Büdöskék
Hodászi Ádám kritikája a Rövidhullámról
Az alkotás velünk lélegzése, a játék jelenidejûsége talán közhely, mégis folyamatosan szükség van olyan eseményekre, amelyeken megtapasztalhatjuk ennek felemelõ szabadságát. A Parellel Alapítvány remek kezdeményezése, a Rövidhullám jó kísérlet arra, hogy ez szélesebb nézõi rétegekhez is eljusson.
Hodászi Ádám kritikája a Rövidhullámról
Az alkotás velünk lélegzése, a játék jelenidejűsége talán közhely, mégis folyamatosan szükség van olyan eseményekre, amelyeken megtapasztalhatjuk ennek felemelõ szabadságát. A Parellel Alapítvány remek kezdeményezése, a Rövidhullám jó kísérlet arra, hogy ez szélesebb nézõi rétegekhez is eljusson.
Nyolc kortárs alkotót kértek fel, akik a táncművészetben és annak rokonterületein (mozdulatművészet, performance, cirkusz) dolgoznak magas színvonalon, hogy egy aznap reggel kapott témára estig készítsenek egy ötperces etűdöt. Maximum tíz óra és a MU Színház tere, technikai felszerelése állt rendelkezésükre. Mindegyikük izgalmas munkával állt elõ, a közös kiindulópont Hermán Árpád Büdöske című MOME vizsgafilmjének hanganyaga volt. Ezt az este végén mi is megnézhettük, fent van a neten is, katt ide!
Egy öreg vidéki bácsi a legelőn kaszálva kommentálja egy repülőgépből kieső férfi zuhanását. A két és fél perces abszurd szkeccsben végig a feleségéhez beszél, akinek a büdöskéire esik a mihaszna pilóta. Ez a téma sok lehetőséget rejt magában; zenei hangot, amit klasszikus értelemben a tánc kísérőjének szoktunk gondolni, egyet sem.
Batarita
fotók: Dusa Gábor
Az első etűd Bataritáé, a téma elejét, a repülőgép zúgását halljuk végtelenítve, míg ő nekünk háttal, ellenfényben sziluettjével egy keleti földműves, vagy harcmûvész pihenését rajzolja a térbe. Eszköze is van, egy zsinegen lógó kis kocka, mellyel útnak indul, hogy tegye a dolgát. Nem tudjuk eldönteni, hogy harcba indul, vagy mezõre, de hatalmas súlyú, nehéz feladata van, időntúli, örök. Aztán egyszer csak színes fények gyúlnak, és a figura egy mai revű közepén találja magát. Batarita szépen mutatja meg a közegéből kiszakított, múltját elhagyni nem tudó, modernitásban létező ember képét.
Zambrzycki Ádám a téma „Hát ennek minden mindegy" mondatát ragadta meg, egy bolond zuhanását, haláltáncát mutatta meg. Fején aranyspika, árnyéka és ő közösen áll a falnak az etűd elején, a végén pedig sipka nélkül kerül vissza ugyanabba a pozícióba: a halál sem jelent kiutat számára.
Zambrzycki Ádám
Az eseményt az improvizativitás, a happening felől leginkább Ladjánszki Márta közelítette meg. A témát felvezető pár szavában azt kérte, hogy válasszunk dalcímet a felsorolt háromból, ruhákat is kért, valamint azt, hogy használjuk a vakunkat, ha van. Mikor sötét lesz, már csak a bugyi a sajátja azok közül, ami rajta van. Megszólal a zene. És nem látunk semmit. Aztán balról valaki vakuzik egyet. Aztán jobbról is. Izgalmas, ahogy mégérjük, tennünk kell azért, hogy átélhessük az alkotást. Kiderül, fényképezős telefonom vakuja semmit sem ér, ahogy a többieké sem. A két fotós kattingat sebesen, de valaki a fénypult mögött is – villanást mímelve – elkezdi beadogatni két reflektor fényét. Ez a „biztonsági háló" azonban el is veszi a remekül induló etűd tétjét.
Gál Eszter szólóját egy Bandi nevű fiú effekteli alá. Nem tudni, hogy ő már reggel is a helyszínen volt-e, vagy Gál Eszter a téma megismerése után hívta fel, és éppen ráért. (Akár arról is szívesen megnéztem volna egy összefoglaló kisfilmet, hogy milyen volt az alkotók arca a téma meghallgatásakor, esetleg egy-két, alkotás közben elkapott pillanatra is kíváncsi lettem volna.) Gál Eszter és Bandi etűdjét az egyik néző „ez már nagyon posztmodern" félhangos megszólalással kommentálta, amit egyetértő nevetés nyugtázott. Valóban nem volt világos, hogy a zipzárhangokból, nejlonzörgésből és Bandi széles hangterjedelmet bejáró hangjaiból álló hangkulissza párbeszédet folytat-e a mozdulatokkal.
Lengyel Kata
Erősen performatív Lengyel Kata etűdje. Rakott kordszoknyában, fürdőruhafelsőben és napszemüvegben áll a színpad közepén, mint egy nagyra nőt pancsoló kislány. Hatalmasat ordít, majd mikor elkezdenénk a téma és a látottak között viszonyt tételezni (pl.: nevetségessé tett parasztbácsi, nevetségessé tett táncos), akkor kiáll és azt mondja, hogy ennek semmi köze a témához, ez a világmindenségről alkotott véleménye. Aztán jó érzékkel boncolja a kicsiben benne lévő nagy, a teátrálisban lévő egyszerűség problematikáját.
Vas Imre
Vas Imre, ahogy Zambrzycki Ádám, a szabadságról, a zuhanás pillanatáról készített etűdöt. Fehér gumiladba vágja fejbe az elején, az ebből nyert impulzus szenvedteti végig a téren. Attraktív kínlódás- és újraéledés-történet az övé, folyamatos küzdés a lefele zuhanás ellen. A kemény fizikai aktivitás után mikrofont ragad, meghallgathatjuk szapora légzését, miközben a „minden rendben van" folyamatos ismételgetése kétségbe ejt, és egyszerre meg is nyugtat.
Pálosi István
Az este utolsó etűdje Pálosi Istváné. Balett tütüben érkezik a térbe. Szaggatott, töredezett, görcsös mozdulatai erősítik a látvány groteszkségét. A tér közepén felülről projektor vetít rá rajzolt virágokat, közben hangszórókból halljuk (magyarázólag vagy poénként) a filmből a „hát nem pont azokra a szép büdöskékre pottyant" szöveget. Végül leveti tütüjét, és a halál meztelenségében zuhan a semmibe.
Maday Tímea
A nézők szavazhattak is róla, hogy kinek az etűdje tetszett a legjobban. Maday Tímea kapta az ezért járó nem is olyan rövid hullám szobrot. Etűdjében átszűri magán a témát, egy ijedt tekintetű kislányt hív életre, akire dörgedelemként hatnak az öreg bácsi szavai, melyek tanulsága, hogy még halálakor sincs jó helyen. Elmélyül a rejtőzködés, a zavarban levés érzetében. Bonyolult, szép ívű forgásokkal, hirtelen menekülő mozdulatokkal főleg a stabilságával biztonságot adó padlón dolgozik. A szabad repülésre vágyás és a szabályzott, kemény munka összecsap a koreográfiában. A tetőponton a lassan elúszó fények elől néhány szégyellős mozdulattal a sötétbe húzódik. Érzékeny, megérintő lezárás.
Rövidhullám – Kortárstánc- variációk egy témára (Parallel Alapítvány)
Koreográfusok, előadók: Batarita, Gál Eszter, Ladjánszki Márta, Lengyel Katalin, Maday Tímea, Pálosi István, Vass Imre, Zambrzycki Ádám.
MU Színház (Parallel Alapítvány) 2012, április 29.
