Kutszegi Csaba: Kortárs táncszínház Bogdányban
XIV. Kalászi Kortárs Tánctalálkozó -
Az idei, XIV. Kalászi Kortárs Tánctalálkozón remek alkalom adódott egy kis összegzésre: tizenöt éves ugyanis a kisfesztivál.
Az is egyfajta képet nyújt, ha csak végigtekint az érdeklődő a másfél évtized műsorán. De idén különb képeket is láthatott a fesztivállátogató, hiszen a budakalászi Kós Károly Művelődési Házban fotókiállítás nyílt Dusa Gábor felvételeiből. A kitűnő, táncpillanatokat különös szeretettel megörökítő fotóművész végigkövette tizenöt év valamennyi Találkozóját, és a jubileumi alkalomra a hatalmas anyag legjavát igyekezett kiválogatni – a látottak alapján sikerrel.
Kortárs/néptánc gála / Timothy and the Things: Anyádék rajtam keresnek / Cuhorka Emese és Fülöp László / Fotók: Dusa Gábor
Visszatérve a másfél évtized képzeletben kinyomtatott műsorához, a tánc és színház iránt érdeklődők számára egyértelmű, hogy ez egy igencsak ütős címlista. Már az első évben a fesztivál házigazdája, a Duna Táncműhely igen sikeres, később emblematikussá váló produkcióval lépett fel, A tizedik vőlegénnyel. A következő Találkozó műsoráról elég kiemelnem a Barbárokat és a Paraszt Dekameront, az előbbit, a Közép-Európa Táncszínház előadását méltán nevezhetjük a magyarországi kortárstánc egyik meghatározó alkotásának, míg a másik, a „nagy Duna”, vagyis a Duna Művészegyüttes igényes és népszerű produkciója határozott rangot adott a Találkozónak. Hasonlóan, mint a Magyar Állami Népi együttes impozáns műsora a Pannon Freskó 2006-ban. De egy évvel korábban a kortárs színház is megjelent a Budapest közeli községben, méghozzá nem is akármilyen előadással: Pintér Béla és Társulata az igen sikeres utat bejárt, azóta is maradandó értékűnek mutatkozó Parasztoperával jelentkezett.
Góbi Rita a Reptében című előadásban
A kezdeti években a fellépők köre folyamatosan bővült, új színfolt volt például a Dunaújvárosi Bartók Táncszínház megjelenése: a Székek című Ionesco-adaptációjuk a kísérletező (nép)táncszínház jelentős alkotása, de maradandó emlék ugyanabból az évből a Magyar Mozdulatművészeti Társulat Káin-Ábelja is. A TranzDanz is az eseménysorozat egyik meghatározó formációja, felsorolni is hosszú lenne valamennyi fellépésüket, de az igen sikeres Bankett és Re-DNS nem maradhat említés nélkül. Külön fejezet a szintén gyakori vendég Forte Társulat, akiktől két remekbe szabott előadást emelek ki: a színházi életben is nagy szakmai és közönségsikert aratott Godot-ra várva című Beckett-előadást és a két évvel később játszott Koto és Kaorit, amely a már 2005-ben megmutatkozott Dó Ré Mi-vel együtt a kortárs beavató színházi előadások elismert úttörői. A gyerekelőadásokra és beavató foglalkozásokra mindig is erősen fókuszált a kalászi találkozó. Ide tartozik a Duna Táncműhely tizenéveseket megcélzó, igen jól sikerült játéka, az Ami a szívedet nyomja is.
Lassan közeledve a mához, továbbra is a teljesség igénye nélkül kiemelendő a Színház- és Filmművészeti Egyetem megjelenése a mára már „klasszikussá vált fizikai színházi” Toldival, a „kis Duna” bensőséges kamaradarabja, A csend szigetei, a marosvásárhelyi András Lóránt Társulat A lecke című Ionescója, a Nagyvárad Táncegyüttes Elektrája és feltétlenül a Forte Társulat A nagy füzet-előadása.
Ifj. Zsuráfszky Zoltán és Tókos Attila: TestVér
Ezek az előadások csak töredékét képezik a teljes, tizenöt éves felhozatalnak, és önkényes, szubjektív választás révén kerültek említésre. De azt így is minden bizonnyal demonstrálják, hogy a Kalászi Kortárs Tánctalálkozó már másfél évtizede igen színes kínálattal örvendezteti a helyi lakosokat, sőt, a szervezők szándéka szerint idéntől a szélesebb, pilisi régió tánc- és színházszerető polgárait is. Vannak színházi szuperprodukciók, melyekért a nézők komolyabb távolságokat is beutaznak, de közösséget formálni, hosszabb távú kulturális hatással bírni igazán csak a helybe vitt előadásokkal lehet. A budakalászi tánc- és színházi fesztivál jelentőségét ez teszi igazán naggyá.
Az idei kínálat is méltó volt az előzményekhez. A Duna Táncműhely megújult, örökifjú Álom-álom, kitalálom című előadása szólt a kisebbeknek, majd az első nap esti nagyelőadásán, az ifj. Zsuráfszky Zoltán – Tókos Attila szerzőpár TestVér című drámai kettőse aratott méltán sikert. A második nap Kortárs/néptánc gáláján – a színes sokféleség jegyében – fellépett a Lenvirág Táncegyüttes, az InSpiral Tánctársulat, a Timothy and the Things kortárstánc-formáció, valamint a Magyar Állami Népi Együttes szólistái, majd – külön előadásban – Góbi Rita a friss, Reptében című, néhány hónapja született, de máris igen jó hírű szólójával.
Duna Táncműhely: Otthon
A harmadik nap előadása – a régiós terjeszkedés jegyében – először a fesztivál történetében a Dunabogdányi Művelődési Házban zajlott. Hangsúlyozandó az új helyszínek fontosságát, erről kicsit bővebben szólok. Az Otthon című mozgásszínházi előadást Albert Camus A félreértés című írása alapján Györfi Csaba készítette a Duna Táncműhely számára. Györfi a Nagyvárad Táncegyüttes állandó koreográfusa, alkotásaiban a néptánc-alapokon elérhető színházi megújulás lehetőségeit keresi – a főleg az Erdélyben jelentős tradíciókkal bíró mozgásszínházi stílusra támaszkodva. Ezt a színházat a mozgás központi szerepe jellemzi, verbális szöveg nem hangzik el benne, viszont igen fontos a zene és a látvány, ez utóbbiban a színpadkép mellett jelentős dramaturgiai szerepük is van a kellékeknek és egyéb, sokszor szimbolikus jelentésű tárgyaknak. A legtöbbször cselekményes vagy irodalmi alapú előadások az alaptörténet és -helyzet megfejtésén túl a nézőnek további egyéni értelmezésre is lehetőséget nyújtanak. A kortárstánccal és kísérleti színházzal ritkán találkozó publikumnak ez szokatlan, de aki egyszer is ráérez arra, hogy a színpadon látottakat egyéni módon a saját belső énjéhez, emlékképeihez, érzelmeihez, ösztönvilágához igazíthatja, annak a kultúrafogyasztás és a színházértelmezés új dimenziói nyílnak meg, és kedvelni fogja a megszokottól eltérő, kortárs formai elemekkel kísérletező alkotásokat is.
Duna Táncműhely: Otthon
A vegyes (részben helyi, részben a fővárosból és máshonnan érkezett) dunabogdányi közönség érezhető nyitott érdeklődéssel fogadta az Otthont. Nem kell véka alá rejteni, hogy Györfi Csaba rendezése alapvetően közönségbarát újút-keresésnek számít, szöveg nélkül is követhető cselekménnyel, átélhető, átérezhető hangulatokkal. Ez utóbbi, a hangulatteremtés az előadás egyik legfontosabb eleme. A rövidebb-hosszabb mozdulatkettősök, a szóló mozgássorok és az egyéb fizikai színházi akciók képesek olyan atmoszférát teremteni, amelyben a mozdulat, a szituáció, a hangulat többet tud mondani a kimondott vagy leírt szónál. Ezek a különleges színpadi pillanatok csak akkor születnek meg, ha az előadók ihletetten, elmélyülten alakítanak, színvonalas, jó minőségű munkát végeznek. A „kis dunás” táncos-színészek idén ilyen pillanatokkal ajándékozták meg a bogdányi (nagy Duna-parti) polgárokat is.
XIV. Kalászi Kortárs Tánctalálkozó, 2017. október 27-29.
