Kortárs tánc, Mozgásszínház, Néptánc
Varga Kinga: Amrita emlékének őrei
Sivasakti Kalánanda Táncszínház: „A művészet esszenciája…” – In memoriam Amrita Sher Gil / Nemzeti Táncszínház /
Szinte transzba esnek a táncosok, és transzba esik a néző is, amikor ezt a harmóniát és virtuozitást látja.
A dél-indiai tánckultúrát, azon belül a bharatanátjam műfaját 28 éve rendületlen odaadással bemutató és népszerűsítő táncegyüttes, a Sivasakti Kalánanda Táncszínház Somi Panni társulatalapító- és vezető rendezésében újabb premierrel bővítette repertoárját. Ezúttal egy indiai-magyar kettős identitású festőművész, Amrita Sher Gil művészetének megidézését szőtte hetvenperces koreográfiává – jellemző stílus- és formajegyeiből. A klasszikus értékek közvetítését zászlajukra tűző társulat ebben a koreográfiájában is elsősorban az indiai tánc autentikusságát érzékeltette, mindeközben pedig felvillantotta egy festőnő ars poeticáját.
A nézőket indiai selymet megidéző, sálakkal behálózott színpadkép látványa fogadja, amelybe pillanatok alatt életet lehel a lenyűgöző indiai csoporttánc-kultúra. Ez hatással van azokra, akik először látnak ilyet, és azokra is, akik visszatérő nézőként már ismerői a táncegyüttes munkásságának. A test minden mozdulatában, a testrészek rezdüléseiben – a kéz- és lábmozdulatokban, a szemek nézési irányában – ott lüktet az autentikus keleti kultúra, egy egész univerzumot nyitva meg a befogadók előtt. Ehhez társulnak a különleges jelmezek, színek és az egységes mozgás. Szinte transzba esnek a táncosok, és transzba esik a néző is, amikor ezt a harmóniát és virtuozitást látja. A ruhák díszeinek, kiegészítőinek ritmikus zöreje fokozza a hatást. A bejátszott zene európai és indiai hangzásai váltakoznak, az ősi és a modern így, közösen teremti meg a háttérhangulatot.
A fotó forrása a Nemzeti Táncszínház
Az előadáson különböző típusú csoportos és egyéni koreográfiák követik egymást. Felejthetetlen benyomás kelt egy piros ruhás nő erotikától túlfűtött szóló tánca, amely a fátyoltáncok egyedi hangulatát és atmoszféráját teremti meg. A táncos egységeket prózai részek tagolják. Amritát, a Magyarországon kevésbé ismert, ám Indiában a száz legjelentősebb képzőművész között számon tartott festőt természetesen egy táncosnő személyesíti meg, aki prózában is mesél művészi ars poeticájáról. A posztimpresszionisták közé sorolt Amrita Sher Gil festményreprodukcióit időről időre a színpad síkjára vetítik. De nem csak így idézik meg az alkotásait: a táncosok ruháinak színvilága és szabása, például egy fekete és egy vörös ruhaköltemény az ecsetvonásokat is szimbolizálja. A prózai részek a magyar mellett angol és francia nyelven is elhangzanak, feltehetőleg azért is, hogy a művésznő háromnyelvűségét is érzékeltessék. Ez néha következetlennek hat, de a tánc varázsa el tud feledtetni mindent.
Az előadásban csak nők táncolnak, a nőiségnek a keleti kultúra által kifejezhető őserejét mutatják meg: egy, a művészi önkifejezés l’art pour l’art erejével ható előadással, amely kulturális antropológia közegébe helyezhető performansz és ismeretterjesztő bemutató is egyben. A kilenc táncosnő lenyűgözően teljesít.
A magyar és indiai kultúra találkozását a zene és a tánc nyelvén is kifejezik, lám, ilyen távoli kultúrák gyökereiben is lehet találni egymásra rezonáló motívumokat. Amrita Sher Gil magyar származását az egyik táncos magyar néptánc-szólója reprezentálja.
Az együttesnek ez a második olyan koreográfiája, amelyben a festőnőt állítja a középpontba. 2013-ban Amrita címmel, a születésének 100. évfordulója alkalmából már készítettek egy táncjátékot, amely azonban inkább az életére, és nem a művészetére fókuszált.
„A művészet esszenciája…” – In memoriam Amrita Sher Gil (Sivasakti Kalánanda Táncszínház)
Táncosok: Pethő Kincső, Zboray Antónia, Major Anikó, Péri Lilla, Somi Panni, Túri Virág, Vass Tünde, Kunvári Krisztina, Leat Leblanc Mihaela.
Zene: Tóth Szabolcs, Lerch István, Virágh Balázs. Jelmez: Csekő Etelka. Kellékek: Turáni Gergely, Sóvári Melinda, Szántó Judit, Fabien Leblanc. Rendező-koreográfus: Somi Panni.
Nemzeti Táncszínház, 2024. március 24.
