Kortárs tánc, mozdulatművészet
A „groteszktáncosnő” a Magyar Mozdulatművészeti Társulat színpadán -
Eljátszotta, eltáncolta a nagyvárosi közlekedést, a baleseteket, az orgazmust, a mozit, a cirkuszt, a halált.
…bármilyen messzire is mutat a határátlépés, a néptáncban egyebek mellett az a jó, hogy mindig van visszaút, sőt: merész újításokat felmutató életutakban is igen hasznos és javallott az időközönkénti rendszeres visszatérés a tiszta forráshoz.
Táncjátékhoz zenei remekművet azért érdemes választani, mert komoly ihlető-inspiráló forrásként szolgálhat, és ha a koreográfia legalább helyenként, nyomokban meg tudja közelíteni a muzsika művészi értékét, az már komoly eredmény.
… az emberek általában azt a színpadi művet/táncot nevezik absztraktnak, amelyben nincs történet, követhető szál.
Az idősebbek testét és néptánctudását még „fanyelű szerszámok” életvitelszerű használata (is) kupálta, a fiatalok pedig már tanulták, de elsajátították a tisztességet, az őszinteséget, a tánc, a dal, a zene egyszerű igazságát.
Mit várunk el egy néptáncelőadástól, mennyire „csak” a táncot, és mennyire színházat is?
Mi a performansz? Színháznak nevezhetjük az eseményt? Ki a néző? Hol az alkotó? Mi az alkotás? Milyen az eseményszínház katarzisa? Gondolatok Somló Dávid Kerengő (Artus – Arccal a halnak projekt) című interaktív performansza kapcsán.
A koreográfia bármelyik hazai vagy külföldi kortársbalett-együttes örömére válna, az alkotó-betanító Gergye valósággal csodát művelt a Miskolci Balett fiatal táncosaival.
Játszani akaró és játszani engedett gyermeknél nincs őszintébb színpadi jelenség, a vér profi színészek is csak művi eszközökkel leutánozni tudják őket.
Miskolcon kedden beindult a Horizont Nemzetközi Kortárstánc Fesztivál. Azt nem állíthatom, hogy berobbant, inkább beszökött, mint Párizsba az ősz, a Széchenyi utcán suhant viszonylag nesztelen…
