Szoboszlai Annamária: Ha szép, ha csúf
Győri Balett: Movements to Stravinsky / Mimi -
Velekei egyetlen képbe sűrítve fejezi ki a kapcsolat jellegét: szemben állnak egymással, kezük egymás szívén egyszerre emelkedik.
A Győri Balett előadásait nézve szembeötlő, milyen elszántan dolgozik a társulat egy sokszínűségében is karakteres imázs felépítésén. A Budapest Táncfesztivál után októberben a MüPa-ban vendégszereplő társulat dupla estje kétarcúra maszkírozódik, akárcsak Pulcinella, a commedia dell' arte kedvelt karaktere.
Lukács András balettje, a Movemens to Stravinsky hasonlóan minimalista látványvilággal dolgozik, mint az ugyancsak általa koreografált, s a Budapest Táncfesztiválon bemutatott The Wawes.
Győri Balett: Movements to Stravinsky / Koreográfus: Lukács András Seregi- és Harangozó-díjas / Fotó: Bánkuti András
A tizenkét táncos jellegzetes kiegészítőkkel ellátott öltözékekben lép színpadra Stravinsky zenéjére. Legjellemzőbb a reneszánsz körgallér, de láthatunk keleties szabású nadrágot, hártyavékony tunikaféleséget, tüll kézelőt s feltűnik egy hófehér tütü is, mely egészen úgy fest a táncosnőn, mintha a tréfás kedvű öltöztető a nyakról a derékra tolta volna a látványos malomkereket. A táncosnők haja elegáns francia kontyban záródik, kivétel talán csak egy-kettő akad, egy szabadon himbálózó fonat például egészen kiüt a jól fésültek tömegéből. Ezek az apró részletek, illetve a fekete és fehér dualitásában megfogalmazott színpadkép letisztultságot, eleganciát, és nem kevés kimértséget tükröznek, a hatást tovább fokozza a táncosok jobbról balra történő, többször ismétlődő felvonulása a Serenata dallamára.
Olyan ez, mintha belépőjegyet váltottunk volna egy szemnek kellemes seregszemlére, csak az nem világos, kiknek a seregét látjuk. (Persze, a zene ismeretében, ha akarunk, rácsodálkozhatunk a Pulcinella-balett szereplőire, de egyébként miért is tennénk?) A mozgás alapja a klasszikus balett, a táncosnők spárgaugrásokkal szelik a levegőt, a spicc-cipős lábak az égbe emelkednek. A mozdulatok (egy balettől nem meglepő módon) könnyedek, a testek fizikai teljesítőképessége és szépsége lenyűgözheti a nézőt. A férfitáncosok többnyire a klasszikus partnerelést végzik rengeteg emeléssel, s – nekem úgy tűnik – számos bonyolultabb, nem mindennapi fogással.
Győri Balett: Movements to Stravinsky / Koreográfus: Lukács András Seregi- és Harangozó-díjas / Fotó: Bánkuti András
A balettszínpad megújulásának számtalan módja lehet. Lukács András a történetmesélést ebben a koreográfiában egészen elveti, így a nézőt más módon kell megnyernie magának. A színpadkép hol világos, fehér alapú, hol fekete hátteret és szűkebb teret kapnak a táncosok a behúzott függöny révén. A néző figyelmét tehát montázsszerűen tereli, fókuszálja a koreográfus, anélkül azonban, hogy ez az első perctől az utolsóig rendezőelvvé válna. A jelenetek sorában látható egy jellegzetes szóló, a pas de deux-knél talán bátrabban lehetett volna éli a jellemrajz táncos eszközeivel, akkor talán nem lenne néha olyan érzésem, hogy vonzóan szép mozgó díszletet látok. Az igényes kiállítású balett, mely 2017-ben született Bécsben, a Staatsbalett igazgatójának, Manuel Legrisnek a felkérésére, nem dolgozza meg különösebben az érzelmeinket, leginkább és elsődlegesen a puszta esztétikumra fogékony szemeket veszi célba.
Nem így a Mimi. Velekei László koreográfiája A csodálatos mandarin „szuperhős” átirata. Míg Lengyel Menyhért pantomime grotesque-jének színhelye csavargók tanyája, addig Velekei a metróaluljárót jelöli ki kilátástalan sorsú szereplői életterének, mandarinja pedig egy, a lehúzó közegbe nem illő, szép, fiatal, életerős férfi. Ettől a ténytől a néző nehezen tud elvonatkoztatni, mert Daichi Uematsu sem nem öreg, sem nem viszolygást keltő, még csak nem is furcsa, gazdag kínai. Ezen a ponton vesz alapvetően más irányt a Mimi, és tér el a Bartók zenéjére készített megszokott Mandarinoktól. És nem csak azért, mert Bartók zenéje helyett végül Max Richter szerzeménye szolgált zenei alapul...
Győri Balett: Mimi / Koreográfia: Velekei László Seregi-és Harangozós-díjas / Fotó: Bánkuti András
Ahogy a cím mutatja, a koreográfus Mimire fókuszál, így lesz a darab női sorstörténetté, férfi feloldozás(megváltás?)-történet helyett. Velekei három drogos külsejű csavargót állít csatasorba (az október 7-i estén, ha jól láttam, Engelbrecht Patrikot, Gémesi Mátét és Thales Henrique-et), ők képviselik mindazt a rosszat, szenvedést, amit Mimi valaha az életben a férfiaktól elszenvedhetett. Hármuk mozgása, előreejtett fejeik, a tánc rovására is előnyt élvező gesztusnyelvük visszataszító emberi lényekre utal. A koreográfus ebben az esetben mintha megállt volna félúton egy realista, és egy lehetséges mágikus-groteszk ábrázolásmód között, márpedig Velekei mindent néven nevez: a lányt a fiúk használják, tartják azért, hogy pénzhez jussanak. Mimi (sajnos nem jutottam információhoz arról, hogy Matuza Adrienn, Marjai Lili Anna vagy Joó Lea Napsugár táncolta az esten) önálló akarattal nem bíró, szerencsétlen báb, még csábító, férfiakat ingerlő mozdulatait is áthatja a tétovaság, a bizonytalanság. Az öreg gavallérral (Szentiványi Richárd) folytatott erotikus kettőse azért is lesz fontos része az előadásnak, mert a női portrét árnyaltabbá teszi. Miközben taszítja az öregember, vonzanák is a becéző érintések, noha kétség nem fér hozzá, hogy a kapott jó a testnek szól, és hogy a férfi igyekezete kizárólag az aktusra irányul. Ezt a finomságra, becézésre, szerelemre (?) sóvárgást elégíthetné ki a mandarin.
Győri Balett: Mimi / Koreográfia: Velekei László Seregi-és Harangozós-díjas / Fotó: Bánkuti András
Daichi Uematsu játékában megjelenik a klasszikus mandarinfigura egyik fő attribútuma, a rezzenéstelen tekintet, ami feloldódik egy mindenekfelett álló szelíd harciasságban. A találkozás mindkettejüknek elementáris. Velekei egyetlen képbe sűrítve fejezi ki a kapcsolat jellegét: szemben állnak egymással, kezük egymás szívén egyszerre emelkedik. De lehetséges a szerelem? A darab lélektani megoldást keres. Itt mindenki vesztes, a három különböző metróhelyszín megmutatására alkalmas forgódíszlet lehúzó világából – és önmagától – senki sem szabadulhat. A cselekmény előrehaladtával egyre erősödik bennem a feltevés, hogy a három drogos fiú nem valós szereplők, hanem Mimi legbelső félelmeit, gondolatait jelenítik meg, így a véres végkifejlet sem az ő számlájukra írandó. Ebben az olvasatban már nem tűnik félutasnak a három fiú figurája, értelmet nyer az előadást nyitó kép is a még világos nézőtér első széksora előtti falon egyensúlyozó mandarin figurájával, aki mögött véres csatatérként terül szét a színpadon a fehér lepel.
Movements to Stravinsky
Táncolják: Tetiana Baranovska, Téglás Bánk, Guti Gerda, Artem Pozdeev, Herkovics Eszter Adria,
Engelbrecht Patrik, Marjai Lili Anna, Gémesi Máté, Kovács Eszter, Golubkovics Gergely, Thales Henrique, Tatiana Shipilova.
Jelmez: Lukács András, Herwerth Mónika. Fény: Lukács András, Dragos Dániel. Díszlet, koreográfus: Lukács András.
Mimi
Matuza Adrienn / Marjai Lili Anna / Joó Lea Napsugár, Luca Dimic. Jekli Zoltán, Luigi Iannone / Engelbrecht Patrik, Gémesi Máté, Thales Henrique, Szentiványi Richard / Golubkovics Gergely,
Daichi Uematsu / Téglás Bánk.
Zene: montázs. Jelmez: Győri Gabi. Díszlet: Velekei László, Győri Gabi. Fény: Stadler Ferenc. Dramaturg: Csepi Alexandra. Koreográfus: Velekei László.
Művészetek Palotája, Fesztivál Színház. 2021. október 7.
