Péter Márta: Tánchidak
Magyar Balett Színház – Ballet Prague Junior: Budapest-Prága „Tánchíd” -
Budapest-Prága „Tánchíd” főcímmel a Nemzeti Táncszínház előadásaként került sor a Magyar Balett Színház és a Ballet Prague Junior közös estjére. A kérdés azonban a műsorlapot nézve is kérdés maradt: hol van itt Budapest, és kire kell gondolni a tánchíd metaforikus építményével?
Az persze rögtön kiderült, hogy a kétrészes program kilenc darabjából nyolcat Egerházi Attila koreografált, az előadói listát böngészve pedig beugrott a régi nóta is: „Debrecenbe kéne menni…”, csak ezúttal nem a pulykakakas végett, hanem az egykori Debreceni Balett Egerházihoz kötődő, és a kortárs balettre gondolva igen lényeges korszaka miatt. Megörökítette ezt Tóth Dénes is a debreceni táncélet történetéről és a Debreceni Balettről írt tanulmányában (Debreceni Szemle, 2008). Fontos és általános érvényű sorait soha, senki se feledje: „a tánc sosem hagyja magát kiiktatni a kulturális életből, legfeljebb a köztudatban csökken vagy emelkedik az értékelése.”
A tanulmány részletesen taglalja Egerházi 2004-2006-ig tartó debreceni működését, amelynek kiemelkedő pillanataként őrzöm a Hammer című, Jorma Elo-darab bemutatóját, s amely bemutató után nem sokkal az új színházigazgató szétbombázta az együttest… Pedig komoly táncos erők is dolgoztak ott, többek között Linda Schneiderova, aki abszolút professzionalizmusával és a nemzetközi táncélet kiemelkedő műhelyeinek tapasztalatával szerződött a magyar Alföld cívisvárosi balett életének föllendítésére. De mennie kellett, jó néhány társával együtt, s a Debrecenből kiebrudalt táncosok részvételével Egerházi végül megalapította gödöllői együttesét, mégpedig a – koreográfusi életútra gondolva érthető módon – kissé dacosan, ugyanakkor fejedelmien hangzó Magyar Balett Színház néven. Hogy mi van ma Gödöllőn, nem igazán tudni, ám pl. Linda Svidró és Viktor Svidró Gödöllőre, majd onnan tovább is követte a magyar táncalkotót, aki a South Bohemian Ballet művészeti igazgatói posztjának sikeres pályázata után ma a cseh társulat élén áll. (A Dance Center Prague konzervatóriumban asszisztensként is működő Linda Svidró és Viktor Svidró pedig közben talán egybe is kelt, mert a névhasználaton túl az első felvonás egyik közös duettjének meghajlásakor bensőséges puszilkodásuknak is tanúi lehettünk). A kacskaringós szakmai utat nyilván mások is bejárták, így lehet realitása a Budapest-Prága „Tánchíd” előadásának.
Az első és hosszabbik felvonás öt művében a Dance Center Prague konzervatórium növendékei Ballet Prague Junior néven mutatkoztak be, illetve két pas de deux-ben Linda Svidró és Viktor Svidró technikai-előadói perfekciójával találkoztunk. – Az estnyitó I-dentity, Samuel Delvaux darabja lényegében a hatalom és az én kapcsolatát, illetve az utóbbi torzulását ábrázolja, példáit mindenütt látni; a darab hosszú, szögletekre szabott, s olykor fenyegető harci mozdulatokkal tagolt menetgyakorlatát eléggé hitelesen abszolválta a konzervatórium ifjú csapata is. (Ez pedig bizonyos szempontból elgondolkodtató.) – Az Arvo Pärt zenéjére alkotott Lost Senses koreográfiája Egerházi Attila kiváló alkotása, amelyben négy pár találkozásai és mozgásrajzai variálódnak, zenei és koreográfiai szempontból is szép harmóniában. E percekben hinni lehetett, hogy a táncművészet valami különöset tud, általa valami olyan fejezhető ki, amely másképp nem. Ehhez persze már a táncos test, lélek és szellem mély összehangolása, teljes odaajánlódása szükséges, vagyis maga az átlényegülés, a metamorfózis, amelyben az előadó teljes valójával instrumentumként képes működni. Ezt a jelenséget nagyon-nagyon becsülni kell(ene).
Ismét Linda Svidró és Viktor Svidró neve következik, s ez nem is csoda, hiszen asszisztensi és előadói munkájukkal a prágai fiatalok műsorában Egerházi jobbkezének tűnnek. A pár duettjei az előbbi odaajánlódást magas technikai nívón reprezentálták; a debreceni időből származó Zárt függönyök című kettősük muzsikájaként Nikola Porpora eredetileg talán kasztrált, ma kontratenorként jegyzett férfihangra írt barokk áriája hangzott fel, amely önmagában is dús élmény, és különösen az a szép és kidolgozott mozgással együtt, míg darabpárjaként J. S. Bach Airje szólalt meg, eléggé harsány zenei kiadásban, de azért a táncélménnyel összhangban. Még a szünet előtt láthattuk az Odd Couples koreográfiáját, Tommy Dorsey Pink Martini és Nat King Cole régi slágereire, és ezzel a darabbal – az előadás második felvonására is gondolva – elérkeztünk Egerházi fontos kikötőjébe, ahová újból és újból visszakanyarodik, mintha csak itt érezné magát igazán biztonságban, holott ezt a fokozatot már régen meghaladta. Persze, egy színházban tudni kell mindent, ám a koreográfus lényeges műveire gondolva mégis zuhanásnak tűnik a sok évtizedes „izgi” titkok és lehasznált poénok fáradt elegye.
A Besos (Csókok) címmel összefogott második rész négy darabjában (Waiting for…, Honey and mood, Together alone, Hide and seek) érzékelhetően a neves kortárs zenei alkotók (Zoe Keating, Arvo Pärt, Philip Glass) is ihletforrásként szerepeltek, amit abszolút pozitívumként kell említeni. A díszletként fölvonuló asztal és szék/ek pedig tökéletesen szervesültek a mozgásvariációkkal és az így megragadható párkapcsolati viszonylatokkal is, mert beépültek a tánc szerves és hajlékony füzéreibe, s hihetővé emelték azt a gondolatot, hogy egy bizonyos stíluson belül is lehet eredetit alkotni. Vagyis Egerházi J. Kylián lényeges stiláris hagyományaival is élt, miközben kétségtelenül sajátot alkotott. Csak a záró darab latin koloritját kéne ismét feledni, mert magasból zuhanni különösen rossz.
Budapest-Prága „Tánchíd” (Magyar Balett Színház, Ballet Prague Junior – Nemzeti Táncszínház)
Táncosok: Tereza Chladová, Jakub Kloc, Ievgenii Kolomiiets, Iveta Krmelová, Eliška, Nováková, Karolína Skálová, Michal Vach, Dominik Vodička, Zuzana Rubášová,Karolína Skálová, Lenka Zahálkova, Agáta Ženíšková, Eliška Nováková, Karolína Skálová, Michal Vach, Dominik Vodička – a Ballet Prague Junior, a Dance Center Prague konzervatórium növendékei. Asszisztensek és szólisták: Linda Svidró, Viktor Svidró Cristina Porres Mormeneo, Graziano Bongiovanni, Julie De Meulemeester, Vargha István Acteon, Emma Perez, Carlos Roncero – a South Bohemian Ballet szólistái.
Koreográfia: Samuel Delvaux, Egerházi Attila.
MOM Kulturális Központ – Színházterem, 2017. január 19.
