Varga Kinga: Személyre szabott esélyegyenlőtlenség
A Magyar Táncművészeti Főiskola vizsgaelőadása – KRITIKA
A Magyar Táncművészeti Főiskola klasszikus balett szakirányon végző hallgatóinak vizsgaelőadása (vizsgakoncertje) a tanulmányaikat befejező IX. évfolyamos növendékeken túl a szakmának és a laikus közönségnek egyaránt jelentős esemény.
A Magyar Táncművészeti Főiskola vizsgaelőadása – KRITIKA
A Magyar Táncművészeti Főiskola klasszikus balett szakirányon végző hallgatóinak vizsgaelőadása (vizsgakoncertje) a tanulmányaikat befejező IX. évfolyamos növendékeken túl a szakmának és a laikus közönségnek egyaránt jelentős esemény.
A növendékek (ahogy az a Főiskola közleményéből kiderül) már szerződések birtokában, de még az Alma Mater kötelékében csillanthatják meg tudásukat az Operaház színpadán. Mielőtt szétszélednének a világban, a szakma leltárt készíthet arról, ki merre tart, az egyszerű néző pedig rácsodálkozhat a műhelyből kikerülő kész táncművészekre. A kritika a főpróba és az előadás alapján készült.
A jó vizsgaelőadás, legalábbis a műsorfüzetbe görcsösen kapaszkodó laikus, a növendékekkel először találkozó néző számára (tisztázzuk: esetemben erről van szó) lehetőséget ad arra, hogy a végzősök mindegyike (ebben az évben 11 lány és 6 fiú), ha csak villanásnyi időre is, de be tudjon mutatkozni, és a nézőtéren ülők az évfolyam egyes tagjairól és magáról az évfolyamról valamilyen benyomással a birtokukban távozhassanak.
Az évfolyam / A fotók Kanyó Béla felvételei
A műsor hagyományos felépítése erre lehetőséget ad, hiszen az első két rész sok- és kevésszereplős különböző blokkjai, és a harmadik, kizárólag az évfolyam tagjait (alsóbb évfolyamosok és vendégművészek nélkül) felvonultató koreográfiája az egyéni és az együttes teljesítmény kibontakozására is megadja a keretet, a három és félóra végére komplex élményt és a növendékek tudásáról átfogó képet nyújtva. Azonban hiába mindez, ha nem lehet kivétel nélkül minden növendéket személy szerint beazonosítani.
Neves Costa Rebecca és Babácsi Benjámin a Sylviában
Az idei műsor annyiban rendhagyónak tekinthető, hogy az első rész a Seregi László-féle Sylvia egy felvonássá tömörített változatát jelenítette meg, tehát komplett történetet mesélt el. Itt a tánctudás mellett a színészi képesség, a jelmez- és kellékhasználat is előtérbe került. Seregi játékos „színház-a-színházban", vagyis „balett-a-balettben" koncepciója ezen az estén szerepfelosztásokkal valósult meg. A színpadra először kilépő, az estet végül is megnyitó első számú Sylvia, Neves Costa Rebecca sötétebb tónust képviselt a második számú derűs Sylviához, Szabó Barbarához képest, ami abból is adódik, hogy míg Neves Costa Rebecca a cselekmény elindításáért, kibontakoztatásáért felelt, addig Szabó Barbara a fináléba, az esküvői jelenetbe csöppent bele, és táncolta el többek között a Pizzicato-polkára írt bájos, de komoly felkészültséget igénylő „spicc-számot". A két Orion, Gémesi Máté és Balikó György korrekten teljesítette a technikai követelményeket és a negatív szereplő attribútumai is világossá váltak általuk, de nem tudtak a két Sylviához hasonlóan egyéni színt vinni az alakításukba. A vőlegényt, a hősszerelmes Amyntast Babácsi Benjámin hozta arisztokratikus mozgással, méltóságteljes ugrásokkal.
Horányi Adrienn a Sylviában
Rónai András lubickolt Ámor szerepében. Maga a feladat „ziccerszerep", ő ezt tökéletesen tudja, él vele, de nem feszíti túl a húrt. Ha a főpróbaközönség még csak kuncogott, az előadásé már tombolt. Diana szerepe a „balett-a-balettben" effektus miatt összetett figura, hiszen a balett-termi keretjátékban számító-csábító táncosnő, az elmesélt történetrészben pedig nimfái által körülvett istennő. Ez a kettősség egyszerre van meg benne. Most a két szereprész különvált, Horányi Adrienn és Okuno Riho alakította. Horányi Adrienn nagybelépője, mint számító primadonna kiváló teljesítmény. Feladata egy erős karakter ábrázolása parókával, kalappal, karikírozó jelmezzel, ami könnyen „lifeghet" a táncoson, de neki talán egy-két másodpercnyi kezdeti bizonytalanság után sikerült teljesen magáévá tenni a szerepet, és győzedelmeskedni felette. Ennek az átváltozásnak a figyelemmel kísérése különleges élményt nyújt, az ember azt tudja mondani: „ez az". Okuno Rihónak a Diana szentélye környékén táncolt nagy klasszikus variáció jutott (tele ugrásokkal), ami eleve átváltozást rejt magában, hiszen a környezet átalakul színházivá. Riho Dianájának isteni ősereje érzékelhetővé vált, mélyről dolgozott. A két Diana teljesen különböző, az általuk játszott szerep is az lenne, ez felkelti a néző kíváncsiságát, megnézné mindkettőjükkel az egész előadást.
Engelbrecht Patrik, Babos Lilla, Crinć Nika és Rónai András a Sylviában
A Kentaur-jelenetben Engelbrecht Patrik a Kentaur felsőteste és mellső lábai (ne feledkezzünk meg a VII. évfolyamos Téglás Bánkról sem »ő lótörzs és hátsó láb«, aki nélkül a produkció tényleg nem jöhetett volna létre), színpadi jelenléte hatásos és meggyőző volt. A szám technikailag precizitást és odafigyelést igényel, főleg hogy a Babos Lilla és Crnić Nilka által megjelenített nimfákat is emelgetni kell. A két lány mozgása feltehetőleg kifogástalan, de előadásukat sterilnek éreztem, így – a technikai tökéletességen túl – mélyebb benyomást nem hagytak maguk után.
Rónai András a Sylviában
Koizumi Nana és Vincenzo Drogo rózsaszín, lírai pas de deux-je szép volt. Az emelések nehezek, Drogo egy kicsit küzdött is velük, ami különösen kitűnt Koizumi Nana varázslatos könnyedsége mellett. A kettősükből áradó kifejező erő, a fiú visszafogottsága, a lány szárnyalni akarása ezzel együtt megrendítő volt. A végzősök közül az első felvonásban még Gyöngy Virág nevesíthető, a takarító pár női tagjaként. A jelmezhasználat és színészi játék kötelező abszolválásán túl nagyobb benyomást nem tett a nézőre, ugyanis nem volt alkalma megmutatni tánctudását.
Szabó Barbara a Sylviában
A második rész – az előző évek tradícióinak megfelelően – feldarabolt egységekből, azaz koncertszámokból állt. Először Pártay Lilla Anna Kareninájából volt látható az olasz kép, a férjétől megszökött Anna és szerelmének, Vronszkijnak gondoktól megszabadult, szabad életet jelentő színtere. A Babos Lilla és Engelbrecht Patrik Anna–Vronszkij kettősében Anna dominált, aki nem érzi jól magát a férfival, és haza akar menni. A koreográfia megvalósult, ám nem igazán átütően. A három művész között ismét találkozhattunk Vincenzo Drogóval, akinek lírai énje után most a bohémet kellett megmutatnia, ami egy fokkal felszabadultabban sikerült, de ez még mindig nem az igazi. Természetesen a két partnerére is figyelemmel kellett lennie, ami neki mintha egyáltalán nem jelentene problémát, azt kell inkább megtanulnia, hogy magát hogyan helyezze előtérbe, és hogyan mutassa meg bátran a birtokában lévő tudást. A Tarantella szólópárjából Marjai Lili energikus, vidám táncot lejtett, felcsillant a virtuozitása is. De több nem derült ki, ennyi idő alatt nem is derülhetett ki (a szemfüles néző a harmadik felvonás össztáncában kereshette még esetleg Marjai Lilit).
Engelbrecht Patrik és Babos Lilla az Anna Kareninában
A következő szám Kulcsár Noémi Trio című koreográfiája volt, amelyben az első rész elején a karban feltűnt Bálint Adél kapott reflektorfényt. Bálint feltehetőleg a modern tánc felé vonzódik, partnerei Engelbrecht Patrik és Vincenzo Drogo voltak. A két fiú már többszöri megnyilvánulásával visszahúzódóbb táncos képét mutatta, és most is dicséretes művészi alázattal asszisztáltak partnernőjüknek. A sci-fi-szerű montázs bizarr hangulatot közvetít, meggyőződhettünk Bálint Adél hajlékonyságáról, gyorsaságáról, színpadképességéről, és sajnálkozhattunk azon, hogy klasszikus számban nem volt alkalmunk megfigyelni őt.
Bálint Adél és Engelbrecht Patrik a Trióban
Ezután négy „jutalomjáték" pas de deux következett, a Sylviában megismert főbb szereplőket láthattuk viszont bennük, ám Okuno Riho ezúttal (és a későbbiekben is) csak karszerepben tűnt fel. Újra találkozni egy, már valamilyen nyomot hagyott táncossal különleges lehetőség, hiszen van rá esély, hogy másik oldalát, esetleg egy sejtett képesség teljes valóját ismerhetjük meg.
Szabó Barbara és Balikó György A kalózban
A Neves Costa Rebecca és Gémesi Máté, illetve a Szabó Barbara és Balikó György kettősök Sylvia–Orion duplikációja után most két különböző táncban bizonyíthatták, hogy mennyire eltérő táncegyéniségek. A Neves-Gémesi páros a Spartacus szerelmi jelenetében a szó szerinti és átvitt értelemben vett erős férfi és a férjéhez ragaszkodó, de mégis önálló nő egyenlő kapcsolatáról szólt nehéz emelésekkel és magával ragadó kivitelezéssel. A Szabó–Balikó kettős könnyedebb hangvételű, ám bravúros Kalóz-pas de deux-jében Szabó Barbara újra megmutatta már Sylviaként is sejtetni engedett királynői tartással keveredő légiességét, és a derű ezúttal is sugárzott belőle. Balikó György nem herceg és nem is hadvezér, ő az, aki túljár mások eszén, úgy boldogul: technikából építkezik, de vinni tudja magával a közönséget.
Neves Costa Rebecca és Gémesi Máté a Spartacusban
A bajadér hercege és hercegnője Babácsi Benjámin és Horányi Adrienn. A gyönyörű klasszikus kettős olyan, mint a mesében: a szereplők gyönyörűek, a muzsika gyönyörű. Túl sokat ehhez nem lehet hozzátenni, elég ha van hozzá két táncos, akik eleget tesznek a megkövetelt illúziónak. Babácsi Benjámin az első felvonásban már töltött be hercegi szerepet, Horányi Adrienn viszont a primadonna után bizonyíthatta, hogy hercegnőnek is ugyanolyan kiváló. Elegánsak, szépek, technikásak voltak.
Babácsi Benjamin és Horányi Adrienn A bajadérban
Az este közönségtetszését megnyerő és a műsor-összeállítást szemlélve a szervezők által is ennek szánt csúcspont a Koizumi Nana–Rónai András-féle Don Quijote-pas de deux volt. Az Ámorként megismert Rónai András mint erőteljes, csábító hős és az illanó szerelmes lányként emlékezetes karakán spanyol táncosnő olyan többletet képviseltek, ami közönséget bizseregtető élmény lehetne bármely színházi esten. A technikai teljesítmény bravúros, virtuóz, azzal együtt, hogy a hatás kiszámított, de ami jó, azt el kell ismerni.
Koizumi Nana és Rónai András a Don Quijotéban
Fontos szólni még az Anna Karenina és A bajadér (tegyük hozzá egyszerre, és technikailag kifogástalanul mozgó) tánckaráról, ugyanis ide voltak elrejtve az egyébként más lehetőséget nem igen kapó lányok. A Sylviában nevesített szerepben feltűnő Gyöngy Virág, a még ilyen megmutatkozást sem elkönyvelhető Galambos Júlia, és a nimfakettősben tudását azért már felvillantó Crinć Nika. Crinć Nika biztos, hogy többet érdemelt volna, Galambos Júliának pedig meg kellett volna adni a lehetőséget, hogy egyértelmű legyen a személye. Szomorú, hogy nem volt lehetőségük legalább egy árnyalattal több megmutatkozásra.
Koizumi Nana a Don Quijotéban
A harmadik felvonás a Színház.hu közzététele szerint „20 perces neoklasszikus balettalkotás (L'estro armonico című öt tételes mű), amit a főiskola felkérésére az Operaház balettművész-koreográfusa, Andrea Paolini Merlo készített Vivaldi és Bach muzsikájára. [...] személyre szabott, közös részekre épülő fiatalos, izgalmas darab, amely szándékai szerint egyszerre tükrözi az ifjak tisztaságát és bármilyen technikai nehézséget legyőző merészségét." Az avatatlan szem is érzékelhette az összjátékot, a kivétel nélkül mindenkire vonatkoztatható technikai tudás meglétét, a kevés fiúval való bűvészkedést és azt is, hogy a már megismert, rögzült arcok és párosok itt is felül voltak reprezentálva. Hiába, a művészlét rögös, a sikerért, az elismerésért meg kell küzdeni, de azt csak sajnálni lehet, hogy ennyire, és már a pálya kezdetének pillanatában sincsenek egyenlő esélyek.
Rónai András a Don Quijote-ban
A 2012/2013-as tanévben a Magyar Táncművészeti Főiskola klasszikus balett szakirányon végzős hallgatók:
Babácsi Benjámin, Babos Lilla Brigitta, Balikó Gyögy, Bálint Adél, Crinć Nika Kristina (Horvátország), Drogo Vincenzo (Olaszország), Engelbrecht Patrik, Galambos Júlia, Gémesi Máté, Gyöngy Virág, Horányi Adrienn, Koizumi Nana (Japán), Marjai Lili Anna, Neves Costa Rebecca, Okuno Riho (Japán), Rónai András, Szabó Barbara Szofia.
Évfolyamvezető balettmesterek: Szőnyi Nóra és Szakály György
Magyar Állami Operaház, 2013. június 27. (főpróba), 2013. június 28. (vizsgaelőadás)
További felvételek:
Gémesi Máté a Sylviában
Gyöngy Virág és Medvecz Marcell (VII. évf.) a Sylviában
Okuno Riho a Sylviában
Koizumi Nana és Vincenzo Drogo a Sylviában
Balikó György a Sylviában
L'estro armonico (lányok)
L'estro armonico (fiúk)
