Kutszegi Csaba: Ártatlan komikusok dicsőítése
Martha Graham Dance Company: Hommage à Martha Graham / Müpa; Inversedance – Fodor Zoltán Társulat: O T T H O N – A Földanya morajlása / Nemzeti Táncszínház –
…nem az alkotó eredeti mozdulatait őrizgetik, hanem készítenek egy új, mai koreográfiát.
A Martha Graham Dance Company lépett fel a Tánc Világnapján a Müpában. Vendégszereplésük nemcsak azért különleges, mert az USA legrégibb, 96 szezont maga mögött tudó tánctársulata még sohasem játszott Magyarországon, hanem mert a műsoruk valódi, igen tartalmas és eredeti időutazás. Korszakalkotó koreográfusok régi, jelentős alkotásait általában eredeti formájában igyekeznek rekonstruálni, ilyenkor a szakma és a kifejezetten a tárgy iránt érdeklődő nézők egy csoportja mágikus tiszteletadással nézi meg a rövid ideig repertoáron tartható, ma már alig élvezhető előadásokat, és a legtöbbször ezzel le is tudnak egy kötelező évfordulós megemlékezést. A Martha Graham Dance Company ezzel szemben a Graham-hagyomány valódi, tulajdonképpen egyedül értelmes és hasznos őrzési módját, a továbbfejlesztését vállalja fel. Bármennyire is paradoxon, a hagyományokat nem konzerválni, majd ápolni kell (értsd: folyamatosan javítani a tartósítás minőségét), hanem fejleszteni és innoválni. Ennek egyik igen hatásos, valamint rendkívül érdekes és tanulságos módszere az elveszett, csak hírből ismert koreográfiák mai igényeknek megfelelő újraalkotása – a mű és a koreográfus eredeti szellemiségének megfelelően.
Hommage à Martha Graham / Fotók: Melissa Sherwood / A fotók forrása: mupa.hu
A szellemiséget hitelesen és valójában megőrizni csak úgy lehet, ha a fennmaradt (filmre vett, lejegyzett) koreográfiákat rendszeresen felújítják, betanulják, és ameddig érdeklődés van iránta, műsoron tartják (értsd: ezzel minden mozzanatát megismerik, tanulságait levonják), és mellette – ez az unikális a Graham Társulat gyakorlatában! – az elveszett, de egyéb forrásokból megalapozottan jelentősnek vélt opusokat újrakoreografálják. Ez utóbbiban tehát nem az alkotó eredeti mozdulatait őrizgetik (azok egy-egy mozzanatának ismerete csak egy eszköz lehet a cél felé vezető úton), hanem készítenek egy új, mai koreográfiát. (Ebből a szempontból egy alkotó utóéletének kifejezetten előnyőre válhat, ha jelentős művei elvesznek.)
Az Hommage à Martha Graham című esten három, különböző módú és mértékű korszerűsítésen átesett, de eredeti megjelenésében adaptált Graham-alkotás, valamint egy Graham szellemében készült, új koreográfia volt látható.
A Kodály Zoltán rövid zongoradarabjára készült Lamentationt 1930-ban mutatta be (saját előadásában) a koreográfus. Kitűnő választás ezzel a darabbal kezdeni egy visszaemlékező, tiszteletadó estet, mert például Natasha M. Diamond-Walker előadásában, ahogy ezúttal láthattuk, percek alatt szembesülhetünk a grahami forradalmi változások lényegével. Azzal tudniillik, hogy a formai, alaki-technikai változással együtt nála eszmei, szemléleti változás is érkezik rögtön. Egészen más, a megszokottól eltérő az, amit Graham ezzel a darabbal tolmácsolni akart, és egészen máshogy is tetti. A gyász lényegét, eszenciáját ragadta meg expresszív erővel, szaggatott, durva mozdulatokkal, miközben a légies, egyensúlyozó balett-technikával szemben a mozgó testet földhöz, pontosabban padhoz szegezte (a táncosnő a teljes szóló ideje alatt nem emelkedik fel a padról). A test (többször a fej sem) nem mutatkozik meg vágykeltő szépségében, hanem elbújik a geometrikus alakzatokat váltogató, súlyosnak tetsző jelmez mögött, a mozdulat, a test és a test látványa szinte elidegenedik egymástól.
Az 1935-ös Panorama hűségre törekvő feldolgozását 1992-ben készítette el a koreográfus Yuriko – egy film alapján. Az eredeti előadásban is 33 növendék táncos lépett fel, illeszkedve az igen racionálisan felépített mozgáskompozícióba. Szép gesztus, hogy a budapesti bemutatkozáson is felléptek tanoncok, ezúttal a Magyar Táncművészeti Egyetem hallgatói, akik fegyelmezett odaadással merültek el a feladatban, tanúbizonyságot téve az anyag iránti alázatukról és máris fejlett hivatástudatukról.
Az Errand Into the Maze markáns bizonyítéka annak, hogy Martha Graham életműve egyáltalán nem csak a róla elnevezett, a klasszikus balettet átértelmező, a contraction és release ellenpontjaira építkező mozgástechnika miatt halhatatlan, hanem különös figyelmet érdemel a témái forradalmian újszerű megközelítési módjai okán is. Az Errand… a pszichológus Carl Jung hatására egy belső mitológiai utazás manifesztuma, amelyben ráadásul Ariadne szemszögéből szemlélhető a nő által megjelenített Thészeusz küzdelme a Minotaurusszal. 1947-ben még New Yorkban sem volt evidens, hogy a tánc nyelvén belső titkainkat, poklainkat tárhatják fel a koreográfusok.
E három, fentebb említett koreográfia „méltó bevezetője” az est fénypontjának, a Canticle for Innocent Comedians című monumentális, de minden részletében kifinomultan érzékeny tánckölteménynek, amelynek Sonya Tayeh a vezető koreográfusa, és a teljes Graham-életmű az ihletője. Martha Graham az azonos című alkotását 1952-ben készítette el az együttese nyolc sztárja számára egy-egy jelenettel, melyeknek „mindegyike a természet más-más aspektusát ünnepli”. Sorrendben: a Napot, a Földet, a szelet, a vizet, a tüzet, a Holdat, a csillagokat és a halált (a mai adaptációban ez utóbbival együtt az újjászületést is). A szólókból, duettekből és triókból álló jeleneteket a mai Graham-sztárok számára nyolc, különböző táncos háttérrel rendelkező koreográfus készítette el.
Sonya Tayeh a darab előjátékát, fináléját és átmeneteit, valamint a Nap-tételt alkotta meg. A 2022. március 22-ére (az eredeti 70. évfordulójára) kitűzött régi-új bemutató igazi motorja Janet Eilber művészeti igazgató volt, ő választotta ki a nyolc megfelelő koreográfust. A „természet misztikus hódolata” új zenét is kapott: Jason Moran dzsessz-zongorista/zeneszerzőt kérték fel az elveszett Thomas Ribbink-partitúra pótlására.
Ahány koreográfus, annyi táncnyelv. A Canticle a táncnyelvek skáláját sorakoztatja fel, a világunk sokoldalúságához egyaránt illik a klasszikus kínai és az afro-karibi tánc, az street dance, valamint a kortárs- és modern tánc – és persze mindeme mozdulatnyelveket a megtagadott-megreformált balett alapjai érlelik, dolgozzák össze különbözőségei dacára is homogénnek tetsző, a ma igényeinek megfelelő, technikás, de érzéki színpadi tánccá.
Az Hommage à Martha Graham estjén nemcsak azt figyelhetjük meg, hová fejleszthető a nagy táncújító szellemisége, táncszínház-felfogása és módszertana, hanem azt is, hogy munkásságának hatása mennyire élő még ma is, mennyire meghatározza korunk kortárs táncművészetét. Irodalomtörténetből kölcsönzött, testre szabott, de ideillő szállóigével élve: a 20-21 századi modern balett és kortárstánc valamennyi jelentős koreográfusa Martha Graham szoknyája alól bukkant elő.
*
Néhány nappal a Graham-est után – szintén a Budapest Táncfesztivál keretében – a Nemzeti Táncszínház Kistermében új bemutatóval jelentkezett az Inversedance – Fodor Zoltán Társulat. Az OTTHON című egyfelvonásost Anh Ngoc Nguyen vietnami származású koreográfus készítette Tan Dun misztikus hangulatú Szellem Operájára. Az otthonunk a morajló Földanya, olvasható ki a darab címéből és alcíméből (A Földanya morajlása) – ez átfogó, természeti témaválasztás is kínálja az összehasonlítást Martha Graham Canticle for Innocent Comediansával. Mindemellett – ha direkt ilyen szemmel nézzük – az is megfigyelhető, hogy Anh Ngoc Nguyen is, sok-sok áttételen át, ama bizonyos szoknya alól bukkant elő. Annál is inkább, mert Martha Graham egyáltalán nem volt balettellenes, nem leváltani akarta e sajátos, tradicionális mozgásnyelvet, hanem egy sok tekintetben vele ellentétes alternatíváját mutatta meg.
OTTHON / imázskép
A vietnami koreográfus táncnyelve az OTTHON-ban sokkal több könnyedebb, egyensúlyra törekvő balettelemet tartalmaz, mint általában Grahamé, és ez illik is koreográfiája gondolat- és látványvilágába. Az igen jelentős táncos pályafutását Európa (és a világ) élvonalában befutó Nguyen (több Wayne McGregor-koreográfiában táncolt, kettővel Budapesten és vendégszerepelt, koreográfusként az Inversedance-ben már korábban bemutatkozott) nem csak a Földanyára utal az OTTHON címmel. Az elvont koreográfiában követhető szimbolikus történések érzékelhetően a Távol-Kelet természet közeli, a Földet, az Életet tisztelő, emberi világában játszódnak. Érzékelhető az egykori harmonikus világkép széthullása is, a mai ember félelmei, tanácstalansága – ezt sokszor megtámasztják Tan Dun mélységekig hatoló, igényes zenéjének erős hangeffektusai, diszharmóniái. Az Inversedance – Fodor Zoltán Társulat kisszámú nemzetközi táncos csapata felkészülten és érzékenyen jeleníti meg ezt a világot, bizonyítva, hogy a balettból kiinduló, Martha Graham és más nagy újítók nyomán állandóan változó kortárs táncnyelv (nevezzük is bárhogy) világunkban mennyire kitűnően lépes a globális kommunikáció szerepét betölteni a művészetben.
Hommage à Martha Graham (Martha Graham Dance Company)
Művészetek Palotája – Fesztivál Színház, 2022. április 29.
O T T H O N – A Földanya morajlása (Inversedance – Fodor Zoltán Társulat)
Nemzeti Táncszínház, Kisterem, 2022. május 1.
Nemzeti Táncszínház, Budapest Táncfesztivál 2022
