Lány a tömegből
Sárosi Emőke kritikája az Eszterről
Láthatatlan bosszúvágy és guggoló járásban hömpölygő zsidók, hatalomszóló és fragmentumos történet. Eszter, az erőszakosan kiválasztott szerencsés lehetőségei, kötelességei. Biblia és kortárs tánc – Inversedance-premier.
Sárosi Emőke kritikája az Eszterről
Láthatatlan bosszúvágy és guggoló járásban hömpölygő zsidók, hatalomszóló és fragmentumos történet. Eszter, az erőszakosan kiválasztott szerencsés lehetőségei, kötelességei. Biblia és kortárs tánc – Inversedance-premier.
Fodor Zoltán társulatának bemutatója a Nemzeti Táncszínházban az Eszter: bibliai nőalak, aki Mordecháj tanácsát követi, és eltitkolja zsidó származását, hogy Ahásvérus kiválasztottjaként megmentse népét Haman bosszúvágyától. Erről a szól a koreográfia, a nézőnek érdemes ismernie a történetet...
A feketeruhás Ahásvérus burjánzó területfoglaló hatalomszólójával indítja a mesét, mialatt a fekete tüllfüggönyre vetül a dinamikusan növekvő Perzsa Birodalom körvonala. Kontrasztos váltás az állandó rabságban tartott zsidóság hömpölygő tömege, amely szembesít az elnyomás tragédiájával. A földön, guggoló járásban, fejüket állandóan védve a váratlan támadásoktól, láthatatlan falak közt cél nélkül bolyongókból két feketecsuklyás alak kiemel egy addig észrevétlen nőt, Esztert. A perzsa hatalom jelképei a nézőt összezavarhatják, hisz ugyanaz a két táncos alakítja világos ingben két képpel később Mordechájt és Hamant. Az erőszakosan kiválasztott szerencsés, Eszter, hang nélküli zokogása és kétségesett vergődése jelzi tehetetlenségét és a kérdést: vállalja-e származását a világuralomra törő, elnyomó zsarnok előtt, mellett. A válasz egy apró, rejtett gesztus: a monumentális fa falból előbukkanó kéz némaságba fojtja a lányt. Az egyetlen, részeiben mozgatható díszlet jelképezi a kintlét-bentlét folytonos változását. A hovatartozás kérdését szerepében hordozó Eszter vállalva sorsát többé nem lázad, megadóan tűri, ahogy Ahásvérus birtokba veszi testét. Ezt a tényt fokozza a kép: a hatalom fekete alakjai a meztelen nőt a vörös fényben felmutatják a királynak: íme, az elejtett vad, véresen, fogyasztásra kész. Ezzel vége a férfi-nő kapcsolat ábrázolásának. A pár még egyszer találkozik az előadás során, amikor megakadályozzák a népirtást, és Hamant halálra ítéli az uralkodó.
fotók: Dusa Gábor
A bosszúvággyal teli tanácsos ármánykodása az egyik leggyengébb része az előadásnak: kígyószerű sziszegése a falban a háttér homályába vész, a csúszómászó tömeg iránti gyűlölete erőtlen, értelmetlen. Az ármánykodást „kihallgató" Mordecháj erőszakkal kényszeríti Eszterre a „megmentés feladatát", ezzel lesz népe tényleges megmentője. A megmenekülést kísérő vizualitás kényszerű értelmezésre szorul: az égből hulló kék papír fecnik a bizonyítékok a gyilkos szándékra, és ezek közül egy okozza Haman végzetét is. A török szultán selyemzsinór-átadására emlékeztető gesztussal az ármánykodó megkapja a negyedrét papírt, és csöndesen meghal a háttérben. A felszabaduló zsidóság boldog hömpölygése zárja a történetet, fejüket védve, lehajtva, térdüket rogyasztva, kiegyenesedés nélkül életben maradnak ugyan, de a láthatatlan korlátokat továbbra is fenntartva folytatják életüket.
Eszter jelentősége, címszerepe kérdéses: a karakter belső vívódásai a figurában rekednek, csak történnek vele az események, a hatalom kiszolgáló bábuja marad: nagybátyja, majd a király akaratát szenvtelenül teljesíti. Eldönthetetlen, hogy szeret-e bárkit is, vagy csak saját túléléséért küzd – a királlyal való kapcsolata behódolás, nagybátyja szava a vér kötelessége. Ugyanakkor érthetetlen, miért neki hisz a király, párosuk fejlődése kifejtetlen. Eszter szerepét fontos momentumokkal gyengíti a koreográfia: szerelme, hűsége, hősiessége a kijátszatlan feledés homályába vész.
A fragmentumos, mai öltözékekkel eljátszott történetet groteszk fricska, a Purim karikaturisztikus ünneplése zárja. Bor, pászka, zsidó zene, jelmezszerű öltözék és kétdimenziós bábszerű mozgás súlytalanítja a döbbenetet. Zárójelbe teszi az egész estét: alázat, szeretet, hatalom, bosszúvágy, önzetlenség, igazság – szimbolikus toposzok a régmúltból. Az előadás ereje, a negyedik fal mögött marad.
Eszter (Inversedance – Fodor Zoltán társulata)
Díszlet, jelmez: Iványi Árpád. Zene: Gergely Attila. Fény: Stadler Ferenc.
Koreográfus asszisztens: Balkányi Kitty. Vallási tanácsadó: Verő Tamás rabbi.
Koreográfia: Fodor Zoltán.
Táncolják: Balkányi Kitty, Dobrovics Réka, Somorjai Judit, Széki Zsófia, Fodor András, Fodor Zoltán, Nagy Tibor.
Nemzeti Táncszínház, 2012. március 20.
