Virtuális szilánk
Hodászi Ádám kritikája az IZZÁS / GLOW előadásáról
Kristina Chan mély átéléstől csillogó szemét a megfelelő pillanatokban az installáció fényei és árnyékai látni engedik. Hol sikítás, hol kiáltás hagyja el a száját, ezzel emberien lép ki a remek atmoszférát teremtő, és az érzetek dramaturgiát tökéletesen irányító futurisztikus, főként digitális jelekből építkező hangkulisszából, valamint Ben Frost zenéjéből.
Hodászi Ádám kritikája az IZZÁS / GLOW előadásáról
Kristina Chan mély átéléstől csillogó szemét a megfelelő pillanatokban az installáció fényei és árnyékai látni engedik. Hol sikítás, hol kiáltás hagyja el a száját, ezzel emberien lép ki a remek atmoszférát teremtő, és az érzetek dramaturgiát tökéletesen iránytó futurisztikus, főként digitális jelekből építkező hangkulisszából, valamint Ben Frost zenéjéből.
Az ausztráliai Chunky Move félórás, egyszemélyes előadása virtuális szilánk a modern ember billentyűzeten kérgesedett, kézápoló krémektől lágyult tenyerén.
Gideon Obarzanek és Frieder Weiss koncepciója a kettőségre épít. A nézőtér kétfelé van osztva, végig sötétbe borul, középen kis fehér balettszőnyeg. Rajta a táncos és a vetített képek. Fölötte az apró ledek, melyek érzékelik a mozdulatok erejét, intenzitását, irányát. A bonyolult szoftver ezekre a jelekre rögtön reagál, és a projektor már vetíti is a képeket.
A koreográfia és az interaktív design szintén kettős természetű. A tér először két dimenzióban értelmeződik, a táncos helye lesz az egymásra merőleges vonalak találkozópontja. Ezek kezdetben kijelölik a furcsa mozgású, groteszk, amőbaszerű létező helyét. Aztán megmutatódik a bezártsága is, csak az önmaga által megteremtett, saját mozdulataival kijelölt irányok mentén képes aktivitásra. A gesztusok, akciók végig professzionálisan vannak kivitelezve. Kristina Chan mély átéléstől csillogó szemét a megfelelő pillanatokban az installáció fényei és árnyékai látni engedik. Hol sikítás, hol kiáltás hagyja el a száját, ezzel emberien lép ki a remek atmoszférát teremtő, és az érzetek dramaturgiát tökéletesen irányító futurisztikus, főként digitális jelekből építkező hangkulisszából, valamint Ben Frost zenéjéből.
A minimalista koncepciót pontosan végigviszik, de az ismétlések száma és oka nem teljesen világos. Nem eldönthető, hogy az új műfaj miatt van szükség az egyes akciók többszöri prezentálására, vagy ez is az egész előadást átfogó gondolatot, amely a modern ember bezártság-érzetét nyomatékosítja. Utóbbi esetben az egyes ismétlések az új, a más lehetetlenségéről, a kitörés képtelenségéről beszélnek. Az eladás fontos pontja, mikor a koreográfia két dimenzióból háromba lép át. Itt az interaktív design is változik: az bezáró vonalak a táncos teste körüli amorf térformára váltanak. Amelyből szintén nincs kilépés. Szép és megérintő, mikor az intenzív tempójú mozdulatok hanyatt fekvésbe szűnnek meg, és a kéz, illetve a lábfejek apró rezdüléseiben létezik tovább a táncos. A fekete és a fehér kettősége, harca határozza meg innentől a történéseket. Az amőbaszerű tér hol az egyik, hol a másik színnel jelölődik ki. A fekete a gonoszság, a démoni minőség hordozója lesz, amitől szabadulni kell. Ez küzdelmes, helyenként velőig hatoló. A legintenzívebb helyzetben fekete démonlények árnyai vetülnek a padlóra, a táncos korábbi pozíciói. A múlt, amelytől szabadulni vágyik. A három fázis, a három lény azonban nem elhagyható, visszatérnek a tér sarkán megtisztult egyszerűséggel álló alakhoz.
A Chunky Move interneten fellelhető videói szerint ezek a motívumok a jelenleg Moszkvában és Londonban turnézó Engine Mortal-koreográfia nagy építményében további jelentésekkel bővülnek. A Glow virtuális szilánkja nem sérti fel a kezet, csillanása igaz pillanat, melyben a magunkra ismerés öröme, keserűsége, humora és szolid tragédiája jóleső arányban oszlik meg.
IZZÁS / GLOW (Chunky Move)
Koncepció, koreográfia: Gideon Obarzanek. Koncepció, interaktív design: Frieder Weiss. Hangkulissza: Luke Smiles (Motion Laboratories). Zene: Ben Frost. Multimédia: Nick Roux. Jelmez: Paula Levis.
Táncosok: Sara Black, Kristina Chan.
Trafó – Kortárs Művészetek Háza
A Café Budapest Kortárs Művészeti Fesztivállal közös produkció
