Fapados (szőnyeg)járat Arábiába
Vida Virág kritikája Az Ezeregyéjszaka legszebb meséiről
Eltekintve a zavaróan sokszínű műfaji eltérésektől, az egyéni teljesítmények értékelhetők: a táncosok élvezettel bolondoznak a színpadon, és mivel táncilag nincsenek túlságosan leterhelve, minden jelenetben könnyed magabiztossággal nyújtják a maximumot, mutatják meg extra képességeiket.
Vida Virág kritikája Az Ezeregyéjszaka legszebb meséiről
Eltekintve a zavaróan sokszínű műfaji eltérésektől, az egyéni teljesítmények értékelhetők: a táncosok élvezettel bolondoznak a színpadon, és mivel táncilag nincsenek túlságosan leterhelve, minden jelenetben könnyed magabiztossággal nyújtják a maximumot, mutatják meg extra képességeiket.
Öt történetet választott ki Bozsik Yvette Az Ezeregyéjszaka meséi közül, hogy betekintést adjon a gyerekeknek a varázslatos arab mesevilágba. Feldolgozása ennél nem is sokkal több: a Google és némi 3D-s színházi technika segítségével idő és tér határait átszelő, „turisztikai” látványosságokra koncentráló villámlátogatásra csábítja a kisiskolásokat – Aladdin repülőszőnyegén. Ez a szőnyeg azonban sokszor zavaróan alacsonyan repül.
fotók: Horváth Judit
Az irodalomelméleti szempontból kiváló és izgalmas szerkezetű, okító mesekönyv a rendező és a koreográfiát megalkotó együttes kezében szinte porrá válik. Még a lineáris történetmesélés sem követhető irodalmi előismeret nélkül a Bozsik Yvette Társulat legújabb táncjátékában, Az Ezeregyéjszaka legszebb meséiben. Bár a rendező és az együttes mindent megtesz annak érdekében, hogy minél érthetőbben magyarázzák el a legfontosabb dramaturgiai csomópontokat, a számtalan illusztratív mozdulat a tánc műfaji, és a mozgás kifejező erejében bízó attitűd rovására megy, és cseppet sem teszi érthetőbbé a történeteket.
Az ajánló szerint Bozsik Yvette rábízta a táncosokra a koreográfia megalkotását – talán ennek köszönhető az eklektikus összkép, amelyben legfőképpen show-elemek dominálnak. Hasonlóan a zenei válogatáshoz, amelyben például még a néhány éve nagy népszerűségnek örvendő Tarkan nevű török énekes sikerszáma, a Kiss Kiss is szerepet kap – a dalhoz idomuló vidám, de szakmai szemmel nézve igen gyenge koreográfiával. A táncok rendkívül heterogén mozgásképletet mutatnak: láthatók például ókori Egyiptomból ismert szögletes kartartások, latin táncból csent lépések, kozák táncra hasonlító (de arab kultúrában is jelen lévő) guggolásból fél lábra felugrás, klasszikus balettféle kihajlások és diszkótánc-elemek. Eltekintve a zavaróan sokszínű műfaji eltérésektől, az egyéni teljesítmények értékelhetők: a táncosok élvezettel bolondoznak a színpadon, és mivel táncilag nincsenek túlságosan leterhelve, minden jelenetben könnyed magabiztossággal nyújtják a maximumot, mutatják meg extra képességeiket. Székely Szilveszter például nagyszerű akrobatikus tudásról ad tanúbizonyságot, de az is kiderül, hogy Valencia James számára nem okoz gondot a keleti kígyómozgás – Seherezádé bőrében. A mozdulatokból ítélve Krausz Alíz bújik meg a zöldben rázó hastáncos fátyla mögött – számomra ő a mozgásában leginkább eltalált karakter, hitelesen tolmácsolja az orientális táncon alapuló hastáncot, de közben megmarad mesei figurának: marionett babaként esnek szét tagjai, majd rendeződnek össze újra. A tevét a modern Ali baba mobiltelefonon hívja szolgálatra, mókás alakja és esetlen mozgása kedves színfoltja az előadásnak.
Bozsik Yvette a XII. században keletkezett gyűjteményben nem kíván különleges és kevésbé ismert mesék után kutakodni. Nem kockáztat, megáll a legszebb meséknél. Klisészerű kerettörténettel ágyaz meg a felsorolásnak, és egymás után játszatja le a történeteket. A talpraesett és – mint később kiderül – jó mozgású kisiskolás, Novák Milán Ambrus okostelefonja segítségével a Google-on keres rá az Ezeregyéjszakára, mindez kivetítve jelenik meg a teljes takarást nyújtó operafólián. A fólia aztán áttetsző lesz, és a vetítésekkel egészen az előadás végéig 3D-s hatású díszletezés látványát biztosítja.
A kerettörténet után Bozsik Yvette az elhagyhatatlan Seherezádéval indítja összefoglalóját, de ez a táncjáték legkevésbé sikerült része. Nem tisztázott, ki kivel van, milyenek a viszonyok, és ezért a konfliktus sem bontakozhat ki. Az alkotók arra sem adnak esélyt, hogy Seherezádé káprázatos mozgássorokkal bűvöljön el mindenkit. Aladdin történetében azonban a rendező jól használja a technika adta eszközöket, lehetőségeket. A fóliára vetített áttetsző szellem képe egészen hiteles, még akkor is, ha tudjuk, Vati Tamás rejlik a félelmetes természetfeletti lény mögött. A halász és a gonosz szellem a legszebben megoldott mesefeldolgozása az estének. A csillogó jelmezbe öltözött halak a rájuk vetített halrajok és cápák nélkül is könnyedén megélnének a színpadon. Szerencsére kevés a halak úszását földön utánzó, nyilvánvaló mozdulat – a koreográfia inkább a vízi élőlények csoportos vonulásaira koncentrál; ez az absztrakt irányba mutató elképzelés előnyére válik a jelenetnek, sőt követendő példa lehetne az előadás egészére.
Az ébenfa paripa története színvonalában sajnos a Seherezádét közelíti meg: a homokból kitörő, gyönyörű, fekete, vetített paripának és a vörös ruhás nőalaknak semmi kapcsolata nincsen a színpadon zajló eseményekkel. A kellékként bevitt apró hintaló pedig igen szerény, és nem is túl ízléses ellenpontnak bizonyul. Az Ali baba és a negyven rabló bemutatásában a teljes együttesnek részt kell vennie, klasszikus gyermekdarab-jelenetek sorozatával sikerül is élvezhetővé (de nem igazán érthetővé) tenni a történetet.
Az Ezeregyéjszaka meséi könyv lapjait az összes szereplőt felvonultató finálé zárja, és az Aladdin fapados charter járat – a Szahara, az oázis, a teve, a hastánc, a tenger és a „Szezám tárulj!” gyorstalpaló megismerése után – visszaszállítja a gyerekeket a kevésbé mesés valóságba.
Az Ezeregyéjszaka legszebb meséi (Bozsik Yvette Társulat)
Fény: Pető József. Látvány: Vati Tamás, Iványi Marcell. Jelmez: Juristovszky Sosa. Kreatív producer: Iványi Marcell. Koreográfia: a Bozsik Yvette Társulat táncosai. Rendező: Bozsik Yvette.
Táncolják: Fülöp Tímea, Gombai Szabolcs, Hasznos Dóra, Federico Moreno Hernández, Valencia James, Kalmár Attila, Samantha Kettle, Krausz Alíz, Székely Szilveszter, Vati Tamás, Vida Gábor, Vislóczki Szabolcs, valamint Novák Milán Ambrus.
Nemzeti Táncszínház, 2011. december 8.
