Mozgásszínház

Furcsa légy!

Kutszegi Csaba kritikája az Arany-légyről

Goda előadásainak főszereplői furcsa világban létező, furcsán viselkedő emberek, akik – egyáltalán nem furcsálható módon – nagyon hasonlítanak ránk.

Kutszegi Csaba kritikája az Arany-légyről

Goda előadásainak főszereplői furcsa világban létező, furcsán viselkedő emberek, akik – egyáltalán nem furcsálható módon – nagyon hasonlítanak ránk.

A gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház kitartóan folytatja példamutató kezdeményezését: sorban meghívja a magyar kortárs tánc vagy mozgásszínház legjobb rendező-koreográfusait, hogy eredeti alkotásokat hozzanak létre – a gyergyói társulat részére. Az együttműködésnek ez a legtermékenyebb módja. A múlt évadban a figurások (újra) bizonyították, hogy jól beszélik Bozsik Yvette komplex színházi nyelvét, az idén pedig megtanultak godául is. Goda Gábor meghívásával kölcsönösen biztosra lehetett menni: az Artus vezetője már a Törékeny sepsiszentgyörgyi betanításakor megtapasztalhatta, hogy Székelyföldön nemcsak kapufaragáshoz értenek az emberek, közös munkája a Figurával pedig az igen jól sikerült találkozások szép példája. Mintha mindig is egy nyelven beszéltek volna...

Színházban, táncban egyaránt fontos a hagyományőrzés, de különösen felemelő élmény, hogy egymással rendszeres kapcsolatot nem ápoló anyaországi és határon túli társulatok tökéletesen, anyanyelvi szinten szólalnak meg közösen, Európa bármely szegletében értett és kedvelt, korszerű, trendi színházi nyelven. Hagyomány, ősi gyökerek, másrészről újkeresés, innováció jellemzi a Figura Goda Gábor rendezte Arany-légy című előadását.

Az újkeresés felettébb ellentmondásos fogalom. Erőszakos hajszolása nem vezet jóra, hiánya viszont maga a vég. Goda évtizedek alatt építette fel saját, csak rá jellemző színházi nyelvét, amely a világon mindenhol korszerűnek (kortársnak, alternatívnak) számít, de önmagához képest már évek óta nem tartalmaz meghökkentő fordulatokat, korszakokat átértékelő újításokat. Lehet vitatkozni azon, hogy ez letisztulás, elmélyült motívumérlelés, netalántán klasszicizálódás, vagy esetleg megtorpanás, tespedés, ne adj isten, zsákutca. Utóbbi három fogalom azért nem illik Goda alkotásaira, mert az előadások élnek, virulnak, közölnek, üzennek, hatnak, érző-gondolkodó ember egy percet sem unatkozik rajtuk, sőt úgy távozik róluk, hogy egy picit megint többet tudott meg, vagy inkább sejtett meg a világunkról. És Goda előadásain a világunk csodálatos, mert titkokat rejt, mert felsejlik benne a hétköznapi, apró történések és tárgyak költészete, és mindeközben végtelenül szabadnak mutatja magát: ugyanis logikus és logikátlan egyformán megtörténhet benne, minden kimozdulhat a megszokott helyéről, és minden helyre is kerülhet a nyugalmat árasztó, de kiismerhetetlen nagy rendben.

Az Arany-légy elején az egyik kis emelvényen „akár egy halom hasított fa", hevernek egymáson a szereplők, a Thália Színház Arizona Stúdiója mulatószerűen van berendezve: a játéktéren elhelyezett kerek asztalok köré ülhetnek le a nézők. Az emberhalom felett, a falon szalagcímszerű hosszú, vetített felület, amelyen zenei hangok kíséretében rendszeresen átsuhan egy óraingavég, legalábbis rögtön erre asszociálok, mert minden suhanása az előadáson kizökkenti az időt. De semmi „ó, kárhozat", mert a néhány másodpercre megálló idő után mindig minden ott folytatódik, ahol abbamaradt, tehát a Poe ingájaként fenyegető vetített kép nem az idő könyörtelen múlását jelzi, hanem ellenkezőleg: a pillanatok, az élet örökkévalóságának képzetét kelti. A jelre feléledő színészek körbeülnek egy asztalt, melyen hosszú, vékony fémpálcákra tűzve, különböző magasságokban „lebegnek" a teríték egyes tárgyai: tányérok, tálak, poharak, evőeszközök. A szürreális világban szürreális szövegfoszlányok hangzanak fel, és szürreális események történnek: állatszerűen lihegnek emberi lények, légyzümmögést utánozva reptetnek arany legyet arany képkeretbe, szerelmespár hosszú csókban forr össze, de előtte arcukat alufóliával takarják le. Két másik emelvényen is akciók kezdődnek el, melyeket sok mozgás, kevés szöveg és elvontan jelentéses eszközhasználat jellemez. Aztán többször, egyik pillanatról a másikra hétköznapira vált az előadás stílusa. Például még az elején minden nézőt egyenként megkérnek, hogy egy szóval mondja meg, mi az élet sója. Fel is jegyzik az összes választ, az erre szolgáló cetliket az asztalokon található kis zsákokra erősítik. A darab közepén megszakítják az előadást, és párba rendezik a nézőket, akikkel drótvállfa, cérna és szög felhasználásával hangszert készíttetnek. Az előadás végén pedig egy mesélő – játékos-bizarr eszközhasználat kíséretében – elmeséli, hogy a legkisebb királyfi hogyan és mivel töltötte meg másodpercek alatt a királyi palota kupolás nagytermét.

Aki ismeri Goda Gábor előadásait, könnyen felfedezi, hogy az Arany-légy eszközeinek, ötleteinek előzményei megtalálhatók korábbi Artus-előadásokban. A nézők fogadása, leültetése, kínálgatása az Ulysses nappalijára emlékeztet, különleges hangszert párban már készítettünk a Hermész 13-ban is, a Bábel elején is szavakat gyűjtenek a nézőktől, csak ott előre megadottakat mobiltelefonnal rögzítenek, és még számos egyéb párhuzam felállítható lenne. Ennek ellenére újra megállapíthatom: Goda részéről ez nem önismétlés, hanem a saját színpadi nyelv és eszköztár variálása, próbálgatása, kiteljesítése. Mert a különböző előadások különböző tárgyai, szituációi mindig más és másmilyenek, és ami a legfontosabb: a főszereplők is másmilyenek. Goda előadásainak főszereplői furcsa világban létező, furcsán viselkedő emberek, akik – egyáltalán nem furcsálható módon – nagyon hasonlítanak ránk.

A Figura Stúdió Színház színészei kivétel nélkül érdekesek. Apró gesztusaik, tevés-vevésük közelünkben leköti a figyelmünket. Mindemellett nagyon szépen intonálnak, képzett a beszédtechnikájuk, és jól bánnak-játszanak a testükkel, hitelesen mozognak, akcióznak. Jól áll rajtuk régi és új találkozása, az időtlen, emberi furcsaság.

Arany-légy (Figura Stúdió Színház)

Zene: Orbán Ferenc m.v. Tér, elrendezés: Bodóczki Antal m.v. Jelmez: Lőrincz Kriszta m.v. A rendező munkatársa: Gold Bea m.v. Rendező: Goda Gábor m.v.

Játsszák: Boros Mária, Kolozsi Borsos Gábor, Kőmíves Csongor, Máthé Annamária, Mihály Alpár Szilárd, Moşu Norbert-László, Vajda Gyöngyvér.

Thália Színház, Arizona Stúdió, 2012. május 13.