Kovács Natália: Papírbábok
Mikó Csaba: Offroad
Rideg világukban a mindent meghatározó központi érték: a legjobbnak lenni, jobbnak lenni a többieknél.
Rideg, érzéketlen világot teremt Mikó Csaba Offroad című drámájában. Olyan közeget, amelyben a valós emberi kapcsolatok helyét virtuális viszonyok, az érzékiségét pedig állatias szexualitás veszi át. A darab szereplői azokra a kartonból kivágott emberalakokra emlékeztetnek, amelyeknek elejük, hátuljuk és szélességük van, de a mélységük hiányzik. Hat ilyen karakter változó viszonyairól szól Mikó térjáték műfaji megjelöléssel ellátott drámája, és a kétdimenziós figurák mindegyike valamely tipikus – kortárs világunk számára ismerős – probléma megtestesülése.
Egyed Bea, Jaskó Bálint, Hay Anna és Bárnai Péter / fotó: Herbst Rudolf
Soós Attila rendezése szintén rideg világot teremt; a fehér színpadon fekete mikrofonállványok mögött jelennek meg az öltönyt és kosztümöt viselő színészek (látvány és jelmez: Pázmány Virág), s miközben beszélnek, Tarr Bernadett feszültséget keltő techno zenéje festi alá szavaikat. A hat szereplőből a Trojka Színházi Társulás előadása négyet tart meg: Rékát, a nőt, aki valakié akar lenni (Egyed Bea), Andit, akinek fellázadt a teste (Hay Anna), Andrást, a férfit, aki senki akar lenni (Jaskó Bálint) és Áront, a világ megmentőjét (Bárnai Péter). A kihúzott karakterek bizonyos vonásait megörökölték a többiek, mások azonban – néhány történeti szállal együtt – kimaradnak az előadásból. Soós Attila és Széphelyi Júlia dramaturg közösen készített átirata valamelyest rövidíti és egyszerűsíti a szöveget, egyórás előadást farag belőle.
A szereplők munkatársak, mindannyian ugyanannál a kommunikációs cégnél dolgoznak, egy irodaház 16. emeletén. A darab története annyi időt ölel fel, amíg beérnek a munkahelyükre, ami ebben az esetben annyira nem is egyszerű, ugyanis az épületben elromlik a lift. Ez az apró hiba kavarja meg a szálakat, rendezi újra a mindennapok megszokott koreográfiáját, ez teszi a darabot térjátékká: ugyanis megváltoztatja a kollégák szokványos térbeli helyzetét, lebontja a köztük megszokott távolságot, ami pedig változást hoz fennálló viszonyaikba is. (Például fontos, hogy Andi és Réka bennragadnak a liftben, vagy hogy miután kiszabadulnak, Robi látja a félig levetkőzött Andit mosakodni.)
Egyed Bea és Hay Anna / fotó: Molnár János
Egyfelől a lift meghibásodására utalhat a cím is. Az offroad angol kifejezés jelentései: terep, mellékút, terepjáró, de jelentheti azt az életérzést is, amikor valaki járatlan utakat tör be, mindenen keresztülgázol. Így cím és cselekmény viszonya olvasható egyrészt ironikusan (ha a felfedezésre váró, betöretlen mellékútnak az irodaház lépcsőházát vagy a szervízliftet tekintjük), másrészt metaforikusan is értelmezhető, amennyiben a szereplők olyan személyek, akik gátlástalanul átgázolnak egymáson annak érdekében, hogy a legjobbnak bizonyuljanak. Rideg világukban a mindent meghatározó központi érték: a legjobbnak lenni, jobbnak lenni a többieknél. Mégpedig azért, mert a cégnél épp a minőségellenőrzés hete zajlik, amelynek a végén valakit ki kell majd rúgni. Így a tét: a megmaradás.
Mikó szikár szövege eleve fizikai színházra íródott – bár mozgásra vonatkozó instrukciókkal egyáltalán nem él a szerző. A szöveg fontos vonása, hogy nem párbeszédekből épül fel, a szereplők nagyobb részben egyes szám első személyben beszélik el saját cselekedeteiket, érzéseiket, benyomásaikat, ritkább esetben szólnak egymáshoz. Ez a – főként monológokból építkező – technika egyrészt azért érdekes, mert az emberek közötti interakciókat a megszokotthoz képest más oldalról mutatja be. Ezáltal az elfojtott (mert elfojtandó) gondolatok nagyobb teret kapnak a kimondott (mert kimondható) gondolatoknál. Vagyis a szereplőket nem elsősorban párbeszédekből ismerjük meg, hanem abból, amit önmagukról közölnek. Ugyanakkor a monológok és a dialógusok váltakozása dinamizálja a karaktereket, és eleve meghatározza a szereplők színpadi mozgását is. Éppen ezért a színpadi verzió tétje az, képes-e a mozgással beteljesíteni a szöveget.
Egyed Bea / fotó: Molnár János
Soós rendezése sajnos nem teljesíti ezt maradéktalanul: mozgás és szöveg nem hozza létre azt a szerves egységet, amelynek szándéka egyébként megmutatkozik a színpadi történésekben. Pedig a mozgás azért is fontos, mert kiegészítheti az érzelemmentes színészi játékot, amely fokozza szöveg, zene és látvány ridegségét. Ez azonban szintén nem valósul meg. A legjobbnak azok a monologizáló részek mutatkoznak, amelyekben a színészek mikrofonba beszélnek, a mozgásra épülő jelenetek közül azonban csak kevés működik igazán jól (ilyen például Bárnai Péter jelenete, amelyben Áron kivetkőzik magából: ahogy ekkor használja testét az egyszerre nevetséges, abszurd és kínos), de a táncbetétek vagy a női szereplők liftes jelenetei túlságosan is erőtlenek.
Offroad (Trojka Színházi Társulás)
Írta: Mikó Csaba. Átírta: Soós Attila és Széphelyi Júlia. Dramaturg-konzultáns: Róbert Júlia. Dramaturg: Széphelyi Júlia. Látvány- és jelmeztervező: Pázmány Virág. Jelmeztervező-asszisztens: Pázmány Lili.
Zeneszerző: Tarr Bernadett. Rendezőasszisztens: Szepes Anna. Rendező: Soós Attila.
Szereplők: Hay Anna, Egyed Bea, Jaskó Bálint, Bárnai Péter.
Átrium Film – Színház, 2016. április 24.
