Kutszegi Csaba: „Parádés” Pinokkió
Bozsik Yvette Társulat: Pinokkió -
… az előadás egyik erőssége a karakterábrázolás és a karakter-átalakulások frappáns megjelenítése. Fülöp Tímea lányosan bájos, de közben fiús Pinokkiója elragadó jelenség, végig az előadás egyik motorja, Vati Dzsepettója, Samatha Kettle Macskája és Feledi János Rókája is igen karakteres, bravúros alakítások.
A Bozsik Yvette Társulat Pinokkiója egy remek tánc-, zene-, képző-, színház- és kulturtörténeti kaland. Ráadásul családi (és/vagy oktatási), mindenképpen közösségi program abban az értelemben, hogy a gyerekeket nem célszerű az előadás felkínálta lehetőségben egyedül kalandoztatni…
Gombai Szabolcs, Samantha Kettle, Feledi János, Fülöp Tímea / fotók: Horváth Judit
Persze nem arról van szó, hogy a Bozsik Yvette koreografálta-rendezte Pinokkión bármitől is félteni kéne a gyerekeket, sőt, nagyon is jó helyen vannak ott, és még élvezik is a produkciót, de sokkal többet is kaphatnának, ha előtte, közben és/vagy utána szakszerű rávezetésben, vagy – ahogy mostanság nevezni szokás – beavatásban részesülnének. Az igényes látványra és zenei kíséretre is sokat adó táncszínházi alkotás ugyanis annyi vizuális, auditív és narratív információt hordoz (Mit hordoz? Egyenesen publikumra zúdít.), hogy jómagam például sokat látott felnőttfejjel majd’ egy órán át azt sem tudtam merre kapkodjam a fülemet és a szememet.
Nagy Levente és Fülöp Tímea
Jóból is megárt a sok – szól a mondás, és ez most a Pinokkióra szó szerint igaznak tetszik. Bennem már ez első kép bartóki reminiszcenciákat ébreszt: Dzsepetto mester (Vati Tamás) olyan eltökélt komolysággal és igen muzikálisan faragja ki a hosszú rönkfából Pinokkiót (Fülöp Tímea), mintha az erdőbe tévedt (kicsit korosodó) herceg lenne A fából faragott királyfiban. A zenének ebben döntő szerepe van. Nem állítom, hogy Philippe Heritier-t eztán Bartók Bélával azonos helyre kell tennünk a zenetörténetben, de a svájci zeneszerző muzsikája nagyon színes, igényes és színvonalas, és ami a darab szempontjából ezúttal igen lényeges: jó ízléssel visszahozza, és saját kompozícióba illeszti a múlt század elejei avantgárd és szimbolizmus zenei hangzásait. Gyarló, műkedvelő fülemmel Bartók mellett hallani vélem benne Igor Sztravinszkij, sőt, még Erik Satie hatását is. Ez utóbbihoz persze nyilván hozzájárul az előadás képi világa is, egyaránt beleértve ebbe a koreográfiát, a Vati Tamás tervezte díszletet és a Juristovszky Sosa által jegyzett jelmezeket és kellékeket is. Ez a Pinokkió ugyanis felidézi a Párizsban 1917-ben a Gyagilev Balett által bemutatott híres, Parade című belettet, mely igencsak neves alkotógárdával rendelkezett (szövegkönyv: Jean Cocteau; zene: Erik Satie; koreográfia: Lѐonide Massine; díszlet-jelmez: Pablo Picasso; műsorfüzet: Guillaume Apollinaire).
Stohl Luca és Fülöp Tímea
A Bozsik Yvette Társulat a Pinokkióban nemcsak a zene, a koreográfia, és a látványvilág hangulatával idézte meg az éppen száz éve bemutatott tánctörténeti jelentőségű előadást, hanem a szellemiségével is. A Parade örök példája a tánc és a társművészetek színvonalas együttműködésének, igaz, eme társművészetek képviselői száz éve még nem törekedtek a műfajhatárok elszántan következetes lebontására, viszont egyenként is önállóan jegyezhető csúcsminőségen dolgoztak. Ma már a műfajhatárok a színpadon – nagyon helyesen – eltűntek; sajnálatos viszont, hogy velük együtt sokszor a minőségigény is elillant.
Krizsán Dániel, Fülöp Tímea, Farkas Dóra és Hasznos Dóra
A dinamikus meseszövést és a színterek váltásait egy könnyen mozgatható, több nagy elemből álló, ki-be fordítható díszletfal segíti, melyek jókora, flexibilis tablóin mindig a helyszínekhez illeszkedő festett képek jelennek meg. A festmények egyszerre idézik meg a százéves képzőművészeti izmusok (kubizmus, szimultanizmus, konstruktivizmus, primitivizmus stb.) és a mindenkori gyerekrajzok világát. Régóta felfedezett és vizsgált tény, hogy az avantgárd képi világa és a gyermeki látásmód között szoros megfelelések léteznek. Mint ahogy a gyermekmesék szürrealizmusa is száz évnél jóval régebbi jelenség, mindig is volt, mióta mese létezik, és mindig is lesz… Bozsik Yvette színpadi meseszövése is szürreális, így illeszkedik az avantgárd hangulatba, és közben adekvát a gyerekek fantáziavilágával. A szürreális asszociációs mesetechnika tág teret nyit a szabad képzettársításoknak, így kicsit sem furcsa, hogy a bábszínházban (ahova – nem bírván a mesés csodák csábításának ellenállni – iskola helyett Pinokkió betér) a commedia dell’arte több száz éves klasszikus figurái is megjelennek. De az sem furcsa, hogy a századokra visszanyúló képzőművészeti-színháztörténeti kalandtúrán mai, gyermekekkel kapcsolatos életképek is felbukkannak. A megpróbáltatások egyik színtere például egy osztályterem, ahol nem éppen barátságos (fogadósból-cirkuszigazgatóból átvedlett) tanító (Gombai Szabolcs) egzecíroztatja a menekülő gyerekeket, a Tündér (Stohl Luca) pedig, miután megmentette az Óriástölgyre felakasztott Pinokkiót, ágyba fekteti, és kanalas orvossággal gyógyítgatja. (Pinokkio itt azt füllenti neki, hogy a paplan alatt bevette a gyógyszert, és mire előbújik, hosszúra nő az orra.)
Fülöp Tímea
A fenti néhány példa is alátámasztja, hogy az előadás egyik erőssége a karakterábrázolás és a karakter-átalakulások frappáns megjelenítése. Fülöp Tímea lányosan bájos, de közben fiús Pinokkiója elragadó jelenség, végig az előadás egyik motorja, Vati Dzsepettója, Samantha Kettle Macskája és Feledi János Rókája is igen karakteres, bravúros alakítások. Nagy Levente (kis) Tücsökje kedves szeretetreméltóságban Stohl Luca Tündérével vetekszik. A többi szereplő is – kivétel nélkül – egyaránt tehetségesen és önazonosan fürdőzik saját egyéniségével birtokba vett szerepében.
Táncelőadásról lévén szó, a koreográfiára is illik kitérni. Bozsik Yvette a Pinokkióban nem alkotott új mozdulatnyelvet, viszont régóta érlelt koreográfusi eszközeit nagy kedvvel mozgósítja, leleményesen használja. A megszokottnál erősebben támaszkodik a klasszikusbalett-alapokra, a cirkuszképben még a spicc-technika is előkívánkozik. Mindemellett a karakterábrázolás érdekében sokféle, igen különböző mozdulatelemeket is felhasznál, koreográfiájának legnagyobb erényei a lendület, a dinamizmus, a mozdulatgazdagság, a kreativitás.
Jelenet
Tánc iránt érdeklődő felnőttként tehát igen jót csemegéztem az előadáson, de a kérdés, hogy mindebből mi jut el a kisiskolás korú gyerekekhez, nyitva van. Nem tisztem az ötletgyártás, de ezt az előadást az iskolákkal együttműködve lenne érdemes forgalmazni (remélem, nyitott ajtókat döngetek). Ha az előadás előtt felkészült drámapedagógusok sok-sok képanyaggal játékos „előórát” tartanának, majd az előadás után a gyerekek – például a színpadon a jelmezes szereplőktől – megkérdezhetnék mindazt, amire a darabbal kapcsolatban kíváncsiak, egészen biztosan sok, maradandó élményhez jutnának. Kedvet kapva az ötleteléshez (és rádöbbenve, hogy ma élek), továbbmegyek: okostelefonra ingyen letölthető Pinokkió-applikációk segítségével már napokkal a színházlátogatás előtt látványos anyaghoz és interaktív játéklehetőséghez kellene juttatni korunk gyermekeit, akik így az előadáson már minden szereplőt úgy ismernének, mint a tenyerüket és a korszerű iphone-jaik működési mechanizmusát. Ez méltó tisztelgés lenne a százéves Parade bátor, újító alkotói- előadói előtt is.
Pinokkió (Bozsik Yvette Társulat – Nemzeti Táncszínház)
Írta: Carlo Collodi. Philippe Heritier. Díszlet: Vati Tamás. Jelmez, kellék: Juristovszky Sosa. Fény: Pető József. Kreatív producer: Iványi Marcell. Koreográfus-asszisztens: Vislóczki Szabolcs. Koreográfus-rendező: Bozsik Yvette.
Szereplők
Pinokkió: Fülöp Tímea. Dzsepetto: Vati Tamás. Tücsök: Nagy Levente. Macska: Samantha Kettle. Róka: Feledi János. Tűznyelő mester: Kalmár Attila.
Tündér: Stohl Luca. Arlekínó: Vislóczki Szabolcs. Pulcinella: Frigy Ádám. Columbina: Krausz Aliz. Kanóc, Pinokkió barátja: Krizsán Dániel. Fogadós, cirkuszigazgató, tanító: Gombai Szabolcs. Kötéltáncosnő: Hasznos Dóra. Artistanő, állatidomár: Farkas Dóra.
Művészetek Palotája, Fesztivál Színház, 2016. január 18.
