Antal Klaudia: Tinédzser l’amour
Győri Balett: Rómeó és Júlia -
Vámos koreográfiájában a fiatalok halálát nem a nagy szenvedélyek és eszmék, hanem a szerelmes tinédzserek meggondolatlansága és dacossága okozza.
A Győri Balett Rómeó és Júlia című pesti bemutatójára a Nemzeti Táncszínház szervezésében a Művészetek Palotájában került sor november 20-án. Vámos György Shakespeare-adaptációjának kiindulópontját Szergej Prokofjev 1935-ös balettzenéje adja, a koreográfus az orosz zeneszerző partitúrájának szoros olvasatában hozta létre újra saját értelmezését. Újra, mivel 1997-ben a düsseldorfi Rheinoperben már egyszer színpadra állította ezt a darabot Prokofjev zenéjére.
Daichi Uematsu és Berzéki Melinda / fotók: Orosz Sándor
Vámos technikás koreográfiát alkot, minden mozdulatnak megvan a nagyon pontosan kiszámított helye és módja, a test minden egyes mozzanatának élesen és egy meghatározott zenei ponton kell végbemennie – egy kézfejnek, mint egy ostorvégnek kell a levegőbe csapódnia, a tánclépéseknek pedig a zene atmoszférájának megfelelően hol robosztusnak, hol pedig könnyednek kell hatnia. Prokofjev műve, s ennek következtében Vámos koreográfiája is expresszív motívumokra épül, a sötét tónusú szvitekre a Capulet és a Montague család közti harcok, a lágy, andalító muzsikára a szerelmi légyottok, a könnyed és játékos dallamokra pedig Benvolio és Mercutio vásári bolondozásai születnek meg. A szereplők közti viszonyok, például Rómeó és Júlia kapcsolatának fejlődését pedig az ismétlésre épülő pas de deux-k apró eltéréseiből tudjuk kiolvasni: első találkozásukra a félszegség és a bizonytalanság a jellemző, egymás kezét még éppen hogy csak megfogják, nászi táncukkor azonban már egyre biztosabban és szorosabban kapaszkodnak egymásba, kezeik végérvényesen összekulcsolódnak, és Júlia magabiztosan röpül Rómeó kezei között.
Shakespeare reneszánszkori szerelmi történetét Vámos György Prokofjev balettjének keletkezési korszakába, a harmincas évekbe ülteti át: a két család, Capuleték és Montague-ék maffiaszervezetekként csapnak össze az utcákon; Tybalt igazi gengszter, aki bármikor kész a gyilkolásra; a családfők a kereszténységet pedig jó keresztapákként csak látszatból tisztelik, ápolják. Bár Lőrinc barát állandó vendége a Capulet családnak, és Júlia szobájában előkelő helyet tölt be a gyóntatószék, a keresztényi áhítat csupán a felszín, hiszen Capulet a markában tartja a barátot. A harmincas évek jellegzetes jegyeit a jelmezek – a férfiak öltönyei és a nők estélyi ruhái – illetve a tánc is magán viseli: Prokofjev Rómeó és Júliájának Lovagok táncaként elhíresült – például a Deep Purple koncerteken sokszor intróként használt – tételére a balettot a tangó és a swing váltja fel.
A táncosok egytől egyig elismerésre méltóan hajtják végre a rájuk szabott technikai feladatokat és bravúrokat, méltán kap nagy tapsot a bálozók tangója, Mercutio (Szanyi Tamás) pirouette-forgataga és a szerelmesek (Berzéki Melinda és Daichi Uematsu) pas de deux-je, azonban Vámos koreográfiája nem csupán tánctudást, hanem színészi jelenlétet is megkövetel a fellépőktől – ennek azonban már kevesen tudnak megfelelni. Vámos színházi előadást rendez, melyben a tánc, a színészi játék és a látvány egyaránt fontos szereppel bír. A koreográfia és a zene expresszivitását a fényjáték is magán hordozza: Rómeó a nyitóképben elhúzza a súlyos fekete függönyöket, hogy fényt, azaz szabadságot és jókedvet eresszen be életébe. Ebbe a fénnyel teli térbe érkezik meg Júlia, akire azonban hamar sötétség borul, jelezve az atyai szigort. Júlia hálószobájában a fehér, míg Capuleték báltermében a vörös szín dominál, mely egymást követve válik igazán hangsúlyossá. Miután Júlia találkozik a felnőttek szenvedéllyel teli világával a bálon, hálószobájában is megjelenik a vörös szín Rómeó sálja által, mely előrevetíti a lány ártatlanságának elvesztését.
A táncosok által megjelenített karakterek egysíkúak: Mercutio és Benvolio az előadás humoros, bolondos hangulatáért, Tybalt pedig a tragédia megteremtéséért a felelős. Júlia már-már idegesítő, naiv csitriként jelenik meg: mozgására a könnyedség, a szökdécselés, a szándékos bizonytalanság a jellemző. Arcán állandó mosollyal és elhomályosult tekintettel fogadja a jó és rossz híreket egyaránt. Gyermeki örömmel méregeti első bálozó ruháját, majd rácsodálkozik a mellére, vagyis annak hiányára, a felnőttek világát, a bálozók tangóját pedig kisiskolás fegyelmezettséggel figyeli a kanapéról, később pedig hatalmas boci szemekkel követi Rómeóját. Egy kislányt látunk, akit a szülői kéz – az ajtónyílásból benyúló kar – mindig utolér és helyre tesz. Rómeót sem a férfias ösztönök, hanem a kisfiús rácsodálkozás húzza Júliához, nem a nőbe, hanem a szerelembe szerelmes.
Vámos koreográfiájában a fiatalok halálát nem a nagy szenvedélyek és eszmék, hanem a szerelmes tinédzserek meggondolatlansága és dacossága okozza. Éppen ezért haláluk – a Shakespeare drámával ellentétben – nem tudja se a szereplőket, sem a nézőket elgondolkoztatni. Szemet gyönyörködtető képsorozatot látunk, melynek végén megállapíthatjuk, hogy ilyen is lehet, így is végződhet egy tinédzser l’amour.
Rómeó és Júlia (Győri Balett – Nemzeti Táncszínház)
Zene: Szergej Prokofjev. Asszisztensek: Joyce Cuoco, Alexej Afanassiev, Kara Zsuzsanna. Díszlet, jelmez: Michael Scott. Fény: Klaus Gärditz, Hécz Péter. Koreográfus: Vámos György.
Szereplők: Daichi Uematsu, Balikó György, Horváth István, Szanyi Tamás, Sebestyén Bálint, Berzéki Melinda, Tatiana Shipilova, Pátkai Balázs, Kara Zsuzsanna, Fuchs Renáta, Jekli Zoltán, Artem Pozdeev, Artem Pozdeev, Engelbrecht Patrik, Alexey Dolbilov, Bálint, Horváth Krisztián, Tetiana Baranovska, Cserpák Szabina, Laura Fernández, Hancz Alexandra, Hegyi Réka, Marjai Lili, Matuza Adrienn, Tatiana Shipilova, Sóthy Virág, Szalai Judit, Szendrei Georgina, Tüű Barbara, Varga Ágnes, Gémesi Máté, Horváth Krisztián, Horváth Kada, Luigi Iannone, Thierry Jaquemet.
Művészetek Palotája, Fesztivál Színház, 2016. november 20.
