jellege miatt. Kiss János igazgató záró szavaiból is kiderült, hogy sajnos van valódi, igaz alapja az előadásnak, történnek felismerések és rádöbbenések. A győri táncosok fontosnak tartják, hogy segítsenek, ahogy ők tudnak: a tánc nyelvén.
Ne bánts! (Győri Balett – Nemzeti Táncszínház)
Rendező, koreográfus: Velekei László. Asszisztens: Kara Zsuzsanna. Dramaturg: Csepi Alexandra. Zene: zenei montázs. Látvány: Vidos Tibor. Video-effektek: Jekli Zoltán. Jelmez: Baracsi Orsolya. Világítás: Szabó Attila.
Táncolja: Gyurmánczi Diána, Artem Pozdeev, Matuza Adrienn, Daichi Uematsu, Szanyi Tamás, Jekli Zoltán, Alekszey Dolbilov, Hancz Alexandra, Berzéki Melinda, Tüű Barbara, Tatiana Shipilova.
MOM Kulturális Központ, 2015. október 14.
