Péter Márta: Tervezett útvonal
Nagy – Debreczeni – Kliment – Makkai - Nádor: Hang-Játék-Séta / Factory Playground -
…a fogyasztásra kondicionált emberek igen nehezen váltanak szemléletet – mindaddig, amíg rá nem kényszerülnek. Hogy ez mennyi időt jelent, nem tudni, előfordulhat, hogy igen keveset.
Az ötödik Nemzetközi Nemnövekedés Konferencia művészeti programjaiban találkozhattunk az Artus Stúdió alkotóinak szeptember 3-i Hang-játék-séta című „interaktív kísérletével” is. Ha csupán az utóbbi eseményre koncentrálunk, akkor talán könnyebb a dolgunk, hiszen Goda Gábor műhelyének szellemiségét ismerve még a meglepő asszociációk sem okoznak meglepetést. Azt azonban hozzá kell fűzni, hogy – az előzetes alkotói aktivitást leszámítva – az interaktivitás aktív oldalát ez alkalommal csakis a néző-hallgató teremthette meg, amennyiben vállalta a szellemi és fizikai mozgást; a projekt kiötlői ugyanis talányos sétára invitálták a látogatókat.
Ahogy az előzetesben is áll: „Adott egy kiüresedett gyárépület üzemcsarnoka, néhány eszköz a helyszín vizsgálatához, és több, különböző szabályok mentén végigjárható útvonal. A funkcióját vesztett üres tér megfigyeléseink játszóterévé alakul át, ráközelítünk a részleteire, dokumentáljuk észrevételeinket, jelenlétünkkel alakítjuk és megtöltjük azt szubjektív tartalommal.” Mindezért a séta előtt választani kell a különféle színű geometriai ábrákkal jelölt „könyvjelzőkből”, amelyeken más és más útbaigazító szöveg szerepel, s amelyekhez rögtön fölszerelkezünk a megfelelő fejhallgatóval és a hozzávaló kütyüvel is, hogy el ne tévedjünk (mintha egy valódi és mentális GPS hibridje született volna meg).
Magam először az egyik kedves alkotó segítségével, a piros négyszöggel jelölt papirkával indulok útnak. A lágy intonációjú, személyes érintettséget sugalló szöveg egyfajta útikalauzként működik, amely erősen alapozva a nézői-hallgatói képzelőerőre is, a falakon ragadt különféle nyomokból egy valódi s persze virtuális tárlatvezetést komponál, amelyben „a szocialista építészet spontán erotikája” mellett fölvonulnak például Rotko és Kandinszkij „képei”, társítva Schönberg akkordjaival. Aztán jön a felszólítás: „menj a t betű elágazásához…”, ahol a maja Napisten arcát kell felfedezni, míg a maja építészetről is elhangzik pár mondat. Itt most elmélázhatnánk az Artus honlapján elérhető Goda-íráson (szakdolgozat?), amelynek egy részlete a maja idő fogalmának szentelődik, vagyis a „jelen”-ségre, az éberségre a pillanatban, s onnan a múltba, illetve jövőbe tekintés alapállására fókuszál, amely, mint olvashatjuk, Goda színházának és életszemléletének alapja. Igen, ez a meglelt örök és biztos pont, amelyet valójában minden civilizáció szellemi nagyjai tudtak, mert a vízszintes kronológia helyett a mindenkori most alapjára, a függőlegesre tekintettek. – A pirosnégyszög-sétán hallunk még Miróról is, hogy a szövegíró/mondó egyik kedvence A halálra ítélt utolsó kívánsága. És látunk egy asztalkát is rajzszénnel, meg egy falfelületet a látogatók „alkotásaival”, közben hallani a bátorítást, hát én is rajzolok.
A további geometrikus elemek ugyanerre az útra kalauzolnak, csak mindig másra fókuszálva. Egy korong alsó felét zöldben mutató jel arról ad hírt, hogy a gyárban szobrászok dolgoznak, akik gyakran itt fejezik be a munkáikat. „Így került ide Katarmán Norbert szobra is, mielőtt egyetlen fatörzsből kifaragná” alakját; ha a minta és a leendő szobor azonos léptékű, a fekvő figurához elég méretes fát kell majd találnia az alkotónak. A figurát (pléddel takart ülőalkalmatosságokból) négy oldalról lehet szemlélni, miközben a fejhallgatókból eltérő zenék szólnak, hogy mi is törhessük a fejünket, vajon „milyen nézetből hogyan működik, mit mond a szobor, kell-e még rajta változtatni”. Az én fejhallgatómból gyönyörű barokk muzsika szól, ami mindent fölemel, akkor is, ha becsukum a szemem. A piros kör „Hegyezd a füled!” felszólítása szerint kiélesítik a hallásomat, s így azt is meghallhatom, amit szabad füllel nem. Baj-e vagy sem, mindent hallok az eszköz nélkül is, így hamar megszabadulok a dobhártya-próbától. A kék négyzet „jegyezd fel a megfigyeléseidet” felszólításának persze eleget teszek, némileg ugyan hézagosan, hiszen sokkal több részletet látok a „megfigyelt tér pillanatnyi állapotából”, mint amennyit leírhatok.
A sárga háromszög arra buzdít, hogy építsünk a környezetünkből, azokból a tárgyakból, „amelyek első látásra nem rendelkeznek semmilyen funkcióval, vagy nincsen helyük a térben”, így „ezeket általában hulladékként kezeljük”. És felszólít a gyár területén hasonló tárgyak keresésére, illetve ezen tárgyak valamiféle újrahasznosítására is. Azon túl, hogy az Artus üzemmódja sok szempontból eleve teljesíti a „nem-növekedés” eszméjét, a Factory Playground „interaktív kísérlete” eme ábrához kapcsolt szövegében tényszerűen megmutatja a „nem-növekedés” lehetséges útját. Persze, a fogyasztásra kondicionált emberek igen nehezen váltanak szemléletet – mindaddig, amíg rá nem kényszerülnek. Hogy ez mennyi időt jelent, nem tudni, előfordulhat, hogy igen keveset. Viszont a nem-növekedés budapesti konferenciájának (is) egyik neuralgikus pontja, hogy „mennyi ember élhet a földön?”. Messzire vezetne, ha a mozgalom dokumentumaiban „véletlen balesetként” aposztrofált terhességről és „könnyű, gyors, olcsó win-win game” komolyságú megelőzéséről, illetve születésszabályozásként a világ némely pontján a nyolcadik hónapban is elvégzett, abortusznak titulált erőszakos beavatkozás erkölcsi vonzatairól is szó eshetne, hiszen óhatatlanul megidéződhetnének egyéb dokumentumok, netán összefüggések is. És hogy erre más is gondol, akár öntudatlanságában is, éppen a „nem-növekedés” mozgalom szószólójaként ismert francia fiatalemberrel a 444.hu felületén olvasott interjú egyik kommentje mutatja: „… egy általános népességfogyás sok mindenen segítene.” Szóval, az emberek egy része így gondolja a dolgot, amíg nem ő az áldozat…
Ezért jómagam csak azokat érzem hitelesnek, akik fogyasztásukat saját megfontolásból képesek korlátozni, akik képesek az általános trendeknek ellenállni, képesek nagyobb összefüggésekben gondolkodni és a lehető legnagyobb mértékben megőrizni szellemi függetlenségüket.
Hang-játék-séta / Factory Playground
Alkotók: Nagy Eszter, Debreczeni Márton, Kliment János, Makkai Dániel, Nádor Tibor.
Artus Stúdió, 2016. szeptember 3.
