Kozmoszoroszlán és pulikutya
Péter Márta kritikája a Daradar!-ról
Ez alkalommal azonban nem volt egészen szerencsés a Daradar! elé odatűzni, hogy „a Duda Éva Társulat bemutatja:”, mert ez rögvest egy hivatásos együttesnek szóló elvárást is generált. Ennek az elvárásnak azonban csak Jónás Zsuzsa koreográfiája, a Limit way felelt meg.
Péter Márta kritikája a Daradar!-ról
Ez alkalommal azonban nem volt egészen szerencsés a Daradar! elé odatűzni, hogy „a Duda Éva Társulat bemutatja:”, mert ez rögvest egy hivatásos együttesnek szóló elvárást is generált. Ennek az elvárásnak azonban csak Jónás Zsuzsa koreográfiája, a Limit way felelt meg.
Ahogy a MU Színház programfüzete jelezte, a Daradar! című rendhagyó est a Duda Éva Társulathoz kötődő táncművészek önálló műveiből kerekedett ki, és valóban több szempontból is rendhagyó volt. Rögtön azért, mert a program mintha fordított menetre váltott volna: az egyetlen, műként értékelhető darabot azonnal feltálalta. Hogy mi maradt utána? Egyre szerényedő és belterjes műhelymunkák vagy inkább próbálkozások, amelyek próbára tették a türelmet is. Persze, az ilyen jellegű összeállítások természetük szerint kiegyensúlyozatlanok, hiszen kísérletekről, s így kockázatokról szólnak, amelyeket mégis fontos fölvállalni. Ez alkalommal azonban nem volt egészen szerencsés a Daradar! elé odatűzni, hogy „a Duda Éva Társulat bemutatja:”, mert ez rögvest egy hivatásos együttesnek szóló elvárást is generált. Ennek az elvárásnak azonban csak Jónás Zsuzsa koreográfiája, a Limit way felelt meg.
Limit way - Jónás Zsuzsa és Jalonen Jenna
fotók: Futár Ernő
A szakmai tapasztalatokat illetően Jónás vezette a mezőnyt, a táncosként külhoni és magyar társulatoknál megélt sokféle színpadi mélység és árnyalat, s mellette a magas fokú technikai-plasztikai készenlét, mint a professzió elengedhetetlen része, jól látszik a testén is – nem véletlen, hogy annyi koreográfus szeret vele dolgozni. Jelenléte eleve bizonyos garancia, mert jó nézni nyúlánk, erős, kidolgozott alakját, energikus, ám precíz táncmódját. És ez a tény koreográfiáiba is beépül, mégpedig abban az igényben, amivel színpadi ötleteit megdolgozza, készülő művének nekiindul, a mozgásnyelvvel bíbelődik, és halad valamilyen nagyságrendtől ösztönözve. Lehet, ezért fordult alkotóként talán kissé korán Shakespeare-hez is; az irodalmi és táncdramaturgiai megoldatlanságok mellett azonban a Lear történetét bogozó opusában is jó néhány szép formai és képi megoldásra lelt. Most a Limit way elé csak egyetlen Shakespeare-idézet került – mert, úgy tűnik, az igézet azért megmaradt –, de ez a darab megragadható elemei mellett is inkább az absztrakt felé tart, így a konkrét utalások laza szellemi árnyalattá oldódnak.
Kozmoszoroszlán - Mádi László
Az egyfelvonásos színpadának hófehér felülete egy ugyancsak hófehér tornaszert cipel, elsőre talán a felemás korlát juthat az eszünkbe. A fémkeretre rögzített hat rúd vízszintes párhuzamban, ám sajátos lépcsőrendben fut; az első egész magasan, aztán kettő azonos magasságban, majd megint kettő így, csak kissé alacsonyabban, s végül egy, mindegyiknél lentebb. Az elrendezés majd akkor nyer értelmet, amikor a két nőalak egymáshoz sodródik, s olykor párhuzamban végzi látványos, csak erre az alkotmányra kitalálható mozgásvariációját. Jónás természetesen a magasabban levő rudakkal dolgozik, míg alacsonyabb társa, a kiváló Jalonen Jenna az alacsonyabb párhuzamosokat ragadja meg. Jónás az eszközhasználat széles skáláját vonultatja fel s avatja tánccá, koreografikus pillanattá. Az ide-odaforgatott mértani alakzatban így sejlik föl valamiféle szoba titkos történése, amikor például az egyik nő először érinti a másikat, aztán folyósokat látni, lépcsőket, erdőt, ágakat, ahol meg lehet telepedni, a vágyakozás, az elfogadás és elutasítás (test)beszédei alakulhatnak ki, és folytatható a sor tovább, szerencsére szabad a gondolat, a történés a sejtelem szintjén marad. Csak egyetlen rövid epizód nyeste meg kissé e hangulati szabadságot, amikor egy kommerszebb zenei szakasz ékelődött az amúgy következetesen zúgó-kattogó-rezgő hangfolyondárba, de ennek hamar vége lett. Ha az utóbbi jelenettel és még néhány másikkal megrövidítenék a művet, kiválóan szigorú és izgalmasan szűkszavú élmény lehetne.
Jónás darabja után átballagtunk a MU próbatermébe, ahol A magyar Ugaron című sajátos műhelymunkát láthattuk. Az alkotó-előadó Grecsó Zoltán az ízig-vérig magyar puli szőrébe bújt, és a csöppet sem szokványos táncviseletben megpróbált egy ízig-vérig magyar témát fölvázolni. A szándék érthető, a megoldás azonban kérdéses; az ötlet e formában legfeljebb egy húsz másodperces (politikai) klipet szolgálhatott volna. A Himnuszra abszolvált heroikus kutyatánc már egészen kínos volt, még akkor is (vagy annál inkább?), hogy sokan röhögtek. Vagy kiröhögtek? És akkor kit és mit? Ady szomorú víziója most kisszerű humorforrássá apadt. Az Ugar kietlen tájai és a szünet után az Egyke című etűd következett; Gulyás Anna rövid koreográfiai vázlata Zombola Péter zongorajátékával csöndes, szinte nyugalmas epizód maradt, bár a mellékelt gondolatok szerint komoly intellektuális vívódást szándékozott közvetíteni. Elképzelhető, hogy helyesebb címválasztással valamelyest közelebb kerülhetne a célzott tematikához.
Streamlány - Simkó Beatrix
S hogy egyensúly legyen, a nehézkes földi terep után egy kis magasság; Mikó Dávid és a KET-tag Mádi László titokzatos, Kozmoszoroszlán című kettőse a tempóját és a mozgásanyagát illetően is minimalista vállalkozás. A spirálisok, körkörös elemek végeláthatatlan folyamatát azonban egy idő után a háttérre vetített színváltó galaxisok, no meg a cseppfolyós new age hangzatok sem tehették nagyon izgalmassá. Az utolsó darabban az alkotó-előadó Simkó Beatrix remekül tornászik, és egy iskolai műsor ünnepélyes hamisságával beszél; a Streamlány valódi főszereplője azonban a mindenlátó projektor volt, ám az sem tölthette be a jelenet végtelen ürességét.
A nem egészen kedvező kép mellett sem gondolom fölöslegesnek az efféle bemutatkozásokat, mert ösztönző lehet, formai és szellemi keresésre indíthat, s közben akár szembesíthet is önmagunkkal.
Daradar! (A Duda Éva Társulathoz kötődő táncművészek műhelymunkái)
Limit way!
Koreográfia: Jónás Zsuzsa. Zene: Mádi László. Díszlet: Kicska Miklós. Animáció, videotechnika: Juhász András. Előadja: Jónás Zsuzsa, Jalonen Jenna.
A magyar ugaron
Koncepció: Lionel Hoche. Alkotó, előadó, zene: Grecsó Zoltán.
Egyke
Koreográfia: Gulyás Anna. Zene, közreműködő: Zombola Péter. Előadja: Gulyás Anna / Csák Beatrix.
Kozmoszoroszlán
Alkotó, előadó: Mikó Dávid, Mádi László (a KET tagja).
Streamlány
Alkotó, előadó: Simkó Beatrix. Közreműködők: Dömölky Dániel, Gothár Márton.
MU Színház, 2012. január 26.
