Kritika

Kortárs tánc

Sárosi Emőke: Köldök alatti motivációk

Nagy Csilla: self_Tango

Hol találkozhat Kafka, García Lorca, egy akvárium és egy hajfonatból álló installáció? Például egy kortárs táncszínházi produkcióban. Nagy Csilla és a Cipolla Collectiva koprodukciójában jött létre a self_Tango a Nemzeti Táncszínház égisze alatt a MOM Kulturális Központ kupolatermében.

Már a műfaji besorolása is sokat sejtet: élőzenés táncszínházi darab. A feltevés, miszerint lesz érthető történet – amelyhez még az ajánlóban is kapunk segítséget – rendkívül csábító.

tango1Fotók: Tóth Mátyás

A self_Tango kimondottan női előadás. Nagy Csilla táncos-koreográfus érzékeny alkotó. Művészi érdeklődésének fókuszában az ösztönös impulzusok játéka nagy szabadsághoz jut. Legújabb projektjét négy vezérmotívumra fűzi fel: Tangó, Ön-tangó, Karma-fonat és a Test-húrok. A MOM Kult Kupolatermében a kör alakú nézőtér sorai között felhangzik Tóth Mátyás latinos gitármuzsikája, és mintha csak egy hangversenyre váltottunk volna jegyet, hallgatjuk a zenét. A dallamok érzékisége szenvedélyre gyújtja az első sorba vegyült elegáns, filigrán nőt, aki cipőjétől megszabadulva bekúszik a balettszőnyegre. Ott aztán szemtanúi lehetünk egy kafkai átváltozásnak: a táncosnő fejére húzza a szoknyáját, földig hajol, a férfinadrágos alteste összeolvad a női altestté vált felsőtestével, és szenvedélyes tangóban tör ki.

tango2
Nagy Csilla izgalmasan keveri a technikákat. A kéz-láb tangó hímnős lényének mozgása szürreálisan válik emberivé. A tánc esszenciáját adja vissza: az ágyékig eggyé olvadt testet, amit teljes egészében nem is kell látnunk, hiszen a virtuózan figurázó lábak a táncnem alapelemei. A Tangó az első motívum, amelyet az improvizáció szabadsága és a férfidominancia iránti sóvárgás hat át. Ennek tovább sarkított vonala az ön-tangó, a fel nem kért nő tánca. Napjaink korjelensége, az egyedül is erős, független, agilis nő karaktere, akit azonban áthat a magány fájdalma és kényszerűsége. És ekkor megjelenik a férfi. A harcossá keményedett nőt próbálja táncba vinni, ám közös mozgásuk darabos, a „férfipáncélt” le kellene bontani a nőről, hogy működhessen a kémia. Így az interakciójuk küzdelemmé válik, a másik legyőzése lesz a motiváció – jelenünk párkapcsolati konfliktusait kapjuk karnyújtásnyi közelségből.

tango3
Ezt az etapot követi a színház és a polipnő meséje. Nagy Csilla kilép a táncosnő szerepből, és a vízzel töltött akváriumban, valamint mellette elmesél egy ősi történetet tengerről, szerelemről. Sűrű, vizes hajzuhatagának csapkodásából és a térben álló hajfonatból kreált nőiruha-installációból lehet asszociálni a Karma-fonatra – egy végtelen hosszú, a régmúltban, az ősi női erők forrásánál gyökerező hajfonatra, amely tele van García Lorca történeteinek sötéten fájdalmas emlékeivel, csalódásokkal, tragédiákkal. A nőiség spirituálisan kiteljesedett megéléséhez szükséges a múlt kibontása, feldolgozása, valamint a visszafonás és az élmények tovább örökítése. A megbékélés egy fehér anorákos, nemtelen free dance-ben oldódik fel. Nő és férfi együttműködési kísérletei a Test-húrok gesztusrendszerében összpontosulnak. Az ujjak és a lábujjak vékony húrokkal összeköttetésbe kerülnek egymással, így a marionetteknek az ellenőrzött szabadságuk mellett kell megőrizniük individualizmusukat.

tango4
A zárókép egy örök igazságról beszél: a nő igazán nő csak egy férfi mellett lehet. Ezt a ráutaltságot a csinosan nőies, hátul zipzáras miniruha felvételének nehézsége jelképezi, hiszen a felhúzáshoz segítség kell. Az akváriumban álló csábító nőt a férfi kiemeli a spirituális múltból, és mindent feloldó, megtisztító zokogásba fullad a két összeölelkező test.

tango5
A nőiség, a misztikum és a hagyományozódó nemi szerepek tengeréből merít az előadás, kontrasztba állítva jelenünk szingli-problematikájával. Heves viták robbanhatnának ki a téma kapcsán, de a valóságos női vágy ennél egyszerűbb: a kezes lábas nászból legyen formálódó tánc

self_Tango (Cipolla Collectiva - Nemzeti Táncszínház)

Zeneszerző: Tóth Mátyás. Alkotótársak: Debreczeni Márton, Veres Flóra, Sándor Annamária, Fazekas Endre. Jelmez és látvány: Szűcs Edit (Természetes Vészek Kollektíva). Fényterv: Payer Ferenc. Konzulens: Ujvári-Pintér György. Rendező-koreográfus: Nagy Csilla.
Alkotó előadók: Nagy Csilla és Tóth Mátyás.

MOM Kulturális Központ kupolaterme, 2016. november 30.