Mitől is fizikai színházi?
Kutszegi Csaba kritikája a Négykezesről
A régi viccet kifordítva: ha már Micsurin elvtárs keresztezte a szentjánosbogarat a tetűvel, elvárom, hogy Moszkva fényárban ússzon. Különben minek...
Kutszegi Csaba kritikája a Négykezesről
A régi viccet kifordítva: ha már Micsurin elvtárs keresztezte a szentjánosbogarat a tetűvel, elvárom, hogy Moszkva fényárban ússzon. Különben minek...
Régóta azt gondolom, hogy a sokmozgásos (vagy „fizikai") színház nálunk azért nem tud (egy-egy jól sikerült alkotástól eltekintve) folyamatosan figyelemre méltó eredményeket elérni, mert a koreográfusok nem tudnak rendezni (például elmélyülten színdarabot elemezni), a rendezők meg nem értenek a mozdulathoz (sok esetben bután le is nézik azt). Ezért is örvendeztem, amikor 2009-ben fizikai színházi koreográfus-rendezői szakirány indult a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Reméltem ugyanis, hogy ha a hallgatókat színvonalas képzésben, tíz féléven át kétirányú elmélyülésre ösztönzik, akkor az oktatási folyamat outputjában csupa mozdulatot érző, színházat értő rendező fog megjelenni. Én ebben még mindig bízom (az osztály 2014-ben fog végezni), dacára annak, hogy a szakirány négy hallgatójának MU színházi előadásán kérdések, sőt aggodalmak fogalmazódtak meg bennem.
Relief / fotók: Gelesz Hanna
Természetesen nem látom át az egész oktatási folyamatot (tehát nem tudhatom, mi minden van az osztály tarsolyában), és azt meg érteni vélem, hogy a Négykezes című esten a hallgatók koreográfusi vénájukról akartak tanúbizonyságot tenni, mégis nehezen fogom fel, hogy a négy kis előadásban szinte miért kimutathatatlan a színházi, rendezői látásmód. Pontosabban fogalmazva: miért jár gyerekcipőben? Egy biztos: nem azért, hogy a táncnak nagyobb teret engedjen, ugyanis az esten professzionális értelemben vett tánc sem igen látható.
Máris rossz a lelkiismeretem, mert hittel, elszántsággal teli fiatalok kedvét szegni még hírhedt gonosztevőknek sem okozhat örömöt (hát még lágyszívű kritikusnak), de szerintem nem is a hallgatókkal van baj. Nem tudom, hol a baj, de a Négykezes-esten mintha éppen a lényeg hiányozna: koreografálás és rendezés, testmozdulat és színjátszás szimbiózisa, sőt egylényegűsége. A látottak alapján azt gondolom, hogy az esten megismert alkotó-előadó hallgatók minden bizonnyal a magyarországi színházi rendezők között a legjobb táncos-koreográfusok lesznek, a táncos-koroegráfusok között meg talán a legjobb színházi rendezők (az osztály tanári karának tekintélyes névsora alapján legalábbis ez remélhető). De kiből és hogyan lesz valóban fizikai színházi koreográfus-rendező?
Erdő
Ez olyan, mintha a színész vagy a beszédtechnikára, vagy a játékra figyelne, és a kettő együtt sohasem jönne össze neki. Mivel technikás színpadi táncban professzionális színvonalat egykönnyen elérni nem lehet, a hallgatók táncos-koreográfus teljesítménye csak helyenként emelkedik feljebb a műkedvelői szintnél, miközben rendezői felkészültségüknek a nyoma is alig látható. Védelmükben itt magamnak közbevetem: hogyan várhatok el két év tanulás után profi táncosi-koreográfusi színvonalat? Úgy, hogy nem azt várom el. Hanem a koreográfusi és színházi szemlélet közösségét várom el. Azt az új minőséget, azt a sui generis valamit, amitől fizikai színház a fizikai színház. A régi viccet kifordítva: ha már Micsurin elvtárs keresztezte a szentjánosbogarat a tetűvel, elvárom, hogy Moszkva fényárban ússzon. Különben minek...
Kiss Anikó Reliefje (Gyulai Júlia táncolta) és a Simányi Zsuzsanna Erdője (tánc: Molnár Katalin) ügyes, szimpatikus bemutatkozás, de egyik sem több táncos hangulat- és helyzetgyakorlatok sorozatánál. Kétségtelen, hogy e gyakorlatok abszolválása hasznos tevékenység, de egy nyilvános előadáson talán magasabbra lehetne tenni a mércét. A két koreográfusról annyit tudhattam meg, hogy elsajátították a koreografálás bizonyos alapfogásait (muzikálisak, igyekeznek kihasználni a zenei kíséret és a csönd ellenpontjait, próbálnak fény segítségével tereket kialakítani a színpadon, a mozdulatokhoz igyekeznek valamilyen darabkoncepciót és elvont tartalmakat társítani). De karakteres alkotó-előadó egyéniség markáns megnyilvánulásait nem fedezhettem fel az első két darabban.
ha meguntad ezt vagy azt, hát meguntad
Widder Kristóf a ha meguntad ezt vagy azt, hát meguntad című dolgozatával igyekszik színházat csinálni, de nagyon nincs könnyű dolga, mert kevés kifejezőeszközzel rendelkezik. Erős, megalapozott, sokrétűségre, variabilitásra módot nyújtó tánctechnikával nem rendelkezik, verbális megnyilvánulással ő sem próbálkozott (Vajon ez szabály volt, hogy itt most nem lehetett mozgást szöveggel keverni? Mert gondolom, fizikai színházi szakirányon amúgy lehet...); gesztust sokat használt, de nem tudott erős hatást elérni vele, mint ahogy a nézők közül indulás és az öt szék egymás utáni elfoglalása is inkább a jól ismert klisék számát szaporította. Varga Krisztina (a Bergman-filmre utaló) Personája már szcenikai elemeket is tartalmaz (például lehulló fehér járatfüggönyök), jelmezszimbolikát is használ (a fekete és fehér ruhadarabok „egymásba másztak" a két női szereplőn), van a darab végén vetítés is, a közepén meg kísérletek hangadásra és a hang másikba fojtására, de erős, megrendítő művészi hatás, vagy emlékezetes intellektuális élmény ennek az egyfelvonásosnak az előadásán sem nyomja székbe a nézőt.
Persona
Mindezek ellenére azt gondolom, nem a Négykezest jegyző négy egyetemi hallgató tehetségével, rátermettségével van baj. Ha oktatási folyamatba pillanthattam be a MU Színházban, ha az színházi körülmények között, nézők előtt vált láthatóvá, akkor színházzá is kellett volna válnia. Arról nem is beszélve, hogy a fizikai színházat a bátor kísérletezők műfajaként tartjuk számon. Ahhoz pedig a szakmai fogások elsajátítása mellett a nyitottság, az újdonságra törekvés szellemét is fel kell ébreszteni. Rögtön a képzés elején, tanárban, diákban egyaránt.
Négykezes (SZFE rendező-koreográfus szak)
Relief
Tánc: Gyulai Júlia. Koreográfus: Kiss Anikó (e.h.)
Erdő
Tánc: Molnár Katalin. Jelmez: Nógrádi Nelli (e.h.) Zene: Horváth László, Lukács Gábor, Kronos Quartet. Koreográfus: Simányi Zsuzsanna (e.h.)
ha meguntad ezt vagy azt, hát meguntad
Koreográfus: Widder Kristóf (e.h.)
Persona
Tánc: Makra Viktória (e. h.), Varga Krisztina (e.h.) Zene: Bartha Márk (e. h.) Látvány: Gelesz Hanna (e. h.) Koreográfus: Varga Krisztina (e.h.)
MU Színház, 2012. május 6.
