Turbuly Lilla: Varázsütésre megjavulni
Inversedance: Az elvarázsolt kastély - KRITIKA
…családi előadásként, 4-től 99 éves korig ajánlják az alkotók. A kisgyerekek valóban szeretni fogják, a nagyobbak, úgy 9-10 éves kortól azonban már valószínűleg rétegzettebb történetekre és kevésbé nyilvánvaló tanításra vágynak.
A Vackor kalandjai és a Vuk után Fodor Zoltán Társulata újabb gyermekelőadással jelentkezett. Míg azonban az előző kettőnél míves irodalmi alapanyagra építkeztek, Az elvarázsolt kastély esetében nincs ilyen irodalmi előkép, és ez meg is látszik a történetvezetésen.
A mese ismert elemekből áll össze: vannak benne rosszcsont koboldok, ezeréves álmukból felébredő kastélylakók, jószívű varázsló. Gyanús, hogy A padlás is inspirálta az alkotókat, legalábbis a varázskönyv és a rejtélyes tárgyakkal teli padlás erre emlékeztet. A kerettörténet szerint a kiskamasz főhős a haverjaival éppen egy okostojás kinézetű, gyámoltalan gyereket zaklat, amikor két idősebb úr közbelép, és a kezébe nyomják a varázskönyvet, amelynek segítségével eljut a titokzatos kastélyba, a varázsló otthonába. Ott persze újabb kalamajkákat okoz, akár csak az általa a kastélyra szabadított koboldok. Eddig még kitart a mese íve, innen azonban nagyon leegyszerűsítik: elég egy varázsmondat, és hipp-hopp, a koboldok megjavulnak. De főhősünknek még erre sincs szüksége, mert ő már valamitől – hogy mitől, az nem derül ki pontosan, gyaníthatóan attól, hogy megelégeli szegény jóságos varázsló vesszőfutását – már két perccel korábban jó útra tér. A dramaturgi munka mellett a szövegre is ráfért volna egy kis finomítás. Különösen a két megelevenedő, festett kastélylakó rímes beszédén érződik a gyakorlatlan verselő.
Az előadás táncanyaga mozgalmas, lendületes, gyakran épít a show-tánc elemeire. A táncosok élénk mimikával kísérik a mozdulataikat, karikíroznak, hogy kiemeljék a karakterek jellemző vonásait. A koreográfia sokszor kiszámítható. Csak egy példa: amikor a kisfiú a kastéllyal ismerkedik, pontosan tudható, honnan hová fog menni, mi lesz a következő mozdulat, annyira szimmetrikus a térbeli mozgása. Holott itt egy – mai szóhasználattal élve – hiperaktív, viselkedészavaros gyerekről van szó, aki az életben talán maga sem tudja, hol terem a következő pillanatban. De vannak jól eltalált, humoros részek is, mint például a varázsló tánca a konyhájában, miközben az ebédet kotyvasztja. Ebben az esetben a tánc segítségével valóban sikerül egyedi karaktert teremteni – hogy kinek, azt sajnos nem tudom megmondani, mert a varázsló arcát maszk fedi, részletes szereposztást viszont nem közölt a társulat.
Iványi Árpád díszlete inkább egy felnőtt-, mint egy gyerekdarab kastélydíszletére emlékeztet, el lehetne benne játszani a Játék a kastélyban-t vagy egy Feydeau-bohózatot. Viszont ötletesen alakítják át konyhává a fentről leeresztett polcokkal, serpenyőkkel.
Az alkotók több ponton próbálják a gyerekeket is bevonni az előadásba – teljes sikerrel. És ezen nem csak azt értem, hogy örömmel kiabálják a közös varázsmondatot, de azt is, hogy sokszor ültükben is együtt táncolnak a színpadiakkal. Az előadás vége felé a szelfizés retro változatát is bevetik: a sorok szélén ülő gyerekekkel közös polaroid fényképet készítenek (ahogy ezt az Inversedance más előadásain is megteszik), a feketéből lassacskán előtűnő fotót a gyerekek lelkesen nézegetik. Akiről készült fénykép, boldog, hogy emlékként hazaviheti, akiről nem, az remélhetőleg nem lesz csalódott.
De itt még nincs vége. Angler Balázs és Barkóczi Sándor, az Operettszínház vendégművészei képemberekből visszaváltoznak az előadás elején látott, idősödő urakká, majd prózában és dalban egyaránt levonják a tanulságot. Mindez a villámgyorsan megjavuló főhőssel és koboldokkal együtt már túlságosan didaktikus. Főleg úgy, hogy a keretjáték elején látott okostojás kisfiú is előkerül, de most az akkori gyepáló-zaklató ellenséggel együtt majszolják az uzsonnát és nézegetik a varázskönyvet.
Az elvarázsolt kastélyt családi előadásként, 4-től 99 éves korig ajánlják az alkotók. A kisgyerekek valóban szeretni fogják, a nagyobbak, úgy 9-10 éves kortól azonban már valószínűleg rétegzettebb történetekre és kevésbé nyilvánvaló tanításra vágynak.
Az elvarázsolt kastély (Inversedance – Fodor Zoltán Társulata / Nemzeti Táncszínház)
Díszlet és jelmez: Iványi Árpád. Fény: Stadler Ferenc. Zene: Gergely Attila (montázs). Szöveg: Balkányi Kitty. Dalszöveg: Angler Balázs, Fodor Zoltán. Művészeti asszisztens: Balkányi Kitty. Koreográfus: Fodor Zoltán.
Játsszák: Balkányi Kitty, Bódi Bianka, Bodor Péter, Dobrovics Réka, Lendvay Zsóka, Széki Zsófia, Angler Balázs és Barkóczi Sándor.
Művészetek Palotája, 2016. május 4.
(Ősbemutató: 2015. április 22., Jászai Mari Színház - Népház, Tatabánya)
