Varga Kinga: Együtt jobban megy

Kortárs Koreográfusok Estje XV. – KRITIKA

Az egy vagy kétszavas címek, az egytől öt táncost (általában magát a koreográfust is) színpadra hívó táncszámok, a bejátszott, változatos zenék, a játék a fényekkel, néha kellékhasználat és a nem túlbonyolított jelmezek biztosították a táncszínházi körülményeket ahhoz, hogy a táncos mint energiaforrás a maga puritán valójában feltárhassa magát.

Kortárs Koreográfusok Estje XV. – KRITIKA

Az egy vagy kétszavas címek, az egytől öt táncost (általában magát a koreográfust is) színpadra hívó táncszámok, a bejátszott, változatos zenék, a játék a fényekkel, néha kellékhasználat és a nem túlbonyolított jelmezek biztosították a táncszínházi körülményeket ahhoz, hogy a táncos mint energiaforrás a maga puritán valójában feltárhassa magát.

A Nemzeti Táncszínházban a Kortárs Koreográfusok XV. estjén a nézők tizenegy, a Magyar Nemzeti Balett balettművészei vagy a Magyar Táncművészeti Főiskola növendékei által táncolt és/vagy létrehozott etűdöt láthattak. Elsőéves koreográfustanuló és méltán nagy nevet szerzett táncos találkozott egy színpadon, hogy bizonyítsák kreativitásukat, a kreativitás iránti fogékonyságukat, megmutatva ezzel azt is, hogy mind a Főiskola, mind az Operaház, ahol a művészek/művészpalánták többnyire tevékenykednek, a szigorú rend és hierarchia mellett az egyéni kibontakozásra is lehetőséget teremt.

Az első részben hat (betegség miatt maradt el a hetedik), a másodikban öt kép pergett le egymás után. Időtartamuk között volt ugyan különbség, de mindegyik kezelhető időkereten belül maradt, így az egész műsor lendületes, pergő benyomást keltett. Az egy vagy kétszavas címek, az egytől öt táncost (általában magát a koreográfust is) színpadra hívó táncszámok, a bejátszott, változatos zenék, a játék a fényekkel, néha kellékhasználat és a nem túlbonyolított jelmezek biztosították a táncszínházi körülményeket ahhoz, hogy a táncos mint energiaforrás a maga puritán valójában feltárhassa magát.

Az esten először Speier Flóra másodéves hallgató saját maga számára koreografált Nincs menekvés című táncával mutatkozott be. Talán nem véletlenül a legifjabb generáció adja a felütést, kifejezve ezzel a folytonosság meglétét. A cím ugyan kissé kiábrándultnak hat, de néhány etűddel később a szintén másodéves Csutak Csenge már a Kiszabadulva címre táncolt, és a két etűd egymás párjának is tekinthető. Az újabb generációkba vetett hit erősítésére szolgált, hogy a második rész is fiatal növendék, ezúttal Lukács Levente elsőéves (modern szakirányú) hallgató Introduction című produkciójával kezdődött. Mindhárom esetben a földre vetített, körülhatárolható fénycsóva és a táncos elhelyezkedésének kompozíciója került középpontba.

A klasszikus balett szakirányon tavaly végzettek közül Bálint Adél jelentkezett alkotóként (az Érted! című, magára készített koreográfiával lépett fel), Babácsi Benjamin pedig táncosként szerepelt. Bálint tavalyi vizsgakoncerten nyújtott teljesítménye és mostani villanásnyi színpadi jelenléte a nézőt arra készteti, hogy szurkoljon a fiatal tehetségnek. Babácsi Benjamin Jellinek György és Molnár Dávid mellett egyike volt Kulcsár Noémi Edging című etűdjében a három fiatalembernek, akik Pazár Krisztina hercegnői jelenlétéhez asszisztáltak. Lehet, hogy nem ez volt a szándék, de Pazár Krisztina vonzotta a szemet, szétvetette a színpadi történéseket, a fekete nadrágos fiúk csak még inkább kiemelték hófehér tündöklését. Sajnálatos, hogy Jellinek Györgytől ezúttal nem láthattunk koreográfiát.

Pazár Krisztinától viszont igen, koreográfusként is megmutatkozott: Bajári Leventével közösen jegyzik a Crane 2-t. Ők maguk táncolnak is a darabban, egy párt alkotnak, akik mintha hátulról irányítanák az eseményeket. Kettősük hatalmas energiákat használ fel, a mozgásukból és lényükből áradó erő a Nemzeti Táncszínház aulájában Papp Tibor fotóművész képein is demonstrálódik. Koreográfiájukban a másik csoportosulást Kozmér Alexandra, Majoros Balázs és Tabbouch Ali Viktor adja. A koreográfia, valamint Feledi János Vivaldi zenéjére megálmodott Breathing Togethere (ugyancsak Kozmér Alexandra és Tabbouch Ali Viktor előadásában) magáért beszél. Az utóbbiban férfi és nő összefonódik, egymásra talál, együtt lélegeznek – mi meg velük. A záró pillanat, a körkörösen egymásba fonódó két test beég a tudatunkba.

A Kulcsár-, a Feledi-, a Bajári/Pazár-koreográfiákat látva (és itt ne hagyjuk ki Danielle Gould munkáját, a Complexityt sem, melyben Danielle Gould Ricardo Vila Manzanaresszel és Min Jung Kimmel közösen lejt egy lírai triót), megértjük Papp Tibor szavait, melyeket az aulában a fényképei mellé írt: „a balettművészeten keresztül [megnyilvánulnak] klasszikus formában külső tulajdonságok, mint szépség és erő, valamint nemes belső tulajdonságok, mint kitartás, testi-lelki állóképesség, türelem, pontosság, alázat és bizonyítani akarás."

Purszky Lilla és Czizmadia Tamás Keresztutak címen készített összeállítást. Nehezen indul a szám, a táncosok helyben, egymástól távol, mozdulatlanul küszködnek valamivel. Aztán feltűnik a színen Meleg Gábor színész, és elszavalja Kosztolányi Akarsz-e játszani című versét. Ez átsegíti a nehézségen a két, önmagát nem értő és marcangoló embert, mert lírai emelésekből összeállított, visszafogott együttmozgásba kezdenek, melyben a lány elvágyódik, ám a fiú visszatartja, és ez a kettősség szép színházi pillanatokat eredményez.

A záróakkordot másodéves néptánc szakirányos hallgatók szolgáltatják. Östör Ákos a Besh O Drom zenéjére alkotott magának és négy társának (Kele Kristóf, Kovács Márk, Sáfrán Balázs, Szabó Zsombor) lendületes, virtuóz bemutatkozási lehetőséget. Az alaphelyzet az iskolai szünetben egymást heccelő, vidám, az életet élvező fiatalok két iskolai óra közötti felengedése (cím: Szünetben). Ez az előadók számára természetes élethelyzet, akárcsak a még az első részben, a szintén másodéves néptánc szakos Kiss Norbert és Opiczer Márton Virtusában látott szituáció, amelyben két srác egymással vetélkedik, majd rájönnek, hogy együtt mégiscsak jobban megy. Ez utóbbi megállapítás az egész estére vonatkoztatható. A seregszemle ugyanis jól megmutatja, hogy milyen gyümölcsöző is az, amikor a kortárs, különböző generációkat képviselő alkotók nem egymás ellen, hanem együtt, egymást kiegészítve hoznak létre produkciókat.

Kortárs Koreográfusok Estje XV.

Nincs menekvés (koreográfia, tánc: Speier Flóra); Complexity (koreográfia: Danielle Gould; tánc: Danielle Gould, Ricardo Vila Manzanares, Min Jung Kim); Érted! (koreográfia, tánc: Bálint Adél); Kiszabadulva (koreográfia, tánc: Csutak Csenge); Virtus (koreográfia: Kiss Norbert, Opiczer Márton; tánc: Kiss Norbert, Opiczer Márton); Crane 2 (koreográfia: Bajári Levente, Pazár Krisztina; tánc: Pazár Krisztina, Kozmér Alexandra, Majoros Balázs, Bajári Levente, Tabbouch Ali Viktor); Introduction (koreográfia, tánc: Lukács Levente); Breathing Together (koreográfia: Feledi János, tánc: Kozmér Alexandra, Tabbouch Ali Viktor); Edging (koreográfia: Kulcsár Noémi, tánc: Pazár Krisztina, Babácsi Benjamin, Jellinek György, Molnár Dávid); Keresztutak (koreográfia, tánc: Purszky Lilla, Czizmadia Tamás); Szünetben (koreográfia: Östör Ákos, tánc: Kele Kristóf, Kovács Márk, Östör Ákos, Sáfrán Balázs, Szabó Zsombor)

Nemzeti Táncszínház, 2014. május 25.