Kritika

Kortárs tánc

Kutszegi Csaba: A hattyú szépséges döglődése

Duda Éva Társulat: Wonderland –

…minden helyzetben van lehetőség az alkotóenergiák mozgósítására, az eredetiség keresgélésére (még ha újnak tetsző formai elemek éppen nem is kínálgatják hevesen magukat).

Kevesek mondhatják el magukról a kortárstánc-szcénán, hogy több mint tíz éve színvonalas és érdekes alkotásokkal örvendeztetik meg a közönséget. Duda Éva közéjük tartozik. Fel sem merül, hogy ez azt jelentené, hogy mindegyik munkája lehengerlő remekmű volna, de azt igen, hogy az elért (egyébként magas) színvonala alá nem hajlandó lemenni, és ami számomra talán még ennél is fontosabb erény: az előadásai rendszerint érdekesek.

Duda E Wonderland JGy 002 Fotó: Jókúti György

Szerintem a hazai táncműfajok egyik legnagyobb gondja az elmúlt egy-két évtizedben az, hogy a legtöbb „régi” alkotó felszínesen önismétlő és unalmas (tisztelet persze a kisszámú, de létező kivételeknek), és az új „tehetségek” zöme is koreografálás-rendezés gyanánt beéri semmitmondó, eleve másoktól ellesett klisék mutogatásával. Üzenetnek, mondanivalónak szánt, mélynek vélt tartalmat pedig a legtöbbször különböző műfajú szerzőkre, ihlető forrásokra történő hivatkozással, valamint elvont hablatyok kinyilatkoztatásával rittyentenek a látvány mögé. Táncművészetünk valamennyi ágát napjainkban súlyos szellemi deficit (értsd egyszerűen: veszteség, hiány) jellemzi, de ez ellen kevesen akarnak tenni bármit is, hiszen a gondolkodás, az elemző értékelés esetleges terjedése, a minőség kérdésének felvetése sokakat menthetetlenül végveszélybe sodorna.

 

De ne legyünk ünneprontók, hisz a Duda Éva Társulat megalakulásának 10. évfordulóját ünnepelhetjük a napokban – diszkrét előkészületekkel, nem hivalkodó kísérőrendezvényekkel, hanem leginkább a legméltóbb módon: egy új, nagylélegzetű koreográfia bemutatásával a Trafóban.

wland1Fotó: Mészáros Csaba

„Minden azon múlik, hogy épp milyen szemüvegen keresztül nézzük a világot. Lehet minden csodás, felemelő, káprázatos és szórakoztató is…” – így kezdődik az előadás ajánlója. Nekem ez a gondolat azért tetszik, mert egyszerűen kifejezi azt az általános relativizmust, amely nemcsak korunkat jellemzi általában, hanem napjaink kortárstánc- és kortársszínházi előadásait is. Arra gondolok, hogy manapság a gondolkodni is tudó színházcsinálók nem akarnak általános, megkérdőjelezhetetlen igazságokat megjeleníteni, mert nincsenek is olyanok. A 21. században nem varázsolnak hattyúvá ártatlan leányokat velejéig gonosz varázslók, és nincsenek tisztaszívű hercegek sem, akik őszinte szerelemérzéstől hevülten, életük kockáztatásával legyőzik a gonosz erőket, és felszabadítják, megmentik a más esély híján csakis erre várakozó meseszép lányokat. Ennél a gondolkodó színházfogyasztók is többre vágynak.

wland2Fotó: Mészáros Csaba

De ez nem jelenti azt, hogy kihalt volna az emberekből a romantikus mese utáni vágy, a fatipli egyszerűségű szappanoperák dömpingje erre alaposan rá is cáfol. Az igényes kortárs művészek a felszínes-populáris kreációktól általában igyekeznek elkülönülni, de a globális igényt irántuk mégiscsak tudomásul kell venniük, hiszen az igencsak létezik. Színpadi szerzőként egyfajta elegáns eszképizmus elzárkózni a szórakoztatástól, ezt elkerülendő is vált az elmúlt évtizedekben a kortárstáncban unos-untalan ismételgetett klisévé például a populáriskultúra-paródia, mely általában hirtelen felbukkanó kisebb jelenetekben azt az alkotói célt is kiszolgálja, hogy a súlyos létszörnyűségek folyamatos felvonultatása közepette némi szorongástól megváltó enyhülésben is részesülhessen a jegyet vásárolt fogyasztó. Szóval, a kortárs színpadon helye van mindennek, ami a világban is létezik, és csak szemüveg kérdése, hogy például a szórakoztató részeket egyszerű szórakoztatásnak vagy nézőpontfordulatokat rejtegető, intellektuálisan igényes szórakoztatás-paródiának nézzük legott.

wland3Fotó: Mészáros Csaba

Duda Éva a most bemutatott Wonderlandjében mintha megunta volna e sokak által régóta kedvelt ügyes kliséváltogatást. Azt mondja (az előadásával), hogy a világunk minden jelensége egyszerre lehet csodálatos és visszataszító – szerintem az emberiség (remélhetőleg egyre inkább közelgő) környezettudatos korszakának ez az egyik legnehezebben megemészthető tanulsága. Ugyanis rohadt nehéz gyönyörűnek látni egy csodálatos autót, egy klassz, korszerű lakást, egy gyönyörű drága ruhát, de még egy mesterien elkészített és feltálalt egy tál ételt is, ha rögtön eszünkbe jut az illető termékek ökológiai lábnyoma. Ne legyenek illúzióink: a szerelemnek, a nászútnak, a gyerekvállalásnak is jókora ökológiai lábnyoma van, mint ahogy a hibrid autó gyártásának is.

Duda E Wonderland JGy 415 Fotó: Jókúti György

Duda Éva színpadáról nekem ez a csodálatos világ köszön le, amelyben bármiről azt gondolhatunk, amit akarunk, amelyben minden és annak ellenkezője is igaz lehet, amelyben olyan mitológiai hősöket fabrikálhatunk magunknak szabadon választott múltból, jelenből és jövőből, amilyeneket csak akarunk, Sárga című tételre idült-debil boldogságban ténfereghetünk akárhová, busó maszkokban gogózhatunk parasztfurulyán intonált erdélyi népzenére, jöhet párta, szalag, csapásoló, édesanyám rózsafája, bonchidai búzát őrlő édes kicsi molnár, leszbizés, melegeskedés, majd erre reakcióként gyűlölködő buzizás és idegenezés, cserepes fikusszal lejtett tánckettős, hogy aztán a Fekete című tételben dekadens barokk zenére egy gyönyörű, démonian sötét nő fekete fejdíszben csontig hatolóan dekadens, fájdalmas és elbűvölő jövés-menés-vonaglást adjon elő (ő egyébként Gaál Júlia volt). De akinek ennyi jó kevés, még végignézheti, hogyan lövi le egy idióta vadász a négy kicsi fekete hattyú közül az egyiket, majd hogy lövik le őt magát is, hogy aztán a végén Bacsó Gabriella előadja Saint-Saëns A hattyújára a hattyú halálát, vagy inkább stílszerűen: a hattyú megrázó-megható, felemelő szépségű döglődését.

Duda E Wonderland JGy 429 Fotó: Jókúti György

Én egyébként mindezek ellenére szeretem ezt a világot, amelyben élünk, igaz, az egyik pillanatban kemény klímaharcos vagyok, a másikban klímaszkeptikus, miközben fogalmam sincs róla, ki a csuda volnék én magam, honnan jöttem, merre tartok, satöbbi…

De visszatérve Duda Éva és csapata születésnapi tánctortájához, azt gondolom, hogy a Wonderland az Utópia után egy érzéki és fájdalmas disztópia, de eme meghatározás és annak jelzői kifejezetten csakis az én szemüvegem, retinám és agysejtjeim közreműködésével születtek meg. Más nyugodtan vélheti a látottakat akár születésnapi szinesztéziás festőpalettának is, már csak azért is, mert mindegyik tétel címe egy-egy alapszín – mínusz a fehér. A fehérnek nem jut hely a palettán – ez is olyan disztopikus. De elárulhatom: én már Duda Éva említett Utópiáját is inkább disztópiának véltem…

Duda E Wonderland JGy 360 Fotó: Jókúti György

Visszatérve a táncműfajokról szóló fenti dörgedelmeimhez, bevallom azt is, hogy a tánc jövőjét illetően egyáltalán nem vagyok pesszimista. A Wonderland azt is bizonyítja, hogy minden helyzetben van lehetőség az alkotóenergiák mozgósítására, az eredetiség keresgélésére (még ha újnak tetsző formai elemek éppen nem is kínálgatják hevesen magukat). Választás kérdése az is, hogy egy szakma döntéshozói a status quo őrizgetését tartják-e fontosnak, vagy inkább valóban nagyobb teret engednek a munkakedvvel és kompetenciával is bíró érdekesebbeknek. Mert amíg vannak érdekesek, van mit írni is. Az unalmasakról egy fránya értelmes szó sem jut az ember eszébe.  

wland4Fotó: Mészáros Csaba      

Wonderland (Duda Éva Társulat)                     

Szereplők: Bacsó Gabriella, Csuzi Márton, Gaál Júlia, Ivanov Gábor, Lukács Levente, Taba Benjamin, Rácz Réka, Vitárius Orsolya.

Zenei szerkesztő: Vajdai Vilmos. Animáció: Fancsikai Péter. Jelmez: Kiss Julcsi. Fény: Payer Ferenc. Produkciós asszisztens: Csák Bea, Kárpáti Lili. Produkciós vezető: Czveiber Barbara. Rendező-koreográfus: Duda Éva.

Trafó – Kortárs Művészetek Háza, 2019. november 4.