Szőrmentén
Hodászi Ádám kritikája a RetourAuNoirról
Ám a kopottas lámpaernyők alól, a csavart fa lámpa rudak tetejéről villanykörték sárgás fénye színezi az előadást. Teremtenek intim otthoni hangulatot, beidézik a városszéli ódon, kétemeletes polgári házak miliőjét, ami körül farkasember ólálkodik. Ebben persze segít a zajzenéből kiszüremlő szélzúgás, lépcsőrecsegés.
Hodászi Ádám kritikája a RetourAuNoirról
Ám a kopottas lámpaernyők alól, a csavart fa lámpa rudak tetejéről villanykörték sárgás fénye színezi az előadást. Teremtenek intim otthoni hangulatot, beidézik a városszéli ódon, kétemeletes polgári házak miliőjét, ami körül farkasember ólálkodik. Ebben persze segít a zajzenéből kiszüremlő szélzúgás, lépcsőrecsegés.
Életben maradt zombit, életre kelt babát idéző testtartással vékony fénycsíkon sétál a Nő. Haja arcába lóg, mint a nem is olyan régi A kör című filmben.
Lionel Hoche a fantasztikum világában mozgatja a Duda Éva Társulat táncosait. Az erős képek miatt filmszerű előadást egy hajszál választja el a B-filmek esztétikájától. Ez pedig a Tarantinótól is ismert reflektáltság, irónia. A professzionális csapat nem riad vissza önmaga kinevettetésétől. Férfi és Nő útját látjuk egymáshoz, bogozódik a szerelmi (szőr)szál, közben a térbe érkezik hét fekete parókás alak, arcukat és egész testüket fehér, különböző szabású mennyasszonyi ruhák fedik. Mozgásuk őrületet idéz, vagy mintha egy-két csontjuk ripityára törött volna. Pár baletthez közelítő mozdulatot ismételgetnek és egy-egy mondatot, furcsa intonációval, lemélyítve, felgyorsítva, megemelve beszédhangjukat. Legalább ilyen vicces kezdetben a tetőtől talpig fekete hajjal-szőrrel borított lény is. Előbb Pom Pomot idéző játékossággal mozog fel és le, majd két lábra áll, majomszerű ugrásai ijesztő jetivé változtatják. A forgások közben gyönyörűen száll a fekete szőrhaj. Mire találkozik a Nővel, már inkább szerethető, kedves lény, ám lassúsága vérfagyasztó.
A RetourAuNoir fekete-fehérben működik. A fekete balettszőnyeg alatt fehér rejtőzik, a fekete függöny mögött fehér fal. A karként funkcionáló hét táncos is feketében kezd, majd fehérre vált, kezdetben Férfi és Nő is fekete-fehér. Van egy nagy kocka, egyik oldalán nyitott, szintén fekete-fehér. Ez is a B-filmek világát idézi, ahol a jó és rossz egyszerű kétpólusú harcát görgeti a cselekmény. Ám a kopottas lámpaernyők alól, a csavart fa lámpa rudak tetejéről villanykörték sárgás fénye színezi az előadást. Teremtenek intim otthoni hangulatot, beidézik a városszéli ódon, kétemeletes polgári házak miliőjét, ami körül farkasember ólálkodik. Ebben persze segít a zajzenéből kiszüremlő szélzúgás, lépcsőrecsegés. Egyszer Férfi és Nő találkozását is félbeszakítja egy öt méter magasról lezúgó csillár, ami óriási ingaként hosszan hipnotizál, míg a lendület ringatja.
Jónás Zsuzsa és Csuzi Márton táncolja Férfit és Nőt. Mindketten fekete-fehérből indulnak, majd kibomlik fizikai valójuk, barna alapú kék-zöld-piros mintás feszülős ruhájuk végül arcukat is befedi, ekkor találkozhatnak, érhetnek egymáshoz. A Férfi először fekete cilinderben, frakkban egy elektromos orgonánál nekünk háttal ülve tűnik fel, a függöny mögött, mint fantom rokona az Operaházban. A kezdetben fekete, fémesen csillogó kezeslábast viselő, karként funkcionáló többi táncos közé keveredik, mikor otthagyja a zene birodalmát. A kar alakjainak mozdulatait remekül hangsúlyozza a jelmez, mint kardvillanások lebbennek a testrészek. Csuzi Márton szépen, finoman dolgozva mutatja a furcsasággal találkozás nem értését. Ezt az állapotot mélyíti, miközben Jónás vállaltan viccesen playbackel, ezt őrzi végig, egészen a találkozásuk előtti pillanatig. Jónás Zsuzsa bezárt figurából indít, merev mozdulatokkal dolgozik. Mély, hörgős éneket kap, arra tátog, a lámpafényekkel megsegítve többféle erős démoni arcot mutat.
Az előadás nyugodt tempóban zajlik, a tárgymozgatások, lebegtetések precíz összjátékot kívánnak, a táncosok remekül állnak helyt. Egy-két fajsúlyosabb pillanat jót tett volna a darabnak, hogy ne csak szőrmentén érintse a bizarr, az abszurd, a fantasztikum velejét. Legyen az akár agy-, akár csontvelő. A színpad fölött lebegő csontváznak már egyik sincs.
RetourAuNoir (Duda Éva Társulat)
Zene: Sebastian Roux, montázs. Hang- és fénytechnika: Fledrich Péter. Koreográfusasszisztens: Jónás Zsuzsa. Produkciós asszisztens: Czveiber Barbara. Produkciós menedzser: Arató Balázs. Művészeti vezető: Duda Éva.
Jelmez, díszlet, fényterv, rendezés, koreográfia: Lionel Hoche.
Előadók: Gulyás Anna, Jónás Zsuzsa, Lázár Eszter, Bora Gábor, Csuzi Márton, Grecsó Zoltán, valamint Csák Beatrix, Mezei Bence és Zsíros Gábor
MU Színház, 2011. október 21.
