Szoboszlai Annamária: Pipőke és kuflihalom
Kecskemét City Balett: Hamupipőke; Kulcsár Noémi Tellabor: A kuflik és a nagy táncelőadás / Nemzeti Táncszínház -
Kisgyerekes szülők örök kérdése, hogy milyen színházi előadásra vigyék a gyerekeket…
Egy előadás erejéig ismét műsorra került a kecskemétiek sikeres mesebalettje Barta Dóra rendezésében, mely minden szempontból nagyszerű előadás. A tánc nyelvén beszél, de minimális hangzó szöveget – „légy mindig bátor és kedves” – jó érzékkel megenged magának. Van benne humor, apró kikacsintások a ma zenei világa felé, de épp csak annyi, hogy a gyerekeknek szánt erkölcsi tanító jellegű történet megőrizze romantikus vonásait zenében-táncban egyaránt. Úgy adagolja a Grimm-klasszikushoz a ma kultúráját és realitását, hogy azzal a mese drámaiságát erősíti (például apa és lánya felemás kapcsolatának, s a férfi új nőhöz fűződő vonzalmának ábrázolásában). Még a végkifejlet is egészen (sajnálatosan) mai, mert ahelyett, hogy a gonoszok csúnyán megbűnhődnének, mint egy régi vágású mesében, és nagylábujj meg sarok híján végigbicegnék további életüket, a Jó a keblére öleli őket, teljes a feloldozás, vagyis következmények nélkül lehet kegyetlenkedni ebben a világban.
Barta Dóra könnyedén oldja meg a mese átírását a táncszínpadra, a cselekmény legfőbb csomópontjaira koncentrálva képes mindent – a remek kalitka-szerű díszletet, a mellékszereplőket, a zenét, a kellékeket – a történetmesélés szolgálatába állítani, így bizonyosan azokban sem marad kérdés a sztorit illetően, akik még soha, semmilyen formában nem találkoztak a Hamupipőkével.
Kecskemét City Balett: Hamupipőke / A fotók forrása a Nemzeti Táncszínház
A mese három egérkével indul, pontosabban a függöny mögül kinyúlkáló mancsokkal. Bár a felvezető-ráhangoló egértánc kicsit több önmagáért való kortárs elemet tartalmaz, mint amennyi játékosságot és ötletet, de a későbbiekben az ő mozgásaik is célzottak, és az adott jelenetnek megfelelőek, kifejezőek. Anya, apa és lányuk közös táncában az emelések, a támogató partnerelés dominál, Bakonyi Jusztina segítő árnyként van jelen a címszerepet táncoló Gömöri Lara mozdulatainál, Szóka Roland pedig határozott és férfias a családját óvó apa szerepében. A lassabb tempójú kezdés után az előadásba a mostoha és két lányának megjelenése hoz dinamikát. Varga Lotti a méregzöld és Vénusz-zöld árnyalata közt félúton egyensúlyozó földig érő bársonyruhájában egyszerre boszorkány és végzetasszonya.
Gyerekként nem értettem, hogyan lehetséges, hogy egy értelmes, felnőtt férfi nem veszi észre, ha az új nő csak a saját lányainak kedvez, Walt Disney rusnya, szörnyellás külsejű gonosz mostohája pedig tovább fokozta zavaromat. A másik, ami nem hagyott nyugodni, hogy Hamupipőke – kedvesség és bátorság ide vagy oda – miért nem árulkodik egy kicsit? Miért nem életrevalóbb? Varga Lotti csábítóan vöröslő ajkait és egyéb, dús erényeit mérlegre téve, még a kislány-énem is vágja a választ, miért lesz a féltő-óvó apukából a barnás-okkersárga ruhát viselő, alázatos és jóságos feleség halála után csaholó kiskutya, és miért viseli el még azokat a szörnyű lányokat is, akiket a jelmeztervező, Márton Richárd ezúttal kékbe-pirosba öltöztetett.
Szőllősi Krisztina és Nagy Nikolett olyan humorral, olyan rátermettséggel alakítja az undok mostohanővéreket, hogy sajnos egyáltalán nem lehet rájuk haragudni. (Titokban abban bízom, hogy a gyerekek talán tudnak, de csalódnom kell, mert a kislányom első mondata az előadás után az, hogy neki a Hamupipőke mellett a „masnis lányok” tetszettek legjobban.) Az antipátiának tehát lőttek. Tulajdonképpen Varga Lotti sem tud Walt Disney mostoha-figurájának ocsmányságáig süllyedni, az egész mese finoman kiiktatja az igazán rosszat, s inkább elkeni, körbecicomázza a gonoszságot. Hogy ez mégsem válik kárára? Talán azért nem, mert így, hogy semmi sem fekete és fehér, hogy a végére jut egy jó nagy adag megalkuvás (a bűnhődés helyett), valahogy életszerűbb a mese. Kivéve persze Hamupipőkét meg a királyfit. Őket meg sem legyinti az a megbocsátó humor, mely az összes többi figurát övezi. Földesi Milán olyan komoly figyelemmel vizsgálgatja a nézőteret, mintha tényleg eltökélte volna magában, hogy innen választ feleséget egy életre, s nem csak játék lenne az egész. Hasonlóképp Hamupipőke figurája Gömöri Lara színészi játékától, leheletfinom mozdulataitól lesz példaértékű. A varázslat, a csoda így szerencsére nem üres látványelem, hanem a jóság jutalma, egyenes következménye.
*
Kulcsár Noémi Tellabor Dániel András „se nem kifli, se nem kukac” lényeit vitte színpadra A kuflik és a nagy táncelőadás címen. Bírom a kuflikat, a gyerekeim fele szintén. A másik fele az apjukkal ért egyet, így ő nem akarta látni, milyen, ha felnőttek kufli-bőrbe bújnak. Én nagyon kíváncsi voltam, mégpedig két okból: Dániel András gyerekkönyvét tipikusan olyannak gondolom, mely legalább annyira akarja elnyerni a szülő kegyeit, mint a gyerekéét, ezért aztán nem átall olyan témákat kikuflizni, amelyeket így is lehet érteni, meg úgy is. De leginkább úgy. Sírva röhögtem, mikor egy viharos éjszakán a hét kufli rátalált a nagy rétre, és rajta az ideális kuflihalomra. A varázsgombába harapó, majd lebegő mókussá váló Pofánkát is megkönnyeztem. És mindig fölvidít a rét fölött tovaszálló repülő. Viszont – leszámítva a szürke Fityircet – a kuflik közt nincsenek igazi karakterek. Típusok persze kirajzolódnak – ilyen a nagydarab, kövér Zödön –, de személyiségek nem. Bélabát is inkább csak élemedett kora és hajlott hátánál egyenesebb botja emeli ki a többiek közül. Ezért is vártam, hogy vajon mit kezd a koreográfus Kulcsár Noémi ezekkel a fél(ig sem)kész karakterekkel.
Kulcsár Noémi Tellabor: A kuflik és a nagy táncelőadás / A fotó forrása a Nemzeti Táncszínház
A kuflicirkusz – a lányom találó műfaji megnevezésével élve – sok szempontból ügyes színpadi átirata Dániel András meséinek. Vizuálisan és hangulatában jól megragadja a rétet meg a rét közepét a kuflihalommal. A kuflik méretarányait már kevésbé. A legnagyobb csalódást Zödön, a nagydarab, kövér, zöld haspók okozta, mert az őt megszemélyesítő táncos még a kitömések dacára is őrizte karcsú termetét. Hasonlóképp Hilda, aki már csak nevéből kifolyólag is minimum egy német úszónő ülepét és vállszélességét érdemelné. Mindez persze nem von le semmit a táncosok érdeméből, akik jókedvűen, állandó mosollyal az arcukon végigpattogták az előadást – a felét trambulinon, a másik felét a táncszőnyegen, hogy létrehozzák a Bélabá (Csere Zoltán) által beharangozott nagy táncelőadást.
A történetszál egészen csenevészre sikeredett, de ezt egy táncelőadásnak könnyebb elnézni. Azt viszont már kevésbé, hogy míg a Fityircet táncoló Horváth Attila (legalábbis mozgásából ítélve őrá tudtam következtetni) remekül megoldotta a karakterkérdést, addig a többiek cukin, de unalmasan ugrálnak a dudorjukon, még ha a klasszikus balett gyöngyszemeire előadott kuflitáncok, a kézre húzott balettcipők, az „ugye-ló” ügyelő, a mulatságos balett-ismeretterjesztés, a zenét szolgáltató varázsgomba meg a színpadi színvarázslás látszólag el is fedte a hiányosságokat. Fityirc volt a legjobb az egészben, mondta a segédkritikusom, és maximálisan egyet kellet értenem kicsit több mint öt éve érlelődő bölcsességével.
Hamupipőke (Kecskemét City Balett)
Előadják: Hamupipőke, Földesi Milán, Szóka Roland, Bakonyi Jusztina, Varga Lotti, Szőllősi Krisztina, Nagy Nikolett, Hoffmann Luca, Raj Martin, Emanuele Co, Lajter Eszter, Salvatore Paonessa, Pavleszek László, Szigethy Norbert.
Díszlettervező: Rákay Tamás. Jelmeztervező: Márton Richárd. Konzultáns: Szabó Tamás. Ügyelő: Domján Sándor. Fénytervező, koreográfus-asszisztens: Katonka Zoltán. Társkoreográfus: Szőllősi Krisztina. Rendezőasszisztens: Murár Szabina.
Rendező-koreográfus: Barta Dóra.
Nemzeti Táncszínház Nagyterem, 2022. március 6.
A kuflik és a nagy táncelőadás (Kulcsár Noémi Tellabor)
Látvány: Kulcsár Noémi és Csere Zoltán. Jelmezek: Bati Nikolett. Zeneszerző: Szabó Sipos Ágoston. Dramaturg: Cseh Dávid. Rendező-koreográfus: Kulcsár Noémi.
Nemzeti Táncszínház Nagyterem, 2022. március 2.
