Két pillanat
Hodászi Ádám kritikája a Stúdió élet / SEC előadásáról
Fiatalos játék a szabadsággal és precíz vallomás a halálról. A DEPO elitképzős tanulóinak Stúdió élet című előadása nyitja az estét, sűrítve a táncossá válás hosszú folyamatának derűsebb oldalát. Utána Zachár Lóránd SEC című koreográfiája az örök emberi történet végére ugrik, a testet elhagyó lélek, gondolat, talán „ige" idejére, hideg költőiséggel tömöríti pillanattá.
Hodászi Ádám kritikája a Stúdió élet / SEC előadásáról
Fiatalos játék a szabadsággal és precíz vallomás a halálról. A DEPO elitképzős tanulóinak Stúdió élet című előadása nyitja az estét, sűrítve a táncossá válás hosszú folyamatának derűsebb oldalát. Utána Zachár Lóránd SEC című koreográfiája az örök emberi történet végére ugrik, a testet elhagyó lélek, gondolat, talán „ige" idejére, hideg költőiséggel tömöríti pillanattá.
A sötétben lányhang kezdi énekelni az Amorf Ördögök Virágos kert az élet című dalát népdalosított verzióban, szabadon kezelve a ritmust, bele-belekapva, mintha csak otthon a fürdőben... Halványan felsejlik az éneklő, egy felnyírt hajú, sárga ruhás XXI. századi hippi. A fény lassan lemegy, majd hirtelen felhangzik a hangszórókból Lajkó Félix energikus, pattogós muzsikája. A tér három oldalán három pontosan behatárolt fényutca nyílik, bezárva a mögötte székeken ülő táncosokat. Ebbe a fénybe hullámzik bele a mozdulatsor, amit egy ütemnyi eltéréssel sorban ismételnek. A kitörő, szabadulni vágyó gesztusok később egymás mellé érnek, itt akad pár tévesztés, stílustalanság. Bár, mivel az előadás végig a szabad mozdulat formába rögzüléséről is beszél, nehéz eldönteni, hogy mi számít hibának, hiszen a táncosok végig önazonosak, letisztultan dolgoznak. Később a sárga ruhás lány is beletáncol az elmosódó fényutcák zárt világába, majd kilépve a népzenei keretből, a minimál techno basszusa zár be, aztán ősi rítusokat idéző dobütemek.
fotók: Dusa Gábor
Elöl, a színpad jobb oldalán létező sárgaruhás lány egyszer csak narrátorrá változik, előbb egy játékos verset olvas fel a táncosok-csokisok rímpár körül mozogva, majd sorban bemutat mindenkit. Teszi mindezt WC papírról olvasva, ami már az érdekes trash esztétika felé mutat, de egyedüli jelként inkább csak zavaró. A szereplőkről nevüket, szülővárosukat és egy jellegzetes tulajdonságot mond a narrátor, amit aztán be is mutat az adott ember. Sok eltalált jelző és mozdulat akad, néhány táncos eddigre már kialakította maga köré ezt a minőséget, másokat a szó segít azzá lenni. Az utolsó tablószerű jelenet kicsit lifeg az addig energikus, fontos kérdéseket a táncosok képességihez mérten felvető előadáson.
Az este második része a halál pillanatával foglalkozik. Szolid zene és kifinomult mozdulatok segítenek beszélni a nehéz témáról, szépen mosva bele a koreográfiába egy pár másodperces epilepsziás rohamszerű halált is.
Hangsúlyos a nyitó kép: egy vertikálisan építkező duó bomlik ki, később a tér minden irányába, szövevényes, pontosan szerkesztett utat jár be. A hét táncos egymásra nagyon figyelve működik a test-lélek mozdulatok többszörös duplikálásai során, így a SEC sűrű anyaggá válik. Elsőre nem is minden összefüggés egyértelmű, felsejlések, útvesztők között mozognak a táncosok precízen, szép figyelemmel dolgozva.
Sághy Alexandra és Stáry Kata táncolja az előadás záró, gondolatiságát hangsúlyosan árnyaló duót. Sok kontaktmozgásos elemet használnak, így beszélnek test és lélek egymásra hatásáról. Megmutatkozik a küzdelem görcsökben és megfeszülésekben; a harmónia, lágy emelésekkel. Van teljes elfordulás és tökéletes együttlétezés; örömteli évődés és kegyetlen kihasználás. Az előadás végül egy sallangmentes elengedésre futtatja ki a kettőst, amivel elviselhetővé oldja a halál nyomasztó érzetét. A lélek nyílt tekintettel tesz pár lépést, majd az elsötétedő színpadon elveszik szemünk elől.
Studio élet (DEPO-elit)
Zene: Lajkó Félix és montázs. Koreográfia, fény: Földi Béla
Előadók: Aksamit Heléna, Barna Nóra, Bencze Ibolya, Csöngei Barbara, Fekete Júlia, Gál Noémi Andrea, Hlaszny Kata, Kiss Boglárka, Kőnig István, Lázár Evelin, Macskin Zita, Nagy Emese, Nagy Fruzsina, Németh Anna, Podmaniczky Dorottya, Ungi Krisztián.
SEC (Zachár Lóránd és a Nemzeti Táncszínház)
Koreográfus: Zachár Lóránd.
Előadók: Bálint Levente, Domán Dalma, Hegedűs Tamás, Kiss Tamás, Sághy Alexandra, Stáry Kata, Vattai Dzsennifer.
Nemzeti Táncszínház, Refektórium, 2012. március 29.
