Nem értünk a táncból
Vida Virág kritikája a Mit tudjátok ti – Honvágy előadásáról
A Honvágy összességében keserédesen szórakoztató, szarkasztikus társadalombírálat, táncos stand up comedy. Gergye alkotói szabadsága, szókimondása, magabiztossága irigylésre méltó.
Vida Virág kritikája a Mit tudjátok ti – Honvágy előadásáról
A Honvágy összességében keserédesen szórakoztató, szarkasztikus társadalombírálat, táncos stand up comedy. Gergye alkotói szabadsága, szókimondása, magabiztossága irigylésre méltó.
Lassan kijelenthető, hogy a kortárs magyar színpadok 2013-ra a politikai vélemény-nyilvánítás színtereivé válnak. Egyre kevesebb kortárs koreográfus képes elfogadni a mindent érintő megszorításokat, a financiális átcsoportosításokat, az elvonásokat, a kultúrát sújtó helyzetet, és ki-ki vérmérséklete szerint ad hangot véleményének. Gergye Krisztián pontosan azt teszi, amit Barta Dóra és Kun Attila tett néhány nappal ezelőtt a Bethlen Téri Színházban a BartóKodály című előadásban: reflektál a közéletre, politikára, és önmaga helyét határozza meg a mai társadalomban – művészként, kortárs táncosként, polgárként és emberként. Gergye nem rejti véka alá indulatait. Átérzi annak jelentőségét és lehetőségét, hogy a színpadon áll, ahol nagyobb nyomatékot kap a megnyilatkozása, mint egy átlagpolgár közösségi oldalon közzétett bejegyzése.
Jelenet a Mit tudjátok ti c. előadásból | fotó: Kővágó Nagy Imre
Az Átrium Film – Színházban bemutatott táncest másik alkotója Pataky Klári nem csatlakozik a „felszólalók" táborához. A tavaly ősszel színre vitt és most felújított Mit tudjátok ti című koreográfiája nem a jelenre koncentrál, nem is a jövőt próbálja megfejteni; a koreográfus a múltba néz, és Karády Katalin fátyolos hangját hívja segítségül a visszavonuláshoz az Elefántcsont-toronyba. Pataky Kláry saját maga kreálta világában él, ebbe a világba kapunk meghívót, az andalító atmoszféra magával ragadó, csakúgy, mint a különleges videoinstallációk és a patakykláris, utánozhatatlanul gazdag mozdulatvilág. Ehhez méltó prezentálókra talál a showman-riporter-clown szerepében feltűnő Gergye Krisztiánban és kitűnő táncosaiban. A dramaturgia szövevényes, logikusan építkezik, minden mindennel összeköthető, valami azonban továbbra is hiányzik a darabból. Az az érzésem, hogy legalább három előadás ötlete van belezsúfolva a textúrába, mintha Pataky Klári mindent, ami benne forrong, egyszerre akarná elmondani nekünk. De hát mit tudunk mi erről...
Jelenet a Honvágy c. előadásból | fotó: Dömölky Dániel
Gergye Krisztián Honvágy című munkájának műfaját nehéz meghatározni. Kortárs táncelőadásnak csupán körülbelül a kétharmada tekinthető, azután felerősödik a performanszjelleg. A koreográfust semmilyen színpadi, dramaturgiai, szcenikai szabályszerűség, szokás nem érdekli; nem köti meg a kezét görcsös megfelelni vágyás – Gergye Krisztián rég túl van már ezen: ha akarja, a kisujjából rázza ki a szakmát. De most csak egyet akar: megélt tapasztalatai alapján minden eszközzel megmutatni a szabadságot és azt, hogy milyen az, amikor elveszítjük. Ilyen, vagy olyan okok miatt. Ennek eszköze lesz a minden színpadi szabályt felrúgó rendezése-koreográfiája is. A kulisszahasogató kellékek (például a színpad közepére beállított mikrofon, a rendezői jobbon „balettstatívra" helyezett színpadi lámpa) mind a (művészi) szabadságra, a formabontás lehetőségére utalnak, csakúgy, mint a nyitány, melyben Lőrinc Katalin egy felhúzott járóbabához hasonlóan, arccal a fal felé fordulva, egyhelyben lépked a nézőtéren. Ez a gesztus – bár jelentéktelennek tűnhet – mégis fontos szimbólum, hiszen az egyhelyben járás, a „fejjel megyünk a falnak" térbeli metonímia figyelemfelkeltő áthallások. A koreográfus maga is a színpadon kívülről érkezik. Valahol a rendezői sor tájékán a színházi szék karfájára állva felemelkedik a közönség soraiból, egészen pontosan fölénk magasodik, akár egy fenyegető árnykép, egy észrevétlenül kinövő, fentről irányító hatalom; talpig feketében, eltakart arccal riogat, majd lassanként „átfolyik" a színpadra. Ekkor már látjuk, ki ő, folyamatosan hántja le magáról a rétegeket, mintha mindig másnak akarna mutatkozni. Egy gerbera letépkedett szirmaiból azt is kiolvassa, hogy amit most látunk, az „szerep, vagy nem szerep". Hiszen oly sokszor szerepet játszunk – akaratlanul vagy eltökélten. Előtte azonban kivételesen szép női szólót láthatunk Lőrinc Katalin előadásában, aki azon túl, hogy fiatal táncosnőket meghazudtoló esztétikummal bír, pontos és flexibilis, finom jelmezében a Graham-technika több évtizedes tudása látványosan szűrődik át, retinámba ég a magasan tartott, központból megerősített, a kétdimenziós tér négy irányába elnyúló „tilt" helyzete. Gergye is ízelítőt ad tánctudásából. A jávai táncok magyar ismerője szépen kilazított ízületekkel bír – különösen látványos ez a vállövében és a csípőjén. A kar-mellkas-váll izolációi minden alkalommal lenyűgöznek, csakúgy mint a perzselő színpadi jelenléte. Ám a formanyelve kezd kissé megkopottá és önismétlővé válni. Talán azért is van ez, mert a formanyelv megújítása háttérbe szorul a táncos-koreográfust felőrlő gondolatok mellett.
Jelenet a Mit tudjátok ti c. előadásból | fotó: Kővágó Nagy Imre
Gergye Krisztián egyre dühösebb. Tavaly az Adaptáció Trikolorban még csak keményen (ám hang nélkül, egy rezesbanda és Ágens segítségével) ironizált, most nyomatékosan ismétli meg az akkori vezérjelenetben bemutatott sokkellékes, ál hungarikumokkal teletűzdelt társadalomkritikáját – emlékezetes szólóját. Mindemellett úgy gondolja, hogy eljött a szókimondás ideje – ha már a táncból, a virágnyelven vagy mozdulatokban megfogalmazott gondolatokból nem értünk. Szöveget ír, mikrofont ragad; megtudjuk, hogy íróként remek a humora, kedveli a szójátékokat és a József Attila-i Szabad ötletek jegyzéke stílust. Véleménynyilvánításában következményektől nem tartva személy- és intézményneveket sorol, fennhangon, félreérthetetlen szimbólumokat sorakoztat fel; elképzelt Nemzeti Kortárs Tánc Szövetségébe csak a feddhetetlen nemzeti öntudattal és más jelekkel bíró táncosokat hívja; a mongolfolt, a narancsbőr és a két jobb kéz előnyt jelent. Bátran, olykor vulgárisan bírál. Nem fél semmitől. Nem akarja hazug, pátoszos magyarságtudattal elvakítani önmagát és közönségét, ahogyan más – általa pellengérre állított – alkotók teszik. Közben előkerülnek a Trikolor kellékei, az ostor, a vándorbot, a zászló, a kalap – mindez az sugallja, hogy még új kellékre sem telik.
Az előadás szerkezeti tengelyében áll a kortárs pas de deux, amely eleinte zavarba ejtően pontatlannak tűnik. Mintha semmi nem akarna sikerülni: a szoknya felakad, az emelések fogásai instabilak, az egymást érintő kezek folyton kicsúsznak. Két ilyen kaliberű táncostól lehetetlen ez a bizonytalanság. Hamar felmerül a szándékoltság gondolata; az előadás kaotikus vonalvezetésébe könnyen beilleszthető e szokatlan eszköz – a szándékoltan minőséget lerontó előadásmód – használata. „Sehogy nem jön ki a lépés", „nem találjuk a hangot egymással", „mindenki csak a saját akaratát akarja érvényesíteni" és ehhez hasonló frázisok jutnak eszembe, melyek összecsengenek az előadás gondolatiságával.
A Honvágy összességében keserédesen szórakoztató, szarkasztikus társadalombírálat, táncos stand up comedy. Gergye alkotói szabadsága, szókimondása, magabiztossága irigylésre méltó. Ám mintha búcsúdarabját rendezné meg; az előadás utolsó etapjában csendben eltűnik a színről, még a takarásból mikrofonján keresztül üzen, hogy akár disszidensnek is tekinthetjük, de egy dolog sosem fog múlni: a honvágya.
Mit tudjátok ti (Pataky Klári Társulat)
Fényterv: Payer Ferenc. Videó: Massih Parsaie. Jelmeztervező: Szeibert Katalin. Koreográfus: Pataky Klári.
Szereplők: Arany Virág, Drávucz Petra, Egyed Bea, Kántor Kata, Gergye Krisztián, Barabás Béla, Novák Gábor.
Honvágy (Gergye Krisztián Társulata)
Fény: Katonka Zoltán. Zene: Bella Máté, Henryk Górecki, Ligeti György.
Rendezés, koreográfia, szöveg: Gergye Krisztián.
Tánc: Lőrinc Katalin, Gergye Krisztián.
Átrium Film – Színház, 2012. december 18.
