Mi köze mindehhez Jóbnak?
Legáth Zsolt kritikája a Szigorúan ellenőrzött vágyak / Jób könyve előadásáról
Ha már a színen van, a feleség is ábrándol egyet. A nősors márcsak olyan, hogy neki ábrándban se lehet kockahas, miegymás, ő csak kicsit megmozgatja elmerevedett tagjait egy átgondolt koreográfia képét nem mutató mozgolódásban. Ezzel vége a második résznek.
Legáth Zsolt kritikája a Szigorúan ellenőrzött vágyak / Jób könyve előadásáról
Ha már a színen van, a feleség is ábrándol egyet. A nősors márcsak olyan, hogy neki ábrándban se lehet kockahas, miegymás, ő csak kicsit megmozgatja elmerevedett tagjait egy átgondolt koreográfia képét nem mutató mozgolódásban. Ezzel vége a második résznek.
Grecsó Zoltánt legutóbb Nigel Charnock Magyarországra ruccanása során a Trafóba készített Revolutions! táncos-színészeként volt szerencsém látni. Talán nem hiábavaló felemlegetni ezt, hiszen a most bemutatott egy vagy két darab (erről később bővebben) színházi eszközeivel a brit fenegyerek totális színházát idézi. Látunk táncot, vetített képeket, hallunk élőben előadott prózát és éneket, s előfordul (akár a ködös Albion-béli koreográfuskollégánál) az előadás szereplőinek nézők közé eresztése is. Kicsi, fapados utánérzés.
A nézőtérre érkezőket szelíden egymásba karoló, olykor idétlenül mosolygó párocska látványa fogadja. Ódivatú öltözetük leginkább az egyébként gyönyörű Refektórium hangulatához illik, a színpad egyetlen kelléke egy egyszerű faasztal balra hátul. Ezek, illetve az est során később felbukkanó MÁV-uniformis és alumínium ételhordozó a beígért hiperrealizmust képviselik. No, de ne szaladjunk ennyire előre.
Az előadás kezdete előtt felszólaló hölgy szavai meglepetést tartogatnak a nagyérdeműnek: A kiadott sorrendtől eltérően először nem a Szigorúan ellenőrzött vágyak, hanem a Jób könyve kerül bemutatásra, továbbá a két darab közti szünet is elmarad. A változtatások művészi okairól később. (Itt jegyezném meg, hogy az elővigyázatlanul csak a Nemzeti Táncszínház honlapjának némileg zavaros beharangozójából tájékozódók e pillanatig nem is sejthették, hogy két előadást látnak majd.)
Hogy Jób történetével indul az este, abból is tudható, hogy a nézőtérre boruló sötétben egy fiatal férfihang, a Sátán maga, mobiltelefonján fölhívja az Istent és lebeszéli vele Jób sorsát. A Sátán által hite erejében próbára tett, Grecsó színpadán nagypapis háziköntösben feszítő Jóbot érzékien tekergő amazonok (3 db) kísértik, akik csípő- és mellkas-csavargatásaikból egy váratlan pillanatban szülési fájdalmak imitálásába váltanak. A különösebb izgalmak nélküli szexi táncot bulvárszenny-idézetek festik alá. A hangszórókban VVSzandika, űrlénynek öltözött X-faktoros Samantha Fox-imitátor és Barátok közt-dialógus szól. Mindez a csúnya, rossz, elkommercializálódott világunk szimbólumaként kicsit passzé, mondhatni lejárt lemez, de legalább értjük miről van szó. De ha ezek után mégis kételkednénk benne, hogy világunk egy érzékiségben tobzódó szennymocsok, kénköves infernó, akkor a Refektórium csillárának bűnvörösre világítása ezt jól az orrunk alá dörgöli még. Szegény Jób meg is inog ennyi szörnyűség láttnán, de egy isteni csoda hamar helyrepofozza eltévelyedett életét: a hirtelen megszelídült amazonok szájába ostya formájában Isten testét adja, megváltva őket a csúnya, rossz tobzódásból. Ezzel vége is az első résznek, amely csupán azt az egy égető kérdést hagyja nyitva bennem: mi köze mindehhez Jóbnak?
A második darab egy baktert és annak álmait választja témájául. A cím tehát nem a véletlen műve, sőt csavarosan duplafenekű! Egyrészt utal a vágyak szabadon áramlásának lehetetlen voltára (szigorúan ellenőrzött), másrészt az értelemzés fókuszába emeli Jiří Menzel Szigorúan ellenőrzött vonatok című filmjét, miáltal rögtön érteni véljük, honnan is a bakter. Az intermediális kapcsolódások, hasonlóságok és ellentétek, sűrű szövevényeinek mélyelemzésére e kritika szűkös keretei miatt és annak okán, hogy a filmet nem láttam, nincs mód, bár igenis valószínű, hogy az ezirányú kutakodások nem lennének hasztalanok. Ennek hiányában azzal kell beérnem, amit a színpadon látok. Az pedig nem sok.
fotó: Nemzeti Táncszínház
Grecsó Zoltán alakításában nincs egyetlen mozzanat sem, amely bármit is elárulna a bakterről. Ábrándozása kimerül a barna, darabos, a munka fáradalmaiban elhasználódott feleség helyett a valahonnan előbukkant kecses, elegáns, szőke sellő megkettyintésére irányuló vágyában. Ha már a színen van, a feleség is ábrándol egyet. A nősors márcsak olyan, hogy neki ábrándban se lehet kockahas, miegymás, ő csak kicsit megmozgatja elmerevedett tagjait egy átgondolt koreográfia képét nem mutató mozgolódásban. Ezzel vége a második résznek.
S végül fény derült a két darab felcserélésének és a szünet elmaradásának művészi okaira. Történt ugyanis, hogy a taps után értetlenül, minden bizonnyal a folytatást várva helyükön maradt nézőket az alkotó személyesen biztosította arról, hogy márpedig az előadásnak vége, a két darab egyben lement. Magyarázatát arról, hogy a két darab két szimfónia, vagy tán egyazon szimfóniának két tétele, már csak fél füllel hallottam. Akkor már kifelé tartottam mélyet szippantani a friss esti levegőbe.
Szigorúan ellenőrzött vágyak / Jób könyve
Zene: Grecsó Zoltán montázsa (Swod, Biosphere, Alva Noto). Koreográfia: Grecsó Zoltán.
Alkotó-előadók: Gothár Márton, Grecsó Zoltán, Maday Tímea, Jenna Jalonen, Lengyel Katalin.
Nemzeti Táncszínház, 2011. április 7.
